Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-04 / 181. szám

4 TOT,NA MEGYEI NfiPŰJS TG 19fi2. augnsTttts 'k Kihaló mesterségek: A takács A műhelyt betölti a faalkot­mány csattogása. A mester, Hin- tershidt Konrád lábával lenyom­ja a pedált és szinte vele egyidő- ben beidegződött mozdulattal ránt egyet a kézi fogantyún. Ekkor a vetélő a szétfeszített szálak kö­zött végigrohan, színes fonalat húzva maga után. Munka közben ismerkedem a masinával. A szerkezet irányító­ja a nyüstöcske elnevezésű rész, ahol állítható úgynevezett plati­na kártya szabályozza a nyüstök működésit, így az anyag mintá­zását. Hangosan, szinte kiabálva beszélgetünk, hogy túlharsogjuk a vetélő célbaérkező kopogását, a nyüstök és a lábitó csattogását. senyt. Még jóval a háború előtt kendervászon szövésével foglal­koztam egy másik géppel, ma azonban ez nem keresett cikk. Megáll a mesélésben, új színű fonalat illeszt a vetélőbe, állít a mintát szabályozó platina kár­tyán, aztán újra zakatolni kezd a gépezet. — Jelenleg a bonyhádi házi­ipari szövetkezetnek dolgozom. Tőlük kapom a megrendeléseket és az anyagot. Most éppen töröl­közőnek valót szövök. A szövet­kezet így biztosítja megélhetése­met. A szövőszék előtt a mester fe­lesége dolgozik. A fonalat gom­bolyítja nagy kerekek segítségé­A tört magyarsággal adott vá­laszokból megtudom, hogy Hin- tershidt Konrád 1933 óta, tehát majdnem 30 éve dolgozik ebben a szakmában. — Ma már itt Majoson nem tudnék megélni a munkámból, hiszen a gyári szövetekkel sem olcsóságban, sem változatosság­ban nem tudom felvenni a ver­(Fotó: Bakó) vei az orsóra, amelyek azután a vetélőbe kerülnek. Amikor elbúcsúzunk, még kinn a majosi utcán is halljuk a szö­vőszék csattogását, egy ebben a formájában kihalásra ítélt mes­terség munkafolyamatának nem sokáig hallható zakatolását. VOMfO'l »• (monostori) Országos horgászverseny Augusztus 18—19-én nagysza­bású országos egyéni és csapat horgászversenyt rendeznek a Ti­sza szolnoki szakaszán. A hor­gászverseny iránt — amelyen vi­lágbajnokok részvételével dobó­bemutatót is terveznek — nagy érdeklődés nyilvánul meg. Eddig a miskolci, a debreceni, a békés­csabai, a szegedi és a nagybuda­pesti intéző bizottság csapatai küldték el nevezésüket, és ter­mészetesen ott lesznek a Szolnok környéki versenyzők is. A fel­nőtt csapatverseny első három he­lyezettjét serleggel, az egyéni ve­télkedés 15 legjobbját pedig ér­tékes horgász-felszereléssel jutal- I mázzá a rendező bizottság. (Folytatás a 3. oldalról.) nincs akkora forgalom, mint máskor. Keresztesi és Aranka a hosszú asztal végére ülnek. — Adhatok a levesből? — kér­di a nő szolgálatkészen és már meri is a férfi tányérjába. — Köszönöm, csak keveset. — Lehetetlenség, hogy ilyen keveset egyék — zsörtölődik Aranka. — Egy férfinak ez sem­mi. Nem is tudom, miből él ma­ga. Még egy kanállal, annyit mu­száj. Keresztesi bágyadtan mosolyog. — A túlétkezés ártalmas. Az evés csak szükséges rossz. A nagy- étkűség a gondolkodás