Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-12 / 188. szám
1962. angnszíus 12. 'TOLVA WERTET NÉPÚJSÁG Az utak néha véget érnek \ ' Magam is meghökkentem, tanaikor fiatal barátom, a tanár elmesélte a történetet. A kórházba ment. I A jelzőket elhagyom — mondta — inkább csak a tényeket sorolom fel. Az asszonyt Istenes Borbálának hívták, a férfit Sági Antalnak. Istenes Borbála özvegyen élt fiával, aki 1942- ben született, s akinek apjáról nem tudott senki semmi biztosat. Inkább csak sejtették, egy ideig találgatóztak, aztán napirendre tért a dolog felett a falu, mert hiszen minden csoda három napig tart. Az igazság nemrég derült ki. Az öreg plébános úr jött el hozzánk, s elmondott mindent, amit lelkiismerete szerint el kellett mondania. Sági Antalt 1942 tavaszán behívták katonának. Jómódú, falusi mértékkel mérve igen gazdag édesapja különös módon nem foglalkozott a fiatalember felmentésével, sőt hangoztatta, hogy hadd menjen: a hazát szolgálni kötelesség. Az öreg Sági tudta, mit csinál. Amikor fia bevonult, néhány nap múlva egy este behívta tiszitaszobájukba Borbálát, a cselédlányt. Leültette, kivallatta, kifaggatta. A megszeppent lány mindent elmondott, bevallotta, hogy szeretik egymást Antallal, aki megígérte, ha leszerel, feleségül veszi, még akkor is, ha ott kell hagynia a vagyont. Az öreg ismerte fiát és tudta, olyan ember, hogy beváltja szavát. Igen ám, csakhogy a falu Íratlan törvényeit nem szabad áthágni, kerüljön eskü szavai, tálán még kegyetlenebbek, ezt ma már nem lehet tudni. Attól kezdve Borbála széltében-hosszában híresz- telte, hogy megesett a faluban állomásozó katonák egyikétől, tőle lesz a gyerek és hozzá megy majd feleségül... 1943 őszén tért haza, és megdöbbent, amikor Borbála neki is ezt mondta. Borbála akkor már az újszülöttel együtt a szegénysoron lakott. Az öreg a maga módján, a maga tisztessége szerint jól megfizette az esküt, valamilyen úton-módon házat és két hold földet vásárolt Borbálának a hallgatásért. A fiatal Sági úgy hitte, aki neki mindennél többet ért, gyalázatos módon kettőt szeretett. Nefti sok idő múlva megnősült, s feleségül vett egy jómódú lányt, aztán egy év múlva kislányuk született: Marika. Borbála pedig lányanya maradt. Állandóan feketében járt, minden évben elment a szent búcsúkra, könnyezve morzsolgatta a rózsafüzért és idők során, élete nagy keresztje alatt meggörnyedt, szinte megpuposodott, de a szája néma maradt. Titkát soha nem tudta meg senki, esküjét betartotta, fogadalmát sírba vitte. Az öreg Sági azonban halálos ágyán mindent meggyónt. Mintha csak előre sejtette volna a tragédiát. Aztán teltek-múltak az évek, Marikából nagylány lett, Pistából, Istenes Borbála fiából pedig szép, erős legény. Az átszervezés utáni években ra az ilyen Pista féle gyerek nemigen vethette a szemét. De hát ma már más világ van, hála a teremtőnek, egymáshoz illenek, legyenek boldogok. jött él hozzám a plébános úr, tőlem kért tanácsot és nekem mondott el mindent Nem lehet, nem szabad megengedni, hogy a két vértestvér házastárs legyen. Mit tehettem mást, beszéltem Marika édesapjával. Sági Antal összeroppant, egyszerre tíz esztendőt öregedett és lányát eltiltotta Pistától. De nem volt ereje bevallani, hogy miért. Ettől kezdve a két fiatal titokban találkozott s úgy hallatszott, Pestre készülnek szökni. Az apának nem volt más választása, elmondott mindent a lánynak. Tegnapelőtt este történt: Marikát késő éjjel a mentők vitték el. Gyógyszermérgezés. Most hozzá megyek. A falu tanítója vagyok, de nem tudom, mit mondok neki. Állapota súlyos. Pistával ma reggel beszéltem, se holt, se eleven. A tagok Sági Antalt le akarják váltani, ellene fordult a közhangulat, mert úgy hiszik, a régi nagygazda-gőg ébredt fel benne, pedig hát másról, egészen másról van szó... • A tanár elhallgatott. Uram, teremtőm, mikor gyógyulnak be a régi sebek? Szekullty Péter bármibe Iav foeamzott meaaz kezdtek eltűnni a régi előítéle- öregemberben ^ ezt tek’ a régi normákat felváltota tfrwt azon az LtöTmíev!