Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-26 / 199. szám

•62. augusztus 26.

TOLNA MEGYEI NÉPflJSAG

3

Az elnök menni készül

Horváth József, ax alsónyéki Dóxsa Népe Tsx elnöke:

A kongresszusi irányelvek teljesen megegyeznek törekvéseinkkel

I Az elnök, akiről szó lesz,

*---------------------magas kultúráj

ú, széles látókörű ember. A Szegedi Szabadtéri Játékok eseményeit éppen úgy figyelemmel kísérte, mint ahogy figyelemmel kíséri a szépirodalom legújabb termését. Nem az a szakbarbár típus, akit mondjuk az agrotechnikán kívül semmi más nem érdekel. öt minden érdekli, elsősorban azért természetesen a mező- gazdaság, s legtöbbet a gazdaság ügyeivel foglalkozik. Emellett állandóan gazdagítja szellemi igényét, műveltségét. Ez az ember ez év őszén a termelőszövetkezetből menni készül, mert úgy véli, ha nem megy el szépen, akkor előbb vagy utóbb ki fogják „nyírni”.

Nos, nyomban és azonnal le kell szögeznünk, hogy e tekintetben kissé borúlátó, de abban igaza van, hogy sok borsot törnek az orra alá, és elég szép számmal vannak olyanok, akik nem értik meg.

Milyen ember is az elnök? Türelmetlen, szókimondó természetű, s úgy látszik ez az, ami még szokatlan, mert akad jónéhány olyan szerv, amelynek dolgozói, vezetői megszokták, hogy akkor is igazuk van, ha nincs igazuk. Ebből származik minden összetűzés, és ez a magyarázata annak, hogy a szóbanforgó elnök el akar menni a tsz-ből.

A megcsontosodott vezetési módszer nehezen bírja elviselni az egészséges, az ügyet jobban előresegítő felfogást, s a régi recept szerint próbál védekezni. Az elnök két évvel ezelőtt foglalta el posztját. Egy olyan tsz élére került, amelyet a járás legrosz- szabb közös gazdaságaként tartottak számon. Ma már hovatovább a legjobbak közé küzdi magát, s ez nemcsak az elnök érdeme, de az övé is. Az idén 40 mázsás kukoricatermésre számítanak, 80 ezer csirkét adnak köz- fogyasztásra — mintegy negyvenet már adtak is —, bánkúti búzából 10 mázsát terveztek holdanként és 14 mázsát termeltek, az intenzív búzafajtákból 4 mázsával termeltek többet a tervezettnél. De lehetne sorolni tovább is az eredményeket. Itt azonban

most inkább az a lényeges, hogy az elnök biztos kézzel fogja a szövetkezet gyeplőjét, a hanyagokat, a felelőtleneket nem tűri. Előfordult, hogy az egyik főállattenyésztőt kétszer figyelmeztette mulasztására, többször nem. A harmadik súlyos fegyelmezetlenség után elküldte. Persze, akadtak, akik mondogatni kezdték, hogy az a főállattenyésztő azért nem is olyan rossz ember. Az elnök erre kijelentette; a tagok bőrére ne legyen jó ember senki, a tsz nem jótékonysági intézmény, hanem munkahely.

I A pártfogók, a .. ,hatarT

'-------—-----!—2------ zottsag látt

án erről a témáról elhallgattak, de egy kis idő múlva járásszerte különféle nőügyekről kezdtek beszélgetni az elnökkel kapcsolatban. A két dolog között nem nehéz megtalálni az összefüggést. Az elnök persze nem törődik vele. Azzal már inkább, hogy gyakran nélküle, a vezetőség nélkül intéznek különféle szervek a tsz szempontjából igen fontos ügyeket. Az ilyet nem hagyja szó nélkül. Amikor szükséges, nagyon keményen megmondja, hogy félreértés ne essék, de azt vegyék tudomásul a kiküldöttek, hogy a gazdaság vezetői nélkül, megkérdezésük nélkül nem intézkedhet senki. Azt sem rejti véka alá, hogy őt kizárólak olyan kiküldött keresse fel, aki érti a dolgát, s hasznos tanácsokat képes adni, mert azzal az emberrel nincs ideje szót váltani, akinek beosztása van, de elegendő tudása nincs.

