Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 RODÁLM1 & ~ ----------------------------------nnm------1-rrr nr • i-. n —, Ú j népművelési év előtt — tervkészítés közben E gy népművelési évad lezárult. Eredményeivel, hiányosságaival tanulságul szolgál. S míg méregetjük, mi volt jó tavaly, miből kellett volna több, vagy mi hiányzott munkánkból, folyik a tervkészítés, a következő évad megalapozása. Általában gondos munkával találkozhattunk az elmúlt évben a falvak többségében, s ez a jövő évi előkészületeken is meglátszik. , A rendszeres művelődés mindinkább a dolgozók szükségletévé válik. A könyvtár, a mozi, az ismeretterjesztő előadások, egy-egy színház tervszerű vendégszereplése ma már szerves részét jelenti a község társadalmi életének, s nem az a kiemelkedő esemény, ha valamely színház előadást tart, hanem az kelt közfelháborodást, ha valami okból elmarad az előadás. Főleg nagyobb községeinkre mondható el ez, de néhány összetevője már a kisebb falvakban is megtalálható. Ha tehát szükséglet a rendszeres művelődés, akkor a népművelőknek azon kell fáradozni ok, hogy ezt a szükségletet a lehető legjobban kielégítsék. Általában emelkedett a rendezvények száma megyeszerte, s most már nagyobb gondot fordítottak a kültelkiek kulturális ellátására is. S amiről külön kell szólni, az 'elmúlt évadban már az ismeret- terjesztés állt a népművelés középpontjában. Ugyanakkor szükséges néhány hiányosságról is szólni. Még tavaly is előfordult, hogy a tervek elkészítésére hivatott állandó bizottság ülésén egynémely szerv nem képviseltette magát, elképzelései így a tervbe nem kerülhettek be. így történt aztán a közbeszervezés, amely megzavarta nemegyszer a folyamatos munkát. Az ismeretterjesztő előadásokkal sem lehetünk, az egész megye ellátottságát figyelembe véve, maradéktalanul elégedettek. Néhány helyen alig volt ismeretterjesztő előadás. Hogy csak néhány községet említsünk, Du- nakömlődön, Kakasdon, Kismá- nyokon, Cikón, Harcon, Dupa- szentgyörgyön korántsem tartottak annyi előadást, mint ameny- nyire szükség lett volna, de nem lehet kielégítőnek mondani a ka- laznói helyzetet sem. Ugyanakkor — mit szépítsük, jobb időben felhívni rá a figyelmet — nagy a lemorzsolódás a felnőtt-oktatásban. Egyelőre az általános iskoláknál mutatkozik, később azonban, ha nem vesz- szük elejét, kihat a középiskolákra is. A tanulságokat meg kell szívlelnünk ahhoz, hogy egyrészt a következő évi terv alaposabb lehessen, másrészt a terv végrehajtása zökkenőmentessé, s ezzel eredményessé váljék. Az első feladatot talán ebben lehetne összefoglalni: Tovább kell fejleszteni a népművelés szocialista eszmeiségét, korszerűségét. A tervezésnél helytelen, ha a népművelést valami mindentől független, csak kulturális tevékenységnek fogjuk fel, ha elvonatkoztatjuk a gyakorlati élettől, ha önmagában látjuk. A népművelés is gazdasági, társadalmi feladatok megoldását segíti elő, bele kell illeszkednie tehát a gazdasági, társadalmi élet sodrába. A népművelési tervnek a gazdasági tervekből kell kiindulnia. Ne az óhajokra, hanem a valóságra, az adott gazdasági, társadalmi tennivalókra épüljön. A népművelésnek is többet kell vállalnia abból a propagandából, amely a nagyüzemi termelés magasabb szintre emelését szolgálja. Ebbe beletartozik a termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok, ipari üzemek termelési propagandája csakúgy, mint a legjobb tapasztalatok elterjesztése, vagy az arra irányuló nevelőmunka, hogy az üzemek dolgozói között kialakítsuk a helyes, egészséges nép- gazdasági szemléletet. Ugyanakkor továbbra is rendkívül fontos feladat a tudományos világkép kialakítása a hallgatóság körében, s a természettudományos