Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-25 / 198. szám
4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1962. augusztus 25. Péter Márta „ X» ■myrarcsú, barna kislány. Or- f\ rán, homlokán egy-két •maltercseppecske fénylik, de ez még szebbé, bájosabbá teszi. A Pécsi Építőipari Technikum növendékeivel került Kaposvárra, termelési gyakorlatra. — Saját ötletből választotta ezt a pályát, vagy talán kőműves családból származik? — kérdezem Péter Mártát. Mosolyogva rázza a fejét. — Nem, az én szüleim Tolna megyei földművesek. De itt van Szekszárdról Szablár Klára, akinek építészmérnök a papája. Tolna megyei még Dittrich Anna is, de az ö szülei szintén más pályán dolgoznak. Amíg beszélünk, a kis Péter Márta kezében ég a munka. Piros baboskendös lányok hordják neki kettesével a 10 centiméteres, nem túl könnyű válaszfal-lapokat, amelyeket ö, mint iskolájának harmadéves növendéke, szakszerűen illeszt össze. Időnként néhány méterre eltávolodik a friss faltól és összehasonlítja munkáját a kifeszített zsineggel, hogy nincs-e egyenetlenség valahol. Néhányon állványról végzik egy másik válaszfal utolsó simításait. Megtudom, hogy két nap alatt tizennégy leány harminckét és fél négyzetméter válaszfalat rakott fel. s ezzel 2300 forint értékű munkát teljesített. Elszállásolásukkal, kosztjukkal meg vannak elégedve. Az elsőévesek korukra való tekintettel, csak napi hat órát dolgoznak, de a II. és III. évesek becsülettel ledolgozzák a rendes munkaidőt. Természetesen órabért is kapnak, ha nem is sztárgázsit, de elegendőt ahhoz, hogy napi élelmezésükért megfizethessék saját keresetükből a jutányos dijat, azon- kivül más célokra is gyújthesse- nek. Eleinte szokatlan volt a vékony kis női csuklók számára a téglák emelése, és a malterral terhelt vakolókanál forgatása, s néhányon nagyon nézték már karórájukat, hegy mikor mehetnek haza fürdeni, kimosakodni. De hát minden kezdet nehéz. S aki idővel építésvezető, s jó felkészültségű technikus akar lenni, az nem nélkülözheti a szakma piszkosabb részének kitapasztalását sem. A nyers falak, a glédábau álló gerendák mégis érdekes és felemelő összhatást nyújtanak. A születő új iskola már él. Tizennégy piroskendős kislány sürgölődik a jövendő fizikai előadóterem helyén... — Ma még táncolni is fogunk! Diákmulatságot rendez számunkra az Építőipari Vállalat. — meséli Péter Márta. — Vasárnap pedig Siófokra kirándulunk... — teszi hozzá egy szőke brigádtag. — Jó munkát é$ jő szórakozást! — búcsúzom tőlük, és indulok vissza a csikorgó törmelékek között. Bevallom, kicsit irigylem őket, hiszen jó ma fiatalnak lenni. SZABÓ IBOLYA CIKKÜNK NYOMÁN Nincs még egy hónapja sem, lapunkban szóvá tettük, hogy azokban a községekben, ahol kisebb, nagyobb ipari üzem is van, s az ipari munkásságnak nincs háztáji földje, nehézségeket okoz a zöldség- és zöldfőzelékkel való ellátás. Említettük cikkünkben, hogy a simontomyai, a toinané- medi és a kölesdi tsz-ek nem látták el a község ipari munkásait zöldfőzelékkel, hanem elsősorban a központi árualapot — a szerződések szerint — elégítették ki. A napokban ismét látogatást tettünk az említett községekben. Többségében jó tapasztalatokról számolhatunk be. Simontornyán a termelőszövetkezet rendszeressé tette a falu ellátását zöld-féleséggel. Sőt a húshiány enyhítésére, a választék bővítésére, rendszeresen árulnak csirkét is. A földművesszövetkezetek minden községben elegendő mennyiségű áruval látják ej boltjaikat, így nincs hiány az említett cikkekből. Persze, minden nem mehet jól, s most is van panasz. Egyik ilyen érdekesség: Nem „keverve” adják a húst, például előfordul, hogy egy héten csak marha-, más héten csak sertéshús van... No, de ez legyen a legkisebb gond, a többit majd csak megoldjuk valáhogy! — Pi — (Folytatás a 3. oldalról.) — A hivatalos tűzrendészet! vizsgálat gondatlanságot állapít meg. Oxigén ér egy jókora, fém- alkilt tartalmazó üveget, a hallatlan gyorsasággal égő vegyianyag azonnal lángba borít mindent s percek alatt ég az egész műhely, majd a laboratórium is. A tűz átterjedt az irodaépületekre is, s mire a tűzoltók kiérnek, két épületrész is lángokban áll. A laboratóriumvezetőt felfüggesztik. A kár körülbelül egymillió forint összegű. A tűzben