Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1962. július 1. lean Jacques Rousseau évfordulója A kóborló élet kell nekem. H Gyalogolni szép időben, szép vidékeken, anélkül, hogy bármi siettetne, s ha utam célja is kedves, nem is tudok ennél jobb életmódot elképzelni. De a legszebb síkságokban sem tu­dok gyönyörködni. Hegyi pata­kok, sziklák, fenyvesek, sötét erdők, nehezen járható utak az ijesztő szakadékok mellett, — ez kell nekem.” Rousseau írta ezeket a sorokat, s bennük egyaránt ott van roppant sza­badságvágya és romantikus hajlama. A felvilágosodás, az Ész századában élt, s egyaránt harcolt a feudalizmus és a ka­pitalizmus ellen, csak épp a célt nem látta tisztán, hisz az állampolgárok közötti társadal­mi szerződés gondolata nem­csak leegyszerűsítés, hanem idealizmusban gyökerező kom­promisszum is. De az egész rousseaui szemlélet tele van ellentmondással; felismerd a tár­sadalmat feszítő erőket, a meg­oldást is látja, csak épp a tett előtt torpan meg, s inkább a természethez való visszaté­rést, választja. De ez a retour a la nature, amelyben ott van a sziklás, vadon táj ősi szépsé­ge és a céltalan kóborlások vá­gya, már átvezet a romantiká­ba, s hosszú folyamatot indít el az európai irodalomban, mely még a XIX. század dere­kán sem veszíti el hatását Korával való szembenállása egyaránt jelentette a haladást és az illúzió reakcióját. A dijo- ni akadémia pályatétele a 37 éves Rousseau megdicsőülését jelenti: arra a kérdésre kellett válaszolnia, hogy a tudomá­nyok és művészetek előrehala­dása segítette-e az erkölcs ne- mesedését? Rousseau határozott nemmel felelt, s azt bizonyí­totta, hogy nem az emberekben van a hiba, hanem a korban, amely elfordult a természettől. Ugyanezt fejti ki részleteseb- 'ben a Társadalmi szerződés­ben, amelynek elején így fog­lalja össze tanítását; „Az em­ber szabadnak született, s még­is mindig láncokat hord.” S mégegyszer ugyanez a gondo­lat, ezúttal sokkal modernebb formában tér vissza az embe­rek közötti egyenlőtlenségről írott tanulmányban: „Az első ember, aki bekerítvén egy földdarabot, jónak látta azt mondani, — „ez az enyém” — s az embereket elég együgyüek nek találta ahhoz, hogy ezt el­higgyék neki, — ez az ember alapította meg a társadalmat.” Rousseau igazi felfedezése az ember, aki szabadnak született, de a társadalom korlátái kö­zött él. E felismerés köré épül fel rendszere, amelyben a for­radalom felé mutató gondolat mellett ott von irodalmi meg­felelőjeként az érzelmek sza­badsága is. Az Uj Héloise ma már élvezhetetlen, de a kortár­sak joggal ünnepelték benne a felszabadult emberi szenvedé­ly ekek íme, a rousseaui világ hatá­rai; a természet ősi egyszerű­ségébe menekült, kultúrából, ci­vilizációból egyaránt kiábrán­dult életforma, amely a termé­szetesben látja mindennek mér­tékét és értékét Mi sem ter­mészetesebb, hogy elveit a ne­velés terén is kifejtette. Emil­jének nevelésre sincs tulajdon­képpen szüksége, mert józan esze is rávezeti a helyes útra. Llatása beláthatatlan. Nyo­1 1 mait nálunk ott találjuk Csokonai költészetében, Vér­ségi regényében, a Kaczajfalvy- ban, s az egész magyar felvilá­gosodásban, de