Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-25 / 198. szám

1962. augusztus 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Vélemények, javaslatok az Irányelvek tanulmányozása után Kuruc» Géxa, a Dombóvári Járási Pártbixottság osxtályvexetője: Kisebb taglétszámmal is erősebbek vagyunk Az MSZMP kongresszusi irány­elveiben olvashatjuk a következő sorokat: „A párt taglétszáma ugyan lényegesen kisebb, mint az ellenforradalom előtt volt, de a párt erősebb, mert a harcban megedzett kommunistákat tömö­ríti, mert marxista-leninista egy­sége szilárd.” Ez vitathatatlan tény, a mi járásunk példája is ezt igazolja. Sokkal kisebb a taglét­számunk az ellenforradalom előt­tinél, de pártszervezeteink mégis ütőképesebbek. Alaposan ügye­lünk arra, hogy karrieristák ne kerüljenek soraink közé. Egy-egy tagjelölt-felvételnél sokoldalú munkát végzünk. Miután az alap­szervezetek felvesznek valakit tagjelöltnek, a pártbizottságtól va­laki személyesen vizsgálja meg a körülményeket, majd a vb elé tér jeszti tapasztalatait, hogy vélet­lenül se kerülhessen soraink kö­zé nem odavaló elem. Azelőtt a felvétel sablonos volt, felolvasták személyi adatait, feltettek a je­lentkezőnek néhány megszokott kérdést, miközben figyelmen kí­vül hagyták a valóságos tetteit, érzéseit, meggyőződését. Állandóan gyarapodnak sora­ink számszerűen is. Megtörtént azonban olyan is, hogy az egyik alapszervezetnél felvételre jelent­kezett egy kétes szándékú és meglehetősen népszerűtlen em­ber. Az alapszervezetet sikerült is megtévesztenie, a járási párt- bizottság azonban határozottan visszautasította. Nemrégiben el kellett járnunk egy vasutas párt­tagunkkal szemben. Jó dolgozó volt, kitüntetéseket is kapott, de iszákos lett: ha meglátta a boros­poharat, megszűnt, mint ember és kommunista. Sokat foglalkoz­tunk vele, figyelmeztettük, ígér­getéseket is kaptunk tőle, csak éppen nem változtatott magatar­tásán. Végül kénytelenek voltunk kizárni sorainkból — a párt erő­sítése érdekében. Párttagjainkra jellemző, hogy tevékeny részt vállalnak felada­taink megoldásából. Régente a pártot főként a függetlenített ap­parátus jelentette. Ma ez nem így van: a függetlenített appará­tus munkáját a nem függetlení­tett elvtársak tömege közvetlenül segíti. A járási pártbizottság osz­tályai mellett nagyszámú nem függetlenített segítő gárda dolgo­zik. Az agit.-prop. osztály mellett például körülbelül 20 tagú kul­turális bizottság tevékenykedik, s a jövőben egy ilyen bizottság végzi majd az oktatási teendő­ket is. Természetesen akadnak hibák is pártéletünkben. Előfordul alap­szervezeteinknél, hogy az egyes párttagoknak nem adnak meg­bízatásokat, vagy ha adnak, nem ellenőrzik azok végrehajtását. Az igazság azonban az, hogy e téren is egyre jobb a helyzet. Ha mindent mérlegre teszünk, nyugodtan mondhatjuk, hogy az irányelvek hűen tükrözik pártunk valóságos helyzetét: kisebb tag­létszámmal is erősebbek vagyunk, Horváth Pál járási ügyésxt A párt helyesen mérte fel országunk helyzetét Én nem vagyok tagja a {járt­nak, de mint ügyész, fontos mun­kakört töltök be társadalmi éle­tünkben. Mint ügyésznek, az a legfontosabb feladatom, hogy őr­ködjek népköztársaságunk törvé­nyeinek betartása felett. Az MSZMP irányelveit megjelenése után én is azonnal tanulmányoz­tam, és természetesen elsősorban a törvényesség szempontjából néz tem. Az irányelvek hangsúlyoz­zák, hogy államunk a szocialista törvényesség alapján fejlődik. Az a véleményem, hogy amikor a párt ezt a kinyilatkoztatást tette, helyesen mérte fel országunk helyzetét. Leginkább a dombóvári járást ismerem, mert itt vagyok ügyész. A járás gyakorlata igazolja a párt kinyilatkoztatását. Az ellen­forradalom óta nagy eredménye­ket értünk el a