Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-10 / 159. szám
S562. július ID. fÖEvS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Spekulánsok Ozorán Szabadságon a Bonyhádi Cipőgyár doliozúi Szombaton este, a második műszak után a szokásosnál hosz- szabb időre álltak le a szalagok, gépek a Bonyhádi Cipőgyárban. Hétfőn reggel ugyanis nem kezdődött újra a munka, két hétig pihennek a gépek és a dolgozók. Helyesebben: a gépek részére nem a pihenés ideje lesz ez a két hét, hanem ez idő alatt végzik majd a karbantartók el az évente szükséges javításokat. E napokban csak takarítanak, javítanak és készáru-kiszállítással j foglalkoznak a gyárban, a dolgozók zöme szabadságát tölti ott-' hon, vagy üdülőkben. ( | Több éves gyakorlat, hogy az évi fizetéses szabadságot egyidő- ben adják ki a gyár dolgozóinak, így erre az időre leállíthatják a gépeket javításra, karbantartásra. Az üzemben a termelés két , hét múlva, július 23-án indul I meg ismét. Az öntözési bemutatón részt vett szakemberek egy csopo rtja. VII. A Dalmandi Állami Gazdaság hatékonyan segíti a környező termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdítását. Mint bemutató gazdaság, főleg a kukorica, a siló- kukorica, a lucernatermesztés fejlett módszereit és a kemizálás tapasztalatait propagálja. Idén külön patronálja a gyulaji Uj Barázda Termelőszövetkezetet. Dal- mandról eddig 12 jó szakember ment termelőszövetkezetekbe. A kukoricatermesztést segítvén ezen a tavaszon azt tartotta elsőrendű feladatának a gazdaság, hogy propagálja a termelőszövetkezetekben a szemenkénti vetést. A hibridüzem vezetője, Dusch- nitz Andor személyesen látogatta meg a környező tsz-eket, magával vitte Balikó Imre gépészt, aki útmutatást adott a vetőgépek átalakítására. Ungvári Miklóst, a tamási Vörös Szikra Tsz főagronómusát kérdeztem meg a segítség mikéntjéről. Ungvári elvtárs elmondotta, hogy náluk nagyon jól bevált a kukorica szemenkénti vetése és ezt a gazdaság szakembereinek, főleg Duschnitz Andornak és Balikó Imrének köszönhetik. Ők mondották el, mutatták meg, hogyan kell a TVD— 6-os vetőgép kiejtő nyílását leszűkíteni, a tárcsafúratot hozzáidomítani a szem adott méretéhez és a kidobó bütyköt milyen magasságra kell hegeszteni. Azelőtt a tamásiak UTV—32-es géppel vetettek, holdanként 15— 16 kiló kukoricát. Most az átalakított TVD—6-os géppel 8—9 kiló magot vetnek. így 1000 hold esetében 60 mázsa vetőmagot megtakaríthatna!!:, amelynek az értéke 22 400 forint. Ezenkívül a ritkítási munkadíjat is megtakaríthatják, ami újabb ezer forintokat jelent. (A megtakarított kukoricából 14 sertést lehet meghizlalni, vagy még 700 holdat elvetni.) A tamásiak éppen a dalmandi szakemberek tanácsára hagytak a kukoricában 23 ezres tőszámot, fertőtlenítették a talajt, védekeztek a kártevők ellen. Segítséget nyújt a dalmandi gazdaság a tsz-eknek a gépek karbantartásában és javításában is. Különösen a szakcsi Uj Élet és a döbröközi Zöld Mező Tsznek nyújtottak jelentősebb, ilyen irányú segítséget Hiányzó alkatrészeket kölcsönöznek, sőt ha kell, gyártanak a gépjavító műhelyben. A növényvédelmi munkát Kocsolán és Szakcson segítik a gazdaság szakemberei. Szükség esetén gépeket adnak kölcsön. A gazdaság szakemberei segítik a környező tsz-eket a tervkészítésben, tanácsokat adnak a munka- szervezéshez. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának márciusi határozata szerint: „Az állami gazdaságoknak úttörő szerepük van a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében. Tanítsák a kipróbált új módszerekre a környékükön levő termelőszövetkezeteket, a gyengébbeket pedig lássák el rendszeresen szaktanácsokkal. Neveljenek a szocialista mezőgazdaságnak jó gyakorlati szakembereket.” A Dalmandi Állami Gazdaságról elmondhatjuk, hogy a lehetőségekhez képest jól betölti ezt a szerepét is. (Folytatása következik.) Gyenis János Hűséggel a nép egészségéért Harminchárom év a kórházban — Balogh család a gyógyítás szolgálatában A kis kazettában Semmelweis Ignácot ábrázoló érem fekszik. A kék-fehér mezőkre osztott