Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-08 / 184. szám
f9G2. augusztus 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A dunaföldvári vendéglátóipari kombinát ügye Rendelkezés az egyetemi és főiskolai hallgatók gyakorlati munkájáról Nem hangoztathatjuk eléggé, hogy szakmánktól az emberek alapvetően két dolgot várnak: Először azt, hogy a Vendéglátó Vállalat rendelkezzen olyan egységekkel, ahol az erre vágyók megfelelő körülmények között szórakozhatnak, ünnepelhetnek. Szükség van tehát úgynevezett reprezentatív étteremre, cukrászdára és emellett egyéb igényeket kielégítő, megfelelő színvonalú szolgáltatást nyújtó egységekre. Másodszor megkívánják az olcsó, egyszerű, de mégis színvonalas tömegétkeztetést a dolgozó nők második műszakjának köny- nyítése érdekében, továbbá a tömegétkeztetést nem igénylő emberek részére az igényesebb ételek széles választékát, amelyek a szakma szolgáltatását igénybevevők ezreit, tízezreit elégítik ki. Ezen igényekből fakadó feladatokhoz tartozik a színvonalas, korszerű szállodai szolgáltatás megteremtése is. Tehát lényegében adva van a szocialista vendéglátás részére a feladat, melyet a gazdálkodás állandó javítása mellett kell megvalósítanunk. Az elmúlt évben e feladatok megoldásában vállalatunk is ért el eredményeket. Az említett első feladat megvalósításának céljából hoztuk létre a duna- földvári szállodát, éttermet és presszót, a község lakosságának igénye alapján. Az igény jogos volt, mert amit a. község örökségbe kapott, az alacsony színvonalú előd »Kék Duna« étteremmel, azt fenntartani nem lehetett. Adva volt egy épület, amelyből megvalósult egymil- lió-egyszázezer forint építési költséggel az új létesítmény, amely nemcsak a mai, hanem a jövő követelményeinek kielégítésére is megfelel. A jövő parancsolóan írja elő a szakmának ilyen egységek létrehozását, mert a vendéglői étkezés az élelmiszer fogyasztásának egyik legfontosabb formája lesz, még falun is, hisz a falusi lakosság életkörülményeinek megváltozása a vendéglői étkezést helyezi mindig nagyobb mértékben előtérbe — annak olcsóbb előállítási lehetősége miatt — és erre a szakmának előre fel kell készülnie. Már ma is megvan az igény megyénkben is a nagyarányú tömegétkeztetésre és a jövőben még inkább fokozódik. Hisz a megyénkben végbement társadalmi átalakulás a szakmával szemben az étkezés terén még további igénnyel lép fel. Ezt tényekkel bizonyítva nézzük meg, hogy a statisztika mit mutat: amíg 1955 évben 85 000 adag előfizetéses ebédet adtunk el, addig 1961 évben 400 000 adagot és 1962 első félévében — 1961 első félévéhez képest — az adagok száma 40 százalékkal tovább növekedett. Hasonló a növekedés az igényesebb, étlapszerlnti ételekben, cukrászipari készítményekben is. Az étkezés tömegméretűvé való fejlődése, vagyis a fogyasztói bázis megvan, azonban az ehhez szükséges megfelelő hálózatunk még nincs meg. Dunaföldvárott hasonlóan alakult az étkezők száma, és hozzátehetjük, itt megvalósult az alapvető feladat azzal, hogy a község rendelkezik olyan egységgel, ahol az emberek megfelelő körülmények között szórakozhatnak és étkezhetnek, Ezek után eldönthetjük, hogy a létesítményre szükség volt és még inkább lesz a jövőben. Az ország távlati fejlesztési terveinek ismeretében —, amely a lakosság érdekében valósul meg —, mi is a távlatokra tervezünk és úgy gondoljuk, ez a helyes. Nemcsak a máról kell beszélni és a mai igényeket kell figyelembe venni —, mert ha így gondolkoznánk, helytelen utakon járnánk —, hanem a lakosság érdekében kell vendéglátóipari egységeinket fejleszteni, különösen a megye székhelyén, de nem kisebb gondossággal Dombóváron és