elpusztul egy újfajta műanyag valamennyi kísérleti eredménye, egy másik jelentős anyag terveit is csak életveszélyes vállalkozással sikerült kimentenie a tervosztály egyik tisztviselőjének. — Keresztesi Ottónak. — Igen. — Azt hiszem, végül is hozzá akart eljutni, nem? — De igen. — Hát nézzük csak. Miért éppen hozzá? — Nem tudom. — Mert a legkülönösebb figura az egész ügyben. Agglegény, bogaras, magábazárkózott ember, bolondja a virágoknak, szenvedélye gúny és nevetség tárgya egyeseknél, másoknál elnéző mosolyt vált ki. Virágai elborítják hivatali szobájának ablakait, többek közt azt az ablakot is, mely a laboratórium közvetlen közelében van. Ez az ablak egyébként a tűzvész után csodálatosképpen az egyetlen volt, amelynek nemcsak a párkánya, de az egész alsó fala megsérült. Különös, nem? Sárosi elismerően néz a csú- fondáros arcra, a humortól csillogó apró szemekre. — Folytathatja, főhadnagy elvtárs! — Kérem, megengedi, hogy tovább náenjek? Hozzájárul mindehhez, hogy az eset időpontjában a terv- és kereskedelmi osztály dolgozói mind egyszerre mentek ebédelni. Egyedül Lajoska maradt vissza. — Lajoska?! — Csiszár Lajos. Huszonnégy éves fiatalember, öltözködésében szabályos huligán, magatartásában nem kevésbé. És mégis ... Megtudtam, hogy esti egyetemen végzi a mérnöki szakot, S tartja el özvegy édesanyját s ő volt az első, aki beállt a tüzet oltók sorába. 'Azt mondja telefonálni ment viasza az osztályával szomszédos szobába, de hogy kinek telefonálni. nem volt hajlandó elárulni. Mialatt ott állt, fülén a hallgatóval, robbanást hallott, méghozzá egy közeli szobából. Valószínűleg épp abból, ahol a tervesek dolgoznak. Robbanás a tűzvész előtt! Ugyanezt a Lajos- kát ugyanaznap este, amikor megfigyelését közli velem, huligánok leütik a Napsugár előtt, ahol valószínűleg ugyanazzal a nővel volt, akinek a tűzeset idején telefonált. — Ezt honnan veszi? — Krámer hadnagy ott volt a helyszínen, a galeri vezérét be is hozta. Azonnal értesített az esetről. — Kitűnő! Folytassa csak! (Folytatjuk) Asszonyoknak—lányoknak jelesre vizsgáztak így osztályoznám a szekszárdi Szabadság Tsz szőlőhegyi asszonyainak cselekedetét, amelyet az emberség jegyében végeztek. Juhász István, a település 72 esztendős cipésze éveken keresztül olyan magányos volt, mint a szedett fa. Családja, illetve két fia az ország másik felén él. Ahogy a szőlőhegyiek mondják, nem igen törődnek apjukkal, jószerint nem is látogatták meg az öreget azóta, amióta a szőlőhegyen lakik. — Egyik nap arra lettünk figyelmesek, hogy Juhász bácsi sehol nem mutatkozik. Meglátogattuk, s valósággal elszörnyed- tünk a látottakon. Már nem volt jártányi ereje. A lábát csúnya seb borította — mondja Balogh Istvánná, a szőlőhegyi nőtanács egyik vezetőségi tagja. Azonnal orvost hívtunk, és gondoskodás történt arról, hogy a beteg ember kórházi ápolást kapjon. Juhász bácsi két hétig volt a kórházban, s amikor onnét gyógyultan kiadták, újabb gond szakadt a asszonyok nyakába. Azon törték a fejüket, hova helyezzék el úgy, hogy továbbra is legyen gondviselője, hiszen már dolgozni nem tud, s arra is képtelen, hogy saját magát ellássa. így született meg az elhatározás, hogy szociális otthonba helyezik el az idős embert. A szőlőhegyi asszonyok kérésére Ranga Józsefné, a városi nőtanács titkára személyesen járt el az illetékeseknél az egyedülálló, idős bácsi elhelyezése ügyében. Juhász Istvánról, a tsz-nyugdí- jasról gyerekei elfeledkeztek, de nem így a termelőszövetkezet. Támogatást kapott a jószívű segíteni kész asszonyoktól. Immár egy hónapja lakója a tengelici szociális otthonnok, ahol valóban otthon érzi magát. A nőtanács ebben az esetben is, mint már any- nyiszor, segített. De ezzel még nem ért véget az asszonyok gondoskodása. Vállalkoztak arra is, hogy felkutatják a távol élő családtagokat, és értesítik őket apjuk egészségi állapotáról. De addig is, amíg ez eredménnyel járna, esetenként meglátogatják a szociális otthonban élő idős embert. — Juhász bácsi a szőlőhegyi Szabadság Termelőszövetkezet nyugdíjasa — mondja Baloghné. Elhatároztuk, hogy időközönként felváltva meglátogatjuk, és továbbra is törődünk vele, hogy érezze, a szövetkezetre akkor is bizton lehet számítani, amikor már az ember