- tak az °jak- Sá# Antal a ter6-S2 Bellát“f^züTet^é ffiót k£ kényszerítette, letérdeltette és tenemí^hogy''a^gyerek 'akit á E^ltalán nem akadt fel intenem, hogy a gyerek, akit a ki azon> hogy a két fiatal meg_ szívem alatt hordok, soha nem tudja meg, ki az apja. Fogadom, hogy eskümet megtartom, ha nem tartanám meg, pusztuljon el az, aki nekem legkedvesebb” — talán ezek lehettek az zeg egy Ságihoz hasonló lányszerette egymást. Napirendre tértek a dolog felett, sőt még mondogatták is a falusi öregasszonyok, hogy valamikor bez• r .---------tsz a járásban elsőnek lejezte be á cséplést Fogadóállomás: Nemzeti és Szabad Kikötő A bonyhádi Petőfi Termelőszövetkezet gazdái pénteken este befejezték a cséplést. A járásban elsőkként végeztek ezzel a fontos munkával,, s így augusztus 20-a tiszteletére tett vállalásukat is, ezen 'bélül a kongresszusi versenyfelajánlásuk egy részét is teljesítették. Két cséplőcsapat dolgozott a termelőszövetkezetben, Galeta Vincéé az elsőbbség. A szövetke- gazdák elégedettek az átlagterméssel is. Az árpa 17,36 métermázsát, a búza 14,2 métermázsát adott átlag, holdanként. Egy éves a térítésmentes véradó-mozgalom A Tolna megyei Vöröskereszt és a Véradó Állomás egy évvel ezelőtt indította el a térítésmentes véradó-mozgalmat. A térítés- mentes véradás során megyénk dolgozói az emberszeretetből jelesre vizsgáztak. 1600-an 450 liter vért adtak térítés nélkül. Felvételünk Máza bányászközség egyik véradójáról, Martin Györgyről készült. Munkavédelmi helyzetről tanácskozott az Építők Szakszervezete Az Építők Szakszervezetének megyei bizottsága a legutóbbi ülésén meghallgatta a Tanácsi Építőipari Vállalat munkavédelmi helyzetéről szóló jelentést. Megállapította a bizottság, hogy a vállalat nem készült fel kellő alapossággal a helyzet ismertetésére. S így kerülhetett sor arra, hogy a jelentést csak szóbeli kiegészítéssel fogadták el. Egy másik jelentést is terjesztettek a bizottság elé: Az egyösszegű munkautalványozás bevezetésének, alkalmazásának tapasztalatai címmel. Mindkét je-^ lentést élénk vita követte. Az ülés végén a megyei bizottság elhatározta, hogy átalakítják a tolnai építőmunkás művelődési otthont, a jelenlegi kocsmajelleget megszüntetik, s klubhelyiséggé alakítják át az építőmunkásoknak évtizedek óta otthont I adó létesítményt. Bővítik az óvoda épületét Gerjenben Több mint száz csecsemő és óvodás nyer elhelyezést Sok gondot okozott már eddig Gerjen község vezetőinek az óvodások elhelyezése, mivel nem volt megfelelő, egészségügyi szempontból is alkalmas óvodahelyiség. Jelenleg is két épületben, részben kényszermegoldásként az iskola tornatermében vannak az óvodások elhelyezve. Ez a probléma rövidesen megoldást nyer. Még tavaly 130 000 forintos költséggel épületet vásároltak, ahol a bölcsődét helyezték el. Ebben az évben közel 350 ezer forint értékben új épületrésszel bővítik a régebbi épületet, s így mintegy 75 gyermek részére tudják biztosítani az óvodai ellátást. Az épületbővítéssel egy foglalkozási termet, konyhát mellékhelyiségekkel, valamint egy átvevő folyosót létesítenek. Az építkezés költségeit részben a községfejlesztési keretből, másrészt a megyei tanács támogatásából fedezték. i Az építkezés tervezését Mérey Miklós, a Megyei Tanács dolgozója társadalmi munkában végezte el. Ezzel mintegy 18 000 forinttal csökkentette a költségeket. Néha az egészen kis dolgok is izgalomba hozzák az embert. Egy ilyen esemény pedig különösképpen, hiszen a legutóbbi hasonló szállítmányt öt évvel ezelőtt rakták az vannak. Az utóbbi években azonban kevesebbet fuvaroztak a hajósok, a termelők inkább választották a tengely fuvart. Pedig ez olcsóbb... ömlik a búza az uszályba. Az óriási uszály szinte fene- fémtest szemlátomást )ebe nacsi Állami Gazdaságból került az uszályba. Megtelt az óriási vízi hombár. Alulról, Mohács felől elnyúj tott, búgó dudaszó hasít a délután lassan letelepedő csendketlennek tűnő gyom- süllyed lefelé. Telik rába a paksi parton, az öble. A Malom- Nos, hát a nézelődök ipari és Terményfor- kiváncsi serege kivo- galmi Vállalat dolgonult. Kicsi, és nagy, vannak vagy százan, s találgatnak. Azt mondja egy idősebb, kalapos, pipás ember: — Bele megy vagy harminc vagonnal. Szomszédja