nem nehéz fel­lelni Eötvös Karthauzijában sem a rousseaui nyomokat Azok közé tartozott, akik Európa figyelmét a politikára irányították, s neki is része van abban, hogy az Ész száza­da a francia forradalomban ünnepelhette a szabadságot. De az ellentétek nemcsak gondol­kodását, életét is végigkísér­ték. ö, aki tudatosan harcolt a feudalizmus ellen, s büszkén vallotta magát a szabad Genf polgárának, utolsó éveit Er- menonville-ben, egy földesúr nyári házikójában, végered­ményben kegyelemkenyóren élte le. Legnagyobb hatású mű­ve, Vallomásai, amellyel egyet­len önként vállalt célja az volt, hogy egy embert — önmagát — mutasson be, leplezetlenül, mindent az igazság mércéjével mérve, — mint az utókori fi­lológia bebizonyította — tele van tévedéssel. Még születése napját is rosszul tudta, mert — miként Musset-Pathay ku­tatásai igazolják —, nem jú­lius 4-én született, hanem jú­nius 28-án, 250 esztendővel ez­előtt. Cs. L. Életbe lépett az új Büntető Törvénykönyv Dr. Szily Lászlónak, a Megyei Bíróság elnökének nyilatkozata Az új Büntető Törvénykönyv 1962 július 1-től van hatályban. Ezzel kapcsolatban nyilatkozatot kértünk dr. Szily Lászlótól, a Megyei Bíróság elnökétől. MI TETTE SZÜKSÉGESSÉ AZ ŰJ BTK MEGALKOTÁSÁT? — Az előző BTK még 1878-ban készült, ez volt az úgynevezett Csemegi Kódex. Ez nyilván az akkori állapotokat tükrözte. Ké­sőbb ezt toldozták, foltozták, de lényegében érvényben maradt. Mint alapjog, a felszabadulás után is megmaradt. Ez a sok kiegészítés, módosítás el­lenére sem tükrözte eléggé a társadalmi, gazdasági rendünk­ben végbement változásokat. Szo­cialista előrehaladásunk szüksé­gessé tette az új BTK megalkotá­sát i& HOGYAN KÉSZÜLT AZ ŰJ BTK? — A régi törvényeket szűk ve­zetőcsoportok alkották. Ez a gya­korlat a régi társadalmi formák lényegéből fakadt. Az új BTK elkészítésénél szocialista célja­inknak megfelelően az volt az egyik alapvető elv, hogy az el­méleti jogászok mellett a gya­korlati jogászok véleménye is ér­vényesüljön és ezen túlmenően a párt- és állami szervek képvi­selői, sőt, a dolgozó emberek köréből is mind többen bekap­csolódjanak a munkába. Nálunk az természetes, hogy a társada­lom ügyeivel az illetékes szak­embereken kívül az egész társa­dalom foglalkozik. — A Minisztertanács határo­zata értelmében 1953-ban egy bi­zottság alakult, az úgynevezett kodifikációs bizottság, azzal, hogy elkészítse az új BTK ter­vezetét. Ez a tervezet néhány évvel ezelőtt el is készült. Ez­után került sor a megvitatására. Tolna megye jogászai ankétokon fejezetenként vitatták meg. Ezek­nek az ankétoknak a vitaveze­tője mindig a kodifikációs bi­zottság egy-egy tagja volt. A tervezet megvitatásában részt vett a Jogász Szövetség, több társadalmi szervezet, így például a Hazafias Népfront. Ez a vita több mint egy évig folyt ország­— Mozgó konyhát létesít a du­nakömlődi halászcsárda, amely vállalati ünnepségeken, lakodal­makon a helyszínen készít ha­lászlét. szerte, így megyénkben is. Az elhangzott javaslatokat, vélemé­nyeket messzemenően figyelem­be vette a kodifikációs bizottság, és szükség szerint kiegészítették a tervezetet. Ezután került