Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-30 / 202. szám
1962. augusztus 30. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Törődjünk többel a falusi fiatalok ver&enymoxgahnával Évről évre jobban terebélyesedik a falusi fiatalok munkaversenye. Kiszisták és olyanok is, akik nem tagjai a szervezetnek, százával vesznek részt a kukorica- és napraforgótermelési, a rét-, legelőgazdálkodási, a sertés-, baromfi- és szarvasmarhatenyésztési, a silózási versenyben és az ifjú traktorosok munkaversenyében. Az aparhanti tsz-fiatalok idén harcba indultak a szocialista brigád megtisztelő címének elnyeréséért. Ez a mozgalom a falusi fiatalok versenyének új, figyelemre méltó hajtása. A versenynek idén új jelleget, különös jelentőséget adott a készülődés pártunk VIII. kongresszusára. Még olyan termelőszövetkezetek fiataljai is versenyeznek a kongresszus tiszteletére, amely tsz-ek egyébként nem vesznek részt a kongresszusi munkaversenyben. 187 brigád — 3675 fiatal tett versenyvállalásokat Éppen a kongresszusra való készülődés a magyarázata annak, hogy idén a tavalyinál sokkal több falusi fiatal indult a versenyen. Amíg a múlt évben 154 brigád, 2472 fiatal vett részt különböző versenymozgalmakban, addig idén 187 brigádban, 3675 falusi fiatal tett versenyvállalásokat. örvendetes, hogy, olyan fiatalok is bekapcsolódtak a versenymozgalomba, akik nem tagjai még a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. A 3675 fiatalból 2082 a KISZ-tag, a többi nem tagja a KISZ-nek. A megyei és járási KISZ-bi- zottságok, a falusi KlSZ-szerveze- tek javuló politikai munkáját tükrözik ezek a számok, azt, hogy a KISZ megyénkben egyre több fiatalt képes mozgósítani. A KISZ-bizottságok és KlSZ-szer- vezetek növekvő figyelmet fordítanak a falusi fiatalok versenyére, amit az is mutat, hogy a KISZ megyei bizottsága a közelmúltban részletesen beszámoltatta a KISZ paksi járási végrehajtó bizottságát, a falusi fiatalok versenymozgalmának helyzetéről és problémáiról. A verseny életképességét, az elért eredmények is igazolják A paksi járási végrehajtó bizottság beszámolója, a KISZ megyei bizottságának egyéb vizsgálatai és személyes tapasztalataink is meggyőzhetnek bennünket arról, hogy a falusi fiatalok versenymozgalma életképes. A KISZ Központi Bizottsága által kidolgozott versenyformák, célkitűzések jók és népszerűek, a falusi fiatalok körében. Éppen ezért, nem meglepőek az eredmények sem A tamási Uj Élet Tsz ifjú traktorosai például felajánlották, hogy csökkentik a gépi munka önköltségét. A közelmúltban tartott értékelés szerint az egy normálholdra jutó költségeket majdnem 10 forinttal csökkentették. A Kanacsi Állami Gazdaságban Hum Katalin ifjúsági brigádja 21 500-as tőszámmal műveli 59 holdas kukoricaterületét. A dunakömlődi Szabadság Tsz-ben Ágoston Imre ifjúsági munkacsapata mutat példát a kukoricatermesztésben. A tamási Uj Élet Termelőszövetkezet ifjú baromfitenyésztőinek jó munkája nyomán az első félévben 123 volt az egy baromfira eső tojáshozam, a tervezett évi 160-al szemben. Sok jó eredményről adhatunk számot már most, jóllehet mesz- sze van még az esztendő vége. Az eredményekből látszik, hogy nagyon sok helyen a fiatalok nemcsak a vállalásokig jutottak el, hanem annál tovább is: teljesítik vállalásaikat. Mégsem lehetünk elégedettek Nem, mert sajnos a legtöbb mezőgazdasági nagyüzemben, s főleg a termelőszövetkezetekben kezd ellaposodni a fiatalok versenymozgalma. Év elején a KISZ- szervezetek megbeszélték, hogy mit lehet vállalni, melyik munkacsapat nevez be a versenybe, tehát megindították a mozgalmat. Utána viszont nem sokat törődtek vele. Hagyták, hogy menjen magától az útján. A fiatalok dolgoznak, de sokszor ők maguk sem tudnak saját eredményeikről, s még kevésbé a más tsz-ek, állami gazdaságok fiataljainak versenyéről. így a verseny veszít lendületéből, ellaposodik, és nem éri el a célját. A másik hiba az, hogy a gazdasági vezetők nem tulajdonítanak méltó jelentőséget a falusi fiatalok versenyének. Megdöbbentő a bölcskei Rákóczi, s a nagydorogi Uj Barázda Tsz példája. Mindkét tsz vezetői arra hivatkoztak, hogy kevés a földterületük, s így a falusi KlSZ-szerve- zetnek — amelynek tagjai beneveztek az országos kukoricatermesztési versenybe — nem adtak földterületet. A KISZ paksi járási végrehajtó bizottsága azt is jogosan panaszolja jelentésében, hogy a járási tanács mezőgazda- sági osztályától nem kapnak segítséget. Az osztály nem is tud a falusi fiatalok versenyéről, fogalmuk sincs, hogy milyen versenymozgalmakat kezdeményeztek a fiatalok a járás területén. Sajnos a pártszervezetek sem segítik a falusi fiatalok versenymozgalmát. Ritkán fordul elő, hogy akár taggyűlésen, akár pártvezetőségi ülésen beszámoltatnák a KISZ-szervezetet a munkaversenyről, megismerkednének a problémákkal és segítenék azok megoldását. Mit kellene tenni ? Az év vége még messze van. Itt áll előttünk az ősz. Az őszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzésében sokat segíthet a falusi fiatalok versenymozgalmának megelevenedése. Az lenne a jó, ha nemcsak a KISZ-bizottságok, a KlSZ-szerve- zetek, de a tanácsi és a gazdasági vezetők és a pártszervezetek is szívügyüknek tekintenék a területükön folyó ifjúsági munkaversenyek sikerét. Elsősorban arra lenne szükség, Jól bevált a húsbaromfi-keresztezés: a következő idényben 15—20 millió húscsibét keltetnek ki a termelőszövetkezetek számára Széles körű kísérleteket szerveztek tavaly a Fejér és Szolnok megyei termelőszövetkezetekben: a meglévő vegyes hasznosítású tyúkállományt külföldről hozott speciális húsfajtákkal — New- Hampshiereval, fehér Plymouth- tal és fehér Cornishsal — keresztezték, hogy így gyorsabban növekvő, a takarmányt jobban értékesítő hibrideket nyerjenek. A kísérletek jó eredményt hoztak, s az idén — az előbbi két megyén kívül — Baranya, Bács- Kiskun, Békés, Csongrád, Győr- Sopron, Hajdu-Bihar, Szabolcs. Szatmár és Vas megyében is megszervezték a fajtakeresztezést. Az importált kakasokat 324 000 hazai fajtájú tyúk mellé »sorolták be«, s a számítások szerint a következő idényben a 10 megye termelőszövetkezetei számára legalább 15—20 millió kiscsibét keltetnek majd ki. A keresztezett csibék jobb fejlődési esélye révén több száz vagonnyi abraktakarmányt takaríthatnak meg az üzemek. Ezek az egyszerű fajtakeresztezések a későbbi specializálódásnak: a nagyüzemi hús- csibe-nevelés, illetve tojásterme. lés kialakításának előiskolái. hogy rendszeresen1 értékeljék a verser.'yt a gazdaságban, de járási és megyei szinten is. A jó és rossz eredményekről pedig értesítsék a KISZ-szervezeteket, a versenyben részt vevő brigádokat és munkacsapatokat. Akár sokszorosított versenyhíradón, de lapunk hasábjain is közzé lehetne tenni bizonyos időközönként a verseny eredményeit. így minden fiatal versenyző érezné, hogy törődnek munkájával, a jó eredmények büszkeséggel töltenék el a legjobbakat, és serkentenék az elmaradókat. A rendszeres értékelés — amivel eddig sajnos nem találkoztunk — a legfontosabb feltétele a versenynek, e nélkül nem is beszélhetünk igazi versenyről. De feltétele a versenymozgalom elevenségének az állandó politikai munka is, amely az élenjárók népszerűsítését, az elmaradók buzdítását, a legjobb módszerek elterjesztését, a tapasztalatok rendszeres cseréjét, egymás segítését jelenti. Csak egyetlen példát említünk, mintegy javaslatként. Elevenítené a versenyt az is, ha azonos feltételek között dolgozó termelőszövetkezetek fiataljai kölcsönösen meglátogatnák egymást. Kint a határban néznék meg egymás munkáját, s egymás munkájának eredményét A politikai munkának lenne szerves része az is, hogy a párt- szervezet védnökséget vállalna a falusi fiatalok versenye