Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
Pontosan olyan kék volt az ég a fejem felett, mint ahogy a költők megéneklik, s pontosan olyan meleg körülöttem, mint a pokolban. Uramisten, tizenöt kilométer utat kell megtennem. Tizenötezer métert, s ha igaz, hogy egy lépés fél méter, akkor harmincezer lépést. Minden tiszteletem a turistáké, s egyidőben elringatott Móricz riportkönyvének címe, rszogúton iránti tiszteletem miatt. Átkozotté^rsí«^£^£«^£ kor, amely gépeiddel, autóddal^ döJyföt, gőgöt, könyörtelenséget^ BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS: ültette el az emberben, kiírtvaj« belőle a könyörületességet, a>~í(j együttérzést. ja Autó! Megőrülnek érte az em '« berek. Autó! Enélkül úgylátszii- [ nem szocializmus a szocializmus A Dunántúl dicsérete Ölt autóval rohannak előre . , . .. , szocializmusba, én meg gyalog é W hogy »Gyalogolni jó«. A távolban Két fecske suhant át az úton, izzadva... Nem tudom, mi errőhj aratogep dolgozott, s néhány ka- frakkban és fehér mellényben, a véleményük az újságoknak, clt J ’ szás hintázta vállát egykedvűen. Irigykedve néztem utánuk. Szár- biztos ezt is megmagyarázzák, ó | J Az éh gyaloglásom egy ostoba' nyuk van, elegánsak és főleg még ebben a magyarázatban ér Jé Bág következménye. nem kell egy alkalmi stoppautó- lennék a negatív példa, én: aj' Délidő volt. Megálltam gyorsan ban reménykedniük, nem kell egoista. íf az út; szélén. Autót vártam: ke- megalázkodniok és szégyenkez- Felháborító! $ zem felemeltem és intettem már niök. Most egy pótkocsis teher- — Hova megy? % jóelőre, igaz,' kicsit fölényesen, autó hörgőit el mellettem, meg Autó állt meg mellettem. VagjK kerülve a megalázkodás látszatát sem próbálkoztám a stoppal: tu- nagyon elmerültem az emberiséig is: álljon meg! Az autó úgy su- domásul vettem jóelőre. hogy egy szapulásába, vagy nagyon halkarjr hant el mellettem, mintha le- pótkocsis teherautó nem jótékony. vegő lennék. sági intézmény. jött, de úgy éreztem, földbegyö í; Engemet is e táj, vizek, egek ölelgetnek és féltőn rejtenek, kis templomok a dombok tetején kongatják ezüst harangjuk felém. Fehér virágot dobálnak a fák, hogy örvendező lelkiik mutassák s ami zamat és szín csak megterem, itt érzem forrón mind, az ínyemen. Hisz fiának vall engem is e szép, színtjátszó, édes dunántúli ég s a föld is, melyben születtem, anyám. Dalomban is a rétek, patakok boldog emléke él, csobog, ragyog, s mintha már ezer éve hallanám. keredzik a lábam, s megbénul rii — Hogy szakadjon ki mind a — Meleg van, meleg van? — nyelvem. Kis idő múlva tudtán T négy gumid! — kiáltottam utá- rikkantott rám valaki, hogy ösz- na. szerezzentem. Dagadt férfi ült a volán mellett. Egy kerékpáros volt, félmezte- láttam felvillanni közönyös, szív- lenül, mezítláb taposva a pedált, tolen arcát, amint egykedvűen s jószándékú lesi az út szalagját, nem törődve vissza lábbal sem élővel, sem holttal. A civi7 csodáját, hogy meghallgassa, va- mett, javakorabeli lizáció barbára! A civilizáció kul- jón mi a véleményem, tényleg alatt valami régi s csak kinyögni: ,— Na, maga is jól megijesztek j i engem... — Lejtő van, kikapcsoltam ; W. vigyorral fogta motort, hadd hűljön egy kicsi M hajtott technikai — mondta a sofőr, jól megtér: férfi, szem W. _ . _ seb