a ter­vezet a múlt év végén az Or­szággyűlés elé. Amint tudjuk, az Országgyűlés törvénnyé emelte a tervezetet azzal, hogy 1962 jú­lius 1-én lép hatályba. HOGYAN KÉSZÜLTEK FEL AZ ŰJ BTK ALKALMAZÁSÁRA? — Az átállás természetesen nagy feladatot rótt a jogászokra Tolna megyében is. Az első és legfontosabb feladat természete­sen a BTK tanulmányozása, meg­ismerése volt. Mi, vezetők, tan­folyamon vettünk részt az év elején. Januártól kéthetenként foglalkozást tartottunk a jogá­szok részére. így sikerült elő­készíteni a jogászokat az új tör­vény gyakorlati alkalmazására. Természetesen ügyeltünk arra, hogy egységes legyen az értelme­zés, mert csak ennek alapján alakítható ki egységes gyakorlat is az ítélkezésben. Az ítélkezési hibák megelőzésének ez fontos előfeltétele. Másrészt ügyeltünk arra hogy a folyamatban lévő ügyek július 1-ig elintéződjenek. Ez természetesen megfeszített munkát jelentett. Ezt a feladatot is sikerrel oldottuk meg s így alaposabb elmélyültebb munkát végezhetünk az új BTK alkalma­zásának kezdetén. MI AZ ŰJ BTK LÉNYEGE? — Messzemenően védi népköz- társaságunk s az egész dolgozó nép érdekeit tükrözi fejlődésün­ket s azokat a gyakorlati tapasz­talatokat, amelyek jogi életünk­ben adódtak. Nem beszélhetünk valamiféle általános „enyhülés­ről”, vagy „szigorításról”. Az új BTK abból indul ki, hogy minél jobban tükrözze mai életünket és segítse céljainkat. Ennek ér­dekében néhol új fogalmakkal találkozhatunk; olyan bűncselek­mény is szerepel benne ami ed­dig nem volt, például a pazarló gazdálkodás, másutt pedig lehe­tőséget ad az enyhébb ítéletek kiszabására is. Nagyobb a bün­tethetőség mértéke azokkal a bű­nözőkkel szemben, akik vissza­esőként károsítják meg a köz­vagyon, de például izgatási ügyekben kisebb a büntethetőség alsó határa. Az új BTK kiszéle­sítette a javító-nevelő munka al­kalmazásának határát. Javító­nevelő munkára ítélhető az is, aki nincs alkalmazásban sehol sem, hanem mondjuk például kisiparos, kiskereskedő. Most a bíróság hoz határozatot a bün­tetés kitöltése előtt a feltételes szabadlábra helyezés ügyében, eddig a börtöntanács hatásköre volt ez. A büntető eljárásnak említésre méltó vonása a többi közt, hogy kiszélesíti a védelem jogát bizonyos tekintetben. A védő szerepköre kiterjed bizo­nyos vonatkozásban a nyomozás időtartamára is. Lényeges új vo­nása van az új BTK-nak a bün­tethetőséget kizáró okoknál is. Eddig büntethetőséget kizáró ok volt a tudatzavar. Az új BTK szerint is az. De ha valaki ön­hibájából került erősen ittas ál­lapotba, s így következett be a tudatzavar, az ilyen eset nem zárja ki a büntethetőséget, ha ilyen állapotban követ el bűn- cselekményt. Természetesen ez csak néhány a BTK új vonatko­zásaiból, nehéz lenne valameny- nyit felsorolni. B. F. A sserelő Három, héttel ezelőtt telefonál- tam ismét készenlétben, ő nem tam először a szerelőnek. Ékes érkezett. Csütörtökön újra keres- szavakkal kértem, hogy fáradjon tem, de akkor kiderítettem, hogy ki hozzánk, amikor ráér. Közöl- családi ügyek miatt maradt fá­ié, hogy még aznap jön. Egész vol, pénteken viszont feltétlenül délután vártam, de nem jött. jön. Pénteken