Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-11 / 187. szám
1962. augusztus 11. TOLNA MEGYEI NfiPÜJSÄG 3 „A szakályi tsz-ben jól megy most a munka 1 Gyakran tervben egyáltalán nem szerepelt a kacsanevelés. Mégis, 1900 pecsenyekacsát szállítottak el a héten. A kacsáért közel 100 ezer forintot kaptak. Néhány statisztikai számadat, de mögötte ott van a tsz-vezetőség és a tagság jó munkája. Mert miről is van szó? Arról, hogy Kordé János, a pártmunkásból lett tsz-elnök arra is képes, hogy hajnali 4 órakor ellenőrzést végezzen a határban, vagy a jószágállomány körül. Amikor a tsz traktorosa megbetegedett, az erőgép kormánya mellé ült, hogy a gabonaszállítás ne álljon meg. — Ez a buzgalom, igyekezet — én magam is érzem — néha az irányító munka rovására megy — mondotta a tsz-elnök. — Ugyanakkor a tagság olyan következtetéseket von le, hogy az elnök jó példát mutat. Nemcsak elvileg irányít, dirigál, hanem a fizikai munka végzésétől sem riad vissza, ha a helyzet úgy kívánja — így beszélnek a brigádvezetők. tsz-tagokkal találkoztak Szakály- ban. Az idén gyökeresen megváltozott a helyzet, és a tagság hangulata is. Ezt a megváltozott hangulatot tükrözik Őri Gáspárnak, a tsz hírversíró juhászának strófái is, aki tréfás rímekbe szed te a tsz életét, a tagság összefogását. A rímek ugyan sántítanak, de a tények mindennél többet mondanak. „A 35 számot elérjük forintban, a szakályi tsz-ben jól megy most a munka.” Pozsonyi Ignácné Annus néni, meg a könyv... félbe kellett sza- -kítani a beszélgetést. A tsz elnökének, Kordé Jánosnak, meleg napja volt. Egyszer a telefonhoz hívták, máskor a tagok jöttek különböző óhajokkal, kérésekkel, majd a Tamási Gépállomás igazgatójával és főmérnökével kellett tárgyalnia a cséplés meggyorsítása ügyében, így ment ez vagy két órán keresztül, míg végül maga is meg- sokallva a nagy „forgalmat”, azt javasolta, menjünk ki a határba. Beszéljenek a tagok és a tények. És beszéltek, minden ékes szónál szebben. Legelőször is, ami szembeötlő volt, az a tsz-tagok derűs bizakodása. Ez pedig nagy szó Szakályban. Az elmúlt évben ugyanis komor tekintetű, kedvetlen emberekkel találkoztunk a Kapos Völgye Tsz-ben. Az első év nem is volt valami rózsás. Gyenge volt a vezetőség és nagy a tagok széthúzása. Nem volt csoda az év végi több mint 100 ezer forintos mérleghiány. — Ez nem mehet így tovább — hangoztatták a zárszámadási közgyűlésen a tsz-tagok. — Uj életet kell kezdenünk. Jobban lei kell használnunk a község adottságát, hogy megszabaduljunk a „gyenge tsz” jelzőtől. Szakály jó állat- tenyésztő község hírében állt, s most az Utolsók közé kerültünk — hangoztatták, s hozzáfogtak, hogy a portájukon rendet teremtsenek. vezetőséget állítottak. A Hőgyé- szi Állami Gazdaságból hazahívták Kordé Jánost, aki 10 évig dolgozott az állami gazdaságban és mind politikai, mind szakmai tekintetben érti a dolgát. A tsz íőagronómusa, Fehér József, az országos hírű tamási Vörös Szikra Tsz-ből került a Kapos Völgye Tsz-be. A főagronómus, együtt az új elnökkel, azzal az elhatározással fogott munkához, hogy a vezetőség és a tagság összefogásával megmutatják, Szakályban is fel lehet