kitüntetésen ott csillog az-mranyo- zott felirat: „Hűséggel a nép egészségéért”. Balogh József né, vagy ahogy a kórházban ismerik Mária néni, szeretettel simogatja, szemét egy pillanatra megpihenteti rajta, s csak utána teszi le elém az asztalra. — A múltkor nyújtották át, egy kis ünnepségen — kezdi. — A szekszárdi kórházban eltöltött több mint harminc éves szolgálat elismeréseként. Férjem ugyan- ilyet kapott, de azt most nem tudom megmutatni, ő a kabátján viseli. Kimérten beszél, elgondolkozva. Szájára úgy jönnek a szavak, ahogy az emlékek eszébe jutnak. Harminchárom év távlatából bukkannak elő, kedves és szomorú emlékek egyaránt. — 1929-ben kerültünk férjemmel Tolnáról Szekszárdra. Azóta mindketten a szekszárdi kórházban dolgozunk. A harminchárom év alatt valósággal hozzánőttünk a kórházhoz, olyannyira, ha munkába indulok, úgy érzem, az otthonom egy másik részébe megyek. — Magunkénak valljuk a kórházat, hiszen osztoztunk gondjaiban, bajaiban és apró örömeiben. Amikor idekerültünk, az új kórház adósságait nyögte. Segítettünk tőlünk telhetőén kilábolni belőle. Amikor pedig a háború elvonult felettünk úgy éreztük, minden munkánk kárba veszett. — A felszabadulás után mégis minden erőnket latba vetettük. Valóságos kis hőskorszak volt 1945 a kórház történetében. Emlékszem a gyűjtésre, amelyben urammal együtt részt vettünk. Két hétig jártuk a megyét élelemért, lepedőkért, tüzelőért. Öröm volt nézni, milyen mérhetetlen nagy szívvel adakoztak azok az emberek, akiknek maguknak is szorosabbra kellett fogni a nadrágszíjat. Amikor a tél közeledett egy hétig a kórház személyzetével fát vágtunk az erdőben, hogy a betegeknek fűteni tudjunk. — A fiunk, meg a lányunk mellettünk szokta meg a „kórház szagot”. Endréből orvos lett, most sebész Nyíregyházán, Mária pedig ugyancsak a szekszárdi kórházban dolgozik, mint asszisztensnő. — Ezeket a könyveket — mutat fel a zsúfolásig megtelt könyvespolcra — mind Endre küldte haza. Nagyon szereti a könyveket, akár csak a család többi tagja, és tudja, hogy fhi is szívesen vesszük kezünkbe. A Balogh házaspár nap mint nap sok emberrel foglalkozik. Húszán mindig megfordulnak a fürdőben, de inkább ötvenen, és vannak olyan napok is, hogy hetven beteget kell ellátniuk. Mária néni 57 éves, Józsi bácsi pedig a hatvanharmadikat tapossa. Mindketten nyugdíjba mehetnének, de Balogh néni azt mondja: — Nem szívesen hagynánk ott a kórházat. Én csak akkor mennék, ha küldenének. Emlékszem arra, amikor kiköltöztünk a kórház épületéből. Szép új lakást kaptunk, mégis alig találtam a helyemet az új környezetben. Azt pedig, hogy végképp megváljak a kórháztól, szinte el sem tudom képzelni. A gyógyítás az orvosok feladata. Mégis csak akkor tudják a legjobb szakemberek is tudásukat gyümölcsöztetni, ha a jó felszerelés és gyógyítási eszközök mellett megbízható segítők dolgoznak. Baloghékban a harminc- három év alatt mindig megbízhattak az orvosok. Ezt bizonyítja az a kis emlékérem is, amelyik most odakerül az üveg mögé, Endre könyvei mellé. . M. Létezésükről mindenki tud és jár, óriási kosarakkal felpakolva. senki se tud. Jogtalan haszonra tesznek szert, zavarják, nehezítik a földművesszövetkezet felvásárlási munkáját és mégsem lehet fülöncsípni őket, mert úgyBizonyítékokat szerezni — ami abból állna, hogy valaki tanúsítsa a tőle való felvásárlás tényét — elég nehéz. Pontosabban ilyen természetű bizonyítékot szerezni látszik jól megtanulták kijátszani nehéz. Az arra illetékes szerveka törvényeket. Tojás és baromfi: főleg ez bizonyul jó kereseti lehetőségnek, nem kell más hozzá, csak szabadjegy és némi találékonyság. Az árut oda viszik a nek, személyeknek viszont érdemes lenne gyakrabban körülnézni a pincehelyi vasútállomás környékén. A tojás- és baromfiüzérek kialakult, jól bevált módspekuláne házához, aki felvásá- szere: egy valaki batyuk nélkül rol 4—500 tojást, zsebbe teszi az őstermelői igazolványt és éjjel indul Budapestre. Senki nem szólhat hozzá, mert az őstermelői igazolvány fétis: aki felmutatja, annak szabad az út. Nem az őstermelői igazolványok