azonban ismét csak Másnap újra telefonáltam, mire váratlan akadályokra hivatkozva haladékot kért. — Kedden, vagy szerdán egész biztosan ott leszek! — búgta a telefonba megnyugtatásomra. Kedden és szerdán csak én vol­Az ezredes fiát valamikor in­téző úrnak szólították. Újabban egyre gyakrabban mondják neki, hogy agronómus elvtárs. Hosszú utat kellett megtennie, amíg idá­BZ EZREDES FID Mindene a termelőszövetkezet. Egyetlen hajnalban se mulaszta­ná el az etetést, gyakran előfor­dul, hogy az élni Anek úgy kell hazakergetni, hogy végre kipihen­ig eljutott de nem csak neki ne- hogyha úgyis annak tartják, hát benne a fasizmus elleni gyűlölet. je magát. Neki nem számít, min­. .. . . , - .... . 1 ___1 -rr»_ 1_______________ n 1 oc«.c>>r/-iviTrf folooádííl ,1! ^ .—. „ -------A a z lesz. Ez azonban nem követ- Később ezt az asszonyt feleségül dig megy, hétköznap, vasárnap, kezett be. vette. Az asszony azóta is be- egyaránt, örül, hogy végre ve­Mezőgazdasági tanulmányait csületesen kitart mellette baj- lünk lehet, hozzánk találhatott, jómódú horthysta főtiszt gyér- ban, örömben, egyaránt. Az öt- Nem hánytorgatja senki a múl- mekeként, Hollandiában végezte, venes években főleg bajban volt tat, és ő sem hánytorgatja sen- Éveket töltött külföldön, ám alig részük. „Ellenség” — ezen a cí- kinek. Egyetlen dolog emlékeztet kifejezésre juttatja a termelőszö- vurta, hogy visszatérjen hazajá- men az ezredes fiát sokat zak- mar csak arra, hogy valamikor vetkezet; fizetése havi átlagban ba. Kezdetben gyakorookosko- látták, ki ár akkor is a faluban intéző úr volt. Ha a hatarban, meghaladja a 3000 forintot dott, majd uradalmi intéző lett. élt, gazdálkodott... Az az idő sze- vagy a majorságban találkozik Az agronómus elvtárs — mert Nem élt rosszul, sőt, abban sincs rencsére elmúlt, nincs értelme az elnökkel, elébe megy és feszes nyugodtan szólíthatjuk elvtársnak túlzás, hogy jól élt. Jómódú pol- hánytorgatni, már csak azért tartással jelentést tesz. „Elnök — megszerette és magáénak vall- gári környezetben, ahol eszébe se sincs, mert mindenért kárpótlást elvtársnak jelentem, rendben fo­• ö .1 __j ____.i _____£• i.-i.r 4nt/v44 «-» Tíói-i +-r»o cri i c cArcón öT»r\_ lrarwitt. T^olPiO1 R ZR.1 tiki. llOíTV blZ“ k ünk is, hogy idáig eljuthatott. Itt él, itt dolgozik a megye egyik termelőszövetkezetében, olyan közös gazdaságban, amelyet a jók között tartanak számon. Tu­dását, szorgalmát anyagiakkal is hogy ő, a tanult ember, minden tudását kész felajánlani. Szereti népét, hazáját és látja — és nincs számára nagyobb öröm látni, — hogy minden az egész nép fel- emelkedése érdekében történik. lyik a kapálás”, vagy „Elnök elv- társ, jelentem, a szénahordást megkezdtük”. Érről nehezen tud leszokni... Az ezredes fia együtt él a falu népével és most lett igazán gaz­dag ember. Egy egész nép fel­ja a rendszert, ennek megfelelő- jutott a nép tragikus sorsán gon- kapott. Főleg azáltal, hogy biz- en él, és így is dolgozik. A fel- dolkodni. A hárommillió koldus- nak benne, s ez abban nyilvánul szabadulás után hosszú évekig ra, a nyomorra, a szegénységre meg legjobban, hogy egy nagy hiába kereste