ismeretek terjesztése. Nagyon jól bevált a múlt évben az ismeretterjesztési akadémiák rendszere. A jövő év gyorsabb ütemet kíván a fejlesztésben, s egyszersmind a különböző szakkörök létrehozását is feladattá teszi. A szakkör lehet megalapozója a későbbeni akadémiának, de lehet az akadémia immáron magasabb szinten való folytatása is. Figyelemre méltó lemorzsolódás tapasztalható az általános iskolai felnőttoktatásnál. Ez a tény magában hordja a teendőt is. A pedagógusok mellett az egész társadalom segítségére van szükség. A munkahelyek állami és társadalmi vezetői kísérjék figyelemmel dolgozóik tanulását, biztosítsák a tanuláshoz szükséges különböző feltételeket, de egyszersmind töltsék be azt a feladatot is,- ami a rendes tagozatosoknál a szülői munkaközösségekre hárul. Ezt nem tekintik a felnőtt tamilok valamiféle gyámkodásnak, ellenben szívesen veszik, hiszen számukra segítséget jelent. A különböző gazdasági egysége* vezetőivel meg kell értetni, nem ők tesznek szívességet^ azzal, ha beengedik a népművelést az üzembe, szövetkezetbe, ők csak nyernek vele, s inkább köszönettel tartoznak a népművelőknek azért a segítségért, amit tőlük kapnak. Mindez természetesen úgy érhető el a legkönnyebben, ha a vezetőket is bevonják a tervek készítésébe és majdani végrehajtásába. Ha egyáltalán helyes itt sorrend felállítása — minőségi szempontból semmi esetre sem — má- másodikul a szocialista, közösségi életforma kialakítása, a szocialista erkölcsiség erősítése, a közízlés fejlesztése kívánja meg, hogy a tervezésnél figyelembe vegyük. Az üzemek szocialista brigádjai kulturális fejlődésük érdekében is sokat tesznek, ők már látják, hogy a művelődés szoros összefüggésben van a termelés növelésével. örvendetesen fejlődik ez a szemlélet termelőszövetkezeteinkben is. Eddig is jó eredményeket hozott a szülők közt végzett pedagógiai ismeretterjesztés, továbbfejlesztése feltétlenül célszerűnek látszik. Életünk kedves színfoltjai a különböző társadalmi, családi ünnepségek. A népművelők tovább tudják szépíteni, bővíteni ezeket az ünnepeket. Az egészségügyi felvilágosító munka, a szocialista együttélés szabályainak propagálása, terjesztése, mind hálás feladat a népművelés munkásai számára. De sokat kell tennünk a közízlés alakítására, fejlesztésére a művészet minden területén, mert még itt van, még hat, és rombol a giccs. Kik hivatottak elsősorban harcba szállni a kispolgári, az elavult, a maradi ízlés ellen, ha nem a népművelők. De ezt is céltudatosan, tervszerűen kell tenni, mert Csák akkor várhatunk rövid idő alatt számottevő eredményeket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy lehetőségeink nagyobbak, mint eredményeink. S ennek nem is a népművelési munkában résztvevők hozzá nem értése, nem a lelkesedés hiánya az oka, hanem elsősorban az, hogy az irányítás, a vezetés és az ellenőrzés egységesítését még mindig nem sikerült kellőképpen megteremteni. Megyei szinten már elmondhatjuk, hogy a különböző szervek között jó az összhang, az együttműködés, de járási szinten már nem ilyen biztató a helyzet, a községekben pedig még több a kívánni való. Hogy ez valóban megvalósulhasson, meg kell erősíteni, és a gyakorlatban is érvényesíteni kell a pártszervezetek irányító munkáját a kulturális tevékenység területén is. A kulturális munka színvonalának és hatékonyságának fokozására mind újabb és mind szélesebb tömegbázisra van szükség. Állandóan növekszik az igény a rendezvények, előadások, az olvasás, a kiállítások, stb iránt. Hogy ezeket a megnövekedett igényeket maradéktalanul ki tudjuk elégíteni, kívánatos a pedagógusok mellett további értelmiségi foglalkozású embereket is bevonni a kultúra terjesztésébe. A