ellensége. Eltompítja az agyat, megbénítja a szürke agysejteket, tönkreteszi az ész rugalmasságát. — Mesebeszéd! Hevesi gúnyosan mosolyog, a többiek döbbenten merednek rá. — Mindjárt felsorolom az el­lenpéldákat. Balzacot, az öreg Dumast, Fontanablet, vagy akár a mi Mikszáthunkat. Az étke­zés gyönyör, magasabbrendű él­vezet, szellemi reinkarnáció. Tud­ja, mikor születtek a legnagyobb gondolatok? ötfogásos ebédek után. Hol jöttek létre az új filo­zófiák? Egy vacsora utáni kar­székben. Aki nem élvezi az étke­zést, az magát az életet sem tudja élvezni. — Ez vulgáris bölcselkedés. — Az aszkéták a legkegyetle­nebb emberek. Gyűlölik a világot és az életet. Aranka belekap a szóba. — Igen, igen. Egyék még a krumpliból, kitűnő. Higgye el, bágyadtan rámoso­enni kell. Keresztesi lyog. — Lehet, hogy igazuk van. Mindig azt hittem, a belső, a lel­ki jóllakottság a fontos. — Nagyon szeretek főzni — csicsergi Aranka. — Egyszer majd meghívom hozzám... Ijedten elharapja a szót és siet­ve folytatja: — Egyszer meghívom magu­kat egy jó lecsóra, tojással, kol­básszal. Azt mondják, jól csi­nálom. — Biztosan — bólint rá Heve­si. — Maga az a fajta nő, aki jól főz. — Honnan tudja? Egyszerre elhallgatnak. Csak a tányérok csörgése hallatszik a tá­laló ablak felől. — Mi volt ez? — kérdi Hevesi. — Micsoda? — Mintha lőttek volna. Egy kicsit fülelnek. — Ugyan... — Aranka tovább beszélne, amikor egyszerre élesen felvijjog a gyári sziréna. — Hallják? (Folytatjuk) Asszonyoknak lányoknak A szülők figyelmébe a pótvizsgák előtt Elcsitultál a családon Épp úgy, mint az ehhez, így válhat rend- pihenő szétzilálja a ta­belüli zsörtölődések: anyag megtanulása, a szerező törekvésünk tel- nultakat, s körülbelül legtöbb családban a rendszerezés is maxima- jes értékűvé, tudásunk ötven százalékos felej­többé-kevésbé jogos lis koncentrációt köve- magabiztos ismeretté. tést eredményez. De — szemrehányásokat, a se- tel, hát a „strandon _ . , ismerve gyermekeinket, gíteni akarás, az együtt- majd átveszem” és az ... r e. ...V' 2 , — nem hiszem, hogy túl érzés váltotta fel. És így ehhez hasonló próbálko- ? °nos ls... e,„esr.e .c ^ sokan vannak, akiknek van ez rendjén, hiszen zások mind-mind hamis a . °.r ?a. a, °Z1 „„ n_ ne lenne szükségük a nem szabad elfelejtenie illúziók akkor is, ha a P°?vbeszámolás előtti tartal­a szülőnek, hogy ha nem másodszori megtanulás, . .. f7 másán eltöltött napokra, is közvetlenül, de vada- a rendszerezés már más, ^san tanult meg ki- Közvetlen a pótvizsga ™ttZtZrltZneke Tel Tevékenység ^ül ilyenkor és - előtti napon természete­rossztanTmányi eWmf- Inén io^n tanácsos mert van idö még ~ sen Pihenjen gyerme- rossz tanulmányi elome igen, igen tanácsos korrigálhatja átveheti künk, erre szüksége van, ZegtlrtTnf JgVrtéZ saíTuTzL"" közeién újra.9 Tanulótársul meg hogy frissen jelenjen megtörtént, megtörtént, is. augusztus középén diákot fogad- meg a vizsgán. Semmi­azonmarnem lehet val- szaktanárok foglalkoz- y ő { S2e_ fél” nyugtató”, vagy ^vizsgára