Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-15 / 164. szám
1962. július 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 „Helsinki hív jelszó: A BÉKE" . Illyés Gyula: SScd d kúdiéétyé&fo A fiatalok 117 országban készülnek a VIT-re Július 29-én a helsinki olimpiai stadionban, a földkerekség valamennyi országából érkezett ifjú küldöttek ünneplése közben, felvonják az árbocra a fesztivál zászlaját. Ezzel kezdetét veszi a VIII. Világifjúsági és Diáktalálkozó. Az első küldöttek — Ausztráliából, Japánból, Argentínából, Madagaszkárból — máris útrakeltek, hogy hajóval idejében a finn fővárosba érjenek. A portugál gyarmatosítók terrorjától szenvedő Angolából pedig már Euróbában vannak a delegátusok. Erre a fesztiválra bizonyára az ő utazásuk volt a legkalandosabb, legveszélyesebb. Angolából a partizánok segítették őket a dzsungelén és a felperzselt szavannán át Kongóba, egy menekült táborba. Onnan kalandos tengeri utazás során jutottak Belgiumba, mint szénlapátolók egy norvég te- herhajón. Antwerpenben azután a belga fiatalok vették őket pártfogásukba, s ott lesznek egészen a VIT kezdetéig. Ezen a VIT-en vesznek részt először a holland gyarmati uralom alatt lévő Nyugat-Irián fiataljai, akiket a területükön ejtőernyővel leereszkedett indonéz partizánok segítettek hajón Indonéziába, ahonnan repülővel utaznak majd Helsinkibe. A nemzetközi Fesztivál Előkészítő Bizottság eddig 117 országgal vette fel a kapcsolatokat, s ezek az országok mind képviseltetik magukat a helsinki VIT-en. A nagyszabású előkészületekre és a megnövekedett részvételre jellemző, hogy tizenkét olyan ország fiataljai is ott lesznek a VIII. VIT-en, amelyeket eddig egyetlen fesztiválon sem képviseltek. így többek között Ba- sutóföld, Omán, Ruanda-Urun- di. Libéria, a Zöld-foki szigetek, Nyasszaföld, Dominika, Portugál-Guinea ifjú küldöttei először vesznek részt a fesztiválon. A helsinki VIT-re ösz- szesen 1400 különböző ifjúsági szövetség küldötteit várják, vagyis kétszázzal több szövetség kapcsolódott az előkészületekbe, mint az 1959-es bécsi találkozó során. Noha ezúttal is számos országban — Kanadában, Nyugat-Németország- ban, Görögországban — rendőrségi terrorral igyekeznek megakadályozni a küldöttek elutazását, a NATO-hatalmak dollárjain Oslóban pedig éppen a VIT idejére terveznek egy „ellen-fesztivált”, ez sem tudja eltéríteni a fiatalokat, hogy Helsinkibe utazzanak. Az Egyesült Államokból például 400 fiatal jelentette be Helsinkibe utazását, az amerikai ifjúság — köztük a négerek — legkülönbözőbb rétegeinek képviseletében. A szocialista pártok nyomása, s a Szocialista Ifjúsági Internacionálé tilalma ellenére több mint 24 ország szocialista fiataljai lesznek ott a VIT-en, köztük az osztrák, az angol, a nyugatnémet, a chilei és á belga szocialista ifjúsági szövetségek tagjai. A fesztivál tekintélyének szüntelen növekedését bizonyítja, hogy eddig 19 állam- és kormányfő küldte üdvözletét az előkészítő bizottsághoz, közte Brazília és India, Csehszlovákia és LibéHa, Tanganyika és Kambodzsa államférfiai. Kuba és Bulgária fiataljai, kormányuk támogatásával, pedig máris bejelentették: szeretnék, ha a legközelebbi, IX. Világifjúsági Találkozót az ő hazájuk fővárosában rendeznék. Helsinkiben befejezéshez közelednek az előkészületek, hogy felkészülten várják a 12—14 ezer külföldi fiatalt. Egy részük — például a szovjet és a német küldöttség — hajón lakik majd, a finn főváros szívéig nyúló kikötőben. Többségük iskolákban, internátusok- ban nyer elhelyezést. A finn fiatalok igyekeznek megragadni az alkalmat, hogy vendégeiknek ízelítőt adjanak Finnország népeinek életéből, kultúrájából. Az ifjú építőmunkások Helsinki egyik terén felépítenek egy jellegzetes finn szauna-házat. Lappföld fiataljainak egy kis csoportja magával hozza a „kota”-t, a lapp sátrat, s — hagyományos viseletűkbe öltözve — abban laknak a VIT napjaiban. De alkalom kínálkozik majd arra, hogy a fesztivál résztvevői közelebbről megismerkedjenek finn