E nézetei miatt aztán beképzelt, nagyképű, magas lóról beszélő embernek tartják. De nem mindenki. Mert az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a járási párt- bizottság előtt ez az elnök tekintély. Sajnos, való igaz, hogy mellette néhány — járási szinten mozgó — személy alig tud szóhoz jutni. S itt van égy nagyon kényes kérdés, amelyen nagyon el kellene gondolkozni. Ném az a baj, sőt óriási haszon, hogy a tsz-ek élére egyre több főiskolát, egyetemet végzett ember kerül. Ezek a vezetők friss, . egészséges szemléletűek, bátran alkalmaznak minden újat, ellenségei a betokosodásnak. Ott a nagyobbik baj, hogy a vállalati, tanácsi emberek egyike-másika máris lemaradt az ilyen emberek mögött.

| S akik lemaradtak,

azok nem képesek lépést tartani, nem ismerik fel a régi módszerek tarthatatlanságát, félnek a szókimondástól, a vitáktól. Szeretik a sablonokat, de nem bírják elviselni a szokatlant és a merésznek látszó újat. S ilyenkor kezdődik a rosszindulatú áskálódás. Az elnöknek' gyakran fel kellett utaznia Budapestre. (Talán túl gyakran is felutazott.) Erre vizsgálat kezdődött ellene, ő azonban' megmondta: kevesebbet járna Budapestre, ha úgy tudna támaszkodni a járási szervekre, ahogyan a gazdaság érdeke megkívánja. Sajnos, rákényszerül az utazgatásra. Ilyen kijelentések persze újabb sértődést eredményeznek, és újabb tűszúrásokat, és esetleg újabb, sértő módon megtartott vizsgálatot.

Ilyen', szurkálódásnak számított az is, hogy valaki kitalálta: sok búzát termeltek az elnök által vezetett tsz-ben, de az államnak nem akarnak adni. Persze, köny- nyű megbizonyosodni az igazságról, de nehéz lenyelni az effajta kicsinyes piszkálódást. Mert mi az igazság? Az, hogy a tsz korábban 38 vagon kenyérgabonára kötött értékesítési szerződést, ám éppen a gazdag termés láttán, nemrég újabb 30 vagonra leszerződtek, s olyanok a kilátások, hogy, ezt még 10 vagonnal megtetézik ... Kár is lenne tovább folytatni. Úgyis a tanulságok érdekesek.

1 Kár lenne elmenni

a tsz-ből. A ma és a holnap tennivalóit '• ilyen emberek " nélkül nem leltét níe^JWani. Rengeteg az erénye, de be kellene látnia hibáit is. Nem az a baj, hogy tenni akaró, vitatkozó természetű, az a baj, hogy szívesen általánosít, kicsit hajlamos a túl okosságra. Erről le kellene szoknia, mert ezen a ponton könnyen veszélyes útra .téved. Be kellene látnia, hogy akivel vitatkozni kényszerül, akit megbírál, vagy aki őt megbírálja, annak az ilyen természetű elnöki fellépés egyelőre még szokat-lán, Td'e örömteli is.

' " ' Szekiility Péter

Én természetesen a legtöbbször az irányelvek 23. pontját olvastam fel, amelynek első mondata megállapítja: „Gazdasági előrehaladásunk sarkalatos kérdése a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztése.” Elmondhatom, hogy az irányelvek tézisei teljesen megegyeznek a mi céljainkkal, törekvéseinkkel.

A 23. pontból két kérdést ragadok ki. Az egyik a kenyérga- bjpna-termelés, a másik pedig a takarmánytermelés.

Tovább már nem akarjuk növelni kenyérgabontermelő területünket. Elsősorban a hozamok emelése útján akarunk több búzát termelni. A hozamok növelését jó talajelőkészítéssel, időben történő vetéssel, fejtrágyázással, gyomirtással akarjuk elérni. Aztán azzal is, hogy több külföldi, nagyhozamú búzát vetünk. Az idén 900 hold búzánkból 200 hold volt a nagyhozamú, jövőre ezt 500 holdra emeljük. Tapasztalataink kedvezőek: olasz búzáink holdankénti termése 20 mázsa, a szovjet búzáé 17 mázsa. A külföldi búzák magas hozama is segít most bennünket abban, hogy hat vagonnal túlteljesíthetjük kenyérgabona-értékesítési tervünket.

Nagy takarmány tartalékot jelent majdnem 300 holdas legelőnk. Vegyszerekkel próbálkozA Dombóvár és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet az idén jelentős lépéseket tett a lakosság szükségleteinek jobb kielégítésére. Bevezették a háztartási kisgépek, készülékek kölcsönzését. Jelenleg öt mosógép, három padlókefélő, két porszívó, három férfi és egy női kerékpár áll a lakosság, a szövetkezeti tagság rendelkezésére, e cikkeket a szövetkezet műszaki boltjánál — megfelelő kölcsönzési díj fejében — vehetik igénybe a dombóváriak.

