Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-26 / 199. szám
1962. augusztus 26. TOLNA MEGYE! NÉPÜJSA0 7 HARMADIK EMELET, HETVEN Páncéling-kötők Mintha egy középkori iparág •kelne életre a bá- taszébi kis műhelyben. Fürge kezek aprócska karikákból fűzik, „kötik” a ^kelmét”, amely hasonlít a páncélin- gek anyagához, azzal a különbséggel, hogy amaz acéldrótból készült, ez pedig alumíniumból. No, meg az akkori technológia is más lehetett — erről ma jóformán nem tudunk semmit —, de biztos, hogy hónapok kellettek, míg egy ingre való anyag elkészült. Ma Sárközi Istvánnénak harminc—harminckét óra elegendő, hogy a nyolcezer karikát köténnyé fűzze. — Mióta dolgozik itt? — Majdnemegy éve. — Hányadikkötény kerül ki a kezei közül? A Területi Egyeztető Bizottság elnökét, Lőrinc János elvtársat keresem. — Harmadik emelet hetven, — mondja a Megyi Tanács portása és fölfelé bök. A három emelet megmászása után megálltam az ajtó előtt, amelyikre ez van kiírva: »Területi Egyeztető Bizottság«. Vitákra, osztozkodásokra tesznek itt pontot, határozatokat módosítanak, munkaadók és munkavállalók érdekeit egyeztetik össze. Idejönnek azok, akik megrövidülve érzik magukat, mert nem kapták meg a munkabért, itt dől el, jogos-e, avagy jogtalan a felmondás, az áthelyezés, az elbocsátás, a kártérítés és a többi és a többi. Rendszerint itt derül ki, hogy milyen okok húzódnak meg a háttérben, mik az indítékai egy- egy jogtalan, vagy igazságtalan: vállalati döntésnek, határozatnak. Az okok, a miértek gyakran tanulságosabbak, izgalmasabbak, Bánt maguk az ügyek. Loric János vaskos dossziét helyez az asztalra. — A múlt heti termés, összesen 17 tárgyalást folytatott le az egyeztető bizottság, s ezek között a sütőipartól kezdve a gyógyszertár vállalatig úgyszólván mindenféle ügy szerepek — Sok, nem? Lőrinc elvtárs bóEnt — Sotej Én szeretném legjobban, ha kevesebb lenne — mondja, és megmutatja a legfelső iratcsomót. A Szekszárdi Állami Gazdaság 5 dolgozójának 8 hónapja tartó bérkövetelése pár nappal ezelőtt jutott nyugvópontra. Nyolc hónap és a TEB kellett, hogy végre megkapják az. őket jogosan megillető 856 forint 90 fillért, ami nem túl nagy ősz- szeg, mégis januártól idáig háromszor tárgyalták az ügyet, és rengeteg papír és kimutatás készült. Dehát miért, ha egyszer járt az az összeg, miért tagadták Az eínök, Vayer Mátyás és az agranómus, Sánta Ferenc, megnyugodva mondja, hogy náluk, a paksi Aranykalász Tsz-bea nincs különösebb baj Ez a második közös esztendejük, s bár elég sok nehézséggel indultak, de elmondhatják, hogy nincs adósságuk, sőt az idei saját erejű beruházás összege eléri a félmillió forintot. Fiaztató, hizlaló, góró, borjúnevelő épült, s készpénzük van a bankban, ami nem kis dolog. — Pedig állatokat Is kellett vennünk, elkészült a halastó is — mondja az elnök. — Igaz, hogy tavaly csak 16 forintot fizettünk, de az idén már 24 forint a terv, amit el is érünk. Csakhogy — teszi hozzá — ez a 24 forint lesz vagy 30 is, mert mindent premizálunk, a prémiumról pedig hallgat a munkaegység. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a paksi Aranykalász Tsz egyre jobban leküzdi a kezdeti nehézségeket, s biztosan megalapozott, erős gazdasággá válik. Az igazi biztosíték azonban a tagok szorgalma, mert ahogy a munkaegység-kimutatásokból kiderül, a nyári hónapokban átlag 2 munkaegység a tagok napi teljesítménye. Nem sok ez egy kicsit? A 2000 hold földre 390 tag jut, — A 390 tag csak papíron van, mondja az agronómus. — Mint meg 8 hónapon keresztül a kifizetését? — A gazdaság érintett üzemegységében néhány ember presztízs kérdést csinált a dologból. Meg akarták mutatni, hogy csak azért sem lesz igazuk a panaszosoknak. — Hát mégis igazuk lett — mondja csendesen Lőrinc elvtárs —, s végeredményben ez a megnyugtató. Nézegetjük a többi aktacsomót. Közben arra gondolok, a Szekszárdi Állami Gazdaságban bizonyára felelősségre vonják majd az érintett üzemegységben a felelősöket. Ez lenne a természetes, s ezt el is mondom Lőrinc elvtársnak, de ő csak mosolyog. E téren rosszak a tapasztalatai. A szekrényből levelet vesz elő, s megmutatja. Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága küldte, egy nagyon sok szervet megjárt ügyre é levél teszi rá a felmentő pecsétet Werner Ádám a Dalmandi Állami Gazdaságban dolgozott, az egyik kerületvezető elkergette. Werner levelet írt a gazdaság egyeztető bizottságához, amit viszont a munkaügyes jogtalanul í-azzal irattározott, hogy elintézte. A históriával annak idején a Népújság is foglalkozott Werner Ádámnak végül igazságot szolgáltattak. De mi lett azokkal, akik embertelenül jártak el vele szemben és a gazdaságot is megkárosították azzal, hogy ki kellett fizetni Wernernek munkadíj .címén néhányezer forintot Semmi! Éppen erről szól a levél, és joggal vélekedik úgy Lőrinc János, hogy az ilyenfajta elvtelen elnézés nem nagyon segíti a lelkiismeretesebb, az emberek ügyeinek felelősségteljesebb intézését. Hibát bárki elkövethet De azért — ne többért és ne is kevesebbért — azért, amit rosz- szul csinált, feleljen. Kevesebb lenne a TEB dolga, ha ez a felfogás jobban érvényesülne. Lőrinc elvtárs megmutatta a jövő heti ügyeket Ezek is válvannafc nyugdíjasod, s 120 olyan öregünk van, akikre nem számíthatunk. Még mindig maradna 270 tag, s ennyien meg is tudnánk birkózni a 2000 holddal, de sajnos mindössze 120 olyan szövetkezeti gazda van, akire mindig, minden körülmények között számíthatunk. Fegyelmezettségükre, szorgalmukra jellemző, hogy kora tavasz óta közülük hatvanan egyetlen napon se hiányoztak a munkából. Eddig 35 000 munkaegységet használtak fel az Aranykalászban, s a jelek azt mutatják, hogy a tervezett 61000-et ami 12000-ről több, mint a tavalyi, nem lépik túl. Viszont távolról sem egészA séges jelenség, hogy ez a munka-’3* egység-mennyiség végeredményben 120 ember között oszlik meg. — A szükség arra szorítja as szorgalmasakat, hogy ne csak a munkaidőt nyújtsák meg — folytatja az elnök —, hanem arra is, hogy intenzívebben dolgozzanak. Nálunk nincs munkaegység-hígítás, ennek nem is lenne értelme, viszont aki rendszeresen két munkaegységet tud naponta szerezni, annak ugyancsak meg kell fognia a munkát. Van egy komoly nehézség, — folytatja Vayer Mátyás. — Mégpedig az, hogy SZTK-t minden tag után fizetünk, olyanok után is, akik a szövetkezet felé se néznek. így történt meg, hogy tozatosak: Gyakran a vállalatvezetők is sokat tanulnak egy-egy ügybőL Ilyen volt nemrég a Mezőgazdasági Gépjavító néhány dolgozójának panasza™ Kedden ült össze ismét az egyeztető bizottság, s főleg a miértek szempontjából igen érdekes az Alsóhidvégi Állami Gazdaság egyik dolgozójának a kérése, amely szerint helyezzék vissza korábbi munkahelyére. Az Igazgató látszólag jogtalanul járt el vele szemben, amikor felmentette munkaköre alóL Zsiga Já- nosné Nagy Gyulánéval a tehenészetben dolgozott. Nemrég a két munkakört összevonták: Nagy Gyulánét alkalmazták, Zsiga Já- nosnét nem. Az utóbbi felkereste a TEB elnökét és panaszkodott, hogy rengeteg a kiadás, nagyon kellene a kereset, múlhatatlanul rá vannak utalva a pénzre. Alaposan megvizsgálták a részleteket és megtudta a következőt: Nagy Gyuláné 7 gyermekes családanya, Zsiga Jánosné férje brigádvezető ugyanott, a gazdaságban, és a családból még egy sízemély dolgozik: négyen vannak, hárman keresnek. Hogy az egyeztető bizottság kinek ad igazat, Zsiga Jánosnénak, vagy a gazdaság igazgtójának, az a körülmények ismeretében máris világos. Még akkor is, ha a férj brigád vezető. Sokáig beszélgettünk Lőrinc elvtárssal, főleg a miértekről, az okokról. Egy bizonyos. Ma már nem a munkaadók és a munka- vállalók közötti kibékíthetetlen ellentmondás a bajok előidézője. Ma már ilyen nincs. Az esetek túlnyomó többségében inkább a felelőtlenség, a személyeskedő rosszindulat, a még létező hivatalnok gőg, még gyakrabban a tévedés és nem ritkán a tudatlanság — az okj mén, amit munkaegység hiányában le se tudunk vonni az illetőktől! Hogy ez mit jelent? Sajnos azok isszák meg a levét, akik dolgoznak, mert ez a 40 000 forint 10 fillérrel csökkentette egy munkaegység értékét. 70 fillér persze nem nagy pénz, de a sok 70 fillérből 40 000 forint lett. A dologkerülők anyagi kárt okoznak a szövetkezetnek, vala- . mennyi tagnak, a vezetőség pedig arra kényszerül, hogy szigorú munkaterv alapján dolgozzék. A földek 9 helyen vannak, 10 kilométeres körzetben s a heti és a napi terveknek arra is ki kell terjedniük, hogy a munkákban „sürgősségi sorrendet” valósítsanak Wneg. A cséplésnél, betakarításnál például már gondolni kell az őszi vetésekre — 110 hold őszi gabonát kell elvetnie a szövetkezetnek — s az aratás befejezése után folyamatosan szabadítják fel azokat at földeket, amelyeket be akarnak wetni. — iNincs különösebb baj ná-', lünk — ismétli az elnök, ahogyan ai beszélgetést kezdte, de' azért azt is megtudtuk, hogy a paksi Aranykalászban sem minden arany. Bizony itt is vanna” ■ kisebb-nagyobb nehézségek, de : szorgalmas szövetkezeti gazt’ kezében arannyá változik bee?- letes munkájuk gyümölcse. \ (U 1 — Azt hiszem, fez a hetvenedik. Sárköziné és a \ többiek — húszán dolgoznak aa üzemben — tizennyolc asszony lés két férfi — különleges munkát' végeznek. Az országban egyedül itt, a Bátaszéki Épületkarbantartó Ktsz-nél készítik a húsipari védőkötényeket. A kötények szerepe: Megóvni a vágóhidak, húsüzemek dolgozóit a has-sérülésektől. Ezekben az üzemeikben korábban gyakori volt a baleset. Az élesre fent kés csontozás közben megszaladt és megvolt a baj. A has-sérülés pedig igein veszélyes, nem ritkán halállal végződik. Ezért foglalkozott a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézete az efajta balesetek megelőzésének lehetőségeivel. Próbálkoztak többféle megoldással, ez vált be a legjobban. Köny- nyűfém — aluminium — huzalból karikákat készíteni, ezek ösz- szefűzésével készíteni a páncél- ing-szerű anyagot. A szövetkezet főkönyvelője éppen a negyedévi mérleget vitte be a KISZÖV-höz, amikor ott találkozott a kutatóintézet embereivel. Erre alkalmas ktsz-t kerestek, a védőkötények gyártására. — Mi szívesen vállaljuk, úgyis bővítjük a kárpitos-részleget, ott be tudnánk rendezkedni. Különben is jól jönne a dolog, munkát tudnánk adni az asszonyoknak — mondta a főkönyvelő. Berendezkedni az új cikk gyártására nem volt nehéz, egy-két készüléket kellett előállítani, és megtanítani az asszonyokat a munkafogásokra. Azóta már néhány újítás is született. A karikákat az első időkben is úgy készítették, hogy egy készülékkel spirálisra hajlították az alumínium drótot, majd a „rugót’’ hosszában egy másik készülékkel felvágták. Ekkor azonban a karikákat összefűzés előtt még ki Is kellett hajlítani. Az új megoldás: Párosával tekercselni a huzalt, így a karikák nyílása elég nagy lesz. Az elején még negyvennyolc óra kellett egy kötény elkészítéséhez, ma már ennek csak kétharmada. Ezerötszáz védőkötényt szállítottak . már a húsüzemeknek. Az ér deklődés azonban az új védőeszköz iránt egyre nagyobb, sőt kilátás van exportra is. — Kapálni jártam azelőtt, meg a háztartásban dolgoztam — mondja Lehelvári Ferencné, aki részlegvezető, és meós egyszemély- ben. — Két éve még azt sem tudtam, milyen egy üzem belülről. Ma elsősorban én felelek azért, hogy itt jól menjen a munka, csak hibátlan védőkötények kerüljenek ki az üzemből. — Előfordul selejt is? — Bizony, elég egy kis figyelmetlenség, és kész a hiba. Ha a karika nincs jól összezárva, beleakad a többibe, felfejti azokat. Egy karikának négy „szomszéd” karikába kell kapaszkodnia. előfordul, hogy öttel fűzik össze. Ekkor csomó keletkezik, fel kell fejteni. De ma már egyre ritkábban kell visz* szaadnom a munkát. A kis kollektíva miniatűr egyedüli — megtanulta a mesterséget nálunk is még tayaty kifizettünk oiyaa 40. Sz. P. Szorgalmas szövetkezeti gazdák és dologkerülők a paksi Aranykalász Tsx-ben ezer forintot SZTK-járuiék cí-