helye, be M túrembere viszont baktat tovább, meleg van-e? ~ , száll, vagy marad? T Alig egy kilométert, ha megtett — Nincs. Kimondottan fázom. — Igazán kedves, persze, hogy«-’, eddig. Istentelen sok ez az egy Adhatna egy bundát — mormog- megyek... Nagyon meleg van —$ kilométer, nem is merek gon- tam vissza dühösen. hebegtem zavartan, de nagy meg-!' dőlni a tizennégyre. — Nincs éppen jókedve, azt Iá. könyebbüléssel és már kapasz-í Autózúgás, intek és maradok, tóm — sértődött meg az isme- kodtam is be mellé, kényelmesen^ Egy nő ült a volán mellett, rétién és tova karikázott. kinyújtóztatva lábaimat, hogy ne kapjon tűsarkú cipőt — Fiát mitől lenne? 100 fok Néhány szót váltottunk csak.tj soha életében. Egy nő yolt, lát- árnyékában? tam hosszú haját, vékony arcán Üjabb autó. öntelt beképzeltség és merev Gyalogolok tovább— Ü.jabb autó... Káromkodás tovább. KÓPIÁS SÁNDOR: visszautasítás járta pimasz lén* cát. Ez a furia, ez a benzinkirálynő azt hitte, ha felvesz a komái’ is feltűntek a város házai.. Hiába, a technika, a tudomány, az ember diadala a távolságokon... — Köszönöm szépen... Akkor Fia most megkérdeznék véle- én itt leszállók — mondtam és®’ csijára, kikezdek vele, hogy ud- ményemet az emberről, megle- igaz, őszinte, mély szeretettel varolni akarok, átfogom a vállát hetősen furcsán és meghökken- ráztam meg a felém nyújtott me- és megcsókolom, meg mit tudom tőén nyilatkoznék, feltétlenül iga- leg, baráti kezét. Ö is lelkesen én még mit nem képzelhet egy zat adnék Darwinnak, sokkal in- rázta egy ideig kezemet, s aztán ilyen nő, akinek feneke alá ko- kább a düh, mint materialista csak ennyit mondott: csit adtak és ezzel kitörölték szí. meggyőződésem, sokkal inkább a — Kereken egy tizes... véből a legszebb női erényt — majomban lévő ragyogó sértő le- Taxi volt! a könyörületet. hetőségek. mint a tudomány Gyurkó Géza Pascal három évszázada V annak, akiknek a halha- valami lázadást keltett benne: tatlanság is másként sikerül, mint ahogy szeretnék. Pascal matematikusnak indult, csodagyerek volt, aki Descartes-al vitázott, s tizenhat éves volt, amikor megjelent a kúpszeletekről szóló nevezetes dolgozata. A szaktudomány azt jegyzi fel róla, hogy jelentős eredményekre jutott a geometriában, a kombinatorikában és a valószínűségszámításban, szerkesztett számológépet, s nevéhez fűződik a barometrikus magasságmérés kikísérletezése is. S mégis, ha rövid életének működése csak ennyi lenne, neve alig jelentene többet, mint a katolicizmuson belül támadt a katolicizmus ellen. Az egyház erkölcsei meglazultak, Rómától kezdve az alsópapságig ért ez az elvilágiasodási folyamat, amit betetőzött a jezsuiták cinizmusa. A janzenisták, Jan- zenius püspök követői, az Egyház megreformálását követelték, s X. Ince pápa ellenük hozta meg 1653-as dekrétumát, amely Janzenius 5 tételét ítélte el. Pascal lelkében a pietista hajlam ekkor válik valami sajátos, harcos lendületté: megírja a Lettres provinciales-t, ezt a jezsuitaellenes röpiratot, amelyben épp úgy megtalálható a XVH. század nem egy francia a matematikus világos okfejtétudósáé. De Pascalt, noha tudományos eredményei sem lebecsülendők, mégis az irodalomtörténet tartja számon, s halhatatlanságának záloga az a könyv, ami jóval halála után jelent meg, s ami csupa töredék egy készülő, de soha el nem készült nagy mű jegyzetei, a Pensées, a Gondolatok. Pályája úgy indult, ahogy a legtöbb tudós-pálya: korán megmutatkozott matematikai képessége, amit apja, aki maga is kitűnő matematikus volt, .csak elősegített. De valami történt ezzel a fiatal, törékeny tudós-jelölttel: a neullyi hídnál kocsiját elragadták a lovak, s csak csodával határos módon maradt életben. Ez volt élete egyik fordulópontja, amit követett 1654. november 23-ának éjszakája, amikor felzaklato-tt idegállapotában az isten közelségét érezte. Öröm, öröm, öröm, se, mint a költői szárnyalás, amely a Pensées aforizmáiban nyilatkozik meg majd teljesen. A Gondolatok Pascal valóban időtálló műve, csak vázlat, egy hitvédelmi irat jegyzetei, s bennük az irracionalizmuson túl mindig ott érezzük a testében beteg, lelkében hazátlanul bolyongó költőt. „Ha az ember angyallá akar válni, legtöbbször állattá süllyed” — jegyzi fel, s az egyetlen vigasz ebben az emberi és végesnek hitt nyomorúságban a gondolat, mert minden méltóságunk a gondolatban rejlik. Hozzáteszi: „Iparkodjunk helyesen gondolkodni, mert ez minden erkölcs alapelve.” Ez már a racionalizmus szava, de Pascal itt megtorpant, s visszakanyarodott emlékezetes novemberi éjszakájának emlékéhez. A Pensées egyik feljegyzése pontosan megvilágítja mindent jelentéktelenné tett Pascal életművéből. Geometriai eredményei csak szerény állomást jelentenek a tudomány- történetben, számológépe napjaink kibernetikai gépei mellett gyerekjátéknak tűnne. De a Gondolatok aforizmáinak költőisége nem halványult el, A sors iróniája, hogy ezzel is mást akart, költészet helyett egy roppant apológiára készült, de ez is már csak irodalom- történeti adat. Egyik francia elemzője szerint „szíve ijesztő ürességét” akarta betölteni. Ezért harcolt a janzenizmus oldalán a hitért, de igazi megnyugvást csak a költészet tudott adni lelkének. Csányi László i <! í 1! i 1! Koránkelők Titeket köszöntelek most, koránkelők! A ti pillantásotok issza fel a harmatcseppeket, a ti fületekben válik hanggá a hajnali vonatok füttye, ti segítitek megszületni a napol. Tanúi vagytok egy ismétlődő, örök csodának: a fények honfoglalásának, a kékségek felragyogásának. Halljátok a csend átalakulását a szorgos reggelek zsongásává, berregéssé, beszéddé, dalolássá; látjátok kinyílni a derengő házak ablakát, látjátok a későnkelők izgatott futkosását, s bennetek ilyenkor örömmé válnak az ébren töltött pirkadat percei, mert ti ekkorra már telketekbe fogadtatok egy jókora darab világot. Köszöntlek titeket, koránkelők, ti vagytok a földi fényesség csillagoltogató hírnökei! SIMON LAJOS: ÖRÖKSÉG t',’ $ ;t Apám Hegyalján serdült férfivá, s még most is büszkeu elmeséli százszor: Mikor legény volt, bortól bíborán ó, hányszor húzott kést a csizmaszárból. Gyönyörű kedve most is véle él, csak csizmaszárban hagyja már a kését, de néha. hogyha bolond-bort iszik, még túl zengi a húrok remegését. Fejét felkapván, búsan rámtekint ha nem kísérem. Ilalk bánattal kérdi: — Miért nem danolsz? Tán kedved elfogyott,..? A véremből a szép Hcgyalját félti. Ne búsulj apám: nein nőtt korcs fiad! Bátor ő, mint itt, közöttünk bárki, mert megtanít e század engem is — ha kell, hát éppen értetek — kiállni! jb i i i | n I i a a *7V | I $ I i I I i & i É $ n J sírok az .örömtől, — jegyezte ennek a beteges, sebzett lélek- fel ebben az eksztázisban, s a kis pergamenlapot, ennek az önkívületi éjszakának írásos emlékét kabátjába varrta, hogy mindig emlékezetében maradjon; halála után ott is találták még. De ez a pietista révület mégis nek titkát: „Félek a végtelen terek soha nem szűnő magányától.” A riasztó végtelenség elől csak a költészetbe tudott menekülni: ebben volt ereje és gyengesége is. Halála óta kereken háromszáz esztendő múlt el, s a három évszázad sok Sóvárit megutálják A kopasz Sóvári segédirattáros volt az Ezt és Ezt Javító Vállalatnál. A kopasz Sóvári munkatársai bizalmát élvezte, becsületes és rendes ember volt. Munkakörét 12 éve látta el nagy buzgalommal és soha nem is gondolt arra, hogy idővel főirattáros legyen. Tudta, hogy őt az isten is segédirattárosnak teremtette. Történt egyszer, hogy a vállalat igazgatója, Fejes Jenő, miután elvált negyedik feleségétől, bizonyos Kemény Elvirától, egy esős őszi délután megismerkedett leendő ötödik feleségével, Kővári Etelkával, akit egy verőfényes tavaszi délelőtt feleségül is vett. Bizonyos Kővári Etelka régen várt esküvőjére meghívta az egész rokonságot, többek között mqsod unokafivérét, Sóvári Vendelt is, és így történt, hogy a ko los, hazament, stanicliból töpör- tyűt ebédelni. Ezzel az ügyet a maga részéről le is zárta. Letenye Ede munkaügyi osztályvezető, ugyanis mint Fejes Jenő örökös házassági tanúja, az esküvőn megdöbbenve vette tudomásul, hogy Sóvári az igazgató rokona, és jó lesz rá vigyázni, mert ki tudja... Másnap a vállalatnál mindenkinek elmesélte felfedezését, és ettől a naptól kezdve a vállalatnál elkezdték a kopasz Sóvárit utálni, mégpedig szívósan, és szívből. Bár Letenye Ede utálta legjobban, mégis ő volt az, aki a legközelebbi bérrendezésnél 300 fo rint fizetésemelést javasolt Sóvárinak. Fejes a javaslatot összeszorított szájjal, de szó nélkül írta alá, mivel nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy azért utálpasz Sóvári legnagyobb megdob- , ja Sóvárit, mert rokona. És öszbenésére másod unokahúga férjében saját igazgatóját, Fejes Jenőt ismerte fel. Esküvő után szívből gratulált mindkettőjüknek, és miután a lakzira nem volt hivataszeszorított szájjal firkálta alá később Sóvári kinevezését először főirattárossá, majd előadóvá, végül csoportvezetővé. Sóvári éppen osztályvezetői kinevezése előtt állott, amikor Fejes igazgatót váratlanul leváltották. Az esetet a dolgozók nagy megelégedéssel vették tudomásul, és Faragóval, az új igazgatóval azonnal közölték, hogy a kopasz Sóvári egy tehetségtelen alak, aki csak azért lett az, ami, mert az igazgatóval rokonságban volt.. Amikor egy hét múlva visszaminősítették előadóvá, mindenki virult a kárörömtől, amikor ledegradálták főirattárossá, közömbösek lettek iránta, amikor elfoglalta régi, segédirattárosi asztalát, az egész vállalat őt sajnálta már, és ismét élvezte munkatársai bizalmát. Sajnos, nem sokáig, mert az új igazgató, Faragó feleségül vette Kövér Veronilcát, aki mellesleg a kopasz Sóvári harmad unoka- testvére volt. Azóta ismét utálják Sóvárit a vállalatnál, és utálni fogják az emberi kor legvégső határáig. Ha csak időközben Faragót le nem váltják. MIKLÓSI OTTÓ