lendíteni a szövetkezeti életet. Fel is lendítették, mégpedig annyira, hogy az elmúlt évben a „gyenge tsz” jelzőt viselő Kapos Völgye az idei év első felében a járás termelőszövetkezetei között a harmadik helyre került az áruértékesítési terv teljesítésében. Ez pedig azt jelenti, hogy a tagság jól választott akkor, mikor Kordé János pártmunkást visszahívta falujába és rábízta a tsz vezetését. A nagyüzemi gazdálkodás útját járó emberek megtanultak nagy számokban beszélni. Szabó János, Hegedűs József, Szalai György sertéstenyésztők tájékoztattak a számszaki dolgokban is. Büszkén beszéltek arról, hogy az ez évre leszerződött 906 múzsa sertésből a félévben 600 mázsát már elszállítottak. Ezért egymillió-negyvenhétezer forintot kaptak — újságolták örömmel, s hozzátették, hogy az idei évben az egy munkaegységre eső részesedés 30 forintnál is több lesz. Ili baromfitenyésztésben az asszonyok tettek ki magukért. Az éves tervben 41 mázsa baromfi szállítása szerepel, 82 ezer forint értékben. A félévben 64 mázsa baromfit szállítottak el. Ezért a tsz pénztárába 128 ezer forint folyt be. A Amikor a gyerekek már kifáradtak a hancúrozásban, meglepik a nagyanyót: — Nagyanya ... mami... olvasson nekünk. A nagyobbak még széket is hoznak alája, helyet keresnek az udvaron valamelyik fa hűvös árnyéka alatt. Nagyanyó pedig az — Most olvasom a Tamás bátya kunyhóját — mondja a nagyanyó, özv. Győrffi Antalné. — Előtte az Egri csillagokat olvastam, azelőtt meg a Sándor Mátyást. Meg a Tizenötéves kapitányt ... Meg a ... — és sorolja fel egymás után az olvasott könyvek címeit. — Aztán sok meséstam, otthon olvastam. A vásárban árulták; a Rinaldo Rinaldi- nit... A híres rablóvezérről szólt. Ehhez a könyvhöz már aligha jut hozzá — jegyzi meg Bodony Béla tanácselnök, aki Annus né nihez kalauzolt. — Hanem olvas ta Rózsa Sándort? — Még nem. Na, majd ha a jövő csütörtökön megyek a könyv tárba, elkérem... — lelkendezik Annus néni. — Most addig nem nyugszik, amíg meg nem kapja ezt a könyvet — jegyzi meg a tanácselnök, amikor elköszöntünk a népes családtól. — Itt, Tabódon ő a legszorgalmasabb a könyvtár nyolcvan olvasója közül. Pedig már hatvannyolc éves. BI. IX. 3EGYZETFUZETEMBŐL Jobb későn... A közelmúltban levelet hozott a posta Simontornyáról, a bőrgyárból. Az egyik dolgozó küldte. A levél két részből állt: az egyik a műhelyekben lezajlott termelési tanácskozásról, a másik a műszaki értelmiségiekkel foglalkozott. Az első a dicséret hangján szól: elmondta, miként intézik ügyes-bajos dolgaikat a dolgozók, hofry jobban haladjon a tervek teljesítése. A másik elmarasztalt, bírálta az értelmiségieket passzív magatartásuk miatt. A levélben elmondottak nem újak. Me- gyeszerte úgy tudott, hogy a simontornyai műszaki értelmiség, az adminisztráció nem nyújtotta azt, amit a képességek, az adottságok és a lehetőségek alapján adhatott volna. A héten — úgy tűnik —, váratlan fordulat következett be. A főkönyvelő a műszakiak előtt ismertette a félévi mérleget, majd a főmérnök részletesen, műhelyekre bontva és személyeknek címezve mondta el a jót és a rosszat. Arról szólt, amiről a számok beszélnek. Ezek a számok — sajnos — nem