kultúra élvezői és a kultúra művelői számára egyaránt közüggyé kell tenni a népművelést. Hol vagyunk már a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest? A feladatok nagyok, de az eredmények is figyelmet érdemelnek és ezekre az eredményekre támaszkodva olyan terveket lehet készíteni, amelyek megvalósítása ismét előbbre viszi kulturális forradalmunk ügyét. E. Gy. Megjelent „Az Agitátor Kézikönyve“ negyedik kötete . Az agitátor kézikönyve sorozat most megjelent negyedik kötete a népgazdaság fejlesztésének második ötéves tervével foglalkozik. A könyv mindenekelőtt azzal nyújt segítséget az agitátoroknak s a népgazdaság kérdései iránt érdeklődő olvasónak, hogy világos, könnyen érthető csoportosításban közli az ötéves terv legfontosabb számait, adatait. A gazdasági összefüggések megvilágítását segíti, hogy külön fejezet foglalkozik az ötéves terv indulását megelőző évek — a hároméves terv = gazdaságpolitikái á.val, eredményeivel. A könyv — é két népgazdasági tervidőszak átfogó elemzése mellett — külön figyelmet fordít a gazdasági kulcskérdések ismertetésére és elemzésére. Jól hasznosítható a könyv azért is, mert a tények, adatok összegezésén túl, rávilágít a tanulságokra, problémákra, ilyen értelemben tehát nemcsak összefoglaló kézikönyv, hanem egész sor népgazdasági tapasztalatot feldolgozó tanulmány. A kötet gazdag illusztrációs anyagot tartalmaz, ___ A férfi, aki a javaslattal előállt, építőipari szakember. A mezőgazdasághoz tehát annyiban van közvetlenül köze, hogy különböző épületek tervezésében részt vesz. S most a nagyüzemileg hasznosítha- tatlan területek, például meredek domboldalak felhasználására tesz javaslatot. Hogy javaslata használható-e, vagy sem, meg nem mondhatni, a szakemberek majd eldöntik. Látott ilyen területeket, nem hagyja hát nyugodni a dolog, s most szabad idejében azon töri a fejét, mit lehetne tenni. Vállára veszi ezt a gondot, noha hurcolni nem köteles, s érvel, vitatkozik, meggyőzni akar, mert azt akarja, hogy az a föld is teremjen, amely eddig parlag volt. Egy példa a sok közül, de még mennyi másikat lehetne mondani. És nemcsak egyes emberekről van szó. Mert hányán mennek a tanácshoz ja vasiatokkal? Talán többen, mint kérni, vagy éppen ügyes-bajos dolgaikat intézni. Ismerek paraszt embert, aki városrendezési elképzeléseit ment hívatlanul elmondani a szakembereknek. Hogy mennyit tudtak aztán hasznosítani belőle, ebből a szempontból talán nem. is fontos. A fontos az, hogy az emberek a saját, egyéni, maguk határai közt lévő gondjaik mellé vállukra veszik a köz gondjait is. Megerősödött és állandóan erősödik a gazdaszemlélet. Senki, vagy legalább is nagyon kevés ember megy ma már el a köz vagyona, a köz dolga mellett úgy, hogy mit sem törődik vele. S itt nemcsak a közvetlenül érzékelhető közös vagyonról van szó, mint például a termelőszövetkezetekben, ahol a termést minden tag elsőrendű kötelességének tartja őrizni, hanem mindenről ami érték, amihez éppen a tulajdonos jogánál fogva ilyen, vagy olyan módon közünk van. ZJa őrizzük a meglévőt, gyarapítani is kötelességünknek tartjuk azt. Kit nem bosszant, ha valamilyen pocsékolásról ad hírt egy üzemből az újság, vagy ha gazos kukoricatáblát lát, ha arról hall, hogy valaki felelőtlenül megint hozzányúlt a társadalmi tulajdonhoz? Kezd eltűnni az a szemlélet, hogy ,. semmi közöm hozzá’’, hogy „ez. kérem magánügy”, vagy ..nem az én dolgom, s különben is, ne szólj szám, nem fáj fejem". Nem arról van szó, hogy most már mindenki beszéljen bele mindenki dolgába, nem arról, hogy egyes, minden lében kanál emberek szükségtelenül molesztálják embertársaikat, nem arról, hogy most már mindenki intézkedjék olyan