szocialista tör­vényesség terén. Megelégedéssel tölt el bennünket, hogy ilyen úton haladunk tovább. Ez az út be­vált, tehát helyes, megfelelő. Ezt a szellemet tükrözi az új BTK, amelynek alkalmazásához nem­régiben fogtunk hozzá. A szocia­lista törvényesség elvéhez kap­csolódik a társadalmi bíráskodás kiszélesítése az üzemekben, a bí­ráskodásban pedig az ülnöki rend szer fejlesztése. A dolgozók so­raiból választott ülnökök járá­sunk területén nagymér­tékben segítik a reális ítélkezést. Hallottam, hogy néhol a szabály­sértési ügyek intézésénél is meg­honosították az ülnöki rendszert. Jó lenne a mi járásunkban is foglalkozni ezzel a kérdéssel, ép­pen a szocialista törvényesség to­vábbi fejlesztése érdekében. Újabban több ügy tartozik a sza­bálysértési előadóhoz, és ez még A jól végzett társadalmi munkajutalma A Tolnai Textilgyár KISZ- Bzervezete az elmúlt félévben 3800 óra társadalmi munkát vég­zett. Ebből háromezer órát az árutisztításban és kikészítésben, 800 órát az üzem és a művelődési ház környékének parkosításában. Az első félév eredményei im­ponálóak, de a második félév is jól indult. A fiatalok kézilabda- és röplabdapálya készítését vál­lalták társadalmi munkában. És ami igen érdekes a Tolnai Tex­tilgyárban, a társadalmi munka végzésének egy új formája ala­kult ki. Addig amíg az elmúlt — Könyvtárfejlesztésre évente 5—6000 forintot fordít a simon- tomyai községi tanács községfej­lesztési alapból. A község könyv­tárában már jelentős mennyiségű könyv gyűlt össze. oooc~ooooooooooooooooc A lottó e heti nyerőszámai: 3, 9, 55, 64, 74 OOOOOCXXXXXXXXXXXXXa**. években néhány fiatal — és min dig ugyanazok — voltak kapha­tók arra, hogy társadalmi mun­kát végezzenek az idén a szocia­lista címet elnyert és e címért küzdő brigádok szervezetten és önkéntesen vállalkoznak egy-egy munka elvégzésére. A mozga­lomnak a termelő munkában is elsők között haladó Jagicza Sán­dor szocialista brigádja volt a kezdeményezője. A gyár vezetősége nagyra érté. keli és segíti is a jól dolgozó kiszesek munkáját. Az idei évben egyik közös kirándulás a mási­kat érte. Voltak a fiatalok Sop­ronban üzemlátogatáson és Ba­ján tapasztalatcserén. Rendeztek országjárást és tanulmányi ki­rándulást, és ami még jobb mun. kára buzdítja a fiatalokat, az, hogy az idén harminc KISZ-tag a vállalat Balaton-menti üdülő­jében töltött egy hetet. Azok ré­szére pedig, akik az idén szerve­zett üdülésben nem részesülhet­tek, két esetben egy-egy napos autóbusz-kirándulást rendeztek Siófokra, a jól végzett társadalmi munka jutalmául. inkább arra hívja fel a figyel­met, hogy szükség lenne az ügy­intézés bizonyos társadalmasítá­sára. Novák Lásxló kurdi tanácselnök: Bővíteni kell a községi tanácsok hatáskörét Az MSZMP kongresszusi irány­elveiben fontos helyet foglal el az állami demokratizmus kiszé­lesítése. Társadalmi fejlődésünk­nek ez az egyik fő útja. Kétség­telen, az elmúlt években sokat tettünk e téren, de van még ten­nivalónk is. Véleményem szerint tovább kellene bővíteni a közsé­gi tanácsok hatáskörét. Ezt a gya­korlat teszi szükségessé. A mi tapasztalataink szerint szükséges lenne, hogy a községi tanácsok nagyobb önállósággal rendelkezzenek például a költség- vetési gazdálkodás terén. Félre­értés ne essék, nem a népgazda­ság érdekeit akarjuk háttérbe szorítani, de a közösség érdekei­nek tiszteletben tartása mellett bizonyos részfeladatokat egysze­rűbben is meg lehetne oldani. A költségvetés jelenlegi rendszere sok tekintetben formális. Ezt iga­zolja az a kimutatás is, amit nem­régiben készítettünk el a járás részére a költségvetési átcsopor­tosításokkal kapcsolatban. A bon­tási és lakhatósági engedélyeket a községi tanácsok is kiadhatnák, így sokkal egyszerűbb lenne. A kiskorúak