Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-03 / 153. szám

4 TOLVA MEGYEI VEPŰJSAG 19G2. július $ Az amszterdami repülőtér kényelmes foteljében ültem még, s a Nyugat-Európát borító köd múlását vártam, de gondolataim már a földgolyó másik felén, a napfényes Kubában jártak. Az újságokban tallózva, szemem — érthetően — as ellenséges tengerrel körülvett szigetországról szóló híreket kereste. A France Observateur a fideiizmusnak a kontinens paraszt- mozgalmaira gyakorolt hatását elemezve így írt: „Castro rendszere nagy rokonszenvet' ébresztett Latin-Amerika értelmiségi és mun- kásköreiben... Latin-Amerika viszont puskaporos hordó, amelynek csak egy szikra kell.” A New York Herald Tribune arról infor­mált, hogy az Egyesült Államok szenátusának jogi bizottsága azokban a napokban tárgyalta az úgynevezett kubai menekültek kérdését. Az emigráns ellenforradalmárok vezére Miro Cardona biztosította a szenátorokat arról, hogy „hívei készek teljesíteni az Egyesült Államok bármilyen parancsát.” A New York Times sze­rint Robert Woodward amerikaközi ügyekkel foglalkozó államtit­kár válaszában azt is érzélaeltette, hogy kormánya kellő pillanatban élni fog a parancsadás jogával, egyáltalán nem tett le kubai invá­zióé tervéről és „nem hagyja cserben a harcoló Kubát”. Vajon milyen vívmányaival ébreszt Castro forradalmi rend­szere olyan nagy rokonszenvet a „lőporos hordóhoz” hasonlított Latin-Amerikában? Miért akarja a kubai reakció és az arherikai imperializmus egyesült erővel ismét szolgaságba dönteni Amerika szabad szigetét? Többek között ezekre a kérdésekre kerestem a választ kubai utamon. S mivel úgy vélem, hogy az olvasót is ér­dekli a jelenlegi nemzetközi helyzet rendkívül izgalmas problémá­ja, elmondom tapasztalataimat. Kezdjük hát az elején, induljunk el ismét a több mint tízezer kilométeres útra. „BYRD KAPITÁNNYAL” L AZ ÓCEÁN felett A gépmadár tizennégyezermé- tette az alattunk terpeszkedő teres magasságban repült az At- végtelen vizet és siettette a külö- lanti-óceán felett. nősen hosszú éjszaka múlását. Kitekintek az ablakon: a mély- A motorok egyenletesen halk ben puha sötétség, fent szik- monoton zúgása, a jótékony wis- rázó csillagok. A „Byrd Kapi- ky álmot csal a szemekre. tány” nevét viselő négyturbós DC—8 vakon repült a végtelen­nek tűnő víz túlsó partjai felé. Amikor Lisszabonban elhagy­tuk az öreg Európa földjét a 120 személyes gépóriáson már „telt ház” volt. A Királyi Holland Légitársaságnak ezúttal is kifize­tődött az utasszerzés céljából tett óriási kerülő. Az Amszterdamból startoló gyorsszárnyú gépmadár a félóránkénti, óránkénti leszál­lásaival, a minden bakterháznál megálló személyvonatra emlé­keztetett. De végül is Majna- Frankfurt, Zürich, Lisszabon, Madrid és az Azori szigetek re­pülőterein összeszedte Latin- Amerikába igyekvő utasait. Venezuela fővárosáig nincs több leszállás. Legalább is a me­netrend szerint. De az Azori szi­getek és a Caracas közötti 5100 kilométeres távon sok minden történhet S ha az utas nem is gondolna erre — a csinos ste­wardess nem éppen szemet gyö­nyörködtető „ruhabemutatója” feltétlenül emlékeztet ennek le­hetőségére. Csak az előttem ülő útitársam­tól érkező finom papírlap zize- gésére ébredek fel. A gép pa­rancsnoka közli az utasoknak készült kézről-kézre vándorló je­lentésben a megnyugtató tudni­valókat: az idő továbbra is ked­vező a repülésre, a magasság 11 500 m, a hőmérséklet a ka­binban plusz 20 fok, kint mínusz 47 fok. A sebesség óránként 825 km. Érkezés Caracasba 08 óra 30 perckor. Órámra nézek. Délelőtt 10 órát jeleznek a mutatók — budapesti idő —. De kint ugyanolyan csil­lagos az ég, mint Lisszabonban, a start után. Nálunk .már reggel van — Ca- racasban még tart az éjszaka... Az óceán fölött töltött utolsó órák percek mind lassabban tel­nek. Az utasok egymásnak adják a mosdófülkék kilincsét. A fel­frissülést, és átöltözést követően eltűnnek a kézitáskákban a női bundacipők és a férfi gyapjú- pulloverek. Tierra, Tierra... — Tierra, Tierra — föld, föld — kiált fel az ablak mellett ülő spanyol utitársam, akárcsak egy­kor Kolumbusz hajójának árboc­kosarában ülő őse. Szinte a fel­kelő nap első sugaraival egyidő- ben pillantjuk meg a távolban a szárazföldet, a délamerikái part­vidéket szegélyező hegyvonula­tot. A fokozatosan ereszkedő gépből már szabad szemmel is látható a valószinűtlenül kék víz, a messziről finom csipkére em­lékeztető tarajhullám. A nehéz­kesnek tűnő gépóriás készsége­sen engedelmeskedik a pilóta avatott kezének. Könnyedén — akárcsak a kecses sirály — szár­nyával szinte a vizet súrolva ereszkedik a caracasi repülőtér­nek közvetlenül a tengerpartnál kezdődő betonjára. A caracasi repülőtér Uszólecke 110« méter magasban folytatjuk Curacao felé, addig tovább utazó vendégeink fárad- A jól szabott két kosztümre janak a tranzitszállóba egy hű­galambszürke mentőöv kerül. A sítőre — közli a kapitány. szíjak bonyolult kapcsolásáról, a .................. _,. l eveeőt nvelő fplfúiácáről „Dyrd kapitány egyetlen ej­a V jehíő n^akéto ^k^e^éséről^no S2,aka ^att EuróPábo1 Dél-Ame- fu-tt*- • .