Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

Régi magyar

IRODALMI EMLÉKEK

dónként az országot is fel kell fedezni. Révfülöpön osztrákokkal találkoztunk. két évtized múltán szorítjuk meg a régi barát kezét, aki túl negyvenedik évén s ki tudja hányadik magyarországi útja után is úgy beszél a pannon tájról, hogy útitársnőmmel összenézünk; nem bírunk lépést tartani ezzel az őszinte lelkesedéssel. Az IBUSZ falragaszai itt is külföldi utakra csábítanak, mi pedig Sümegre indulunk felfedező útra, amiben ott rejtezik a purgstalli barátok lelkendezése, meg egy csüggedt kézlegyintés is; nos, Salzkammergut vagy a Rax helyett érjük be Sümeggel.

De amikor a szegényes vicinális elpöfög a tapolcai tégla- égetők mellett, s feltűnik a biliegei erdő. a tájban az emlékekbe kövült gyerekkor kél életre. Valahol itt, a fák alatt énekeltük az „Árnyas erdőben szeretnék ...” dallamát, s a régi énekből csak ez a majdnem titokzatos sóvárgás maradt, hogy valóban jó lenne az árnyas biliegei erdőben „élni nyáron át".

Minden tájra rárakódik a történelem is, s a sümegi vár, amint váratlanul felbukkan az uzsai kőbányák után, a valóság és képzelet rétegeződését idézi. Az első költő, akit megismertem, Batsányi volt, a linzi száműzött, de ebben az élményben sok volt a külsőség: én is ugyanabban a városkában születtem, s nevünk is hasonlított. Sümeg és Kisfaludy másként fonódott össze fiatalságommal. Gyakran gyalogoltunk át Csabrendekre, s háza, amely mellett elballagtunk, s marcona szobra valami személyes varázst is jelentett, amihez higgadt irodalmi értékelés sem kellett.

— Nagy költő volt? — kérdezem útitársnőmet, amikor ott állunk a jól ismert udvarház előtt, szemben’ a derék Bíró Márton barokk palotájával. Nem, nem volt nagy költő, s ha rangsorolni akarjuk, bizony a szomorú középszerűek között a helye, de vajon hol kezdődik a nagyság? A Himfy-strófák monoton könnyedségükkel válnak nehézkessé, s szerelmei, az Uj Heloise ujjlenyomatával, nem tudnak tűzbe hozni. De húsz-harminc sora szállóigévé vált, bennünk él — nem elég ez a nagysághoz és maradan- dósághoz? Ezen is érdemes elgondolkodni a vár alatti házban, ahol az öreg insurgens „szittya Múzsája” szavára figyelve rótta elmeműveit.

Bejárta Európát, de a nizzai váromladékok is Sümeget juttatták eszébe, s Medina, a bécsi táncosnő karjaiban is a büszke Szegedy Rózáról ábrándozott, aki az áhított fiúval sem tudta megajándékozni.

„Én sem Tudós, sem Literá- tor nem vagyok, hanem csak Hazafi” — vallotta büszkén, a Boldog Szerelem záróstrófújába pedig kereken kimondja: „Enmagam-lelt hangokban .. Nem nagy ész szól azokban.” Kazinczy, Berzsenyi, Kölcsey kortársa volt, Batsányi szívbéli

barátja, s hol marad tőlük! S mégis, leplezetlen megindult- sággal idézzük egymásnak felejthetetlen sorait: Ülj mellém a kandallóhoz... vagy: A bereknek gyors kaszási... Nem volt nagy költő, bár ezt is csak fenntartással merjük mondani, de halhatatlan, s érjük be env- nyivel.