házasságkötésénél az orvosi igazolás a döntő, s ennek alapján ezt is el lehetne intézni helyben. A diófakitermelési en­gedélynél a következő az ügy­menet: a községi tanács vélemé­nyezéssel felterjeszti a kérelmet a járáshoz. A járásnál, ha a köz­ségi tanács javasolta az engedély megadását, megadiák minden to­vábbi nélkül, még egy esetben sem jöttek ki a helyszínre. Nos. akkor miért ne adhatná ki az engedélyt a községi tanács, ha a járás úgy sem tesz többet, mint adminisztrál ez ügyben. Más igazgatási ügyeknél is bőven le­hetne egyszerűsíteni. A lakosság­nak még mindig sokat kell utaz­gatnia a járáshoz, de a jelenlegi gyakorlat más téren is a közsé­gi tanácsok határőrének növelé­sére hívja fel a fievelmet. Akinek inge vegye magara — Foglalja csak el új helyét, legyen eré­lyes, mi segíteni fog­juk. — Talán nem ezen szavakkal, de lényegében hasonló Ígéretekkel indult út­nak egy fiatalon ki­nevezett igazgató, egy kommunista, legnagyobb járásunk egyik kis községébe. Uj helyén szomorú helyzet fogadta. Szét­húzás a nevelők kö­zött, alkalmatlan ne­velők és hibás mód­szerek, amelynek kö­vetkeztében a felső tagozatosok nem is­merték az egyszer­egyet, a „kitűnőre” osztályozott gyerekek sorra elbuktak a kö­zépiskola első évé­ben. Olyan híre volt a községnek, hogy minden középiskola fázott onnan gyere­keket beiskolázni. Ebbe az évek óta tarthatatlan helyzet­be küldték az új igaz­gatót, váltsa meg a világot és mentesítse a felsőbb szervek fe­lelősségét, mulasztá­sát. Az új igazgatót fűtötték ambiciói, tettvágy hajtotta, és várta az Ígért segít­séget, de mindhiába. Munkájába mind több hiba csúszott, olyannyira, hogy ma fegyelmileg kell fele­lősségre vonni. És azok az emberek, akik segítséget Ígér­tek, ma ütnek rajta, hogy felelősségüket elkenjék. Mindenért a fiatal igazgatót hi­báztatták, az alkal­matlanok pedig élték világukat. Nem egy példa igazolja, men­tették a tanításra al­kalmatlanokat. A te­hetetlenség koalíció­ba lépett a tehetség­gel szemben — a felsőbb szervek se­gítségével — és egy kommunista igazga­tót, aki egyébként jól indult, lehetetlenné tettek, magára hagy­tak, elkeserítettek. Vajon milyen káder- politika ez? Rá kellene már döbbenniök az okta­tást irányító szer­veinknek, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Sok példa bizonyítja — ez csak egy közü­lük —, hogy a káde­rekkel való bánás­mód erősen kifogá­solható. A hibák más- rahárítása helyett magukba nézhetné­nek jónéhányan. Úgy gondoljuk, itt lenne az ideje a rendterem­tésnek és a felelős­ségre vonásnak. (P-E) Szekszárd filmen és a Televízióban ? Népművelési berkekben arról beszélnek, hogy Szekszárd rövi­desen szerepelni fog a Televízió adásában, a későbbiekben pedig filmet forgatnak a kilencszáz éves városról. A művelődési házat kerestük fel, nyilatkozzanak a város kul­turális életének irányítói, mi van a hírek mögött, tényleg találko­zunk-e majd a mozi vásznán és a televíziós készülék képernyőjén a szekszárdi épületekkel, a szek­szárdi emberekkel? A művelődési ház igazgatója által adott tájékoztatás alapján beszámolhatunk, mi van a hírek, a szóbeszéd mögött. A Televízió fényképsorazatot kért a népművelési szervektől. Kérték, hogy a képek mutassák be Szekszárd műemlékeit, neve­zetesebb épületeit, az emlékmű­veket és a város rohamos fejlő­déséről tanúskodó új épületek­ből is néhányat. Tekintettel arra. hogy a kérelem is olyan értel­mű volt, a népművelési vezetők arra következtetnek, hogy a Te­levízió adásában fel akarja hasz­nálni a városunk nevezetességei­ről készült fényképeket. A művelődési ház fotoköre harminc képből álló sorozatot készít a Televízió számára Szek­szárd műemlékeiről, nevezetessé, geiről. Hasonló a helyzet a filmmel isj A Budapest Filmstúdió