Simontornyán is. A dunaföldvári kombinát beruházási összege viszonylag nem sokkal több, mintha a régi éttermet újítottuk volna fel. Hihetetlennek hangzik, de így van, mert egy üzemelő egység, ahol az alapvető egészségügyi, munkavédelmi és szociális követelmények nincsenek meg, azt az átalakítandó egységben létre kell hozni és ez csak tőépítkezéssel valósulhatott volna meg a régi, idegen ingatlanon. A vendéglátó-egységek átalakításai viszonylag magas költséggel járnak, amennyiben a követelményeknek megfelelően létesülnek. A bonyhádi kiscukrászda létesítésére ötszázezer forintot fordítottunk, a bonyhádi étterem felújítására azonos összeget. A szekszárdi vasúti vendéglő termelőhely-bővítése és korszerűsítése négyszázezer forint költséget igényel — berendezés nélkül. Kazal, amelyik kétszer m eggyulladl Azt tartja a közhit, a villám nem csap ugyanarra a helyre mégegyszer. Talán erre gondolt a bátaszéki Búzakalász Termelő- szövetkezet egyik-másik vezetője, miután július 31-én az egyik frissen összerakott lucernakazalon öngyulladásból tűz keletkezett. A kazlat két napra a kaszálás titán összerakták, mondván, hogy így többet megőrizhetnek az értékes takarmány tápértékéből. Néhány nap múlva azt tapasztalták, hogy a kazal túlontúl melegszik — a hőmérőzés is azt mutatta, hogy hőmérséklete közel jár az öngyulladáshoz. — Terheljék meg, hogy a levegő kiszoruljon belőle — adott utasítást a főagronómus. Erre megrakták betonoszlopokkal a kazal tetejét — ám, ez mit sem használt, július 31-én meggyulladt a kazal. Szerencsére még idejében elfojtották a tüzet, a kihívott szekszárdi tűzoltóknak nem kellett beavatkozniok. — Javasoljuk, hogy bontsák szét a kazlat, hogy jobban száradjon ki a széna, mert továbbra is fennáll az öngyulladás veszélye — mondták a tűzoltók. — Ez már nem gyullad ki mégegyszer. Veszítene a tápértékéből — mondotta Kiss Mihály agronó- mus és Bakó József vezetőségi tag. — Akár felelősséget is vállalunk érte... — Minden esetre azért nem árt, ha a fecskendőt készenlétben tartják — ajánlották ismét a tűzoltók. Ám, a felelősségvállalás kevésnek bizonyult. Hétfőn ismét hívták a szekszárdi tűzoltókat Báta- székre. Az a kazal fogott tüzet, amelyik néhány nappal ezelőtt... Szerencsére ismét sikerült gyorsan megfékezni a tüzet, aránylag kevés takarmány égett el. Hanem amit a füst átjárt, azt aligha tudják megetetni a jószággal. „Megőrizték a tápértékét...” Két tanulságot minden esetre levonhatnak: az egyik, hogy ne rakjanak kazalba nedves lucernát, a másik; a tűzoltók is szakemberek, érdemes megfogadni tanácsukat. Előfordulhat, hogy a villám másodszor is ugyanoda csap... A dunaföldvári kombinátban egymillió egyszázezer forint értékű építési költséggel létrejött egy tizennégy szobás, huszonnyolc férőhelyes, korszerű szálloda, hatvan férőhelyes espresso, egyszáznegyven férőhelyes étterem és kétszáz férőhelyes kerthelyiség, amelynek konyhája a félév alatt 33 000 adag ételt adott ki és képes lesz a várható távlati tervek szerinti növekedést is kielégíteni. Berendezése ízléses, de nem pazarló, hiszen a 104 Ft-os szék és 300 Ft-os asztal nem mondható ennek. Az összes berendezésre ötszázötvenezer forin. tot fordítottunk, amelyben szerepel vállalatunk szakiparosainak munkája is és a magasabb költségeket igénylő elektromos gépek. Mi úgy gondoljuk, hogy helyes úton járunk, amikor az erőnkhöz mérten, a követelményeknek megfelelően a távlati feladatokat figyelembe véve fejlesztjük hálózatunkat a francit» nift- és kormányhatározatok szellemében. Mi is türelmetlenek vagyunk a me- v zé.tne v v.nfVtiut.is fejlesz tésének elmaradása miatt, azonban a fejlesztést ott tudjuk elvégezni, ahol erre az adottságolt >s feltételek megvannak. Helyeién álláspontot foglalnánk e’ ha kategorikusan kijelentenén1~rc-tr o ^ TÍtm/»*'"!* re nem volt szükség, és helyesebb lett volna a beruházást ott felhasználni, ahol előbb visszatérül a ráfordítás. A vendéglátás árbevétele, jövedelmezősége sok tényezőtől függ és az egyes tényezők hiánya súlyos károkat okozhat a feladatok teljesítésében, mint ahogy ez bekövetkezett az első félévben, amely nemcsak Tolna megyére hatott, hanem az ország vendéglátására is. A megyeszékhelyen ez évben több egységben végeztünk és végzünk korszerűsítést és 1963 évben megkezdjük a szekszárdi Szabadság Szálló rekonstrukcióját, amellyel a megyeszékhely vendéglátás-problémája is megoldódik. Váradi Sándor, a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója Az oktatási reform megvalósításának útján újabb fontos lépés az a rendelkezés, amelyet a felsőoktatási intézmények hallgatóinak gyakorlati munkájáról közösen adott ki a művelődésügyi, a munkaügyi és a pénzügyminiszter. A műszaki egyetemek, a tudományegyetemek, valamint a pedagógiai és gyógypedagógiai főiskolák tantervei a hallgatók számára kötelező szakmai gyakorlatot írhatnak elő, a képzésük szakirányának megfelelő munkaterületen. Ennek időtartama a teljes képzési idő alatt a műszaki egyetemeken és a tudományegyetemek természettudományi karainak nem tanári szakain a tíz hónapot, a tudományegyetemek egyéb területein a hat hónapot, a pedagógiai és gyógypedagógiai főiskolákon pedig a két hónapot nem haladhatja meg. A szakmai gyakorlatot a felsőoktatási intézmények és a kijelölt vállalatok közötti szerződés alapján bonyolítják le. Néhány év óta az ismeretterjesztés áll a kulturális tevékenység középpontjában. Az emberek szakmai, politikai és általános műveltségének emelése nélkül csak félmunkát tudnak végezni kulturális szerveink. Éppen ezért az ismeretterjesztésnek első sorban a szakmával összefüggő általános műveltség magasabb szintre emelését kell szolgálnia. Természetesen ezzel párhuzamosan az egyéb — világnézeti, művészeti, stb. — kérdéseknek is helyet kell kapniok. Sok jó példával találkozni művelődési otthonokban, üzemekben, egyaránt. Amit most el akarunk mondani, az viszont rossz példa, s azt mutatja, hogy az előkészítő munkával van baj. A tervezés voltaképp nem is tervezés, hanem ötletszerűen összeírtak néhány előadást és programot és odaadták neki a címet: Az évad ismeretterjesztési terve. Megyénk egyik legnagyobb ipari üzeméről, a Bonyhádi Zománcgyárról van szó. Amikor a művelődési ház összesítette a község A rendelkezés értelmében a hét minden munkanapján egyhuzamban teljesített szakmai gyakorlat idejére a műszaki egyetemek hallgatói az egyetemtől szakmai gyakorlatos ösztöndíjat kapnak. Nem folyósítható szakmai gyakorlatos ösztöndíj olyan hallgatónak, akinek népköztársasági tanulmányi ösztöndíja, vagy társadalmi tanulmányi ösztöndíja van, a gyakornoki díjat azonban ők is megkapják. A vállalat a szakmai gyakorlat tartamára — az esetben, ha erre igényt tartanak — a hallgatóknak a többi ott dolgozókéval azonos térítés ellenében lehetőség szerint üzemi étkeztetést, az egyelem (főiskola) székhelyén kívül végzett szakmai gyakorlat esetén szállást biztosít. A szakmai gyakorlat irányítására a vállalatok —• arra alkalmas dolgozóik közül — instruktorokat jelölnek ki. Az említett felsőoktatási intézmények hallgatói már az idén e rendelkezésben foglaltak szerint folytatják szakmai gyakorlatukat. jövő évi kulturális tervét, a zománcgyár népművelési munkájának vezetője is benyújtotta azt. Az időpontok felsorolása nélkül a program a következő: Kirándulás Abaligetre TIT előadóval, Tűzrendészetről általában, Művészetről általában, Tudományok fejlődése, Népművészetről, A rákbetegségről, Kozmikus rakétákról és műholdakról, előadó Schmidt tanár. (Hadd jegyezzük itt meg, hogy Schmidt tanár már egy év óta nincs Bonyhádon, hanem Dombóvárott tanít. A Szerk.) A divat a nők szolgálatában, Gyógynövényekről általában és a házipatika kezelése. Ez a terv. Egyetlen előadást sem lehet kifogásolni, sőt azt sem mondjuk, hogy bármelyik szükségtelen. Csak egyet nem lehet megérteni, nevezetesen azt, hogy az ismeretterjesztési tervben miért nem szerepel egyetlen olyan előadás sem, amely a zománcgyár dolgozóinak szakmai műveltségét lenne hivatott növelni? Hisszük, az is érdekelné a dolgozókat, sőt... L. Gy. Ahogyan nem szabad ismeretterjesztő programot összeállítani tAéá* a gyár ÍRTA: TÚRI ANDRÁS VI. — A táskám... Az én táskámat is elhozta. — Maga megsebesült — mondja Hollán. — Semmiség. Csak a füsttől. Hanem a virágaim ... Minden virágom odaveszett, igazgató kartárs. Az én gyönyörű virágaim. Oly komikusán hangzik ez most. Mégsem nevet senki. Helyszíni szemle Még feketén füstölögnek a zsarátnokok az egykori laboratórium beomlott fala helyén, az üzemi tűzőrség néhány tagja még cipeli az udvaron át a megmentett ládákat és csomagokat, amikor a rendőri szervek és a kivonult tűzoltóság parancsnoka megkezdi a helyszíni szemlét. Sá- rosi főhadnagy, a kerületi kapitányság politikai és Kráoer hadnagy, a bűnügyi osztály nyomozó- tlsztje, továbbá Lovas százados, a központi szakcsoport kiküldötte végzi a vizsgálatot. Társaságukban van Komlós őrnagy, a tűzoltócsoport parancsnoka is. — Itt volt a tűzfészek — mulat Komlós őrnagy a laboratórium egyik üszkös helyére, mely közvetlenül a nagy ablak mellett fekszik. — Világosan látható, hogy a tűz innen indulhatott el és itt végezte a legnagyobb pusztítást. Sárosi főhadnagy egészen közel lép a megjelölt helyhez s beleszagol a levegőbe. — Különös szag van itt — jegyzi meg fintorogva. — Véleménye szerint mi okozhatta a tüzet? — Laboratóriumban nehéz ezt bizonyosan megállapítani. Valószínűleg egy különösen gyúlékony anyag lobbanhatott lángra és pillanatok alatt tűzbe borította az egész környezetet. —• Mi lehetett az az anyag? Az őrnagy vállat von. — Majd kiderül. Sárosi most a laboratórium ösz- szetört falát kerülgeti. A fórró- ságtól kitört üvegfalait helyén már csak a feketére égett acélkeretek éktelenkednek. Alig másfél méternyire a Szomszédos irodaépület falai emelkednek. A két épület között több centiméternyi magasságban borítja a földet a cseréphalmaz és a kormos, feketére pörkölt vakolathulladék. — Érdekes — mondja a főhadnagy. — Micsoda? Krámer hadnagy melléje lép. — Nézd csak ennek az épületnek az ablakait. Nem veszel észre semmit? — Dehogynem. Valamennyi megrongálódott. — Igen. Különösen az a középső. — No és? Mi abban a különös? Nyilván intenzívebben érte a tűz, mint a többit. — összesen négy földszinti ablak sérült meg. Milyen helyiségek azok? Nem lehetne ide hívni az igazgatót? Hollán igazgató percek alatt előkerül. — A tervosztály és a kereskedelmi osztály ablaka az a négy. — Köszönöm. Beszélhetnék a laboratórium vezetőjével? — Hogyne. Azonnal hivatom. . Lovas százados közben a tűzoltóőrnaggyal járja a helyiséget. Meg-megállnak egy-egy helyen, az őrnagy néha lehajol, fölemel valamit, figyelmesen vizsgálgat- ja. Közben odaérnek a másik két nyomozó tiszthez. — Nos? — kérdi Sárosi. — Találtak valamit, százados elvtárs? — Semmit. A legszabályosabb tűz, ami csak vegyianyaggal dolgozó üzemben előfordulhat, — Lehet! A százados kérdőn néz rá, de a főhadnagynak mar nincs ideje magyarázatra. Hollán igazgaÍFoiirtatása a, 4, oldalon)