felett. Rendszeresen figyelemmel kísérné a mozgalmat és tanácsaival segítené a fiatalokat. Azon már túl vagyunk, hogy a verseny jelentőségét megértsük. Szocializmust építő munkánk közben állandóan tapasztalhatjuk, a jó munkaverseny lendítő erejét. Tehát sokat beszélni a verseny jelentőségéről, erről meggyőzni a politikai és gazdasági vezetőket, felesleges szócséplés lenne. Csak annyit jegyzőnk meg, hogy a munkaversenynek óriási nevelő ereje is van: fejleszti a fiatalok legjobb tulajdonságait, formálja ifjúságunk szocialista jellemét. Azt hiszem, ha csak ezt az egyet, a verseny nevelő erejét vesszük figyelembe, akkor is megéri többet törődni, szívügyünknek tekinteni a falusi fiatalok versenymozgalmát. Gy. J. Varró István égetőt A Hl IRÁNYELVÜNK A kongresszusra megkezdtük már a készülődést, még az év elején. Nemcsak egyre jobb munkával, hanem azzal is készülünk a párt kongresszusára, hogy egységesebbé- tesszük sorainkat, s közelebb kerülünk a párton- kívüliekhez. Évek óta folyó munka ez, s változás annyiban van, hogy tökéletesedik, jobban elmélyül a dolgozókkal, a párton- kívüliekkel való foglalkozás. Tehát, lényegében azt tettük eddig is, úgy dolgoztunk, ahogy a kongresszusi irányelvek meghatározzák. A kongresszusi irányelvek különleges újat, legalább is első olvasásra nem hoztak, hisz pártunk politikája 1956 óta egyenes úton, jó felé halad. Megállapítottuk, mi munkások is, hogy ez a módszer, ez a vezetés-stílus a megfelelő. Biztonságban dolgozhatunk, s szavunknak van foganatja, lényegében ezt állapítja meg a Központi Bizottság irányelve is.- Megállapítja egy helyütt a nyilatkozat, hogy pártunk továbbra is elsősorban a munkás- osztály aktivitására, lelkesedésére, és öntudatára támaszkodik, nagy, s nemes feladataink megvalósításában. Ez a megállapítás is azt tükrözi, ismerik vezetőiek véleményünket, s megértik, hogy támogatjuk ezt a helyes és jó politikát. Persze, nem állhatunk meg annál a ténynél, hogy mondjuk és valljuk, a mi irányelvünk a KB által közölt. Többet kell ennél tennünk. Emelni kell a munka termelékenységét és tettünkkel kell segíteni, hogy előbb érjük el a nagy célt, a szocializmus felépítését. Mi a magunk módján a tőlünk telhetőt megtesszük. Van egy másik, nagy feladatunk is a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatban. Ez pedig az, hogy megismertessük a pár- tonkívüliekkel is. Azt tervezzük; hogy a Mázai Téglagyárban először a párttagokkal beszélgetünk erről a nagyjelentőségű dokumentumról, majd nyilvános pártnapon beszélünk az irányelvekről, és főleg feladatainkról. A távolabbi feladat pedig szerintem az, hogy állandóan az irányelvek szellemében végezzük munkánkat, kicsit jobban, mint eddig, és akkor emelt fővel jelenthetjük a kongresszusnak, megtettük, ami tőlünk tellett. Az általános iskolai szakkörök továbbfejlesztésének irányelvei A Művelődésügyi Minisztérium a Magyar Úttörők Szövetségével kidolgozta az általános iskolai szakkörök továbbfejlesztésének irányelveit. A most megjelent irányelvek többek között kimondják: az általános iskolai szakkörök feladata, hogy szakáguknak megfelelő ismereteket nyújtsanak és tagjaik gyakorlati munkájának kialakításával segítsék a gyerekek materialista világnézetének, kommunista jellemvonásának formálását. A szakkörök — mint az úttörőcsapat szakági tevékenységének legfőbb formái — szolgálják az úttörőpróbákat, adjanak lehetőséget a próbakövetelmények közt szereplő szak (külön) próbák teljesítéséhez. A jövőben a szakköri munka épüljön szakpróbákra (különpró- bákra) — állapítják meg az irányelvek — majd a továbbiakban hangsúlyozzák: az eddigieknél fokozottabb figyelmet kell fordítani a technikai szakköröknél a termeléshez fűződő kapcso. latokra. A szakkörök fiatal aktivistái feladatukat úttörő-meg- bizatásként végezzék. A szakkörökön belül egy-egy speciális feladat elvégzésére