a fejét ingatja. — Az azért sok egy kicsit. — De a hajó is zói a melegre panasz— Jön a Tolna ismeri fel a kürtszóról a Dunán sokat közlekedő motoros kodnak, de azért egy vontatót Vereckei Fe- kicsit ők is ünnepé- renc. lyesnek tartják eze- Talán egy óra telik két az órákat, a ra- el még, amíg az eny- kodás idejét. Fél év- he kanyarból méltótizede nem volt ilyen, ságos lassúsággal s lehet, hogy ez az első szállítmány feltámasztja a dunai előtűnik terhével a vontató. S a hajósok munkához látnak. mély — ingerkedik a son? kalapos. Vereckei Ferenc, a hajóállomás vezetője dönti el a vitát: — Az uszályba 56 vagon búzát raknak. Ö szolgál további felvilágosítással is. — A vízi szállításnak itt a környéken szállítás szunnyadó Besorolják a búzával hagyományait Pák- megrakott uszályt a többi közé. Még egy kürtölés, s aztán integetés kíséri addig, amíg szemmel látják az első gabonaszállítA környék szövetkezetei és az állami gazdaságok egyre erősebbek. Évről évre több és több búzát mányt, mely mire e szállítanak az állami sorok az olvasóhoz felvásárló szervekhez. Ez a rakomány is a Paks körül elterülő szövetkezeti butaagy hagyományai zaföldekről és a Kaaz kerülnek, már a fogadóállomásra kerül, a budapesti Nemzeti és Szabad Kikötőbe. 8Z. i. 04 a gyár ÍRTA: TÚRI ANDRÁS X. — Hogyne, természetesen. Semmi bajom. — Ne higyjen neki! — Aranka szól most közbe, hevesen. — Egyáltalán nincs jól, látom. Nézze, milyen sápadt! Azok után, amit tett, nem is lehet jól. — Igen, hallottam, hogy milyen remekül viselkedett. Derék dolog volt. — Szót sem érdemel. —> Keresztesi szinte restellkedik a dicsérettől. — Eszembe jutott, hogy a terv, a B—6. bent maradt. A legfontosabb gyártmányaink egyike. Igazán nem lehetett otthagyni. — Persze. Mégis, azt hiszem, kevesen csinálnák ön után. Egyszóval, beszélgethetünk ugye? — Szívesen. A fiatal nyomozó kedvesen bár, de jelentősen Arankára néz. ö elérti a pillantást, búcsúzni kezd. — Én már megyek is. — S Keresztesi felé jelentősen. — Akkor hát holnap. — Igen, holnap. Amikor egyedül maradnak, a nyomozó körüljártatja tekintetét a szobában. — De szép virág Kapta? Persze, hisz ön nagy virágkedvelö. — Minden virágom odaveszett a tűzben. — Hallatlan. Igazán sajnálom. Érdekes, hogy itthon nem tart virágot. — Oly keveset vagyok itthon. Nem tudnám úgy gondozni őket, ahogy kellene. — Persze — mosolyog. — És nem hiányoznak, amikor haza jön? — Van egy kis telkem Budaörsön. Az az én igazi kertészetem. Tavasztól késő őszig minden szabad időmet ott töltöm. — Értem. Nos, nem zavarom sokáig. A tűzesetről nem sokat tud. — Fogalmam sincsen, hogyan történhetett — Nem vett észre semmi rendkívülit? Az irodaablakok egészen közel vannak a laboratóriumhoz s ön meglehetősen sokat tartózkodott a virágainál. Az üvegfalon át talán észrevett valami rendelleneset. — Semmit. Tulajdonképpen nem sokat értek a vegyészeihez, a műanyag is csak tervezés szempontjából érdekel. A számok embere vagyok. — Gondoltam. — A nyomozó fölemelkedik, mintha indulni készülne, aztán egyszerre visszafordul. — önnél járt a Napsugár bár presszósnője? Keresztesi arca elsötétedik. Nehezen válaszol. — Igen. — Be szokott oda nézni néha? — Soha! — Mit keresett itt a nő? A beteg hallgat egy ideig. — Nézze, nehéz erről beszélni... Az öcsémtől hozott üzenetet. A nyomozó megvonja a vállát. — Ebben semmi rosszat nem látok. — De igen. Mi ugyanis, az öcsém meg én, nem vagyunk jóban. ö kérem pincér a bárban. — Tisztességes foglalkozás. Keresztesi hangja keserűvé válik. — ön azt hiszi? Nekem más a véleményem. Ha látná, miféle társasággal jár, lokálnőkkel, artistákkal, ötödrangú zenészekkel. Csupa megrögzött alkoholistával. Aztán megnősült. Elvett egy nőt* egy egészen erkölcstelen lányt. Akkor megszakítottuk vele az érintkezést. — Szakítottuk?! Kik? — Én, meg a család többi tagja. Mi vidékiek vagyunk, kérem és mindig nagyon tisztességesen éltünk. — Ne izgassa föl magát. — Az apánk, kérem, asztalos- mester volt. Egyszerű, tanulatlan ember, de szigorúan adott a családi élet tisztaságára, a jóerkölcsre. Az öcsém feleségével haláláig nem beszélt. (Folytatás a 4. oldalon) ^