vM eredmé- Zl- t T ZeZ-tgy is™r, és aki- [élénkítő” gyógyszer vizsgára való ereame kai. es jo,ha egy egy fc lelkiismeretessege- szedése nem ajánlatos nyes felkészülésnek az napot általános ellenőr- megbízhatóságához (a gimnáziumokban saj­egytk legienyegesebb zesre áldozunk. Uyenkor nej^ r “kétség. nos divattá kezd válni időszakai a szünidő például ismerős tanar, használatuk). Ha félénk, utolso napjai adjak — jól tanuló osztálytárs, Egyes felfogások sze- ., di/fc ^ erőt s ehhez kell most össze- iskolatárs társaságában rint előnyös, ha a beszá- . család taa­fogni a családban. hangosan mondjuk fel a móló előtti három-négy . . .. ,, zanak a szü w. *».• ■ ­nyári felkészülés más egy-két nap alatt akár gázó. Személyes meg­feladatokat követel mint az egész anyagot is. Az gyözödésem — és ezt , ácsos mértéktartásra az ev közbeni felelteté- új anyagrész lényege- igazolják a pszichológiai sek. Amit például ju- mozzanatait min- kutatások is — hogy a 1 niusban, júliusban meg- ^ig kapcsoljuk az előző- túl hosszú vizsga előtti BŐSZ JENŐ tanult gyermekünk, ________________________________________________________________________ s zeptemberre el is fe­lejtheti. Épp ezért úgy kell rendeznünk a fel­készülés utolsó napjait, hogy az illető tantárgy, vagy tantárgyak anya­gát legalább még egy­szer átvehessük. Az új- ra-tanulás természetesen más jellegű, mint az előszöri, és rövidé bb időt is foglal magába. Célja nem annyira a részletek átolvasása, is­mételt megtanulása, ha­nem a rendszerezés. A rendszerező mun­kánál jó, ha az anya­got a címekhez kapcsol­juk gondolatban. Elő­fordulhat ugyanis, hogy a tanár cím-megjelölés­sel kezdi vizsgáztatásun­kat, és bár „betéve tud­juk az egész könyvef’, mégsem vagyunk tisztá­ban azzal, hogy hol mit kell felmondanunk. Ha a vizsgán mégis hasonló eset adódik, és zavarba jön a felelő, tanácsos ilyenkor tudatni ezt a vizsgáztatóval, aki „rá­vezető” kérdésekkel se­gítségünkre lehet. „@jak tUimei'hsd ízűíkatunk mink” Ahol a tsz vezető- munkacsapata, ha szűk- Boda Mária néni, akik sége nem fél a ség van rá, éjszaka is idős korukra való tekin- nöket vezető szereppel dolgozik, tisztítják a ga- tettel már csak köny- megbízni, ott az ered- bonát, hogy legyen he- nyebb munkát tudnak mény is megmutatkozik, lye a következő szállít- végezni. De iparkodnak Szabó Ferenc né valami- mánynak. Tarr József né a zsákvarrással, hogy koz cselédlányként ne- munkacsapatának szin- legyen a gabonát miben vetődött a kajdacsi pusz- tén nem számít, hogy szállítani. Ha a szükség tán, ahol most a terme- milyen munkát kell vé- úgy kívánta, a nők az lőszövetkezet központja gezni. Ott vannak, ahol aratásnál, a kombájnnál van. Akkor csak a pusz- a legnagyobb szükség is kivették részüket a tát ismerte, ma ismeri az van rájuk. Beszélgetés munkából, egész község határát, közben elmondják, hogy . me„ér. Nem könnyű dolog az a kukoricájuk répájuk ^ baro^finev°elés nagyszerű feladat, me- tiszta, es jo termest var- iontossáaát is Már a ta­lpét naponta végrehajt, nak. A tsz-nek 35 hold J t ssaffa£ IS‘ Mar a w mint brigádvezető. Bri- dohánya van, mely az védelmet hozott Az idei gádjába 160 nő tartozik, elsők közé tartozik a já- é b . körülbelül és munkacsapatokban rás területén. Jelenleg pecsenyecsibét szál­*>■»““*■ S «» rto KtoT T ÁÍ2, Szántó elvtárs, a tsz .. , .’ * ’ ^ 11 000 csibét gondoznak elnöke is úgy nyilatko- pe_ az asszonyok és a na­zott, bárcsak a férfiakat rencné a briaádvezető P°kban varnak meg 5000 is úgy tudnák mozgósí- és azt ’mondja hogy sür- darabot. Varga Béla bri­tani a munkára, mint a dösen segíteni kell a ga- kgz^k Z^oqy a 9nők ^meg­nőket. Barkóczi Mária ^TlTnélkm “ott hagyták a hűvös pajtát, gondozzak a tollas jo- s mentek a magtisztítás- ^gokat, mintha saját­hoz. Később pedig foly- ** tlenne- tatták a dohányfűzést, s ™let.en vizsgáljuk a kaj­míg nem végeztek, hiza dac?t asszonyok es la­sen mentek nyok munkajat, csak ei­sern men tere. ismeréssel szólhatunk Stemler Józsefné mun- T°luk- kacsapata is követi őket. MOLNÁR ISTVÁNNÉ De ott van a fáradhatat- járási nőtanács lan Kasza Kató néni, titkára Reggel—délelőtt—este 1. rajz. Reggeli pon­gyola préselt kartonból. Lefelé bővülő vonalú ol­dalán 25—28 cm hasí­tékkal, csúcsában kis angol masnival, övvel, öv nélkül viselhető. Fer­dén bevágott gomblyuk zsebbel. Eleje végig gombos. 2. rajz. Csíkos vászon, vagy kartonból igen csi­nos délelőtti ruha. Ele­jén, hátán 2—2 ellenté­tes csíkos ránc-alátéttel. Kissé derék alatt elhe­lyezett övvel, mely az egyik oldal szabásvona­lából kiindulva, körbe, a másik oldalon a gom­bolásnál fejeződik be egy angol masniban. 3. rajz. Elegáns pety- tyes selyemből készült esti alkalmi ruha. Ha­rangszabású szoknyával. A derék fél oldalra re­dőzött. Egyszínű övvel. A ráncon átbújtatott masnival. A csecsemő napoztatása Napoztassuk-e a cse­csemőt? Sokan ezt ká- rosnak tartják, és pél­dákat említenek, hogyan fizetett rá egy-egy köny- nyelmű anya, mert né­hány hónapos újszülött­jét napra vitte. A pél­dák valóban igazak le­hetnek, történt már baj gondatlan napoztatással, előfordult, hogy betegsé­get okozott. Tehát még­se vigyük napra a cse­csemőt? Feltétlenül vi­gyük, szüksége van a napsugárra, éppen úgy, mint a felnőttnek. De éppen úgy, vagy még könnyebben bajt is okoz­hat, mint a felnőtteknél, s természetesen már jó­val kisebb adag meg­árthat. Fontos szabály, hogy hathetes kora előtt sem­mi esetre se vigyük nap­ra a gyereket. Azután is csak fokozatosan szok­tassuk hozzá, de csak akkor, ha a friss levegőt már megszokta. Először csak az arcát süsse a nap, és nem tovább 1—2 percnél. A következő al­kalommal már 4—5, utá­na 8—10 perc lehet a napozás ideje. Ajánlatos fa alá, úgynevezett fél­árnyékba tenni a csecse­mőt, és legalkalmasabb a kora délelőtti időszak, akkor még nem túl erős a napsugár. Könnyű rugdalózóba öltöztessük a napozás idejére. És még egy igen fontos szabály: csak teljesen egészsj; '■'rcsemőt vi­hetünk napra!

Next

/
Thumbnails
Contents