a legjobb munkáról, eredményekről tanúskodnak. A bázis időszakhoz viszonyítva romlott a minőség, nőtt az anyagfelhasználás, csökkent a „kihozatali” százalék és csökkent az üzem bevétele is. Éppen ezért nem volt sok dicséret a főkönyvelői megjegyzésekben. S ami ezután következeit, úgy mondják, ilyen nem volt még a bőrgyár fennállásának történetében. , Csaknem hat órán át tanácskoztak a műszakiak és adminisztratív dolgozók, közülük tizenöten szólaltak fel. Úgyszólván valamennyien arról beszéltek, hogyan lehetne a termelést gazdaságosabbá, a minőséget jobbá tenni, az anyagfelhasználást tervszerűbben végezni. Szó esett a terv ütemszerű teljesítéséről, a munkaversenyről; arról, hogy a műhelyek vezetői miként lehetnek munkahelyük gazdáivá; hogy joguk és kötelességük a bírálat és a dicséret; hogy a termék minőségét már menet közben — bármenynyire is nehézkes ez — ellenőrizni kell. Elmondták: fel kell számolni a „jó fiú” elméletet — a siker érdekében. Mindez a termelési tanácskozásokat előkészítő műszaki konferencián hangzott el. A régen várt kezdet jó, a második félév eredményei már lassú javulást mutatnak. Ezeknek az eredményeknek tapasztalataira is támaszkodhattak a felszólalásban. Üdvözölni kell ezt a tanácskozást. Hízunk abban, hogy az értekezlet lelkesedése a termelés mutató számaiban, a jó minőségű bőrökben realizálódik. Egyetlen kérdés azért mégis jogos és indokolt: miért csak most, nem lehetett volna már előbb erre az útra térni? Minden esetre jobb későn, mint még később... K. BALOG JÁNOS PILLANATKÉP HANGVERSENYEN A felnőttek beszélgetnek. Romániai vendégek is vannak a háznál. A gyermekek is beszélgetnek? Nem, eszük ágában sincs. Hancúroznak, s jól is teszik. Élvezik a jól megérdemelt szabadságot. Csupán a kis Gézuka tart a felnőttekkel. Hallgatja, mit beszélnek. Négy éves kis kopo-- nyája nem sokat fog fel a felnőttek eszmecseréjéből. Nem is bírja sokáig cérnával: — Most hallgassatok! Énekelni akarok! — Hát csak rajta, ha olyan nagy benned az akarat! — mondja valaki. Gézuka rá is kezdi: — Fáj a cicának a lába, beleverte a szalmába... Tisztán, biztosan szárnyal a dallam... S a gyermek minden kérés nélkül énekelget. Olyan tiszta a hangja, mint a Hargita ózondús levegője. Zsebembe nyúlok. Csokoládé után kutatok. Szerencsére van is nálam. Odanyújtom: S a művész kicsi orrocskája olyan lesz, mint Afrika térképe. BÁLLÁ TIBOR — A kuruckori költészet gazdag anyagából állítanak össze műsort a paksi járási művelődési ház irodalmi színpadának tagjai. A tervek szerint az érdekesnek ígérkező műsort a járás több községében is bemutatják. — Meg 100 ezer forintot fordítanak Kölesden a kismegyeháza környékének rendezésére. A kúl- túrpark építését magábafoglaló programot a község lakossága mintegy 60 ezer forint értékű társadalmi munkával támogatja. orrára ülteti fonallal megkötözött szemüvegét, a térdére fekteti a könyvet és olvasni kezd. A gyereksereg pedig — unokák, a szomszédok gyerekei — áhítattal hallgatja. A nagyanyó olvas. Vagy inkább mesél? Szépen, hangsúlyozva, mintha ő maga mondaná el a történetet. És nem csupán a gyerekeknek olvas, hanem a felnőtteknek is, esténként, amikor