aján­latot tett egy kisfilm készítésére Szekszárdról. Természetszerűleg ehhez a város anyagi támogatását is kérték. A városi tanács nem zárkózott el az anyagi támogatás elől, s amint értesültünk róla, a jövő évi költségvetésbe már be is illesztik ezt az összeget. Néhány héten belül várható, hogy meg­indulnak a városi vezetők és a filmstúdió között a tárgyalások, a filmesek tájékozódnak a kis­film elkészítését illetően és jövő. re mái megindulhat a forgatás. Bízunk benne, hogy ezek a ter­vek valóra is válnak, s ennek titka csupán az, hogy az ötlet találkozzék a hivatalos szervek egyetértésével és támogatásával. iÉitdíüáLá CA ■ ■ a H| 0 IRTA: TÚRI ANDRÁS XIX. — öltözzék fel, velem jön. — Milyen címen? Krámer egészen eléje lép, vé­gigméri. — Változtasson hangot, mert megjárhatja. Vegyen magára ru­hát és jöjjön. — Én nem csináltam semmit. — Azonkívül, hogy a bandájá­val eszméletlenre vert egy fiatal­embert, semmit. — Nem én ütöttem le. A hadnagy lepöccinti cigarettá­járól a hamut. Elhúzza a száját. — Szóval leütötték. Ha nem maga, hát másvalaki a galeriből. Boxerrel. Kinek van boxere ma­guk közül? — Nem tudom. — Azt hiszem, hamarosan eszé­be jut. Na, indulás! — Kérem, engem az a fickó pofon vágott. — Mert a társaságában levő nővel szemtelenkedett. — Merő­en nézi a kócos csirkefogót s hir­telen azt kérdezi. — Ki bérelte fel magát erre a verekedésre? Beszéljen! A kölyök szemében meghökke­nés. nem állja a hadnagy tekin­tetét. — Ne próbáljon köntörfalazni. Válaszoljon egyenesen! A fiú hangja mintha a gyomrá­ból jönne. — Jani bácsi, öt darab százast ígért, ha a pasast fejbeverjük egy kicsit. Azt mondta, régi tartozás­ról van szó. — Ki az a Jani bácsi? — Pincér a Napsugárban. — Egyszóval pénzt adott, hogy azt a fiatalember leüssék. Ez már súlyosbítja a dolgot. Mi a teljes neve ennek a pincérnek? — Keresztesi János. Keresztesi, Keresztesi... Hol hallotta ezt a nevet? S mint a villámcsapás vág az agyába: Ke­resztesi Ottó, az Első Magyar Ve­gyiművek tervosztályáról. Az az ember, aki kihozta a terveket az égő épületből. Mindenesetre kü­lönös névazonosság. Egyszerre átfogja, átjárja az iz­galom, amit az első vélt nyomra mindig érez. Véletlenről lenne szó? Valószínű. De valami azt súgja a bensőjében, hogy több­ről van szó. Hangja érdes és ke­mény: — öt percet adok, hogy felöl­tözzék. Lásson hozzá, de szapo­rán! IX. SZEMBESÍTÉS — No, jöjjön csak, fiatalember' Üljön le szépen és mesélje el, hol tart ebben az Első Magyar Ve­gyiművekben? Keserű alezredes kövér kezével a kis asztal melletti fotöjre mu­tat, ő maga íróasztalánál ül és verítékezik. Szájában vaskos szi­var, s míg hatalmas füstfelhőket fúj a mennyezet felé, keserves fintorokat vág. — Nem hallotta még panaszol­ni senkitől, milyen borzalmasak ezek a szivarok? Nincs egyetlen tisztességes szivar sem. A felesé­gem már nem enged otthon füs­tölni: azt mondja, egy műtrágya- gyár füstje kellemesebb, mint az én szivarjaim. Ne nősüljön meg soha, fiatalember. Sárosi mosolyog. — Egyelőre nincs szándékom­ban, alezredes elvtárs. Az ..öreg” kesernyésen legyint. — Kinek van szándékában az ilyesmi? Nekem se volt és mire magamhoz tértem, már el is szed­ték a fizetésemet. Hogy állunk azzal a tűzesettel? — Magam sem tudom. — Kezdje csak el. Nem árt oly­kor-olykor röviden összefoglalni az eseményeket, mindig fölfedez az ember egy-egy addig rejtve maradt momentumot. A főhadnagy sóhajt. — Kezdjük hát el. Adva van egy nagy vegyigyár, amely szom­baton délben váratlanul kigyul­lad. Véletlen, vagy előre elkészí­tett gyújtogatás — nem tudni. Az alezredes csúfolódva pillant rá. — Micsoda költői kérdései van­nak? A mi dolgunk, hogy meg­unjuk. Folytassa! (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents