Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-26 / 199. szám
4 5T0LNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 26, Ismerőseink Mindennap találkozunk velük, hozzátartoznak Szekszárdhoz, s .némi túlzással, miránk, szekszárdiakra dolgoznak. A városban mindenki ismeri őket, ők is ismernek mindenkit, ha másképpen nem, látásból. Közülük mutatjuk be a hentest, az újságárust, a bolti eladót és a vasúti jegypénztárost. Ma Zahrat- ka mestert és Streicher mestert. • Zahratka János hentes és mészáros régi művelője a szakmának: tanulóéveit 1923-ban kezdte, aztán Győr, Sopron és Budapest után ismét visszakanyarodott a számára nagyon kedves városkába, mert mindenütt jó, de legjobb otthon. Népszerű, előzékeny és szíves szavú ember, csakúgy, mint Streicher András, a társa. A Zahratka-családban egyébként apáról fiúra száll a mesterség. A nagyapó is hentes volt, az apa nála tanult, a fiú viszont már lépett egyet, de a szakmában maradt: ösztöndíjas tanulója a Szegedi Húsipari Technikumnak. A világ legtermészetesebb dolga ezek után, hogy Zahratkáné is a piaci hentesüzletben dolgozik. A szakma majd 40 esztendős ismerője ügyes, villámgyors mozdulatokkal kezeli szerszámait, s az ember csak azt látja, hogy a jégszekrényből elővesz egy fél disznót, s abból percek alatt oldalas, comb lesz a kampókon. Neh^ ,lenne megszámolni, hogy a közel 40 esztendő alatt meny nyi húst adott el. Sokat, rengeteget. Most Streicher Andrással dolgozik, és július- ban ketten 6000 forint híjján 300 ezer forintot forgalmaztak. Nem is hinné az ember, hogy Szek- szárd városában egyetlen hentesüzlet egyetlen hónap alatt negyedmillió forintnál jóval töb bet árusít. — Nézze elvtárs, augusztus 22- ig is megvolt a 220 ezer forint — mondja Streicher elvtárs. Ezzel elégedettek, de a fizetést keveslik. De hát létezik-e olyan ember, aki sokallja a fizetését? Zahratka János igazi hentes- típus, ha leveti kötényét és civilbe öltözik, akkor is könnyű kitalálni róla foglalkozását. Streicher Andrást civilben inkább tisztviselőnek nézné az idegen, pedig nem is akármilyen, hanem kiváló dolgozója a húsiparnak. Üzletében, ha jobban körülnéz valaki, nyomban meglátja a bekeretezett elismerő oklevelet. A két mester most szabadságra készül, az egyik Hajdúszoboszlón, a másik az NDK-ban üdül. Búcsúzóul ismerőseinknek feltettem egy húsbavágó kérdést. Mi a kedvenc eledelük? A hús! Mindennap jöhet. A csontos húsokat kedvelik és a zsírosat. Furcsa is lenne, ha egy hentesmester vegetáriánusnak vallaná magát. Sz. P. Októbertől hetenként egy színielőadás Szekszárdon Készítik az új színházi évad I programját. A szekszárdi program igazodni fog, mert kénytelen, az egyes, városunkba látogató színházak műsortervéhez. Hogy milyen darabokat láthatunk majd a következő évadban, az a színházak repertoárjától függ, annyi változás azonban van. a távalyihoz képest, hogy most sikerült megoldani a zavartalan színházi évadot. Mint, ahogy egy megyeszékhely megérI demli, rendszeresen, hetenként kap előadást a közönség. A Déryné Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, a Kecskeméti Katona József Színház és az Országos Rendező Iroda tart majd rendszeresen előadást. Valamennyi színház havonta egyszer szerepel, úgyhogy hetenként, megszakítás nélkül egy-egy előadást - láthat a közönség. Az első előadásra októberben kerül sor (Folytatás a 3. oldalról.) bántó nemzetközi ügynökök. Túlságosan világos mindén, az ösz- szefüggésekben semmi bonyolultság. Csak azt nem tudom, merre induljak tovább?! Az alezredes borostás állát si- mítgatja, csak úgy serceg ujjai alatt az érdes, kemény szakáll. — Igen, igen. Azután van egy olyan színezete is így az ügynek, mintha valaki egyedül követte volna el a