■ Bevezették az edénykölcsönzést is, és ugyancsak az idén kezdte" meg á: szövetkezet — ezt a fel- vásárlási üzem’ág végzi — a háztáji kertek, gyümölcsösök permetezését: A szövetkezeti áruházhoz egy szabót vettek fel, aki a vátunk legelőinket megjavítani, a gyomokat kiirtani, de ez ném hozt» meg a várt eredményt. Legelőinket alaposan fel kellene újítani. A múlt évben kísérleteztünk 30 holdon új legelő telepítésével, ez a kísérlet kedvező. Jó tapasztalatokat szereztünk a legelő öntözésével is. Próbaként egy csőkutat fúrtunk, s most abból öntözzük a legelő egy részét. Az a tervünk, hogy a következő években megvalósítjuk az öntözéses legelőgazdálkodást.

Takarmánytermesztési hozamainknak legnagyobb emelője az öntözés lesz majd. Adottságaink kedvezőek, csőkútakból is, de a Ráros patakból is a tsz területének nagy részét öntözni lehetne. Remélem, hamarosan sikerül ön- tözhetővé tenni mintegy 700—8Ő0 holdat, a későbbi években pedig még ennél is többet.

Az idén is, a múlt évben is tá- karmánygondokkal küszködtünk, és ez volt a fékezője az álatte- nyésztés fejlesztésének. Jövőre tá- karmánygondjaink már nem lesznek. Állatállományunk takarmánybázisát megteremtettük. A gazdálkodás kezdeti nehézségein túl vagyunk, s most valóban áz a feladatunk — ahogy az irányelvek megjelölik —, hogy egyre fejlettebb termelési és üzemszervezési módszereket alkalmazzunk a gazdálkodás minden területén;'

sárolt ruháknál elvégzi .a szükséges igazítást.

A jövő évben tovább bővíti a szövetkezet az efajta Szolgáltatásokat. Tervezik egy kölcsönző bolt megnyitását, növelik a mosógépek és porszívók számát — ugyanis ezeknél mutatkozik a legnagyobb kereslet — és bevezetik új cikkek kölcsönzését. Amellett, hogy háztáji permetezést végeznek, permetezőgépet is kölcsönöznek majd. A tervekben szerepéi strand- és kirándulási cikkek, — úszógumi, fürdősapka, fürdőruha, hátizsák, stb — valamint disznó- vágáshoz szükséges eszközök - forrázó teknő, villanjhneghajtáSü húsdaráló, hurkatöltő, peizsefó- gép stb — kölcsönzésének bevezetése is.

Jegyzetfüzetemből

Vajon ki lesz a

Háztartási gépkölcsönzés — háztáji permetezés - ruhaigazítás

Vj szolgáltatások a Dombóvár és Vidéke Földművesszövetkezetnél

Megszokott dolog, hogy mulasztás, baj, baleset, tűz okozóját felderítik, megállapítják a felelőst, vagy a felelősöket. Ezek az akciók általában a bekövetkezett események után zajlanak le. Az illetékes szervek megindítják az eljárást, és ki ki felelősségének mértéke szerint bűnhődik. Tehát nem érdektelen a felelősség megállapítása.

A minap olyan esetnek lehettem tanúja, ahol már most, egy leendő tűz felelősét keresték, és a vitatkozó felek meg is találták azt — egymásban. A kérdés így hangzott el: ki lesz a felelős, ha leég az üzem? Leég az üzem, elpusztul a berendezés, a tűz martaléka lesz a nyersanyag, kétszáznál több munkást szélnek kell ereszteni. Ki lesz majd ezért a felelős? így teszik fel a kérdést a Dunaföldvári Cipész Ktsz-ben. A cipészek — úgy mondják — megtet-_

tek mindent annak érdekében, ha bekövetkezik a baj, ne terhelje felelősség 5ket.

A DÉDÁSZ emberei is felteszik a kérdést, és meg is adják a feleletet: .„A ktsz veéetői felelnek majd, mert mi megmondottuk, hogy ilyen körülmények . között nem lenne szabad üzemelni. Nem véletlenül fizetik a havi 25—30 000 forint büntetést”.

Ki tudja mióta tart már a vita, és hány akta született, kik. és milyen jogon szóltak bele a vitába. Ez nem is lényeges. A tények így is tények: a Dunaföldvári Cipész Ktsz-ben életveszélyes körülmények között dolgozik több mint kétszáz munkás, minden pillanatban bekövetkezhet a katasztrófa. A villany- motorok állandóan forróak.

