Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
1962. Július 29. ‘TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az emberek meghallgatása nélkül nem lehet vezetni Egy igazgató leváltásának tanulságai A z ügy tulajdonképpen már lezárult. Elültek utolsó hullámai is, de még beszélnek róla. A kitüntetett ember ugyanis általában jobban szerepelt a beszédtémák között, mint a tantestület másik tizenkilenc tagja. Munkáját árgus szemekkel figyelték mindjárt, amikor megérkezett, s többet vártak tőle, mint a többiektől. Azt, hogy az amúgy is egységes testületet még jobban összekovácsolja, színesebbé, elevenebbé teszi a tanulmányi munkát, s tekintélyével hozzájárul a község kulturális életének fellendítéséhez Ám, hamarosan kiábrándultság váltotta fel a várakozást, mert a munka nemhogy javult volna, inkább romlott. Még a korábbi egységen is repedések keletkeztek itt-ott. Négy évet töltött a községben az igazgató, de ha valaki keze- nyomát keresné — feleslegesen fáradozna. Jót keveset, rosszat annál többet találna, s leginkább a hangulatban! Uol követte el a hibát, ami- ** ért végül is beosztott tallérként kellett áthelyezni egy másik községbe. Kezdjük az elején. Megérkezésekor ő is észrevette a várakozást, a fokozott figyelmet S ez kellemesen érintette. Csak éppen arról feledkezett el, hogy ez kötelezi is valamire. Munkájához már az első őszön úgy kezdett, hogy félretett minden korábbi tapasztalatot — jót és rosszat egyaránt —, s nem használta fel azt a gyakorlatot sem, amit a tantestület többi tagja éveken keresztül megszerzett. Ezeket egy kézlegyintéssel intézte el csupán. Természetes, hogy azonnal kerültek megbántott emberek, akik nem nézték jó szemmel nagyképű és gyakran megalapozatlan intézkedéseit. Döntéseire ők is legyintettek, s kezdődött a- vita, az egyenetlenkedés. Ekkor sem lett volna azonban még késő, helyes útra lehetett volna terelni mindent, ha megfelelő módon kezeli az ügyeket, s nem kinyilatkoztat, hanem megbeszéli a tantestület- tagjaival a dolgok okait, ö azonban nem ezt tette: egyszerűen nem vett tudomást semmiről. Ilyen helyzetben elképzelhető, hogy a legkisebb hibát is felnagyítják, s még inkább keresik az okot nézeteik, véleményeik igazolására. Ebben az esetben is így történt. Amikor férjhez ment az igazgató lánya, s a házasságot templomban kötötték meg a szomszéd községben, mindenki úgy érezte: betelt a pohár. A matematika és kémia szakos pedagógus elkeseredetten hajtogatta: — Ez az ember félóra alatt lerombolta azt, amit mi tíz év óta építettünk. Hogy álljunk most az emberek elé? L egkevésbé ő restellte a dolgot. Azt mondta: akinek nem tetszik, tegyen róla. Ö így látta jónak, így is csinálta. Ha más másként találja, arról sem tehet, hiszen nem fontos, hogy a vélemények egyezzenek egy kér. désben. Az ellentét elmélyült. Olyany- nyira, hogy alig köszöntek egymásnak. Ha pedig valaki arról beszélt: valamit tenni kellene a község érdekében is, csak fásultan legyintettek. A tanácsokra is csak a kezüket emelték fel, mondván: amíg az az ember a helyén lesz, nem lehet tenni semmit. Hosszú volna felsorolni mindent a legapróbb részletekig. Talán nem is érdemes. Elég a következtetés, amelyik így foglalható össze: a magas kitüntetést birtokló igazgatót leváltották, mert nagyképű módszerekkel, az emberek meghallgatása nélkül, nem lehet dolgozni még egy 20 tagú tantestületben sem. SZ. L Önkéntes meósok yFCISZ minőségi ellenőrző hely“ — Először a tüzűdében láttam a táblákat. Aztán a aljaüzemi szalagok fölött is. Talán megszaporították a meósok számát a Bonyhádi Cipőgyárban?...' Vágy a KISZ-munka minőségét ellenőrzik itt valamilyen formában? — Ez utóbbiról nyilván szó sem lehet, a mozgalmi munkát nem lehet meózni, legalábbis nem a munkatermekben. De az első feltételezés sem helytálló, azaz mégis... Hosszú utat tesz meg a cipő, míg a szalag „végállomására”, a minőségi ellenőrzőhöz kerül. A meósok kiváló szakemberek és bevallom, nékem — aki csak vásárlói, fogyasztói minőségben vagyok meós —, ritkán sikerül a selejtként félretett cipőkön megtalálni a hibát. De a selejt, az selejt, vagy javítható, vagy pedig le kell értékelni, esetleg szétbontani. A hiba pedig csak ritkán