dolgokban is. amihez az égvilágon semmit sem ért. Ez szükségtelen, sőt rossz, egyenesen káros. Viszont ha valaki valamilyen esetre, jelenségre felhívja a figyelmet, segítő szándékkal, a köz érdekében, az nem illetéktelen beavatkozás, hanem jogos tett. Aminek örülni kell, sőt, amit kérni is kell az emberektől. Nem szólam, hogy az állam mi vagyunk, mi, tízmilliónyian, ez valóság, de akkor kell is, hogy a gazda jogával, de a gazda kötelességével is éljünk, dolgozzunk. A különböző hivatalos szervekben dolgozók, az élet különböző posztjaira állított vezetők sokat tudnának arról beszélni, milyen hasznosnak bizonyult, ha egy-egy kérdésben megkérték a dolgozók, egy-egy adott terület szakembereinek véleményét. Akár forintban is ki lehetne fejezni a hasznot, amit ez jelentett. A különböző irányító szerveknél mind jobban gyakorlattá válik, hogy társadalmi méretűvé fejlesztik munkájukat. Ez abban is megnyilvánul, hogy nem csak a végrehajtásba, hanem már a tervezésbe is széles tömegeket vonnak be. .... _ A gazda-szemlélet erősödé- ^ se is egyik mutatója annak, hogy helyes irányban fejlődik a széles tömegek gondolkodásmódja, vélekedése a világról. LETENYEI GYÖRGY SARKAM IMRE: A szökevény A könyvhét elsősorban az élő magyar irodalom ünnepe. A klasszikusokat az idei könyvhéten Ady, Gárdonyi és Móricz képviselte. És még egy név: Sarkadi Imréé. A század prózaírói közül talán Sarkadi nyerte el a leghamarabb a „klasszikus"’ rangot. Tavaly halt meg, s az idén már kiadták összegyűjtött műveit, két vaskos kötetben. Egy prózaírónak csaknem teljes életművével és nyolcezer példányban megjelenni — nálunk már klasszikus rangnak számít, az olvasók és az irodalomtörténet ítéletét egyaránt kifejezi. Sarkadi szinte máról-holnapra nőtt fel a modern magyar próza élvonalába, Nagy Lajos, Kosztolányi, Gelléri Andor mellé. Ebben persze szerepet ját-. szott az a különös fénytörés is, amit Sarkadi életműve az író tragikus halálától kapott. Negyven éves sem volt, amikor el- húnyt, S a villámcsapásként hatott hír mennyi találgatást indított el!? A homály, a bizonytalanság mindig képzelet- mozgató. Tragikus véletlen, vagy szomorú önpusztítás végzett vele? Németh László Sarkadi halála napján beszélt vele telefonon, s ennek a telefonbeszélgetésnek történetét és különös hangulatát a legutóbbi Kortársban írta meg Németh. A visszaemlékezés fájó őszinteséggel idézi föl Sarkadi egyéniségét, de ez sem tud válaszolni a kérdésre: miért kellett Sarkadénak oly hamar elpusztulnia? Mert ha korábban érték is keserű mellőzések és méltánytalanságok, épp az utóbbi évek hozták meg számára az elismerés örömét: a Kortárs-ban közölt kisregény, „A gyáva”, és nagysikerű drámája, az „Elveszett paradicsom”. Ezek az írások már nemcsak egy, a fel- szabadulás után indult -irónem- zedék legtehetségesebb tagjának Ígéretei, hanem valós eredményei az új magyar irodalomnak. Sarkadi nehéz örökséggel indult. Egy időben szinte kötelezőnek számított, hogy a realista szándékú író a magyar prózaírás leghaladóbb hagyományát, a móriczi hangot folytassa. Sarkadi is Móricz iskolájába iratkozott először, s első regénye, a „Gál János útja” valójában „A boldog ember” epigon-ízekkel átszőtt, korszerűsített változata. De amennyire terhes, annyira jó iskola is volt Sarkadi számára a móriczi próza. Végül is felszabadította saját hangját, rátalált arra az ábrázolásmódra, amely egyszerre modem és hagyományhű, epikus és drámai, érzelmi és intellektuális elemekkel átszőtt. Sarkadi Imre összegyűjtött művei közül az első kötet drámáit- és kisregényeit, a második kötet novelláit tartalmazza. B. Nagy László utószava forró szenvedélytől fűtött írás, esszéirodalmunk remeke. TÜSKÉS TIBOR