merényletet. Ha ugyan valóban diverzióról van szó. — Mi másról? E felől bizonyos vagyok. Sőt arról is, hogy több ember gondosan szervezett és előkészített diverziójáról. Miért tartanak olyan veszedelmes vegyszert, mint a fémalkil ilyen felelőtlenül a laborban? S épp azon a helyen, amely közvetlenül határos az irodaépülettel és ablaka egész nap nyitva van. A virágoknak is valami szerepük van az ügyben. — Mit akar azoktól a szerencsétlen zöldségektől? — A virágok nem mennek ki a fejemből. Mondom, a virágoknak valami szerepük van az ügyben. — Akkor nyilván a gazdájuknak is? — Nem tudom. — Persze, minderre fény derül, ha folytatja a munkát. — Hol? Tessék megmondani, alezredes elvtárs! Keserű alezredes feláll. — Mennem kell, várnak. Tudja, mit jelent az a francia mondás: Cherchez la femme? Keresd az asszonyt! Hány asszony szerepel ebben az ügyben? — Kettő. Rózsi, azaz Szent- imreyné, a Napsugár-bár kávéfőzőnője, és az ismeretlen nő, Csiszár Lajos titokzatos ismerőse. — Nos? — Úgy érzem, nincs közvetlen szerepük az ügyben. Az apró szemek csúfondárosan villannak. — Úgy érzi? Csakhogy a mi munkánk alapja a módszeresség és nem a megérzés. Hazudnék, ha fogadnám, hogy nem vezetett eredményre néha az a bizonyos megérzés is, de mégsem építhetünk rá teljesen. Egyelőre senki sem bűnös, de mindenki gyanús. Arra sincs bizonyítékunk, hogy robbanás történt és szándékos gyújtogatás, de gyanítjuk, hogy bűnesetet követtek el. Semmi sem bizonyos, de minden bizonyítható. Körül kell nézni, főhadnagy elvtárs. Nyitott szemmel szimatolni, fiatalember! Itt van ez a Rózsi, amott az ismeretlen nő. Valamit tudnak, valamit titkolnak. Mit? Ezt kell megtudni. Tehát... — Keresd a nőt! Az öreg nevet. — Úgy ám. Elő mindennel, amit a nyomozóiskolán tanultunk! Nem hiszem, hogy ilyen jóképű fiatal embernek nem beszélnének ALANDOK a felsőtengelici „ősvadonban99 a kalandok színhelyével, s az egyik főszereplőjével. A főszereplő Kővágó József erdész. A színhely a felsőtengelici Benyovszky. kastély közvetlen környéke, természetvédelmi terület. — A mintegy 70 holdas "ősvadon-« — benne kilenc holdas tó — bejárása napokat venne igénybe — mondja kísérőm, Kővágó József, amint beérünk a sűrű bozóttal tarkított százados fák közé. Ezen a részen most is, mint annyi éve már, »nincs más dolog, csak az utak, hidak rend- hentartása. Más minden marad úgy, amint van. Még az elpusztult, kidőlt faóriásokat is csak a Természetvédelmi Tanács külön engedélyével lehet eltávolítani. A sok nyár, celtis és más fák között jónéhány igen ritka fafélével is találkoztunk. Érdekes a celtis, magyarul ostorfa is, amely itt természetesen is úgy szaporodik, mint másutt ültetve. Az egész erdőben csak két darab van a vasfából. Amint Kővágó elvtárs magyarázza, ez különösen homokos partok megkötésére volna alkalmas. Gyökerei oly sűrűn behálózzák a talajt, akárcsak a szita. Legérdekesebb azonban a levélzete. Általában a többi fáknál a levelek egy ko- csányon helyezkednek el. Ezen nem. mert az egy kocsányból még továbbiak is nyúlnak ki, s a levelek ezen vannak; Hatalmas, ölnyi vastag példány az egyetlen gingkó biloba fa. Levelei legyező alakúak és oly vékony az erezet rajtuk, hogy aki nem ért hozzá, azt hiszi nincs is. Különösen ősszel válik ki nagyszerű szfnpompájával az egyetlen óriási vérbükk. Skarlátvörös levélfelülete tömege úgy üt el a többi színektől, mintha égne az erdő azon a kis darabon. Egy kis sziget közepén áll az egyetlen mocsári fenyő. Egyetlen szépséghibája, hogy nincsenek léggyökerei. Ezek csak akkor nőnek, ha vízben áll. így is szép, ez a nálunk ritka faféle. Talán először kellett volna említeni, de jó két órai gyaloglás után érkeztünk a valódi óriásokhoz, a kalabri fenyőkhöz. Alakjukat tekintve azt mondhatnánk, hogy pálmafenyők. Harminc méter magas törzsük nyílegyenesen magasodik az erdő fölé, s lombjuk csak tetejükön van, mintegy sapkaszerűen. Úgy mondják, hogy az első ilyen fák a madaszívesen az asszonyok. Hát csak rámenni, főhadnagy elvtárs! * A magas, vöröshajú, szépkeblű Szentimreyné reggel kilenc órakor jelent meg a kapitányságon. Sárosi nyomozófőhadnagy szobájában. Most ott ül a jókora íróasztal túloldalán, szemben a főhadnaggyal, s idegesen gyűrögeti ujjai közt lila nylonkesztyűjét. — Sejti kérem, hogy miért hívattam be? — Sejtem? Tudom. — Nos? < — Keresztesi Ottóról akar velem beszélni. Ezúttal a főhadnagy mosolyog. — Téved. Keresztesi Jánosról. Látja az asszony arcán a meghökkenést, s mintha elsötétednének a zöldesszürke szemek. — Keresztesi Jánosról? — Igen. Keresztesi Jánosról, a Napsugár pincéréről. — Kérem, én erről az emberről semmit sem tudok. — Valamit talán mégis. Azt mindenesetre, hogy bátyjával évek óta nem beszél, az idősebb fivér nem akar tudni róla, ő azonban időnként jelentkezik a bátyjánál, van úgy, hogy éppen az ön közvetítésével. Gondolom, azt is tudja róla, hogy néhány esztendeje feketézésért, és idegen valuta illegális értékesítéséért egy évet kapott. (Folytatjuk) Ismerkedjünk meg gaszkári király, gróf Benyovszky Móricz által kerültek ide. De ezek között is vannak már 100 évesnél is idősebbek. Mind-mind olyan fák, amelyekből igen kevés van hazánkban. Ütünk vége felé egy nyárfaliget mellett megyünk el. Az avatatlan mit sem sejtve haladna tovább, de kísérőm megállít: itt is van érdekesség. S ahogy a bozóton át a fák felé törtetünk, már látszanak is a nagy fészkek, egy egész szürkegém-telep. Hat-hétszázra tehető az egész állomány. Kővágó elvtárs mutat egy fát — megszámolta — 49 fészek van rajta. Esténként olyan zsivajt csapnak, hogy a tájékozatlan bizonyára alaposan megijedne ezt hallva. Furcsa történet fűződik hozzájuk. A fiatal gémekből az Állatkert részére kellett egy szállítmányt befogni. A befogás mégcsak ment valahogy. Igen ám, de a befogot- takat etetni is kellett. Eleinte csak pecázgatott számukra halat. Ez azonban nagyon kevésnek bizonyult. Később rájött, hogy a fák alól is össze lehet szedni a madarak által leejtett ennivalót. De még ez is kevésnek bizonyult. S itt, a fák alatt rájött a probléma megoldására. Észrevette, hogy akkor ejtik leginkább el a halakat a madarak, ha valamitől megijednek. — Nos, majd gondoskodom ijedelemről — gondolta magában —, s a következő reggel már akkor a fák alatt tanyázott, amikor az öreg gémek etették fiaikat. Javában folyt a madárreggeli, amikor elsütötte a puskáját. Úgy hullottak erre a magasból a halak, békák, hogy alig győzte összeszedni. Megoldódott az etetés is. Most már én is megértettem, hogyan lehetett puskával »etetni« a gémeket. Az erdőnek azonban nemcsak ártalmatlan lakói vannak, hanem olyanok is, amelyeket üldözni, pusztítani kell. Ilyen volt egy galambász héja is. A történetnek ezt a címet lehetne adni: A héja éléskamrája., S ez mindjárt mutatja, is," milyen káros jószágot sikerült elpusztítani. Éppen fát hozattak ki a tölgyesből, amikor megpillantották fészkén a héját, de akkor elmenekült. Másnap reggel már tervszerűen közelítették meg a fát, amelyiken a fészek volt. A munkások az egyik oldalról próbálták felzavarni a héját a fészekről, míg Kővágó elvtárs a másik oldalon állt lövésre készen. A héja azonban nem repült fel, csak a fejét nyújtogatta ki a fészekből. Mit volt mit tenni, így kellett rápuskázni. És sikerült, mindjárt kifordult a fészekből. De nem is ez az érdekesség, a fészektől mintegy 80 méterre egy faóriás körülbelül 8 méter magasan a földtől, kettétört, de a felső rész nem zuhant le, hanem