keletkezik az utolsó műveleteknél. Vagy a felsőrésznél sikerült ferdére az egyik tűzés, vagy a Cvikkolás nem jó, esetleg a varró követett el hibát, de a hosszú úton — jó párszáz métert tesz meg a cipő a szalagokon, míg a végállomáshoz ér — más okból is megsérülhetett. Ha a hiba keletkezésekor kiemelik a sorból, a szalagról a cipőt, kisebb a baj, hiszen javítani lehet és ezután végezni rajta a következő műveleteket. De ha tovább engedik a hibás darabot, az eredeti selejtkárt megnöveli az ezután ráfordított munka, anyag. Es itt van a jelentősége a gyári kiszesek kezdeményezésének. — Ma csak egy cipőt kellett kiemelnem — mondja Forrai József, az aljaüzemi Ságvári Endre szocialista címért versenyző ifi- brigád tagja, egyben a brigád meósa. — A kaptafára húzott cipő valószínűleg leesett, az orrán sérült meg. De van úgy, hogy három, négy is hibás. Ha tovább engedném, nagyobb lenne a kár. — Nem okoz ez túlzott megterhelést? El tudja azért látni a munkáját? — Többletmunkát nem nagyon jelent. Csak nyitott szemmel kell dolgozni, nemcsak a magam munkájára ügyelni. Hogyan vélekedik a fiatalok kezdeményezéséről Dobler István elvtárs, a gyár igazgatója? — örömmel üdvözöltük, amikor a tavasszal a KISZ szervezet védnökséget vállalt a minőség lelett. Kezdetben kicsit döcögött a dolog, nem mindig olyan fiatalt bíztak meg az ellenőrzéssel, aki értette is a szakmát. Hogyan is fedezheti fel minden esetben a hibát egy betanított munkás, aki legfeljebb egy-két éve van a gyárban. De ma már minden szalagon ott állították fel a „meó- állomást”, ahol kiváló fiatal szakmunkás dolgozik, mint éppen Forrai elvtárs, aki nemrég kapta meg a „Kiváló dolgozó” kitüntetést. Azóta sokat segítenek a fiatalok a minőség javításában. így szaporodott tizenhat fővel — a két tüzödei és két aljaüzemi szalagon két-két helyen hoztak létre KISZ minőségi ellenőrző helyet, mindkét műszakban — a gyár meós gárdája. Költség- többlet semmi, eredménytöbblet: A minőség javulása. A magyarázat tömören, amit Forrai Jóska mondott: „Nemcsak a magam munkájára ügyelni”. A közösség érdekére, a gyár jó hírére is vigyázni. (J) Magyar gépkiállítás NovQSzibirszkben MÜLT és JELEN Omladozó, alacsony házikó, magasba törő bérházfalak, égre nyújtózkodó televíziós antennák. Szembetűnő ellentét a múlt és jelen szimbóluma. Mindez Szekszárdon, a Mészáros Lázár utcában látható, ahol már kezdenek kialakulni egy új, modern városnegyed körvonalai. Bakó Jenő felvétele aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa'aaaaaaaaaaaaaaj Pillanatfelvétel A magyar gépkiállításon mintegy 500 exportcikkünk került bemutatásra. A képen: Kunovics László, a „Metrimpcx” külkereskedelmi vállalat főmérnöke a laboratóriumi berendezések mellett a kiállításon. V an-e valami kérésed, kívánságod, Gyula fiam — kérdezi Brückner Ferenc, a gépállomás igazgatója Szabó Gyula traktorost. A kérdezett — aki- egyébként benevezett a KISZ ifjúsági versenyébe — pillanatnyi gondolkodás után rávágja: — Jól élesített ekevasakat kérünk. Egyéb kívánságunk nincs. A gép a nagyjavítás után jól működik. Eddig 180 hold talajmunkát végeztem. Műszaki hiba nem fordult elő — teszi meg a jelentését. — Mikor találkoztál a brigádvezetővel? — Naponta rendszeresen meglátogat. Egyébként tőle is éles ekevasakat kértem. Megígérte, hogy küldenek, és tudom, hogy nem is felejti el, de ha mái- az igazgató elvtárs is itt van, hát megemlítem. Elég jó munkája van a földnek, de azért csak kiveszi az eke élét. És a verseny Több mint háromszázan serénykednek a kétyi határban Pénteken végeztek az aratással — Teljes erővel megy a növényápolás Még egy hónappal ezelőtt is gondterhelten néztek a szövetkezeti gazdák az év második felébe, mert a hosszú tél, majd az ezt követő szárazság nem sok jóval kecsegtetett. A helyzet azonban hirtelen megváltozott: a kiadós esők, majd az igazi nyári meleg valósággal csodát művelt a határban: a kedvező idő több mázsával növelte a kalászosok hozamát, a kapások pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb termést ígérnek, mint tavaly. — Nálunk is csak ez volt a helyzet — mondja Dómbai Béla, a kétyi Kossuth Tsz elnöke. — Kedvetlenek voltak a tagok, a munka meg összetorlódott, szóval nem kis bajban voltunk. De aztán ahogy az idő megváltozott, megjött a tagok kedve is, s most már csak arra kell vigyáznunk, hogy helyes elosztással, zavartalan munkát tudjunk biztosítani. A kétyi szövetkezet gazdáira sok munka várt eddig is, s vár ezután is. A több mint 2000 holdas gazdaságban 756 holdról kellett betakarítani a kalászosokat, gép végezte, 12 aratópárnak kézzel kellett learatnia ' 50 hold búzát. Az aratás napjaiban száz asszony segédkezett a kézi aratók és a gépek körül: hordták a kévét, rakták a kepéket. — Közben itt volt a növény- ápolás is — folytatja Dombai Béla elnök. — Több mint 500 hold kapásunk van, valamennyi igen szép termést ígér, de a mostani munkán múlik, hogy a reménység valóra válik-e. A tagok szorgalmára itt sem lehet ok a panaszra, mert még aratás előtt másodszor is megkapáltük a 340 hold kukoricát, s amíg az emberek és gépek vágták a gabonát, 50 asz- szony végezte az 50 hold cukorrépa gazoló kapálását. A hőmérő jóval 30 fok felett jár ezekben a napokban, a kétyi határban azonban nem áll meg a munka. Pénteken végeztek az ösz- szes aratnivalóval, csak a cséplés van hátra, s most osztják az első idei íerményrészesedést: munka- egyégenkint egy kiló árpát. ' — Régen ígérkezett olyan jó kukoricatermés, mint az idén — s bár az aratás nagyobbik felét mondja az elnök. — No, de ezért meg is kell dolgozni, s amint az asszonyok végeztek a cukorrépában, mennek a kukoricába, hogy augusztus elejére a harmadik kapálás is meglegyen. Munkaerő lesz, több mint száz kapásra számítunk, s őszintén mondhatom, eddig se csalatkoztunk az emberekben. Az eredményekről és a várt jövedelemről óvatosabban nyilatkozik Dombai Béla. Az árpát már tudják, 14 mázsát adott holdanként, s elégedettek is vele. Az olaszbúzával sincs baj, mert a 20 mázsát meghaladja, s a magyar bú za is sokkal jobb, mint amit vártak. — Attól féltünk a tavasszal, hogy a tervezett munkaegységet nem érjük el. Pedig megígértük a tagoknak a 31 forintot, szeretnénk be is tartani a szavunkat. Most- már a vezetőség is, a tagság is sokkal derűlátóbb, mert azt hiszem, joggal véljük úgy, hogy a tervezett munkaegység meglesz. A kétyiek szorgalmát, kitartását látva, mi is csak ezt tudjuk mondani. W is izgat. A legutóbbi értékelés szerint a hatodik hely re kerültem. Be kell hoznom a lemaradást. Brückner Ferenc, a gépállomás igazgatója, Mészáros, Béla,., gjiorvy hádi járási pártbizottság titkára és Nagy Ferenc ' 'zománcgyári igazgató a járási pártbtaoíjság csütörtök délelőtti vb-ülésé után rögtönzött határszemlét tartottak a Bonyhádi Gépállomás körzetében. A végrehajtó bizottsági ülésen a pártbizottság titkára a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban olyan megállapításokat tett, hogy a gépállomás körzetér ben vontatottan megy a tarló? szántás és a másodvetés. A gépállomás igazgatójának erről más volt a véleménye és a vitát helyszíni ellenőrzés után zárták le. A helyszíni ellenőrzés és a traktorosokkal folytatott beszél* getés valóban meggyőzte a párt* bizottság titkárát arról, hogy a gépállomás jól szervezte meg á nyári munkát. Jelenleg 23 traktoros dolgozik két, illetve nvúj* tott műszakban, de 32 embert is tudnak foglalkoztatni, ha a hely* zet úgy kívánja. A kakasdi Gábor Áron Tsz 6Í1 holdas búzatábláján két érőgép dolgozik. Szabó Gyula lánctalpas traktorával szánt. Nyomában Győrfi János traktoros Utos-gé- pével fogasol és hengerez, .hogy a talaj nedvességét megőrizzék A két fiatal másodvetés alá készíti elő a talajt. — Reggel hány órakor ültek „nyeregbe’'? — érdeklődik a párt* bizottság titkára. — Reggel 5 órakor kezdtünk és este 11 óráig dolgozunk — hangzik a válasz. — Örülünk a szép munka láttán és annak, hogy kellemesért csalódtunk. Most már magam is látom, a gépállomás minden dolgozója azon igyekszik, hogy j árár sunk ne az utolsók között végez* zen a nyári mezőgazdasági mun? kákkal. A párt járási végrehajtó bizottsága nevében köszönetét mondok az elvtársaknak szorgalmukért, helytállásukért — búcsúzik a párttitkár. — Köszönjük a látogatást •*- mondják szinte egyszerre a fia? talok és arcukra van írva, hogy jólesett nekik a pártbizottság titkárának dicsérete, elismerése. Pozsonyi Ignácné