megöregedett, és munkaképtelen. POZSONYI IGNÁCNÉ HA SÍR A GYERMEK Nem egy család éjszakáit meg- egészséges a gyermek, el is fog idegkapcsolatok, jó szokások kikeseríti gyermekük állandó felsí- hallgatni. S aztán másnap felsír alakításánál sohasem lehetünk édesanya újra, de megismétlődik ez har- túlzottan szigorúak. Nem szabad csecse- madszor is, és negyedszer is. A elfelejteni, hogy gyermekünk jó tájékozatlan szülő nem is sejti, szokásainak kialakítása nem ido- hogy gyermeke és a külvilág kö- mítás. Az emberi szervezet már _ zött egy új kapcsolat létesült: az a csecsemőkorban is bonyolult „nem jó, ha megszokja az állan- éjszaka jelzései a gyermeknek a rendszert képez, nem tűri a me- dó ringatást", teljesen magára sírást fogják már jelenteni. Uj rév sémák, pedagógiai receptek kapcsolat teremtődött az éjszaka kritikátlan alkalmazását. Ne ké- és a sírás között; mint ahogy a nyeztessük, de gondoljunk arra rása. A tájékozatlan ilyenkor addig ringatja műjét, míg az el nem csendesedik. Mások meg, bizonyos tájékozottságra hivatkozva, hogy hagyják. Az első módszer valóban a túlzott elkényeztetéshez vezethet, és déli tizenkét óra mindig az ete- is, hogy az igen heves lefolyású ezt a szülők többsége tudja is. Vi- tést jelentette, úgy lesz a csecse- és rendszeres felsírásoknak koszont a másik álláspont sem mőnek például a hajnali két óra molyabb oka is lehet. helytálló; mint ahogy semmi sem a sírás ideje: lehet jó, ami merev, ami túl szi- hogy ilyenkor gorú. A szervezetben nagy szerepük nyeztetés, van a feltételes reflexeknek. Bi-' zonyos meghatározott ingerekre sajátosan reagál a csecsemő is, s ha valamilyen speciális hatás szabályos időközökben és rendszeresen éri gyermekünket, kapcsolat alakul ki idegrendszere és az őt érő, és állandóan ismétlődő külső hatás között. Például ha mindig déli tizenkét órakor etetik (ez az ingerhatás), megszokja ezt és állandóan tizenkét óra körül lesz éhes (ez a válaszcselekvés, válaszreakció). Nos, ha ilyen típusú kapcsolat alakul ki az éjszaka és a ringatás között is, ha a szülő minden egyes felsírásra ölbeveszi csecsemőjét. Megszokja a gyermek a például hajnali két óra körüli ringatást, ami ha ezután csak egyszer is elmarad, már követeli: sír. Mindebből az következik, hogy módján kell bánnunk az éjszakai ringatással — de lehetünk-e túlzottan szigorúak? Az édesanya azzal a hittel, hogy nem akar gyermekében egy mindenki számára kellemetlen szokást kialakítani, hagyja, hadd sírjon a csecsemő. „Majd rájön, hogy hiába minden, és abbahagyja” — mondják ilyenkor, és ha különben azt szokja meg, Minden szabályt mértékkel, sírnia kell”. gyermekünket alaposan ismerve Nem lehet helyes a túlzott ké- kell alkalmaznunk. viszont az előnyös BŐSZ JENŐ Magyar ruhamodellek külföldön Évről évre több országban sze- tatókra, a MODEX Külkereske- repel kiállítás, vagy bemutató delmi Vállalat rendezésében. A keretében a magyar ruhaipar, bemutatóra készülő modelleket. Mind a demokratikus, mint a mintegy 30 darabot, a Ruhaipari nyugati országokban igen kedve- Tervező Vállalat és a Kötszövő lik a magyar ruhákat, mert kidől- Mintázó Vállalat tervezte. A mo- gozásban és fazonban sokszor tét- delieket két kiutazó magyar ma- szetősebb a külföldi konfekció neken és két kinti svéd lány mu- modelijednél. Ezúttal augusztus tatja be, remélve, hogy egy újabb végén Oslóban kerül sor keres- sikert könyvelhetünk el ruhazaü kedelmi és reprezentatív bemu- iparunk “ szaitembere/nk ,SZT mara. Néhány rajz a kollekciónr’fvviwvYVYVvrTW'fYwr'TYYVvvvrrr'wvr'r'rTTvrTwvrrvT ból. Munkában a két kis >>tudós < 1. rajz: Több színű, gyűrtelení- tett yester szövetből készült kosztüm. Barna csíkos yester blúzzal. A kabát borítója és a bezetz is csíkos. A szoknyáján beállított legyező-rakás élére tűzve. 2. rajz: Bamászold melírozott szövetruha, buggyos derékmegoldással. Piézett övvel. Lefelé bővülő szoknyával. 3. rajz: Világoskék, lazaszövésű szövetruha, fiatal nők számára alkalmi viselet. Bolerószerű felsőrésszel, princesz szabással, háta közepén zippzárral záródik. 4. rajz: Fekete alpacca-szerű szövetből készült, kétrészes ruha. Ferdébe szabott szoknyával. Érdekes nyakmegoldással. Elején többsoros gyöngysor, egyik oldalán dísztűvel összefogva.
