Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-11 / 187. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 11. Hol játsszanak a gyerekek ? Asszonyoknak - lányoknak A városi tanács legutóbbi ülésén igen sok szó esett a fiatalabb nemzedékről, a gyerekekről. Főleg az általános iskolásokról. Szóba került, hány gyereket üdül- tettek a Balatonnál, sátortáborban. Sok szeretettel, féltő gonddal, sok jóakarattal beszéltek, vitatkoztak a tanácstagok a gyerekekről. — Miért nincs úttörőház Szek- szárdon? — vetődött fel a kérdés sokak részéről. Született olyan javaslat, hogy a Béla téri általános iskola emeletét kellene úttöröháznak berendezni, s az ott lévő politechnikai műhelyek helyet adhatnának az úttörő szakköröknek is. E javaslat ellen viszont nyomós érv szól. Részben a tanteremhiány, részben pedig, hogy a gyerekeknek kint, a szabadban is megfelelő mozgási lehetőségeket kell adni. Olyan helyen kell tehát úttörő- házat építeni, ahol megfelelő terület is rendelkezésre áll, különböző sportpályákkal. Hiszen a szellemi fejlődés mellett a testi, fizikai fejlődés is kell a gyerekeknek — a játék. Kell az úttörőház, belátható időn belül megfelelő megoldást kell találni a létesítésére. S addig? Ha csak a szórakozási lehetőségeket nézzük, mit tud adni a város a kétezer úttörőnek? Sajnos, hogy mindegyiknek nem lehet még biztosítani a két hetes táborozást, és mit csináljanak azok, akik ebből kimaradtak? De mivel töltheti a nyári szünidőt a kétezer gyerek? Az utcán, esetleg a strandon. Egyéb szórakozási lehetőségük nincs,, mert a városi sporttelep is csak a hét egy napján áll rendelkezésre, az pedig kétezer gyereknek kevés. Hiányzik a városból a megfelelő játszótér. A néhány hinta, ami a sétakertben van, legfeljebb hatéves korig jelent szórakozást. Szó van arról, hogy a bérházak és p Séd közti háromszögben is játszóteret létesítenek. Ez javaslat, bár nem tudjuk, milyen elképzelések vannak a játszótér létesítményeire. Gondoljanak a nyolc, tíz, tizennégy éves gyerekekre, főleg a fiúkra, létesítsenek kisméretű sportpályát ezen a területen, például kézilabda-pályát, amely futballpályának is megfelelne. Akkor nem kellene a bérház- ilegyed gyerekeinek a művelődési ház kertjét használni futballpályának, bár a vendéglő kerthelyisége onnan is kiszorította őket. Hasonló, kisméretű, sportolásra alkalmas területeket lehetne kialakítani másutt is; a kertvárosban a Kisfaludy és a Vasvári utcák közti területen, a Tarcsay Vilmos utcában, ahol most kukorica terem, az újvárosban a Damjanich utcában. Nem is kellene ezekhez nagy beruházás, csupán a tanács támogatása, s a szülők, a szülői munkaközösségek összefogása. Más városokban már van erre példa. Az így kialakított játszóterekkel meg lehetne szüntetni a játszó utcákat, amelyek csupán szükségmegoldást — és rossz megoldást jelentenek. Játszó utca például a Toldi utca, amelyben az ott parkírozó, közlekedő gépjármüvek közt futballoznak, han- cúroznak a gyerekek. Valósággal szoktatjuk őket a rossz gyakorlathoz, másfelől tanítani akarjuk őket a közlekedési szabályok ismeretére, betartására. Az elmondott javaslatok nem igényelnek sok tervezést, beruházást, akár egy-két hét alatt meg lehetne azokat valósítani. Viszont gondolni kellene a jövőre is. A következő években szanálásra ítélt városrészben majdan felépülő bérházak körül úgy kellene kialakítani a parkokat, hogy azokban az óvodástól a serdülőig, minden gyerek helyet kaphasson a játszótereken, ahol majd a fűre lépni — szabad. BI. Mezőgazdasági könyvismertetés Az esőztető öntözőberendezések és üzemük Szerkesztette Az esőszerű öntözés helyzetének rövid ismertetése után a legfontosabb műszaki és gazdaságos- sági kérdéseket foglalja össze. I,eírja az öhtözőberendezések létesítésének előfeltételeit, gépeit és felszereléseit, taglalja az esoszerű öntözés gépészeti és hidraulikai problémáit, a hordozható és felszín alatti nyofnócsővezetékés esőztető berendezéseket. Külön fejezetet szentel a berendezésék tervezésének, majd az üzemtani és az agronómiái, továbbá a gaz: Áicser Jenő V. r daságossági kérdésekkel foglalkozik. Utolsó részében az esőszerű öntözés fejlesztési irányáról fejt ki érdekes gondolatokat. A könyv ábraanyaga pontos, szakszerű tájékoztatást nyújt az olvasónak. A rhű a vízügyi és az öntözés műszaki kérdéseivel foglalkozó szak- . embereknek szól, de nem kevésbé tarthat számot a mezőgazdák érdeklődésére is. Megjelenik 238 oldalon, ára: 18 forint. (Folytatás a 3. oldalról) — És aztán? — Azt mondták, gondatlanságból keletkezett a tűz. Oxigén érte a fémalkilos üveget, ez okozta a tüzet. — Felelősségre vontak valakit? — Az öreg Krasznait. Azonnal felfüggesztették. Veres ellen fegyelmi. A Ritter gyereknek felmondtak. — Szegények. A derék, öreg Krasznai. Keresztesi sóhajt. A lány az arcát nézi. Milyen sápadt, milyen beesett az arca. — Keresztesi kartárs... Ha nem sértem meg, hoztam néhány falatot. biztosan nincs, aki főzzön magának. — Ne szégyenítsen meg. Tudja, hogy az étkezés nálam... — Hiszen éppen ezért! Ha magától függne, még éhen is halha! A férfi mosolyog. Aranka hangjában az aggódó nő féltése remeg. — Maga igazán kedves. — Ö, dehogy. Amikor maga elindult akkor a lángban álló iroda felé... Űjabb, éles csengetés. — Ki lehet ez? — kérdi a férfi felszabadultan, örült, hogy a veszedelmessé vált beszélgetés félbeszakadt. — Igazán nem várok senkit. A vörös nőt sem várta? Aranka ajkára ez a kérdés tőiül de lenyeli, s helyette azt mondja: ■— Megyek, ajtót nyitok. Ezt a kis csomagot pedig tegye el. És egye meg, kérem. Holnap újra fölszaladok, addigra nyoma sem maradjon! Jaj, maga nehéz ember. A , .nehéz” ember behunyja szemét, jobbjával cigaretta után tapogatózik az éjjeliszekrényen. — Ne gyújtson rá, a kedvemért. Árt magának. Hiszen egészen gyönge még. A férfi sóhajt Újabb csöngetés. — Istenem, megyek már. Aranka kisiet, apró léptekkel szalad, mint egy pipiskedő madár. Férfi a látogató. Valóban, már jön is Aranka nyomában. Fiatal ember, innen a harmincon. Jóképű, barna ember, zömök, szélesvállú. öltözéke szolid, de elegáns. Kedves mosollyal közeledik a fekvőhöz. — Elnézést a zavarásért, Sárosi Gábor nyomozófőhadnagy vagyok A tűzeset ügyében jöttem. Azt hiszem, az állapota megenged^ hogy beszélgessünk. (Folytatjuk) Sscnmhih@fő-e a gyermek? L akótársak, ismerősök között, de még a családon belül is nem egyszer előfordul, hogy gyermeki vallomásokra alapoznak, ha egy-egy kényesebb ügyre világos fényt akarnak deríteni. Abból a feltevésből szók tak kiindulni, hogy a gyermek ártatlanságánál, pártatlanságánál fogva mindig az igazat mondja: hát kifaggatják egy-egy érdekelt személy ügyes-bajos dolgai felől. S mert a gyermeket pártatlannak, igazságosnak hiszik, alaptalan gyanút is hitelesít, hitvestársi kötelékeket is szétszakíthat. Valóban ártatlan és pártatlan a gvermek, hiszen nem tudja, mit cselekszik, mit beszél: a kis iskolás és óvodás korú gyermek életkori sajátossága a befolyásolhatóság. Az óvodás korú nem képes még pontosan elkülöníteni a valóságot a képzelettől, egész világszemléletét az egysíkúság jellemzi. A valóság, az álom, a képzelet jelenségei egybefolynak, szinte egy síkban helyezkednek el gondolkodásában. Gondoljunk csak arra, hogy meg nem történt eseményeket mily beleéléssel képesek elmesélni, mintha azok a valóságban meg is történtek volna: de figyeljük meg őket akár játékaik közben is, amint például egy söprűt képesek repülőnek keresztelni, s térdeik közé szorítva vidáman „röpülnek” rajta. „Láttam a sárkányt!” — újságolta az egyik nap szomszédom kisfia, s amikor megkérdeztem tőle, hogy ugyan hol is látta ő azt, ,.a kályhán ült, de porolóval elzavartam” — válaszolta. A kisiskolások (6—9 év) szemlélete bár lényegében más: felnőtt központú, tanúvallomásaikat tekintve szintén hiba lenne alapozni rájuk. A lélektani kutatások eredményeit figyelembe véve a mai bírósági tárgyalások sem tulajdonítanak semmiféle jelentőséget a gyermeki vallomásoknak: a gyermek a felnőttek befolyásoló kérdéseinek hatására, mert tetszeni akar nekik, megmásítja valóságos emlékképeit. Természetesen ez a törekvés sem szándékos, általános életkori sajátosságról van szó. Érdeklődését a felnőttek kötik le, azt tartja jónak, amit és akit a felnőtt: az erkölcsi parancsokat is azért teljesíti, mert bízik szüleiben és tetszésüket szeretné kiérdemelni. Mindezek ismeretében tudnunk kell, hogy a. gyermek sohasem ennek, vagy annak a személyÜgy”-rŐI — fiataloknak Egy „kényes Kényes kérdés, a szó igazi értelmében magánügy. De nem magánjellege miatt lett kényes, hanem mert né- hányan „köz-üggyé” akarják tenni. Moziban, bálban, presszóban, a társasági élet legkülönbözőbb helyein tapasztalhatja az ember. Ha jókedve van, legföljebb mosolyog, de rendszerint bosszankodik: „Igazán tiszteletlenség, az ember szeme láttára csókolóznak”. Azt írtam: tiszteletlenség. De kivel szemben tiszteletlenség elsősorban? — kérdezem is mindjárt. Mert én, az idegen, túlteszem magam a dolgon, legfeljebb megfogalmazom véleményem. De szemet húny- hatsz-e kedves barátom afölött, hogy valaki bemutatót tartson az illetékteleneknek arról, amihez semmi közük, ami azért oly szép számotokra, mert csak a tiétek. És - te, kedves kislány, nem érzed tiszteletlenségnek, hogy mély és őszinte érzelmeidet a kiválasztott „legderekabb fiú” dekorációvá alacsonyítja? Ennyit érsz te csak az ő számára? Mert aki komolyan vonzódik hozzád, nem hiszem, hogy így viselkedik veled hasonló körülmények között. Az egyik nap egy közismert szórakozóhelyen voltam, kedves lányismerősöm társaságában. A szomszéd asztalnál egy középkorú férfi kevergette gőzölgő feketéjét, és közvetlenül mellette: egy fiatal pár csevegett. Látszott rajtuk, azokról a dolgokról beszéltek, amelyeket mi is számtalanszor — és sohasem elégszer! — megtárgyaltunk már. És egyszer csak... valahogy megfeledkeztek magukról. Először csak megcsókolta a fiú a lány tenyerét, amivel persze nem történt semmi különösebb. Akkor vettem észre őket újra, amikor a kislány a mellettük ülő férfinek támasztotta vállát. Először csak véletlenül dőlt hozzá, s egy elejtett „jaj... bocsánat közepette visszahúzta magát, de később már annyira „egymásba feledkeztek’, hogy mi, és a többi vendég, már nem is tudtuk: rajtuk-e, vagy a feszengő középkorú férfin mosolyogjunk jobban. A kínos állapotot a középkorú szüntette meg: békésen odébb tolta széküket. És van a történetnek egy másik oldala is, mely szerint egyik fiatalembernek sem lehet mindegy, hogy majdani gyermekei édesanyjáról milyen véleményt alakít ki a közvetlen és tágabb család: a környezet és a társadalom. -sz -ő Kétrészes fehér shantung ruha. a kabát elején virág-díszítéssel. Főleg délutáni viseletre. Hólos szoknya, egyenes vonalú felsőrésszel, kötővel és kötő nélkül használható, pettyes nyakkendő díszítéssel. nek akar jót vagy kel» lemetlenséget, hanem a felnőttnek akar imponálni. Tehát ártatlan is és pártatlan is — és mégsem szavahihető. Ne kíváncsiskodjunk hát* ne faggassuk gyermekünket: nevelési szempontból is igen-igen tiszteletet romboló, ha kényesebb dolgot a gyermek előtt kiteregetünk. Ha valamit nem a legtisztábbnak érzünk családi életünkben, esetleg gyanakszunk hitvestársunk őszinteségében — hiszen az életben sok minden előfordulhat —< beszéljünk, tisztítsuk meg az otthon légkörét. Mindenekelőtt gondoljunk arra, hogy még a legenyhébb alaptalan vád is mennyire fájhat — és nem igaz az, hogy megbékülve végül egészen elmúlik. Bősz Jenő Könnyű nyári ruhácskák 1. rajz: Egyszerű piké vagy vászonruha, glok- niba szabva, húzással. Egyszínű pánttal. Színes alma, körte rátéttel a zsebeken. 2. rajz: Türkiz-fehér csíkos kartonruha ferde pánt paszpolozással, a vállon masniba megkötve. 3. rajz: Pettyes karton, vagy pikére tervezett bébiruha. Egyszínű pánttal. A ruhácska alján saját anyagából keskeny fodor, vagy igen kedves befejezés a ba- tisztból való egyszínű (fehér) kész csipke, vagy Margit-cakk, kicsit behúzva.