helyét társadal- elfogadta a Horthy-Magyarország közös gazdasag foagronomusa. O munkban. Bizonygatta ugyan, demagóg, soviniszta magyaráza- pedig tudasa, kepessege legjavát tát: Trianon az oka minden baj- adja. nalc. Nehezen hitte, hogy ledőltek az A fasizmus brutális kegyetlen- alaptalan előítéletek, a szárma- emelkedésének részese, segítője, ségei láttán azonban lelkiismere- zást néző hátrányok korlátái. S aki igazi, aki valóban szereti te lázadozni kezdett. Persze, csak Amikor első ízben ment fel a já- hazáját, annak ez a legnagyobb ememcucse a maga módján, ugyanúgy, ahogy rási pártbizottság titkárához, öröm. Látni, hogy sokasodnak a Munkájával akartT'bebizonyítani, nagyon sok hozzája hasonló em- amíg az emeletre ért, csurom víz művelt emberfők, hogy a Tibor­hoz bízhatnak benne de nem bér tette, a tiszta humanizmus lett az inge. Nem titkolta, felt. cok felemelkedtek a porból. A tehette nem állt módjában. Az nevében. Nem beszél róla, csak Ma már otthonosan mozog a párt főagronómus történetében benne ötvenes években honos felfogás bizalmas barátai tudják, hogy járási székházában és nem veszi a tanulság: minden népét szerető minden lehetőséget elzárt előle, mint katonatiszt, a negyvenes rossznéven azt sem, hogy tana- ember megtalálhatja helyet tar- - h-i kezdetben nem is volt a évek elején kiszöktetett egy asz- csolják neki, frissítse fel a ta- sadalmunkban, a jogok es a köte- rendszer ellensége később éppen szonyt a halálba indulók táborá- nultakat, képezze magát. Ez az 1 ességek egyenlők, jó ebben az a túlzott bizalmatlanság követ- bői és hónapokig bújtatta. Ezzel ember ebben a mai politikai leg- orszaeban élni. Keztében már-már ott tartott, és ilyen módon csúcsosodott ki körben, szinte kivirágzók. Szekulity Péter én ültem itthon, lemondva fod­rászról, könyvtárról, és minden­ről, amit el akartam intézni. Ezek után szombaton személye­sen mentem el hozzá, de csak a feleségével beszélhettem, aki kö­zölte, hogy a férjének sajnos vi­dékre kellett utaznia. — Jó, semmi baj, akkor majd hétfőn... — Igen, hétfőn már mehet a férjem! — mosolygott őnagysága. De szegény szerelő úgy látszik, hétfőn is utazott, mert hiába vár­tam rá édes türelemmel. Kedden ismét elsétáltam hozzájuk, sőt cukorkát is vittem a gyerekeinek. Felesége őnagysága megtörtén fogadott. — Ne tessék haragudni, de a nagynénénk beteg... — Igazán borzasztó... — sóhaj­tottam együttérzőn és természe­tesen újra adtam haladékot. Azóta volt már náluk egy cso­mó esküvő és keresztelő, sőt akadt elvétve posta-munka is. Természetesen én moderáltam magam és iparkodtam kultúrem- berhez. méltóan viselkedni. Szó­val eltelt három hét. Mivel már nem halogathattam tovább sem a fodrászt, sem a könyvtárat, sem egyéb délutáni elintézniva­lóimat, tegnap fellázadtam és nagy elhatározással kimentem a házból. Hiszen ha eddig nem jött, most már úgysem fog jönni. Tévedtem. Este közölte egyik lakótársunk, hogy kint volt a szerelő. Türel­metlenül csengetett és dühösen távozott. Sőt mikor elment, azt mondta: — Ide sem jövök többé! Ezek soha nincsenek itthon! Sz. I, .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents