Tolna Megyei Népújság, 1962. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
4 •tolna megyei népújság 1962. augusztus 19. Edénkért a homokon Ahol majd Csámpa és Cseresznyés összetalálkozik — Merész, de jogos álmok — írják a homok új természetrajzát Steiner István, Gera Imre és Kiss Ferenc nézik a hároméves telepítés első termését. telkedik senki, hogy jövedelmező szőlőgazdálkodást lehet folytatni ezen a homokon. A csemegeszőlő egyébként itthon is, külföldön is keresett gyümölcsféle. Tudunk exportálni a Csehszlovákiába, Az út egyik oldalán homoksivatag Tarack, ki- rálydiniiyfc, itt ott kisebb facsoport, száradó, törpe bokrok. Ledian golő táj, szomorú vidék. Az augusztusi nap heve, a kánikula forrósága megöli még azt a néhány kórót is, amely véletlenül megmarad a homokon. Az út másik oldalán gyönyörű szőlőskert. Betonoszlopok egyenes során dróthuzalok feszülnek, per- metlé-tornyok emel kednek az asztal- sima táblák szélén, 6—10—12 méteres utak hektáros szakaszokra osztják a 300 hollas édenkertet. A 2 méter 20 centis sorokban traktorok járnak, kapálnak, permeteznek. A traktorok után kapások, cseresznyé- siek, paksiak, dunakömlődiek, bölcskeiek, legtöbbje fiatal fiú és fiatal lány. Aki ide téved és idegen, ismeretlen ezen a tájon, el se akarja Szovjetunióba, hinni, hogy tegnap még egyformán vigasztalan sivatag volt itt az útnak mindkét oldala. Átalakították a természetet Az út egyik oldalán a múltat, a másik oldalon a jelent és a jövőnek kezdetét láthatjuk itt Cseresznyésen, a Kanacsi Állami Gazdaság területén. — A szegénység, a nyomorúság földje volt ez a homok — emlékezik vissza Steiner András, öreg szőlőmunkás, aki itt élte le egész életét. Még a birka sem talált ilyenkor legelőt. Ki gondolta valaha, hogy ilyen gyönyörű, ilyen hatalmas szőlőskert lesz ezen a homokon! Hogyan is kezdődött? Úgy, hogy néhány évvel ezelőtt a nagyüzem megtette azt, amit valamikor a kis gazdaságok nem tudtak volna megcsinálni. Megszállták a homokot a földgyalúk, a talajegyengető és előkészítő gépek, és elkezdték telepíteni nyomukban a csemegeszőlőt a legsi- várabb, legvigasztalanabb homokon. A környékbeliek közül sokan jósolgatták: nem lesz ebből semmi, kár a gazdaságnak ennyi pénzt a homokba fektetni. Mondja Steiner bácsi, ő sem hitt abban, hogy ilyen szőlő lesz itt. S lett. Itt van. Hasznos vállalkozás — Jövedelmező befektetés Igaz, nagyon sok pénzbe került ennek a 300 holdas szőlőskertnek a telepítése. Steiner Istvánnal, a gazdaság főkertészével és Gera Imrével, a gazdaság párttitkárával nézegetjük a telepítési okmányokat, a gazdaságossági számításokat. Ezekből sok érdekes dolog kiderül... Többek között az, hogy egy hold homokon a szőlő telepítési költsége 21000 forint. Termőre fordulás után egy holdról leszüretelnek legkevesebb 30 mázsa étkezési szőlőt. Ennek mázsája legkevesebb 700 forint. Tehát egy holdról a bruttó bevétel 21 ezer forint. Pontosan annyi, mint amennyit a telepítési összköltség kitett. önmagában persze, nem sokat mond ez a szám, de felesleges lenne ide sorakoztatni még egy csomó adatot, mert abban már se Karácson, se a környékén, de még a szakemberek közül se kéSvájcba, Ausztriába, Nyugat- Németországba. Eltűnik a sivatag Járkálunk a kánikulai napsütésben Steiner Istvánnal és Gera Imrével a 300 holdas szőlőskert széles útjain és álmodozunk, a jövőbe tekintünk... Van itt Cseresznyésen mintegy 4000 hold homok. Ezen 10—15 év múlva ilyen szép szőlő fog virítani. A szőlők között kiépített, por- talanított úthálózaton hűtőkocsik suhannak, vagy drótkötélpályán, függőkocsikon közlekedik a szőlő a központba. A központból aztán repülőgépek, helikopterek viszik a csemegét városainkba és külföldre. Ez a cseresznyési szőlősgazdaság találkozik majd a csámpai és paksi szőlősgazdasággal, amelyből 10—15 év múlva ugyancsak lesz majd valami. Itt 4—5 ezer holdon csemegeszőlő lesz, ott 4—6 ezer holdon borszőlő terem... Tízezer holdas homoksivatagon tízezer holdas édenkert! Valamikor el se fogják hinni, hogy ilyen kietlen volt itt a táj... A kanacsiak tehát nekifogtak a homok új természetrajzának megírásához... És ezt amíg csak a környéken homoksivatag lesz, nem is hagyják egy percig sem abba. Irta: Gyenis János Fotó: Bakó Jenő Traktorra szerelt permetezőgéppel permetezik a szőlőt. A pártkongresszus tiszteletére : Á Gerjeni Állami Gazdaság dolgozói a többtermelésért A tűző napon szinte fullasztó a hőség. A hőmérő higanyszáld néha még az árnyékban is 34 fokot mutat. A Gerjeni Állami Gaz*, daság dolgozói, kombájnosai, traktorosai fittyet hánynak a kánikulára, kora reggeltől késő estig dolgoznak. Szorgalmukat, igye*. kezetüket növeli az a versenymozgalom, amelyet a párt VIIL kongresszusa tiszteletére indítottak. AZ ARATÁSI VERSENY, amely 6 kombájnos között folyt, az egyéb munkahelyekre is átterjedt. A kombájnosok nyomában a szalmalehúzók, majd a szántótraktorok jártak. Szabó György országos hírű kombájnos, SZK—3-as gépével 100 vagon gabona aratására és elcséplésére vállalkozott. Amint felszáradt a harmat, már kora hajnalban gépén ült, ebédjét pedig a kevés kis árnyékot adó ernyő alatt fogyasztotta el. A 80 vagonos teljesítésnél tartott, amikor a Gerjeni Állami Gazdaság területén befejezték az aratást. — Nem rajtam múlik, hogy 20 vagonnal adós maradok — mondotta. Arra kérte az állami gazdaság igazgatóját, érdeklődjék, nincs-e valamelyik állami gazdaságban valami aratni való, mert elmenne gépével és szívesen segítene. így került a For- nádi Állami Gazdaságba, ahol tovább aratott, hogy versenyvállalását teljesíthesse. Szabó György a kombájnosok versenyében tartja a megyei elsőséget, országos viszonylatban teljesítménye és neve bekerült a tíz legjobb kombájnos közé. A gerjeni kombájnosok versenyében a második helyezést Hé- ricz János érte el, aki SZK—3-as gépével csak négy vagonnal kevesebb gabonát takarított be, mint Szabó György. K. Szűcs Ábel, K. Szabó István, Genye József és Morvái Antal ÁC—400-as típusú kombájnukkal 50 vagon gabona aratására és cséplésére vállalkoztak, amelynek teljesítése nem rajtuk múlott. AZ IFJÚ TRAKTOROSOK VERSENYÉBE 16 fiatal nevezett. Érdekes, hogy a 16 versenyző életkora jóval a 30 év alatt van. A verseny értékelésére alakult bizottság minden hónap 15-ig értékeli a sorrendet, amelynek alapján most már második hónapja, Bráz Sándor tartja az elsőséget. A növénytermesztésben M munkacsapat tett vállalást, a cukorrépa, kukorica és a silókukorica ápolására. A 11 munkacsapat közül Tóth Jenőné hattagú munkacsapatával az első helyre került. A kongresszus tiszteletére indított versenyben a munkacsapal a „Kombájn” nevet vette fel. — Hogy miért a kombájn nevet választottuk? — Hasonlatképpen, azért, mert) a kombájn univerzális, nagyteljesítményű gép, és a mi munkacsapatunk is nagy teljesítményt akar elérni. Tóth Jenőné munkacsapatában fiatalasszonyok és lányok dolgoznak. A 11 versenyző munkacsapat között az első helyre kerültek. A SILÖZŐ BRIGÁDBAN négy silókombájnos, 8 traktoros és 12 gyalogmunkás tett vállalást a VIII. pártkongresszus tiszteletére. A silózó brigád nem kia feladat teljesítésére vállalkozott! 512 holdról legalább 800 vagon silót kell betakarítani, 35 nap alatt, de teljesítik, mert azt tartják, hogy a vállalás kötelez. A tűző napon, tikkasztó hőségben is fáradhatatlanul dolgoznak a Gerjeni Állami Gazdaság dolgozói, akik a pártkongresszus tiszteletére elindították a versenymozgalmat. Hogy vállalásukat teljesítik, arra garancia az állami gazdaság dolgozóinak ősz- szefogása, akarata. P. M. Egy budapesti patronáló üzemben I Telefonon beszéltük meg a találkozót és másnap délelőtt ott álltam a Budapesti Hőerőmű kapujában. A hőerőmű azon budapesti üzemek egyike, amely Tolna megyei tsz-t patronál. Ebben a délelőtti nagyvárosi sürgésforgásban szinte valószínűtlennek tűnt, hogy a kapun túl olyan emberek élnek és dolgoznák, akik a messzi Kurd község szövetkezeti gazdáinak problémáival ugyanúgy foglalkoznak, mint sajátjukéval. Mögöttem villamos csörömpölt, előttem Valósággal az épülfetek fölé nyújtózkodott egy rozsdabarna óriástartály. A főporta bejáratánál egykedvű nyugalommal igazították el a befelé igyekvő embert, aki a főmérnököt kereste. Mondom a főportásnak, hogy Szekszárdról jöttem és... tudja miről van szó, bólint, tárcsázni kezd, s közben nyugodtan falatozik. Míg várakoztam, arra gondoltam, vajon miféle szálak kötik össze e nagyüzemet Kurddal, s egyáltalán hihető-e, hogy az itteni emberek komolyan törődnek egy számukra se ingem, se gallérom, községgel. A kurdi tsz- elnök egy alkalommal elmesélte, hogy tőle az üzeni portása nem a belépőt kéri, hanem azt kérdezi; volt-e maguk felé jó kiadós eső, elnök elvtársi Mi tagadás, arra számítottam, hogy majd buzgón érdeklődni kezd tőlem is, ehelyett ennyit mondott csak; a titkár elvtárs néhány pillanat múlva itt lesz. Eilinger Ferenc 1 Hallottam róla, hogy az itteni munkások egyike- másika arra is kíváncsi, hogy ezen, vagy azon a hátárrészen hogyan sikerült a kukorica, menynyi kárt csinált a burgonyabogár, hány hetes korban szállították el a csibéket.. Ilyesmivel aztán úgy van az ember, hogy szép, szép, de fele se lehet igaz, mert túlságosan olyan, mint amilyennek a nagykönyv előírja. Hát minden esetre, most majd meglátjuk. Valóban, jött is hamarosan a főporta felé egy munkaruhába öltözött, jóvágású fiatalember, s bizony meglepő volt hallani, hogy ő a párttitkár. Nem így kéozeltem, s később meg is mondtam neki, hogy egy ilyen nagy üzemben, azt hittem, függetlenített párttitkárral fogok találkozni. Mosolygott, s elmondta, hogy korábban a hőerőműben több függetlenített pártmunkás dolgozott, de a munka akkor sem ment jobban. Sőt. Napjainkban viszont a pártbizottság tagjai ott élnek az emberek között, és éppen ezért gyümölcsözőbbé képesek tenni tevékenységüket. a hőerőmű párttitkára. Rokonszenves ember. Beszélgetés közben sokszor úgy éreztem magam, mintha nem is Budapesten lennék, hanem Kurdon, a termelő- szövetkezetben, és nem a hőerőmű párttitkárával, hanem a tsz egyik igazgatósági tagjával tárgyalnék. A munkások pedig így emlegették a távoli közös gazdaságot: „a mi termelőszövetkezetünk” — név szerint ismernek több kurdi tsz-gazdát, emlegetik augusztus 20-át, amikor majd újból találkoznak. A 11 főből álló KISZ-brigád, ha jól összeszámoljuk, heteket töltött Kurdon, építkezésben segédkeztek, őket is ismerik, ők is ismerik a falut. Vida István lakatos, aztán Dönci bácsi, a népszerű hegesztő úgy jár Kurdra, mintha hazamenne. Gyakran kérdezik a párttitkárt. „Ferikém, nincs valami meló? Megyünk.” Tromfos Ferenc TMK-osztály- vezető ott jártamkor éppen a melegház tervén dolgozott. Éjszakánként csinálta, azért, hogy a szövetkezeti gazdák mielőbb megvalósíthassák az igen jó pénzbevételi forrásnak Ígérkező melegházat. Aztán az „öreg” szakik, ők veszik majd szárnyuk alá a Kurdról jövő ipari tanulókat, akik itt a hőerőműben a legjobb mesterektől tanulják el a szakmát, és utána hazamennek, hogy tudásukat a közös gazdaság javára fordítsák. Hartai József asztalos, a nehézipar kiváló dolgozója, Simon János villanyszerelő, kiváló dolgozó, Prósz István kiváló dolgozó, és a többi tanítómester őszinte örömmel vállalkozott arra, hogy embert farag a kurdi fiúkból. Győri Ferenc és Baráth László technikusok szabad idejük egy részét szintén e falusi fiatalok nevelésére fordítják. | Sokrétű és gazdag tehát ebben az üzemben a pat- ronálási munka. A titkár elvtárs megemlítette a kulturális kapcsolatokat, a politikai segítést, a munkás—{»araszt találkozókat, amelyek nagyon alkalmasak arra, hogy személyes barátságok is kötődjenek. A főportás ott állt a bejáratnál és amikor menni készültem, azt mondta: jó sokáig elbeszélgettek. Igen, jó ideig. „Hát a mi tsz- ünkről lehet is... Nem tudja véletlenül, hogy milyen lett a búzatermés?” Akkor még nem tudtam, ma már tudom, jó, s ebben része van a hőerőmű munkáskolr lektívájának is. SZEKULITX PßTm