vízszintesen megakadt. Az egyik munkás észrevette, hogy sorban jónéhány madárláb látszik a fán. Csak amikor a fát lehúzták) derült ki, hogy a héja éléskamrája lehetett. Hét madár volt szépen sorba fektetve a fán, mindegyik a hátára fordítva; három fácántyúk, két házi csirke, egy örvös galamb és egy fekete rigó. Egy fácántyúk a fészekben volt. De nem akárhogyan volt ám elrakva az élelem. Mindegyik szépen megtisztítva a tollaktól, kibelezve és fej nélkül várta a fogyasztás idejét. És friss volt az egész, a Nap alig szárította meg a véres, nedves részeket. De akad más vad, orzója is ennek az erdőnek. Sokat panaszkodtak a környék asszonyai, hogy a tóra menő kacsáik közül mindig el- elvész egy-egy, még akkor is, amikor a tollúk kezd kijjönni. Kővágó elvtárs is tapasztalta sokszor, hogy a tóban fürdő kacsák közt néha nagy riadalom támad. Hallott néha egy-egy csob- banást és a kacsák szerte rebbentek. Hiába kutatta azonban, hogy mi ijesztgeti őket, nem látott semmit, Egyszer aztán, egy harmatos hajnalon valószínűtlenül ható eset szemtanúja lett. Puskával a vállán ballagott a tó partján. Előtte a vízben egy egész csapat kacsa fürdőzött békésen. Nem mozdultak azok akkor sem, amikor melléjük érkezett. S most ismét hallotta a csob- banást, a kacsák pedig messze rebbentek. Egy közülük azonban a víz alatt maradt. A pillanat tört része alatt azonban, mintegy folytatásként széles szürkés- fekete hát villant meg: egy hatalmas csuka, E pillanatban lekapta válláról a puskát. Még átvillant az agyán, hogy fegyverrel tilos halászni. De az is eszébe jutott, hogy ez du- vadnak tekinthető, hiszen pusztítja a kacsákat. S ekkor nem habozott, eldördült a lövés. Hatalmas, méteres példány került terítékre, szájában a kiskacsával, azonban majdnem halálával végződött. Nehéz volna rekonstruálni annak a vaddisznónak az elejtését, .amelyiknek a kikészített bőre szobáját díszíti. A két és félmázsás vadkannak, bár orrán-száján lövelt a vére, nemcsak arra volt ereje, hogy Kővágó elvtársat megtapossa, eL törje a kulcscsontját, hanem arra is, hogy kilométerekre elmeneküljön. Akkor is csak egy jól irányzott gyöngygolyó tudott pontot tenni élete végére. És most, két és félórás erdei utunk végén nem kis borzongással nézem a kiterített hatalmas bőrt, az araszos agyarakat. A szívós vadkan testében egyébként egész csomó különféle méretű és fajtájú lövedéket találtak. Végső következtetésként raktároztam el magamban: gyönyörű ez az erdő, nagyszerű lehet az erdei élet annak ellenére, hogy néha veszély is leselkedik szerelmesére. <Sz—E) Gémek etetése puskával fl héja éléskamrája A kacsás csuka Az egyik erdei kaland Töltésépítés a víz segítségével Európában nincs még egy nemzet, amelynek olyan hosszú töltésszakaszon kellene védekezni az árvíz ellen, mint Magyarországnak. A gátakkal nagyon sok a munka, gyakran kell erősíteni, magasítani. A távlati tervek alapján többszáz kilométer töltést kell még korszerűsíteni. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság irányításával ezért új gáterősítési módszert próbálnak ki a bajai Duna-szakaszon. . A Vízügyi Tervező Iroda mérnökeinek elgondolása alapján a víz segítségével, csövön szállítják az anyagot a töltésre, és azt a kavicsot és homokot használják fel az építésre, amit egyébként is el kellene távolítani a Duna medréből. Próbaképpen mintegy nyolcszáz méter hosszú régi gátszakaszt erősítenek meg az év ' végéig. A szakemberek véleménye szerint az új eljárással előreláthatóan a felére lehet csökkenteni a töltésépítés kiadásait. Ezzel a módszerrel többletköltség nélkül megkétszerezhetnénk az ország gáterősítési munkáinak évenkénti programját és a tervezettnél jóval hamarabb befejezhetnénk a töltések korszerűsítésé^