a szomszédok átjönnek megvitatni a világ folyását. Könyvet is, újságot is. Államférfiak váltják egymást ifjúsági regények hőseivel... Mert itt, ennél a családnál is az ifjúsági regény a legkedveltebb, ugyanúgy, mint a tabódi könyvtár többi olvasójánál. A Kárpátok aljából hozták magukkal a mesék szeretetét. I könyvet is olvastam, meg tudok is sokat. — Még abba a felvevőbe is mondtam mesét — emlékezik Annus néni. — Énekelni is kellett. Itt volt két fiatalember, kérdezgettek egyre-músra, emlékszem-e olyan régi dalokra, amiket anyámtól, nagyanyámtól hallottam. Sok szép régi nótát tudtam. — Tán elfelejtette már? — Nem. Csak hangom nincs hozzá. Meg fogaim ... Eljárt felettem az idő. Pedig a kedvem még megvolna. Nevet, arcán ezernyi ráncba fut a mosoly. — Ezért kötöttem ki a könyvnél. Ha már egy kis időm van, fogom a kezembe ... Egy könyvet szeretnék még egyszer elolvasni .., Még mikor fiatal volSa a nvár IRTA: TÚRI ANDRÁS IX. — Rosszul teszi. Nagyon jó kis hely. Én ott dolgozom. A kávéfőző gép mellett. — Óh! A vöröshajú ajkán gúnyoros kis mosoly. — Presszóslány vagyok, tudja. Nálunk így hívják. Keresztesi gyorsan közbevág. — Nem bírja az irodai munkát. A szeme. Évekig hivatalban dolgozott, aztán fel kellett hagynia vele. Üzenetet hozott valakitől. — De mennem is kell már. Nem haragusznak, ugye? Várnak. Keresztesi fölemelkedik fektéből. — Köszönöm, hogy elhozta az üzenetet. Igazán kedves. — Óh, nagyon szívesen. Vigyek valami választ? — Nem, nem semmit. Mondja meg az... illetőnek, hogy mihelyt lehet, felkeresem. És mégegyszer nagyon köszönöm. Mosoly a férfi felé, biccentés Aranka felé. Egy vörös villanás, s a nő elhagyja a szobát. Parfümje még sokáig birizgálja Aranka orrát. — Ki volt ez a nő? Keresztesi rosszalló csodálkozással néz rá, szemöldöke fölfelé rúndul. — Ne haragudjék, igazán nincs jogom ilyesmit kérdezni. Nem is tudom...! És egyszerre könyörgően — kérem... — Semmi, semmi. — A férfi megnyugtatóan néz rá. — Én magam sem ismerem közelebbről. Amint mondtam, üzenetet hozott számomra valakitől. De miért nem ül le? Aranka kisasszony leül és féle- lemmel-vággyal teli szívvel néz körül. Ez hát a férfi lakása. Itt lakik Keresztesi Ottó, akiről alig, sőt semmit sem tud. Mindössze annyit, hogy nagyon jó ember, nagyon-nagyon kedves. És bátor. Hiszen kihozta a lángok közül az ő táskáját is. Aztán összeszorul a szíve, mert eszébe jut a vörös nő, akit itt talált. Aki állítólag üzenetet hozott a férfinak. A féltékenység hulláma szaladt át a mellén. Az a nő nem véletlenül jött el ide. Az a nő szemet vetett Keresztesire, meg akarja kapni. Tudja, érzi. Ez olyanfajta nő. — Beszéljen, — szólal meg a férfi. — Mi van a gyárral? — Szörnyű. Az egész laboratórium leégett. A kislabor is. És az irodaépület jórésze. Hónapokig nem tudunk rendesen dolgozni. Hollán egészen belebetegedett. Keresztesi arca elsötétül. — Micsoda szerencsétlenség. És Aranka arra gondol: meg kell menteni attól a nőtől ezt a nagyszerű embert. Mert az a nő behálózza. Ez be tudja, ha akarja. — A vizsgálat megtörtént? — Igen. Kint jártak a rendőrségtől. Hárman voltak, és mindenkit kihallgattak. (Folytatása a 4. oldalon)