ellen akarunk szót emelni, hiszen akik ilyennel rendelkeznek, azoknak a nagy többsége tisztességes ember, a maga és a családja által megtermelt felesleget viszi a piacra, s vigyen is minél többet. Nem erről van tehát szó. Arról, hogy Ozorán is — de még jónéhány községben — álcád néhány személy, aki az őstermelői igazolványt spekuláció céljára használja. A községben névszerint tudja mindenki, hogy odamegy a pénztárhoz, lebélyegezteti a szabadjegyet, s a többiek addig az állomás körül lapulnak. A gyakoribb ellenőrzés bizonyára megállapítaná, hogy kik járnak úgyszólván minden héten, néhányszáz tojással felpakolva Budapestre. S aki hetenként megfordul Ozora és Budapest között, az kézenfekvő, hogy nem őstermelő, de annál inkább zugkofa. Gosztola Lászlóné egy ízben már ráfizetett. Budapesten igazoltatták és megbüntették. A többiektől is el kellene venni azt a lehetőséget, hogy dolog nélkül pénzt keressenek. Erkölcstelen és elvtelen, hogy amíg a falu népe kikről van szó, de semmit sem szorgalmasan dolgozik, addig nélehet tenni ellenük, mert nincs bizonyíték. Mintha nem lenne elegendő bizonyíték az a körülmény, hogy valaki nem dolgozik, ellenben hétről hétre Budapestre hány túl élelmes zugkofa a falusiak becsapásából, a törvények kijátszásából él és elég jól megél. — szp — Árok is van, gödör is van nemcsak a nótában, hanem Szek- szárdoh, a Tarcsay Vilmos utcában is. Keresni kell még egy ilyen peches utcát. A télen a csatornaépítők ásták fel és keserítették meg nagyon sok kertvárosi lakos életét, mert „varázsoltak” oda olyan sarat, hogy néhány évszázad múlva az oknyomozó történelem bizonyára azt állapítja meg; innen kapta Sárköz a nevét. De elmentek a csatornaépítők és jöttek a vízvezetékszerelők. Ismét korlátokkal zárták el az utcát, felásták, hogy az utcai vízvezetékről bevezessék a vizet az épülő tanműhelyhez. A szerelést már elvégezték három héttel ezelőtt, de miért, miért sem, az árkot nem temették be és a járdát — már amennyire az járda, éppúgy lehet szántóföld is — kisajátították a járművek: autók, teherautók, vontatók, lovas kocsik. És most, hogy megjött a néhány— Közel 200 holdnyi földterület tartozik a megye szociális otthonaihoz, amelyet nagyrészt az öregek gondoznak, s a jövedelmet is a szociális otthonok javára gyümölcsöztetik. A legnagyobb ilyen gazdasága a gyönki szociális otthonnak van, mintegy 50 hold. napos eső, jaj a gyalogjáróknak. Lehet, hogy újabb három hét eltelik, mire betemetik a néhány méteres árkot, lehet, hogy rábízzák azt a természet erőire. Lehet, hogy három hét múlva a járművek már a számukra épített kövezett úttesten közlekedhetnek, lehet, hogy a gyalogosoknak szánt turistaúton, amely kacskaringósan vezet, „hegynek föl, völgynek le”, már ahogyan az időjárás állása vagyon. Még egy ilyen árokásás, és a negyed lakói gondoskodhatnak technikailag kellően felszerelt mentőosztagról, amely ezen az utcaszakaszon kimenti majd a sárba ragadt embereket. Addig is jó lenne tudnL hogy egy szárazon, vízen egyaránt közlekedő jármű mennyibe kerül. o B- L Hegyei választmányi ülést tart a MÉSZÖV Pénteken megyei választmányi ülést tart a MÉSZÖV Bátaszé- ken. Az ülés napirendjén a földművesszövetkezetek szövetkezet- politikai munkájának értékelése szerepel az első helyen, amelyről Szoboszlai Jenő főosztály ve- I zető tart vitaindító előadást. Öntözési bemutató a bölcskei Rákóczi Tsz-ben Néhány nappal ezelőtt öntözési bemutatót tartottak Bölcskén, a Rákóczi Termelőszövetkezetben. A kis, közép és nagy intenzitású szórófejekkel történő üzemelést a különféle öntözőgépek és növényi kultúrák öntözését lehetett látni I tatón alkalmazott műanyaggal beés tanulmányozni. Bemutatták a legelőöntözés egy sajátos módját. Manapság, amikor még nem tudja az ipar az öntözés igényeit teljes egészében csövekből kielégíteni, nagy szerep jut a bemuvont 10—15 atmoszféra nyomást elbíró szövött csöveknek, amelyeket a Budakalászi Textilmüvek raktárából azonnal szállítani tudnak. A műanyagból készült rugalmas csővezetékből történik az esőszerű árasztásos öntözés.
