Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-08 / 184. szám
4 TOLNA MEGYEI Nir^JS*G 1962. augusztus 8. Csendes percek Már az elmúlt idényben osztatlan sikert aratott megyénkben az Állami Déryné Színház Skvarkin Egyszerű kislány című darabjával. A közönség soraiból gyakran csattant a taps, hallatszott az elismerő igenlés a darab egy-egy szellemes jelenete, fordulata láttán. A színház, tekintettel a sikerre, a pár napja megkezdett új szezonban is több helyen bemutatja a darabot, amelyből ízelítőül két képet nyújtunk át színházat kedvelő olvasóinknak. % Én teljesen ártatlan és egyszerű vagyok — mondja az egyik fél. Mit válaszol a másik? Ugyanazt. S hogy egyáltalán kide- rül-e az igazság, s kibékülnek-e a most még hangoskodó felek? Igen, de csak a darab végén, a szellemes happy-endnél. Hol a határ ? % ,,Csak csendesen, ne hallja senki más" — de mindegy. A delikvensek hiába lopakodnak, leleplezték őket, szándékuk meghiúsult, s most amit kapnak, azt a szóáradatot életük egyik legroszszabb emlékeként őrizhetik. r w. w •mm m mw »»■»»»» (Folytatás a 3. oldalról) tóval idős, őszhajú férfi közeledik. Arca nyúzott, összetört, keze remeg, amint bizonytalan moz dulattál á szemüvegéhez nyúl. — Krasznai elvtárs, a laboratórium vezetője. A tisztek bemutatkoznak. — Kérem, Krasznai elvtárs, azért kérettük, hogy. megkérdezzük, véleménye szerint, mitől keletkezhetett a tűz? Krasznai hangja megcsuklik. — Attól az üveg fémalkiltól, amely ott' állott a hidráló asztalon. És arra a helyre mutat, amelyről Komlós, mint a tűz fészkéről beszélt. Az őrnagy arcán elégedettség. — Mire kellett a fémaltól? Úgy tudom, ez különleges óvatosságot igénylő vegyszer? — Igén. Azok az anyag-kísérletek, melyeket folytatunk, szükségessé teszik a használatát. A hiba nem is ez. Az üveget nem lett volna szabad egyetlen percre sem felügyelet nélkül hagyni. Ha ugyanis a fémalkilt oxigén éri, azonnal lángra lobban. — Értem. És kire volt bízva az üveg? — Nem tudom. Egyáltalán ... — Tessék, folytassa csak. — Csak annyit, hogy ha használják is ezt a szert, ezen az asztalon sohasem áll. — Értem. Most mégis miként kerülhetett oda? — Sejtelmem sincs róla. Kopasz, pufókarcú, rőt-borostás férfi lép előre. — Kérem szépen, én talán választ adhatok. — Kicsoda ön? — Veres elvtárs, a laboratórium helyettes vezetője — mutatja be Hollán, — A dolog úgy áll, hogy az üveget én hozattam le a Ritter gyerekkel. — Ki az a Ritter gyerek? — Laboránsgyakornok. Kellett a fémalk'l a kísérletekhez és fel- küldtem érte a fiút az emeletre, a különleges anyagok raktárába. Nyilván ő tette a hidráló asztalra. Komlós őrnagy megrándítja a vállát. — A dolog világos. A fémalkilt levegő érte és meggyulladt. Ez okozta a tüzet. Lovas százados a többiek felé fordul. — Ki kell hallgatni az illetékeseket. Lehetne az ön szobájában, Hollán elvtárs? # — Hogyne, parancsoljanak az elvtársak. — Kérem önt, hivassa föl egyen ként a laboratórium munkatársait. — Meglesz. — És a tervosztályét, meg a kereskedelmiét — teszi hozzá Sá- rosi főhadnagy. A százados kérdő pillantással néz rá. — Szeretném ezeket a dolgozókat is hallani. (Folytatjuk) Meddig helyes a vita a munhaversenyben ? Kinek basznál az idegölő veszekedés? A munkaverseny tanulságai a dombóvári kettes téglagyárban Különleges ügyben kért fel bennünket igazságot tenni öt téglagyári munkás. Hosszú, terjedelmes levelet küldtek, mellékeltek gyárvezetői határozatot, az egyesülés igazgatójának küldött levelet. S kértek bennünket, foglalkozzunk ügyükkel. Szívesen vállalkoztunk erre. Nemcsak azért, mert az ügy látszólag kibogozha- tatlannak tűnt, hanem azért is, mert az öt munkás Klemen Sza- niszló, Takács János, Horváth Imre, Kántor Mihály és ifjú Vass Károly elkeseredetten írta levelét, jószándékukat vélték sárba tiporni. Mi az igazság? Mi a helyes teendő ilyen ügyben? Tettük fel magunknak a kérdést, mert az történt, hogy a dombóvári kettes téglagyárban termelési tanácskozásra hívták a berakó- kat délben, műszakkezdéskor. A gyárvezető és a párttitkár közölte velük, hogy fél kettőtől kettőig termelési tanácskozás lesz, abba kell hagyniok a munkát, a tanácskozáson részt kell venniük. Mint írják, a párttitkár emelt