A partnerek pedig vitatkoznak, büntetést fizetnek, mérgelődnek.

A cipészeket — úgymond —, köti a terv, a népgazdaság várja tőlük a bányászcsizmákat, a gyerekeknek, szükségük van a szandálokra: Tehát üzemelni kell: A DÉDASZ pedig megállapítja, hogy szabálytalanul üzemelnek a gépek, büntetést kell fizetni. Trafót azonban nem tud biztosítani;

A kérdés indokolt, a ' tűzveszély fennáll. Mégis sokkal' inkább arról kellene eszmecserét folytatni, hogyan lehet megakadályozni a tűz pusztítását. Ez célraveze- " több lenne. Nem pusztulna el az üzem, megmaradnának a gépek, a nyersanyagból készterméket lehetne előállítani, kétszáznál több munkás dolgozhatna teljes biztonságban...

A felelős helyett tehát transzformátort kellene keresni. Egyedül ez a járható út.

K. BALOG JÁNOS

ju/jf £$>3 gyár

IRTA: TÚRI ANDRÁS

XX.

— A. támadást Keresztesi János pincér béreli és fedezi. Megtudtam, hogy .Keresztesi János, Keresztesi Ottó öccse, Lajos eszméletlen, a nő eltűnt, mint a kámfor. S ha mindehhez hozzáveszem, hogy Szentimreyné, a napsugár presszósnője volt az első látogató, aki a Sebesült Keresztesit a lakásán fölkereste, teljesen egyértelműnek látszik az eset.

A huncut főnöki szemek megvillannak.

— Hát még ha azt is tudná, hogy ez a Keresztesi már az üzem német tulajdonosa alatt is ott dolgozott a gyárban!

Sárosi főhadnagy már nem is lepődik meg.

— Tud még valamit, alezredes elvtárs, amit én nem tudok? — jegyzi meg kesernyésen, 'de nem

’ minden elismerés nélkül, j — Azt hiszem, ezután nincs más dolga, mint hogy odamenjen 1 és letartóztassa ezt a Keresztesit, ! aki különben ötvenhat őszén első- 1 ként emelte fel szavát a hőbörgők ellen, és elsőnek ült le dolgozni az íróasztalához, mikor mindenki más sztrájkolt. A munkástanács elnökéről a nyilvánosság előtt elmondj hogy közönséges karrierista es hordólovag, s a maga részéről egyetlen utasítást sem hajlandó elfogadni tőle. Emiatt kishíján meglincselték.

— Nem lenne jobb, ha visszavonulnék erről a pályáról?

A kövér test rázkódik a nevetéstől.

— Ne sértődjék meg. Maga kitűnő nyomozó, igazán jól dolgozott ebben az ügyben is. Én pedig egy kárörvendő, vén rozmár vagyak. De meg kell értenie egy idős ember gyengeségeit.

S a főhadnagynak egyszerre eszébe jut, hányszor látta már ezt az „idős embert” olyan ruganyosnak, mint a párducot, s oly gyorsnak, mint a gazellát. De most, amint ott ül ingújjban, hatalmas karosszékében, valóban úgy fest, mint egy óriási, tunya mackó.

— így állunk hát Keresztesivel. S ha még az is kidéiül, hogy éppen, ő ajánlotta a Napsugár mulatót annak a fiatalembernek, akit az ő öccsének felbujtására ütöttek le tegnap este, senki sem mossa le róla többé a bűnösséget.

Sárosi elégedetten emelkedik fel a helyéről.

— Hát éppen ez az.

— Micsoda?

— A Napsugár mulatót valóban

Keresztesi ajánlotta a fiatalembernek. >?

— Ezt meg honnan tudja?

— Ma reggel bementem a kórházba, és beszéltem Csiszárral. Nincs különösebb baja, ma már haza is engedik. Megkérdeztem, hogyan került a Napsugárba? Elmondta, hogy valami budai szórakozóhelyet keresett és Kei'esz- tesi ajánlotta a helyet.

— Ejha!

Az alezredes füttyent, szivarját elnyomja a hamutartóban. Nagy kendőjével letörli a homlokát, aztán úgy rázogatja, mint valami porrongyot.

— így persze már másként fest a dolog.

— És mégis azt mondom, Valahogy nem az igazi vonalon há- ladok.

— Honnan veszi?

— Nem tudom. Érzem, hogy rossz nyomon baktatok, s hogy minden túl egyszerű így. Ilyen buta hibákat, primitív ostobaságokat nem követnek el gyárrob(Foly tatás a 4. oldalon