éléséről, no nka trópusi tájaira repített, meg a kitartó úszásról szóló ma- „ gyarázatot bábeli hangzavar kö- épületek előtt üde zöld veti. Van aki négyszer is végig- Sycpszőnyeg, tarka trópusi virá- hallgatja a bájos hölgyet, akár Sok. A hegyoldalban pálmák le- hollandul, angolul, franciául, veleit len£eti a reggeli szellő. A vagy spanyolul csiripeli, hogyan tranzitszálló erkélyén nyáriruhás kell a „vészkijárat” jelzéssel el- nők’ ingujjra vetkőzött férfiak látott ablakon át — természete- ln<*getnek a gépből kiszálló ve­sén pánikmentesen a lélekjelen- nezu®lai rokonaiknak, ismerőseik- létet megőrizve — elhagyni a nek • • • vizet ért gép kabinját Az uta- . Elmondhatatlanul jólesik, hogy sok másik része a mentőöv lát- ism®t szilárd talajt érzek a lá- tán — vagy mert már sokszor bam alatt. Előre örültünk az el­— Hölgyeim és uraim! Cara- tagja cerberusként „megállj”-t cas nemzetközi repülőterére ér- int a „vörös útlevéllel” érkezők- keztünk, utunkat egy óra múlva nek, a lengyel mérnöknek, a ma­gyar újságírónak, a belgrádi „Pár tizén” portyára tartó futballistái­nak. hallotta az elméleti oktatást, vagy mert nem igen ismert gya­korlati eredményt — nyugodtan folytatta a lapok olvasását. A felborzolt idegek megnyug­tatását a stewardessek követke­ző, vacsoraelőkészítő tevékenysé­ge, mindenesetre hatékonyabban szolgálta. A gondűző hosszadal­mas szervírozás, a sokféle fogás, a bőséges étkezés némileg feled­zsibbadt tagjainkat megmozgató reggeli sétának és a gép ablaká­ból megcsodált szemet vidító tró­pusi tájnak. De nyomban kiderült, hogy né- hányan korán örültünk. — Dél-Amerikai Cerberus — A lejárónál a venezuelai rend­őrség egyik mackóképű daliás — Önök csak az útlevelek le­adása esetén hagyhatják el a gé­pet — szólt idegesen az élő tila­lomfa. A venezuelai rend éber őrét egyáltalán nem hatotta meg a nemzetközi jogra való hivatko­zás, de láthatóan ingerelte út­levelünk vörös színe. A vita első menetét a gép pa­rancsnokának érve döntötte el: a cég utazási feltételeiben nem sze­repel az útlevél színe szerinti diszkrimináció — sem a gépen felszolgált ételek minőségét, sem a _ tranzit-feltételeket illetően. Márpedig biztonsági okokból tan­kolás közben semmilyen utas, még „vörös útleveles” sem tar­tózkodhat a gépben. Az óceán átrepülése után pedig tankolni kell, következésképpen minden­kinek el kell hagynia a gépet. Tehát mi is elindulunk. Irányi a caracasi tranzit étterem. Következik: Idegesség Cara« casban. Ezt láttam Dalmandon II. Amíg a lucernából lucernaliszt lesz Megjelent a Tolna megyei Mezőgazdasági Szemle A megye szövetkezeti gazdái­nak részletesebb tájékoztatása, szakmai tudásuk növelése céljá­ból az MSZMP Tolna megyei Bi­zottsága agit.-prop. és mezőgaz­dasági osztálya, valamint a Tol­na megyei Tanács VB mezőgaz­dasági osztálya megjelentette a Tolna megyei Mezőgazdasági Szemlét. A kiadvány valameny- nyi termelőszövetkezetbe eljut, s ett a vezetők mindegyik brigád­nak adnak belőle. A júliusi számban részletes írás foglalkozik a gyenge terme­lőszövetkezetek helyzetével és a megszilárdításukkal kapcsolatos feladatokkal. A Szemle közli La­kos József, a pálfai Egyetértés Tsz elnöke cikkét a növényápo­lási munkák folyamatos végzésé­ről, Rada Antal tsz-elnök írását arról, hogyan készül fel a ma- docsai Igazság Termelőszövetke­zet az aratásra. Egész oldal fog­lalkozik a tarlóvetéssel. A Szem­le képeket mutat be a termelő­szövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyző csoportjának életéből. r,-->r"rí"ül még több, érdeklődés­re számot tartó kép és írás uúálnató a megye termelőszövet­kezeteinek életéből. Vontatókkal érkeznek a földekről a lucernaszállítmányok. Eb­ben a lucernában a víztartalom eléri a 65—70 százalékot. A von­tatókról a takarmány közvetlenül a szecskázóba kerül. A tulajdonkép­peni szárítás a kép bal oldalán látha­tó 10 méter hosz- szú forgó henger­ben történik. A több száz fokos meleg levegőt két nagyteljesítményű olajégő szolgáltat­ja. Innen a lucer­na egy vastag csövön keresztül a garatba kerül, ahonnan a dará­lóba jut. takarmányt. SALGÓ LÁSZLÓ: forradalom a Junták földjén * — Változik a cukor íze... — — Változik a cukor íze...

Next

/
Thumbnails
Contents