hangon tudatta ezt velük, de ők nem mentek el, mert „munkánkkal is a termelést szolgáltuk”. A gyárvezető leveléből megtudjuk: a termelési értekezlet idejére eső bért a dolgozóknak nem fizetik ki, s az öt munkás e határozat törlését, az ügy kivizsgálását, igazságtevést kért tőlünk és az egyesülés igazgatójától is. Az ügy kivizsgálására az építők szakszervezetének megyei elnöksége Himmel Mihályt, elnökségi tagot küldte ki. Ott volt a tanácskozáson, pontosabban a késhegyig menő vitán, Várni Gyula az egyesülés igazgatója, és e sorok írója is. Mit tudtunk meg? I kongresszusi verseny előtt kezdődőit Az emberek nem egyformák. Egyik gyengébb fizikumú, másik szívósabb, harmadik ingerlékeny, és így tovább. Egyik jobban érti a munka fogásait, mint a másik. S ez örökös ellentétet szít, különösen téglagyárban, ahol nehezen tudják elszíveini, hogy egyik brigád a másiknál — azonos munkán többet keressen. S ez lényegében a mostani vita alapja, de csak az alapja, mert tovább mentek már sajnos ennél. A munka közbeni vetélkedés, virtus, bizonyos tekintetben jó. Addig jó, amíg előrelenditője a munkának. Addig hasznos, amíg az embereket nem állítja egymással szembe. Sajnos, itt ez történt. Még a múlt évekre vezethető ez vissza. S akkor élesedett ki különösen az ellentét a két berakó brigád között, amikor a kongresszusi verseny kezdődött, ez év tavaszán. Mindkét berakó brigád elhatározta, hogy részt vesz a szocialista munkaversenyben, s versenyüket, vállalásukat úgy kötötték meg, hogy hat hónap után a gyári termelési tanácskozás ítélkezzen, ki érdemli meg a szocialista brigád címet. A verseny jól kezdődött, bár ekkor már észrevehető volt bizonyos káros ellentét a két brigád között. Az egyik brigád, melyben az üzemi párttitkár is dolgozik, gyengébb, mint Klemen Sza- niszlóé. És keresték, kutatták To- kolics Lajos elvtársék, mi a „titka” Klemenék sikerének. E „siker” 150—500 téglával való többletet jelent. A „titok”-keresés azonban túlhaladta a megengedhető normákat. Előfordult, hogy korábban kezdtek reggel öt óránál, és váltáskor nem akarták abbahagyni a munkát, tíz percet elvettek a váltóktól. S az sem volt ritka, amikor a kihordók tették lehetetlenné egyik, vagy másik berakó brigád munkáját azzal, hogy a kihordás nem volt tökéletes, sok Társadalmi gyárvezetés égett téglát, „dugót” bennhagytak a kemencében. S ezek után elképzelhető, hogy ez a tíz hirtelen haragú ember, micsoda patáliákat csapott egy- egy műszakváltáskor. Horváth Imre bácsi, a kuli kezelője arról beszélt mikor ott voltunk, hogy már meg akart szökni a gyárból. Mások is ezen a véleményen voltak. Történt azonban időközben más figyelemre méltó dolog is a téglagyárban. Uj vezetőt kaptak, Váczi István személyében. Fiatal, jó szakember Váczi elvtárs. De új volt számára a gyár, a munkások, s az első napokban nehezen igazodott el. S akadt részére bőven „segítő”. A gyárvezetőt segítette — elég rosszul — a párttitkár, az üb-el- nök, és mindenki, aki csak a száját ki tudta nyitni. Hovatovább oda jutottak, még most is így van, hogy a gyárat már társadalmilag vezetik. A gyárvezetőnek a legapróbb részletkérdést is meg kell tanácskozni a tömegszervezetek vezetőivel, mert ha ezt nem teszi, akkor nincs maradása, intézkedését nem támogatják. Sőt, akadályozzák annak végrehajtását. Volt erre is példa. A lerakók például egyórás sztrájk-félét tartottak, mert nem hat főt, — ahogy ők akarták, hanem nyolcat osztottak be a tégla lerakásához. S mikor meghallgatjuk a munkásokat, ők is igazat adnak e megállapításnak. S annak is, hogy tovább így nem mehet. Mert ez kárukra van, valamennyiőjüknek. A kemence mellett, műszakváltáskor a két brigáddal jövünk össze, mint a legilletékesebbekkel. Itt van néhány kihordó is, akik ugyancsak érdekeltek a fentebb említett ügyben. Meghallgatjuk a véleményeket. Figyelem a munkások arcát. Ahogy egymás szavába vágnak, s mondják érvelésüket, kialakul bennünk az „igazság”, a gyári dolgozók körében uralkodó rossz hangulat oka. Sajnos, jószándék vezette ezt a rossz szellemet keltő intri- ™ kát, veszekedést között. Mert senki, akaró sem Mi az igazság ? a dolgozók még a legrosszabb állíthatja azt, hogy a téglagyári munkások nem