Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

8 TOLNA MEGVET NEPÜ.TSÄG 1962. augusztus 26. E' GYERMEKEKNEK A hernyó becsületszava Valentyin Beresztov meséje i lt egyszer egy kis hernyó aki nagyon szépnek hitte magát, és valahány har- matcsepp útjába került, nem mu­lasztotta el, hogy meg ne nézze magát benne. — Milyen szép is vagyok! — örvendezett ilyenkor, miközben . arcát nézte a víztükörben, majd úgy forgolódott, hogy a hátán lé­vő két aranycsíkocskát is láthas­sa. — Milyen kár, hogy nem vesz­itek észre!' Egy napon mégis az történt, hogy egy kislány jött a rétre, vi­rágot szedni. A hernyó, hogy a kislány észrevegye, a legszebb vi­rágra mászott fel és ott várako­zott. Amikor azonban a kislány odaért hozzá és megpillantotta, felkiáltott: — Jaj, de csúnya hernyó! Szinte undorító! A kis hernyó nagyon elszomo­rodott. — Ha így van, akkor hernyó becsületszavamat adom, hogy so­ha nem kerülök senkinek a sze­me elé..'.! És ha valaki a becsületszavát adja, azt meg is kell tartania, még ha egy hernyó is az! Fel­mászott hát elkeseredésében egy fára. Mászott, mászott, egyik ág­ról a másikra, végül egy levél szélén megállóit, selyemszálat engedett magából és addig-addig forgolódott, míg végül elkészült körülötte a gubó. - ; — Jaj, de elfáradtam!’ — só­hajtott fel a munka végén, aztán mély álomba merült. Sokáig aludt. Egy szép napon arra ébredt, hogy viszket a háta. Elkezdte a: gubó falát rágni. Ad­dig rágta, amíg csak.lyukat nem rágott rajta, s azon kibújt. De milyen érdekes volt, nem esett le, hanem fellibbent a magasba. Érthetetlen volt számára, ho­gyan történt a dolog, de nem ért rá ezen gondolkozni, mert köz­ben csodálkozva nézett maga kö­rül. Ugyanazon a réten találta magát, ahol megfogadta, hogy nem kerül többé az emberek sze­me elé. És megrettent a gondo­latra, hogy valaki meglátja. — Még azt hiszik, hogy nem tartom meg a szavamat! •— gondolta. — Milyen szégyen lenne! És elkese­redésében egy vadvirág levelére ült. Egy kisfiú jött arra édesanyjá­val. Amikor észrevette, felkiál­tott: — Nézd, anyu, milyen szép! Hallotta ezt a kis hernyóból lett lepke is, és nagyon elcsodál­kozott. Milyen érdekes... — gondolta. — Egyszer azt mondják rám, hogy undorító vagyok, máskor meg, hogy milyen szép vagyok! Hogy lehet az? És kíváncsiságá­ban megnézte magát egy harmat- cseppben. Szinte felkiáltott meg­lepetésében: a csöppecskében egy ismeretlen arcot pillantott meg, hosszú-hosszú csápokkal, és hátán nem aranycsíkokat, hanem szép tarka szárnyakat látott... — Ó, milyen különös dolog történt velem! Valóságos csoda! Lepke lettem! — kiáltotta örven­dezve. — És a kis lepke most már vidáman szálldosott a rét felett. Tudta, hogy már nem un­dorodnak tőle, hanem gyönyör­ködnek benne, akik látják. És bol­dogan szállt egyik virágról a má­sikra... Mert hernyó becsületsza­vát adta, hogy nem kerül az em­berek elé, de lepke becsületsza­vát nem... Fordította: ANTALFY ISTVÁN Törd a fejed! Az elmúlt héti Törd a fejed! ’ rejtvények megfejtései: 1. Jel- Vény. 2. Ankét. 3. Szerenád. KÖRHINTA Pörög, forog ördöngős gyorsasággal a mesehintó. Hajt kegyetlenül. Kati, s Juliska kedve messzeszárnyal, babos szoknyájuk az égig repül. Oly könnyűek, akár az esti pára, és lengve szállnak körbe boldogan. Hajuk selymét a dévaj szél cibálja a kerék amint száguldón rohan. . Elrepülni e szürke, vak világból (a vágy szemükben, mint a fáklya lángolj egy pillanatra, röppenő időre/_ De lassít'már a gép, s elszáll az álom, a fény kihuny a villámos határon, és földet ér a két hamupipőke... MISZLAl GYÖRGY A PALACSINTA Pistike jó gyerek volt, min­denben szót fogadott édesany­jának, csak egy baj volt nála. A túrós palacsintát jobban sze­rette l a 'kelleténél. így történt még, hogy egyik napon, amikor édesanyja krumplilevest és pa­lacsintát ''készített vacsorára,' betegnek tetette magát. — " Miért vagy ilyen szomo­Bélyeg^yüjtőknek Szakkifejezések magyarázata , ' Vili. rész. Forgalmi bélyeg alatt minden olyan bélyeget értünk, melyet a posta , a közhasználat céljára ad ki, igen magas példányszámmal, • például ilyen most a magyaror­szági híresebb várakat bemuta­tó bélyegsorozatunk. Futott levél csak az, melyet a postán továbbítottak. Erre a meg­határozásra azért van szükség, mert egyre több alkalommal ta­lálkozónk olyan levelekkel, me­lyeken valamely különleges bé­lyeget egy ismerős postás szíves­ségből bélyegzővel lát el, miáltal annak értéke „növekszik”, valójá­ban csak akkor, ha ténylegesen postai kézbesítéssel került a levél a feladótól a címzetthez. Hamisítvány nemcsak az olyan bélyeg, melyeket bármilyen mó­don készült nyomással a posta megkárosítására készítettek (pél­dául Magyarországon 1926-ban az I. Pengő-filléres kiadás 8, 16, 32 és 40 filléres értékei), hanem minden olyan külső beavatkozás (szín, fogazás,. felülnyomás) mely a bélyeg eredeti állapotán mó­dosít. Ha például a széles szegély- lyel rendelkező bélyegeken a fo­gazatot levágják, hogy így érté­kesebb, nem fogazott példányként adhassák el a hiszékenyebb bé­lyeggyűjtőknek. P. Gy. rú, csak nincs valami bajod, Pistikém? — aggodalmaskodott édesanyja. — Nincsen, csak a gyomrom fájdult meg. Nem is tudok le­vest enni — felelt ravas%kodva. — Tej apa! Vidd át Pistikét a doktor bácsihoz, délben el­rontotta a gyomrát. — Nem, nem... Nem kell or­vos — tiltakozott Pisti. Csak egyetek nyugodtan, meggyógyu­lok nemsokára, Pisti édesapja elnézett az új­ság mellett, kacsintott édesany­jának. — Jól van, ha már jobban érzed magad, akkor nem visz­lek el az orvoshoz. Gyere, ülj az asztalhoz, anyuka mindjárt hozza a vacsorát. — Nem, édesapa, még nem tudok enni. Majd kicsit később. — Kérsz egy kis levest, Pisti­ke? — kérdezte. Pisti tagadóan rázta fejét: — Nem kérek, még egy kicsit fáj a gyomrom. Amint megérkezett a pala­csinta is az asztalra, Pisti rögtön elfelejtette, hogy beteget szimulál. Ö is tolta a tányér­ját, szinte remegett a keze. — Még csak az hiányzik, hogy beteg gyomorral ilyen ne­héz ételt egyél! — mondta anyu ka. Aztán vihetnétek a kór­házba. Lefeksz'el, és kapsz majd keserű teát, reggelre semmi ba­jod. * Pisti nagyon megijedt. Egész este a palacsintára fente a fo­gát, s most meg kell elégednie a keserű teával! Pedig csak az édeset szereti. Lehajtotta fejét, és bűnbánóan mondta: — Édesanya, már nem is fáj a gyomrom, kérek szépen le­vest. KALÁSZDI KOCSIS ISTVÁN Tréfás kérdések 1. Melyik vár a legközismer­tebb? 2. Hogy nevezhetik az agyráz­kódást? 3. Hogy hívják azt, amikor egy pereg ügyben ítélet született? 4. Ki az az egyén, aki. fán jár, fán húzza a vizet, s fán megy a postára? • —; • ­5. Melyik hal viseli — egy kis segítséggel — egy írásjel nevét? A legutóbbi Tréfás kérdések megfejtései: 1. Anna. 2. Görög. 3. Konok 4. Szesz. Gyűjtötte: HAMAR LAJOS Ozora Gabi és az űrhajózás Az asztalon újság, fölé hajlik szépen Gabi, s töri fejét erősen egy képen. A képen űrhajóst látni űrruhában, a kabinjában fekszik. Gabi még kisfiú, nem jár iskolába, az újságcikk így hát csak talány a számára. Megkérdi az anyját: Mondd. Anyácskám nékem, ki ez a bácsi itt? Magyarázd el, kérem. Az fiacskám, nagy hős, derék, bátor ember. Nagy-nagy magasságban száguld fenn az űrben, a csillagok honában. Olyan tettet vállalt, melyhez sok minden kell. Űrhajós az fiam, bátor szovjet ember. Gabi eltűnődik, kezét összecsapja és szól nagy komolyan: Milyen boldog lehet az ő édesanyja. Anyu! Ha megnövök, én felmegyek a Napba. Andrásfy András Vasárnapi HUMOR Egy tsz-banketten — Mai bankettünkön a takarékossági mozgalomban élenjáró tagjainkat ünnepeljük ... Mezei emeletráépítés Kiváló tsz-el nők (Szegő Gizi rajza) Az elnök elvtársat félig kölcsönadtuk egy gyenge tsz-nek... (Pusztai Pál rajza) Van beutaló. Elmenne? Elmenne? Nincs beutaló! (Szűr-Szabó József rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents