Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
1962. augusztus 19. 7 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG A Szovjetunióban fellőtték a Kozmosz—8. szputnyikot Moszkva (TASZSZ): Szómba- szputnyik földkörüli keringési pe- ton a Szovjetunióban fellőtték riódusa 92,93 perc, a keringési földkörüli pályájára a Kozmosz pálya hajlásszöge az Egyenlítő •—8. szputnyikot. A mesterséges síkjához képest 49 fok. holdon tudományos készülékeket A Koziposz—8. legnagyobb elhelyeztek el a kozmikus térség távolodása a Föld felületétől 604 folytatólagos tanulmányozására, kilométer, legkisebb pedig 256 a TASZSZ által ez év március kilométer. 16-án közzétett programnak meg- A szputnyikról érkezett rádió- felelően. E készülékeken kívül a telemetrikus jelzések a mestersé- szputnylkban rádiótelemetrikus és ges holdban elhelyezett minden rádiótechnikai berendezések van- készülék és berendezés normális nak a röppályák mérésére. Ezen működéséről tanúskodnak, kívül a szputnyikban „Majak” A koordinációs számító-köz- típusú rádióadó működik, amely pontba telemetrikus értesülések a 20.00504 és 90.02268 megaherz és adatok érkeznek a „Majak” hullámhosszon sugároz jelzéseket, adóberendezés rádiójelzéseinek Az előzetes adatok szerint a vételéről. Souvanna Phouma a Szovjetunióba látogat Táviratváltás a laoszi miniszterelnök és Nyikita Hruscsov között Moszkva (TASZSZ). A közelmúltban táviratot váltott Souvanna Phouma herceg laoszi és Nyi- kita Hruscsov szovjet miniszter- elnök a laoszi probléma sikeres rendezésével kapcsolatban! Souvanna Phouma köszönetét mondott Hruscsovnak azért az erkölcsi és anyagi segítségért, amelyet a szovjet kormány és nép a laoszi probléma rendezéséhez nyújtott. A herceg egyben kifejezte azt a reményét, hogy a közeljövőben lehetősége nyílik a Szovjetunióba látogatni. Választáviratában Nyikita Hrus. csov egyetért Souvanna Phoumá. val abban, hogy a nemrég Géniben aláírt Laoszra vonatkozó egyezmények megteremtik az egységes, független és semleges laoszi állam fejlődésének jó alapjait. A szovjet kormányfő egyben üdvözölte Souvanna Phoumának azt a szándékát, hogy a közeljövőben a Szovjetunióba látogat.. A genfi tizennyolchatalmi értekezlet munkájában nem jelentett változást az „új” amerikai javaslat, amelyről Kuznyecov, a szovjet küldöttség új. vezetője, félreérthetetlenül bebizonyította, hogy semmiféle új elemet nem tartalmaz. Az Egyesült Államok álláspontja az alapvető kérdésekben lényegileg maradt a régiben, mert továbbra is a kötelező helyszíni ellenőrzés talaján áll. Ezen természetesen nem változtat az sem, hogy az Egyesült Államok kész lenne megvizsgálni a helyszíni ellenőrzés esetleges mennyiségi csökkentésének kérdését, mert ennek is az lenne a feltétele, hogy el kellene fogadni magának a helyszíni ellenőrzésnek a tényét, ami nemcsak teljesen indokolatlan követelés, hanem olyan helyzetet is teremtene, ami ismét csak elodázza, de nem oldja meg a nukleáris robbantásiak eltiltását. Mint Kuznyecov kijelentette, ilymó- don az Egyesült Államok ultimátumszerű követelésével van dolgunk: ha nem fogadjuk el a kötelező helyszíni ellenőrzésre vonatkozó követelést, akkor az Egyesült Államok, mint Dean kijelentette, nem hajlandó megvizsgálni a nukleáris fegyver- kísérletek beszüntetéséről szóló egyezményt érintő saját javaslatainak más vonatkozásait sem. Mindez a kérdés lényegének megkerülését jelenti, hisz az Egyesült Államok jól tudja, hogy a Szovjetunió nem egyezik bele olyan javaslatok elfogadásába, amelyek valamilyen ürüggyel jogot adnának a másik félnek arra, hogy a Szovjetunióban felderítő tevékenységet folytasson. így az a tény, hogy az Egyesült Államok a helyszíni ellenőrzés jellegére vonatkozó régi, és korábban már elutasított javaslatait terjeszti elő, nem szolgálhat más célt, csak azt, hogy a tárgya-' lásokat zsákutcába ve-’——', s ugyanakkor lehetetlenné tegye a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről szóló egyezmény megkötését. Ha nem is ad új fordulatot a genfi tárgyalások menetének, sok szempontból fontos az olasz magatartás, amelyet hevesen bírál a New York Times. Az olaszok ugyanis csatlakoztak az értekezleten részt vevő hét semleges ország képviselőihez, és támogatták a légköri és földalatti nukleáris kísérletek betiltására vonatkozó javaslatot, amely „nem ír elő kötelező helyszíni ellenőrzést”. A New York Times emlékeztet arra, hogy a nyugati hatalmak szolidaritását már eleve gyengítette Franciaország távolmaradása. A nyugati álláspontot, amelyben „korábban megegyeztek az említett hatalmak” most tovább gyengítette Olaszország váratlan elszakadása. A New York Times felteszi a kérdést, vajon az olaszok elszakadása nyugati partnereiktől milyen mértékben származik a „közép bal” politikából? Ez a politika ugyanis, írja a lap, függővé tette a Fanfani-kormányt a balszárnytól, s a semleges szocialistáktól. Az olasz kormány megígérte ugyan, hogy továbbra' is hűséges lesz a NATO-hoz, de úgy tűnik, hogy a baloldali szocialisták befolyása növekvőben van. Washingtonban az amerikai külügyminisztérium szóvivője enyhíteni igyekezett a helyze-^ tét, s az olasz küldött szerinte „egyszerűen azt a reményét fejezte ki, hogy valamit lehetne tenni.” Az olasz álláspont mögött valóban ennyi van, s ezt jól tudják világszerte, akik figyelemmel kísérik a genfi tanácskozások menetét. Valamit lehetne tenni, de eddig minden elakadt a merev amerikai állásponton, s 0"v látszik, az olasz szövetsé- ■—r, ;s belátta, hogy ez az út tovább már járhatatlan, Az emberekkel kezdtük... M i kell egy új gyár létrehozásához? — Azt hiszem, a válasz elég egyszerű: Mindenekelőtt pénz. Forintmilliók amiből építeni, gépeket beszerezni lehet. A megye legnagyobb ipari beruházása, a Szekszárdi Mérőműszergyár építése csak úgy indulhatott meg, hogy a kormány biztosította a közel százmillió forintos beruházási költséget. Megindulhatott a tervezés, majd az építkezés is. Ma már a melléképületek többségénél a kőművesek elérték a falegyent, állandóan érkeznek az előregyártott elemek az üzemépületekhez is, serényen folyik a munka. Nem kell két esztendő és kezdődik a részleges üzemeltetés, az ötéves terv utolsó évében pedig már teljes kapacitással termel a gyár. A pér^z, az építőanyag, építőipari kapacitás azonban nem minden. Mert tegyük fel, hogy az új gyár elkészül. A korszerű gépek, berendezések indulásra készek, és ekkor derül ki, hogy nincs elég, megfelelő képességű szakember e gépek kezeléséhez, működtetéséhez. Nyilvánvaló, hogy ez esetben komoly zavarok következnek be a termelésben, a modern technika, rátermett, hozzáértő emberek nélkül holt dolog marad. Tudták ezt nagyon jól a Budapesti Mechanikai Mérőműszerek Gyárának vezetői. És amikor hírül vették, hogy Szekszárdon új gyárat kell építeni, majd üzembe helyezni, azon nyomban hozzáláttak a szakember-gárda' kialakításához. Ezekről az előkészületekről beszélgettünk Szűcs István elvtárssal, a vállalat igazgatójával. Á dolgozók egyhatoda mérnök benne, az ország minden részéből. íróik érdeklődnek, mikor indul a gyár, lenne-e ott számukra hely. Legtöbben Tolna megyeiek, Szekszárd környékére valók. Egy kölesdi származású géplakatos panasszal kezdi. Tizenkét év ótá dolgozik távol falujától, eddig- nem tudott hazakerülni. Hosszú levelében felsorolja, hányfelé dolgozott, milyen munkákat végzett, mihez ért. Szeretne már a szerelésnél is közreműködni. Egy vegyészmérnök, aki az egyik külkereskedelmi vállalatnál dölgo? zik, — különben Tolna megyei — szintén szeretne Szekszárdra jönni. Valamennyi levélre válaszolnak, a válasz a legtöbb esetben: Előjegyezzük, ha a dolog időszerű lesz, értesítést küldünk. Újító az ösztöndíjasok között és technikus Az iparág, a magas színvonalú gyártmányok, a technológia sajátosságairól következik, hogy igen magas a műszaki emberek aránya. Az összlétszám tizenhat százaléka mérnök, vagy technikus az itteni gyárban —- mondja Szűcs elvtárs. Természetesen a szekszárdi gyárban az első években a viszonylag egyszerűbb, - nagy szériában készülő gyártmányokat fogják előállítani, de később ott is rátérünk a bonyolultabb, ősz-- szetett műszerek, automatika-ele- mek • gyártására. Sok képzett, tapasztalt szakember kell majd a szekszárdi gyárba is. — Mit tettek eddig ennek érdekében? . — Még egy ceruzavonás sem készült el a tervekből, még csak azt tudtuk, hogy a mi feladatunk lesz a szekszárdi gyár megépítése, . üzembe helyezése,, már megtettük az első lépéseket. Intézkedtünk, hogy a tanműhely építése előbb kezdődjék meg, mint a gyáré, a tanműhely már az idén készen legyen. Ez sikerült is, szeptemberbe százhúsz fiatal — köztük harminc érettségizett — kezdi meg az esztergályos, lakatos, szerszámkészítő szakma tanulását. Pályázatot hirdettünk néhány mérnöki állásra, a műszaki egyetemen pedig több hallgatóval kötöttünk ösztöndíjra szerződést, a szerződésben kikötöttük, hogy az illetők — az egyetem elvégzése után — a szekszárdi üzemben fognak dolgozni. Az új gyár első mérnöke Kulcsár József fiatal mérnököt két évvel ezelőtt, az egyetem elvégzése után vették fel a gyárba. Most a szekszárdi építkezésnél mint műszaki ellenőr tevékenykedik. — Hogyan került a gyárhoz? — Még be sem fejeztem az egyetemet, amikor megtudtam, hogy Szekszárdon gyár épül. Ez igen kapóra jött nekem, hiszen fácánkerti vagyok, nem kell messziről bejárni. Jelentkeztem, felvettek. Már a diplomatervem témáját %is a szakmából választottam, egy elektro-pneumatikus jel- átalakító automatika tervét készí- itettem el. A vizsgák után a technológiai osztályra kerültem, az építkezés megindulása óta pedig itt vagyok. Igaz, ez inkább építészmérnöki munka lenne, dehát nem baj, ha látom, hogy hogyan nő ki a földből az új gyár, tudom melyik csatorna, vezeték hol van. Jövőre pedig megindul a gépek szerelése, ott már hasznosabb munkát fogok végezni... Csak már mielőbb mehetnénk... A pesti — helyesebben budai — gyárban valóságos tömegmozgalom indult. Bár még csak a tanműhely vezetőjét jelölték ki, általános felhívás a jelentkezésre nem történt, de mivel mindenki tud a leendő szekszárdi gyárról, a személyzeti osztályon egyre többen érdeklődnek: Hogyan lehetne Szekszárdra kerülni? Persze, van aki abban reménykedik, hogy jobb lakást kaphat majd Szekszárdon, vagy esetleg olcsóbb lesz a megélhetés. Ez érthető. De a jelentkezők túlnyomó része elégedett mostani munka- és életkörülményeivel. — Miért akar Szekszárdra menni? — kérdem Barcsi Tivadar köszörűs csoportvezetőt. — Tősgyökeres pesti vagyok, itt születtem. De hattól tizenegy éves koromig vidéken nevelkedtem. Aztán a negyvenötös időkben sokat falujáróskodtam. Megkedveltem a vidéki életet. Igaz, itt is megvagyunk, néha, ha jól megy, megkeresem a négyezer forintot is, összkomfortos lakásom van. De a kislányom szeretne valamilyen mezőgazdasági szakmát tanulni. — Azt tudja, hogy a gyár szomszédságában van a mező- gazdasági technikum? — Nem tudtam, de annál jobb. Meg aztán biztosan lehet horgászni, vadászni is. Vasárnap lemegyünk a barátommal, neki autója van, körülnézünk egy kicsit abban a városban. Csak már mielőbb mehetnénk, végleg. Varga Sándor meós is egyike a jelentkezőknek. Tucatnyi kérdést tesz fel egyszerre. Mekkora a város ... milyen a közlekedés... kulturális élet... szórakozási lehetőségek... milyen termelőszövetkezetek vannak a környéken...? Varga elvtárs a szakszervezeti bizottság kultúrfelelőse, aktív tagja a foto-kömek, a barkács- szakkömék, irodalmi színpadnak, e téren is szeretne tevékenykedni. A fordítottjára számítottam. Arra, hogy a vezetőség nehezen tudja majd összeszedni a legfontosabb szakembereket, akik véglegesen leköitöznek Szekszárdra, az új gyárhoz. Úgy látszik, a nehézség ott lesz, amikor a sok jelentkező közül választani kell. Levelek az ország minden részéből Turbuk elvtárs, személyzeti osztályvezető vaskos dossziét mutat. Vagy harminc levél vau Eddig kilenc műszaki egyetemi ' hallgatóval kötött a gyár szerzői dést. Társadalmi ösztöndíjat kapnak a gyártól, és kötelezettséget, . vállalnak többek között arra, hogy az egyetem elvégzése után legalább négy évig a szekszárdi gyárban dolgoznak. Van, aki már jövőre végez, mások 1964-ben, vagy 65-ben. A gyár főmérnöke foglalkozik velük rendszeresen. tanulmányi eredményeikről félévenként küld tájékoztatót. Közülük a legtöbben jórendűek;, csak elvétve akad egy-egy közepes. Mint mondják, a szakma egyik reménysége a huszonhárom éves Pálos László. A gyárban nem sikerült megtalálni, bár még ott volt nyári szakmai gyakorlaton, de éppen egy másik műszer-üzembe ment el. Pár hét múlva sikerült találkoznom vele Faddon, szüleinél. Éppen háromhetes NDK-beli tanulmányútjá- ról tért haza. Tapasztalatairól, terveiről beszél. — Mindenekelőtt leteszem a még hiányzó három vizsgát — mondja. — A tanulmányút miatt halasztást kaptam, félnem nem kell, mert az eddigi tizenegy jelesre sikerült, az általános jeles mindenképp meglesz. Azután még egy év és kezemben lesz a diploma. ötödéves, a villamosmérnöki kar műszer- és automatika szakán. Több mint két év óta ösztöndíjasa a gyárnak, nemcsak a gyakorlati idő alatt, hanem évközben is rendszeresen bejár az üzembe. Még az elején történt, hogy a meónál használt, drága és kényes műszer helyett egy, egyszerűbb, könnyebben kezelher tő, gyorsabban működő csővoltmérőt szerkesztett. Újításként fogadták el, 400 forint újítási díjat kapott érte. Most új feladatmegoldásán dolgozik, közben demonstrátor az egyetem atomfizika tanszékén. A gyárból még nem sokat lehet látni, de gyorsan nőnek a falak. Két év múlva, mire kész lesz a gyár, a szakemberek is készen állnak, hogy működésbe hozzák a gépeket. • > f r t> (i! ’ Jantncr János , - uUl.ii