tesznek, meg minden tőlük telhetőt a terv, a vállalás teljesítése érdekében. A műszakok idején becsületesen dolgoztak, mintha valamennyibe hét munkás szorult volna, úgy hajtottak. S az volt a baj, ha egyik brigád többet rakott be a másiknál. Ekkor kezdődött a veszekedés. S legtöbbször Klemen Szaniszló brigádja rakott többet és mivel Tokolics elvtárs, párttitkár, a gyöngébb brigádban dolgozott, de az »erő« az ő oldalán volt, (gondoljunk csak a társadalmi gyárvezetésre), s kitaláltak Klemenékre tücsköt, bogarat. S Klemenék nem hagyták magukat, ők sem utolsónak álltak sorba, amikor a vitatkozási készséget osztották — s már kész is volt a patália. De olyan, hogy Hogyan tovább ? annak csodájára jártak a nyersgyártók is, sőt mi több, ők is kezdték követni a kemence-munkások példáját. Tettük fel a kérdést, a körülöttünk veszekedő, vitat- 1 1 kozó munkásoknak. Érdekes paradoxon, de ismét a pénz, a több kereseti lehetőség adott igazságot: Az történt a gyárban éppen a veszekedések, a társadalmi gyárvezetés, rossz hangulat következtében, hogy még száz téglát sem raktak kazalba, amit majd a téli hónapok alatt égethetnének ki. Szélnek kellene ereszteni a dolgozókat, kazalozott tégla hiányában, sőt, a kazalozás nem végzése a téglaprés leállítását is szükségessé tenné. Megegyeztek a dolgozók: Ezután mindenki annyit, s annyi idő alatt rak be, amennyit tud. Korábban volt arra példa, amikor Tokolicsék brigádja »megtiltotta« Klemenéknek, hogy többet rakjanak be, mint ők. Változott tehát a helyzet, mert változni kellett. Megállapodtak: ha előbb végeznek a berakással, akkor a brigádok mennek kazaloznj. Ez haszon a gyárnak, haszon a munkásoknak is. Felelősöket jelöltek ki, akik ellenőrzik a munkaidő pontos betartását. Feladatul adták a verseny értékelését a brigád egy-egy tagjának. És megállapodtak abban is, hogy sem a szakszervezet, sem a pártszervezet nem foglalja le a gyárvezetőt apró ügyekkel, s nem szólnak bele úton-útfélen intézkedéseibe. Tehát az egyezség megtörtént, a »békülést« csak el kell kezdeni. Hogy ki teszi a kezdeményező lépést az ügy érdekében, az lényegtelen, fontos az, hogy megszűnjék ez az áldatlan állapot a gyárban. Klemen Szaniszlóék ügyét is lezártuk: Lényegében nem hibásak, hisz dolgoztak, termeltek, viszont megtagadták a gyárvezetői utasítást, de tekintettel a téglagyári általános helyzetre azt javasoltuk: fizessék ki az öt embernek a bért, s ne érje őket megkülönböztetés a jövőben ezért a tettükért. Aztán az már az üzemi termelési tanácskozásra tartozik, megítélik-e nekik a szocialista munkabrigád címet. Amikor végeztünk a kemencemunkások ügyével, lényegében az egész gyári üggyel, akkor jött hozzánk a nyersgyártók küldöttsége; menjünk le hozzájuk is igazságot tenni. Nem mentünk el hozzájuk, mivel közülük is néhányan részt vettek tanácskozásunkon, azt javasoltuk: A nyersgyártók közötti hangulat a kemencések ügyéhez hasonló, róluk vettek annak idején példát, most tanuljanak tőlük ismét, kövessék példájukat, most már csak hasznukra válik a példa követése. És végül: Tanulság ez a történet arra, hogy példát vegyenek belőle nemcsak téglagyárakban, ahol általában ez a helyzet — de nem ennyire súlyos —, hogy a munka végzésében egy bizonyos ideig jó a vita, a virtus, de van egy határ, amit túllépni bűn, s ha ezt teszik, akkor a termelés érzi kárát, meg a dolgozó is, mert kevesebbet visz haza a borítékban és energiáját, idejét a felesleges veszekedés veszi el. Bízunk abban, nem ismétlődik meg többé a dombóvári kettes téglagyár, ban ez a most lezárt »versenyzési forma«. Pálkovács Jenő Szörp és gyümölcslé — sárgadinnyéből A konzervipar sokat próbálko- tavalyi sikeres kísérletek tapaszzott már azzal, hogy meghosszabbítsa az évente csak néhány hétig érő sárgadinnye szezonját. Egyik tartósítási eljárás sem vált azonban be. Akár hővel, akár vegyszerrel konzerválták, a gyümölcs elvesztette jellegzetes aromáját. A Kertészeti Főiskola talatait hasznosítva — új módszerrel „teszik el” a dinnyét. Ezzel az eljárással olyan gyümölcslevet vagy sűrűbb szörpöt kapnak, amelynek cukor- és vitamintartalma, íze, aromája teljesen azonos a friss, nyers sárgatechnológiai tanszékén most — a dinnyéével.