munkacsoportok alakíthatók. A szakköri típusok a következők lehetnek: társadalom ismereti, természetismereti, matematikai, technikai, mezőgazdasági, művészeti, sport. Az általános is. kólákban működő olyan tanfolyamok és különórák, amelyeken a részvételért a tanulók díjat fizetnek — például nyelvi társalgás — nem tekinthetők szakkörnek. Az úttörő- és művelődési házak gyermekszakköreinek feladata és működési elve azonos az általános iskolai szakkörével. Az irányelvek meghatározzák az általános iskolai szakkörök szervezésével és vezetésével kapcsolatos feladatokat is. üké* a gyár IRTA: TÚRI ANDRÄS XXIII. A fiú halántékán élesen lüktet egy kiugró ér. — Teremtőm, csak nem hiszi ezt rólam? — Egészen mindegy, hogy én mit hiszek. Egy bűnügyben a bizonyítékok, illetve alibik döntenek. Nem lenne jobb, ha mégis csak elárulná, ki az a kétszer is szereplő nő? Lajos arca tömény kínlódás. Ajkát beharapja, pillantása ide- oda ugrál, mint egy kisdiák felelés előtt. — Nem! — mondja, — Nem tehetem, értse meg! :— Amint gondolja. Én megadtam a lehetőséget. Fölemelkedik, de újra visszaül, mert nyílik az ajtó, Piroska jelenik meg, tálcával a kezében. Szeme furcsán csillog. — Tessék, itt a kávé! — Mondtam, hogy ne fárassza magát. Különben sem fogadhatom el, már mennem kell. Kérem, ne haragudjék rám. A kapu előtt megáll, cigarettára gyújt. Valaki topogva siet lefelé a lépcsőn, s egy futástól lihegő hangocska azt mondja elfulladva: — Beszélnem kell magával! Úgy siettem, hogy utolérjem. Lajosnak azt mondtam, le kell mennem a boltba. Imádkoztam, hogy utolérjem. — Miről van szó? — Hallottam a beszélgetésük végét, az utolsó mondatokat. Bevallom, hallgatóztam. Tálcával a kezemben. Az az őrült fiú úgy viselkedett, mint valami középkori lovag. Én azonban nem engedem, hogy bajba jusson. Hiszen úgyis annyi vitánk volt vele amiatt a nő miatt. — Maga tehát tudja, ki az a nő? — A nevét nem tudom. Csak annyit, hogy a férje is, meg 5 is ott dolgozik a Vegyiművekben. A férfi húsz évvel idősebb az asz- szonynál, és valami műszaki ember. Lajossal csalja a férjét. Hónapok óta bujkálnak, mint a bűnösök. A bátyám állandó veszedelemben van miatta, hiszen ha megtudja a férj... De hiába beszélünk neki. Ilyenkor goromba, akár a pokróc. Pedig máskor olyan szelíd és kedves... — A lány szeme fátyolos. — Anyám megtalálta egy levelét. Azt írja benne a nő, hogy egy ideig ne közeledjék a fivérem, mert a férje gyanít valamit. Ilyen nő. Szombaton is együtt akartak lemenni Lajos motorján a Balatonhoz, tudom. Hogy a férj ezalatt hol lett volna, nem is sejtem. Tágult, nagy szemekkel néz a férfira, rémült, s mégis reménykedő tekintettel. — Mondja, az a nő benne van az ügyben? — Miféle ügyben? — Valaki felgyújtotta a gyárat, nem? Különben maga nem nyomozna a dologban. A bátyám meg valami olyat tud, ami miatt el akarták hallgattatni. Lehet, hogy az a nő vitte oda a Napsugárba. Talán ő biztatta fel azt a bandát, hogy üssék le a bátyámat. Egészen bizonyos. Oh, hiszen én most már egészen tisztán látom az egészet! — Semmit se lát, higyje el. Nincs értelme az efféle találgatásnak. A nőnek semmi köze a támadáshoz. Tény, hogy a maga bátyja valamit titkol előttünk. Az a valami nem a tűzesetre vonatkozik, s valamiképp mégis összefügg vele. — Azt hiszi, hogy Lajos.. — Nem hiszek semmit! Kérem, ne feltételezzen olyasmit, ami nem igaz. Magam is csak tapogatózom. Mindenesetre köszönöm, hogy utánam jött. Lehet, hogy segítségemre volt az ügyben. Ismeri Lajos közvetlen hivatali kollégáit? — Nem. Sokszor beszélt már róluk, de személyesen egyiket sem ismerem. — Maga most menjen szépen vissza. Amit elmondott, azért hálás vagyok. A bátyjáért pedig nem kell aggódnia, bizonyos vagyok benne, hogy neki nincs köze a bűnügyhöz. És úgy érzem, az érzelmeivel sincs semmi baj. Nyugodjék meg, és bízzék bennünk! (Folytatás a 4. oldalon)