vendéglátóikkal a fővároson kívül is. Ezúttal ugyanis a VIT rendezvényeinek egy részét Helsinkin kívül, Dél-Finn- ország városaiban — Tamperében, Turkuban, Lahtiban, Kot- kán stb. — szervezik. S természetesen nemcsak a „mintaszaunát” nézhetik meg, hanem bizonyára „megizzadhatnak” a hagyományos finn szaunák egyikében. A VIII. VIT programja — az előzőekhez képest — sok új eseménnyel gazdagodott, s azt is figyelembe vették, hogy ez lesz az első fesztivál a tenger mellett! Éppen ezért szerepel a tervekben „tengeri karnevál”, „víziparádé” és több sétahajózás. A VIT hagyományait felelevenítve, a fesztiválon megrendezik a „barátság napját”, augusztus 1-én pedig a „fiatal nemzetek napját”, amelyen a gyarmati uralom alól felszabadult ázsiai és afrikai országokkal, valamint a még gyarmati sorban lévő népekkel való szolidaritás nagygyűlését is megrendezik. Ezen a napon a kubai fiatalok az amerikaiakkal, a portugálok az angolaiakkal, a franciák az algériaiakkal, az angolok a kenyaiakkal találkoznak. A 400 főnyi magyar delegációhoz is sok meghívás érkezett a legkülönbözőbb országok küldöttségeinek vezetőitől. Helsinkiben bőven lesz alkalom a baráti találkozókra, eszmecserékre. Számos küldöttség külön klubot nyit majd — például a kubaiak, akik filmeket mutatnak be hazájukról, fellépnek ének- és tánccsoportjaik. Szabad vitafórumot nyitnak, amelyen azok is kifejthetik véleményüket, akik hivatalosan nem vesznek részt a fesztiválon. Természetesen a legnagyobb érdeklődés a híres tudósok előadásai, a neves művészek fellépései iránt várható. Az űrhajósok találka ~ását a finn televízió is közvetíteni fogja, hiszen mindenki szeretné látni Gagarint és Tyitovot. A VIT augusztus 6-án, a Hirosima elleni atombombatámadás évfordulóján ér véget, amikor a delegációk találkoznak a japán, köztük a hirosimai fiatalokkal, hogy együtt követeljék az általános és teljes leszerelést, az atomfegyverek eltiltását. A fesztivál varázsa sok millió fiatal szívét dobbantotta meg szerte a világon, hiszen a VIT az ifjúság nemes vágyainak, a békének és barátságnak megtestesítője, nagyszerű fórum azoknak a fontos kérdéseknek megvitatásához, amelyekben a XX. század ifjúsága érdekelt. Sebes Tibor Helsinki olimpiai stadionja, előtte baloldalt a csodafutó Paavo Nurmi szobra. Illyés Gyula még nem írta meg önéletrajzát, legalábbis nem abban az értelemben, mint a kortárs írók közül például Nagy Lajos, vagy Gelléri Andor Endre. A „Puszták népé”-t sem illeszthetjük abba a sorba, amelybe „A menekülő ember”, vagy az „Egy önérzet története” tartozik. Ugyanakkor az is igaz, hogy Illyés szinte minden szépprózai írása személyes jellegű, önéletrajzi elemekkel átszőtt, szubjektív vallomás. Tulajdonképpen ez emeli ki a „Puszták népé”-t is az átlagos szociográfiai irodalomból, s teszi oly szuggesztívvé és hitelessé. S ez a közvetlen, személyes hang, az önvizsgálat lírai melege forrasztja egységbe azokat az írásokat is, amelyeket a most megjelent legújabb Illyés-kötet, az „Ebéd a kastélyban” tartalmaz. „Egy életregény fejezetei” — mondja az alcímben Illyés. S valóban, bár az írások az elmúlt húsz évben elszórtan keletkeztek, más—más alkalomból, s mindegyik önmagában is megáll, — egymás mellett, egymás szomszédságában az író legbensőbb világáról vallanak, egy önéletrajz fejezeteivé válnak. A kérlelhetetlen szigorúság, a történelem és az egyén sorsának egységben látása, az írói elhivatottság komolysága teszi végtelenül rokonszenvessé ezt az önvizsgálatot. A kötetben az illyési próza nagyszerűségét is megcsodálhatjuk. A lapos, kitaposott, anekdotazó stílus, s az ideges vibrálásoknak, szürrealista kalandoknak hódoló próza egyaránt távol áll tőle; a legigazabb realista, ugyanakkor intellektuális feszültséggel, gondolatisággal, igazi „esprit”-vel telített próza az övé. Lényeglátás, keménység, friss szellemiség jellemzi minden sorát. Van a kötetben egy pár oldalas kis írás, „Hangfölvevő” a címe. Egy halász és az író beszélgetnek. Ha akarom, szociográfia, ha akarom drámarészlet, ha akarom önéletrajz. Mindegyik és egyik sem. De igazi- irodalom, mely lélekbe ás, embereket mutat be, gondolatot közvetít, dokumentál és eszméltet, jellemez és elhatározást sugall. A könyv második felét egyetlen hosszabb írás, a címadó kisregény teszi ki. Amikor a Kortárs tavaly folytatásokban közölni kezdte, már akkor figyelmet kellett az írás. Most egyszerre és újból végigolvasva ismét meggyőz, hogy a 45-ös átalakulás élményének leghitelesebb, legmélyebben átélt és legőszintébben megírt, művészi és hi^nanista ábrázolását tarthatjuk a kezünkben. A költő Illyés mellett többet, egyre többet kellene beszélni a modern magyar prózairodalmat gazdagító Illyés Gyuláról! Tüskés Tibor Äntiröl nem Lesz éltek... Sajtótájékoztató volt a SZÖ- VOSZ-nál. Megállapítottuk, hogy minden árucikkből bőséges meny- nyiség várja a falusiakat, de nemcsak az aratás idején, hanem egész éven át. Helyes, mert e sorok írója még jól emlékezik az 1943. év aratására, amikor kétségbeesetten közölte az aratógazda, hogy „emberek, nem dolgozunk, nincs marmaládé” (azaz gyümölcsíz). Ám de a hadbiztos „megértette” velünk, hogy elvitték a frontra, a katonáknak. Nos, találtunk az eperfán epret, s ezzel pótoltuk a gyümölcsízt. Ez az édeskés, kevés táperejű, hasat dagasztó gyanús színű koty- vaszték nem véletlenül kapta a népnyelvtől a „szegény ember szalonnája” jelzőt. A felszabadulás után rohamosan csökkent a fogyasztása, de még 1953:ban is 1126 vagonnal vásároltak fel a parasztok. Kilószámra ették, mert 10 dekája 1,60 forintba került, bárki megfizethette. Most csak úgy mellékesen jegyezte meg a beszámoló — a hivatalos bejelentés után —, hogy 1962-ben 400 vagon gyümölcsízt hoznak forgalomba, természetesen étkezési célra, hiszen a gyümölcsízzel bélelt bukta kedvelt sütemény. És itt van az igazi aratási szalonna, a módosabb gazdák eledele. A SZŐ VOSZ tíz évvel ezelőtt már a téli disznóvágásokkor hozzákezdett a sózott szalonna tartalékolásához, hogy a következő nyáron eleget ehessen az arató, az addigra már megava- sodott és a kukacoktól hemzsegő szalonnából. És most? Szóba sem került, de minek is, hiszen senki sem eszi, legfeljebb az Alföldön, ahol tényleg kedvelik a kissé avas szalonnát. Helyben kapható egész éven át friss felvágott, *és ízesre füstölt csemegeszalonna. Csak győzzük fogyasztani. Elsikkadt a beszámoló az aratópálinka felett is, amely gyenge alkoholtartalmú és mégis hülyítő ital. Pedig a nagybirtokok cselédei enélkül az ital nélkül (naponta félliter dukált a kaszásoknak) nem is indultak munkába. Tudniillik ez a pálinka a legjobb éhségűző szer volt, elzsibbasztotta a gyomrot és a jóllakottság érzését keltette. Nincs többé aratópálinka, de van konyak, barack-, szilva-, vagy cseresznyepálinka, mert mi tagadás, a hajnali első kaszavágás előtt jólesik egy korty a reggeljzás idejéig. Jó étvágyat csinál. Aztán itt van a parasztpezsgő, vagy ahogyan a városiak nevezik, a szódabikarbóna. Jobban oltotta a szomjat, mint a „szimpla víz”. íme a receptje: egy pohár vízben egy késhegynyi szódabikarbónát felkeverünk’ amelyben ugyancsak egy kávéskanálnyi ecetet kell elvegyítenünk. Enyhén savanykás, csípős ízű lesz', üdítő érzést kelt. Olcsóbb volt, mint a szódavíz. Egy-egy nyáron a múltban vagonszámra fogyasztotta az aratók százezres tábora. Most pedig — éppen az elmúlt négy év tapasztalata alapján — inkább a vitamindús, üdítő gyümölcslevek küldeményét sokszorozzák meg a SZÖVOSZ- nál. Tavaly ugyariis 16 millió palack gyümölcslevet ivott meg a vidéki lakosság. Az idén — felmérvé az igényeket — ennek kétszeresét kapja a falu. S hogy az elmondottak miért nem kerültek szóba ezen a sajtótájékoztatón, ezért a gépeket kell okolni. Az idén már az ország gabonaterületének 70 százalékát kombájnokkal, aratógépekkel vágjuk le. További néhány év és nyugdíjba mennek a kaszák, közben felnő egy új generáció, amely számára már megsárgult ú.iság- lapok őrzik az egykor . divatos” nyári élelmiszerek fájó emlékét ... Csontos János