*

Sümeg csendes és áhítatot keltő, mint egy múzeum, s a hasonlat felesleges is, mert a városka nemcsak a múlt emlékét őrizte meg, hanem a barokk hangulatát is. Még a vasúttól a városba vezető új villasor, szerény gyakorlatiasságával sem rí ki a barokk háttérből, Kisfaludy, Bíró Márton, Ramasetter Vince, Maulbertsch világából. S a hajdani végvár, mely menedéket nyújtott a tatárok elől menekülő királynak, mint örök őrtorony emelkedik a nyári csendesség felett, öles falainak romjaival is biztonságosan. Romjaival? Álmélkodva nézzük a kőtenger újjáépítését, melyhez még drótkötélpályára is futotta, hogy fel lehessen szállítani a mázsás termésköveket. A várépítők női vezetője szolidan csak ennyit mond: „ha elkészül a vár, átadjuk az idegenforgalomnak” — de azt már nem merjük megkérdezni, hogy ez a feltehetően túlzott és felesleges újjáépítés mennyibe kerül. A roppant apparátust és a- két-három méteres falakat látva, arra kell gondolnunk, hogy ennyi anyagból futná talán egy új Sümegre is, s vajon szükség van-e erre?

Mert Sümegnek a vár újjáépítése nélkül is lehetne idegenforgalma, ami a látnivalókat illeti, de sajnos csak a véletlen hozza erre a ráérő turistákat. A táj szépsége, amelyet a Váralja panorámája nyújt, a barokk emlékek, Bíró Márton palotája, a franciská- nusok temploma, Maulbertsch freskói szinte a bőség zűrzavarát jelentik.

De a franciskánusoknál csalódás is ér: ezt a pompás barokk építményt egy újkori festő freskóival rútították el, s nem is lehet megérteni, hogy a hivatalos műemlékvédelem 1952-ben, amikor a falképek készültek, hogyan adhatta áldását erre a szánalmas dilettantizmusra? A főoltár, hajdani Domonkos kármelita mesterműve, régi szépségében ragyog, de ami körülveszi, képben és szövegben — mert a templomhoz fűződő csodatételek meg is magyaráztatnak —, nemcsak stílszerűtlen, hanem otromba is. A jóvátehetetlen rossznak van valami szuggesz- tív hatása: útitársnőm megbabonázva áll eme vásári má- zolmányok előtt, melyekre se mentség, se magyarázat nincs. Riadtan menekülünk vissza MaulSertschhez, aki épp úgy a városkához tartozik, mint Kisfaludy, vagy a pompakedvelő Bíró Márton. „Képzeletének gazdagsága virtuóz technikai tudással párosult” — jegyzi fel róla a művészettörténet, s ez a meghatározás elsősorban a

ÉBLI KATÁÉIN:

Gr

?

assort as ess:

Fertőző sugarak fenyegetnek éveken át, s ma átokká nemesül bennem az aggodalom.

Gombává növekedve a spóra ezreket öl meg, s pillantásodat is rémület ejti rabul.

Szörnyű torz-szüleményeket ellik a tó, patak és a tenger; hallgat a sző, bénul a lélek, a szív... Robban, robban a bomba s a béke, robban az élet, pusztulnak valahol bennem a sejtek is most. Tenger nyelje el. ember feledje el, hogy ilyesmi öldöklésre is jó. Győzzön az emberi ész!

Berzsenyi Dániel látogatása Tolna megyében

sümegi freskókra illik, melyeket 1758-ban készített, még erősen Tiepolo hatása alatt, de telve fiatalos frisseséggel és derűvel. Órákig állunk elbűvölve Maulbertsch igézetében, mert ez az impresszionista ragyogás nem enged ki vonzásából. Lám, a művészet áhítata, mondom útitársnőmnek, fel s alá sétálva az üres templomban. Legjobban a betlehemi éjszaka Co- reggiora emlékeztető Madonnája csábít, melyről nem nehéz kitalálni, hogy modellje sümegi lány lehetett, aki a mester, vagy a megrendelő püspök, Bíró Márton vonzalmának köszön heti ezt a derűs öröklétet.

A sümegiek panaszkodnak, hogy kicsi a város idegenforgalma, nehezen fejlődik, s attól is félnek, hogy mint járási székhelyet megszüntetik. Egy város jelentőségét nem az adja meg, hogy a közigazgatásban milyen szerepe van, s a fejlődés üteme is viszonylagos, a szándék és terv nem azonos a megvalósítással. Azt azonban már nehéz megmagyarázni, hogy ezt a nagyon szép barokk várost miért nem ismertetjük meg jobban az itthoni és a külföldi utasokkal. Mert a megismerés a megszerettetést is jelentené.

Csányi László

Néhai dr. Sáfránn Istvánnal — a Berzsenyi Társaság 1948-ban elhunyt elnökével — együtt valamikor sokat foglalkoztunk a nagy óaaköltő életével, de Niklára költözésének idejét sem akkor, sem a tavalyi jubiláris esztendőben folytatott kutatásaim eredményeképpen nem tudtam megállapítani, pedig elolvastam Váczy János, Merényi Oszkár, és újabban Vargha Balázs művét. Viszont Noszlopy-kutatásaim során láttam egy okmányt, amelyben ez állt:

A MAGYAR GRACHUSOK ANYJA — a Noszlopy-fiúk édesanyja — nem kisebb ember, mint Berzsenyi Dániel kérői közreműködésével ment férjhez Noszlopy Antalhoz, a költői hajlamú Somogy megyei ifjúhoz. Egy fennmaradt »móringlevél« tanúsága szerint a Tolna megyei Német-, — ma Báta-, — -apátiban kérte meg barátja számára a koszorús költő, a magyar ódái nyelv megteremtője Szeniczei Bárány János és neje, született Czékus Júlia leányát, Júliát, ez az okmány,

amely 1806 március 10-én kelt, a költő aláírását is őrzi.

Én úgy gondolom, hogy a Somogy megyei Nagygombán birtokosszomszéd Noszlopy Antalt már a véglegesen Somogy megyébe költözött Berzsenyi Dániel képviselhette ezen a leánykérés) alkalmon.

Ellenvetés lehet, hogy Berzsenyi és édesapjával való nézeteltérései miatt korábban is sokat időzött Somogybán édesanyja rokonainál, de valami azt mondja

— egy intuitív érzés —, hogy amikor Berzsenyi Noszlopy megbízottjaként Tolnában járt, akkor

— 1806-ban — már Somogy megyei birtokán lakott.

Berzsenyi a későbbiek folyamán rokonságba is keveredett a Noszlopyakkal, mert egy régi könyvben olvastam: — »Amikor megtért az imádott haza nyugal- matadó földjébe a Noszlopy-fiúk édesanyja, akkor a veje, a nagy ódaköltő Berzsenyi Dániel fia, László írta és vésetle Bárány Júlia sírkövére a vrácsiki — ma Ujvárfalva — temetőben:

A harmadik — a legidősebb •— Noszlopy-fiú, ifjabb Antal öccsé- nek kormánybiztosságában helyettese naplója még azt is elmondja, hogy az egyik »Grachus« — Gáspár mindvégig diadalmas seregével — mielőtt bevonult volna Komárom várába — Szek- szárdon is tartózkodott. A régi megyeháza volt néhány napig seregének a főhadiszállása.

„Küzdeni szent jogokért, két Grachust adtam a honnak;

Bú kísért síromig, s egy óhaj: légy haza boldog!”

A »KÉT GRACHUS-“ Noszlopy öccse, az Erdélyben hősi halált Gáspár vértanú kormánybiztos és halt Noszlopy Titusz honvédhadnagy voltak.

KÓPIÁS SÁNDOR:

A délibáb partján falu horgonyoz, fehér házak ringnak a fényeken; a hullámzó nyár a földekre árad, s piros színe a pipacsokra cseppen.

A szelek elhozzák a kéklő ködökből a forró ég suhogó záporát, s a szántás kitárja szomjas barázdáit, hogy minden rögöcske átalig ázzon át. A gyorsan gyűlt tócsákban a fény szivárványt szövöget szép asszonyának, s a karcsú nyár mellett kétfelől feszes vigyázzban jegenyék állnak.

Borsi Darázs József

A kicsiny várószobában már csak öten üldögéltek. Lassan peregtek a percek, egy fiatal legény az ablakban állt, onnan figyelte a szomszédos iskolaudvarban labdát rugdosó gyerekeket. Nyílt a rendelő ajtaja, hervadt baj- szú öreg lépett ki rajta, mögötte az orvos:

— Kérem a következőt. Fekete kendős néni állt fel a pádról, kicsit eligazgatta a szoknyáit és indult befelé. Az orvos rácsodálkozott:

— Mari néni, maga már megint itt van?

De a néni csak egy pillantással jelezte, hogy hallotta a kérdést, elment az orvos mellett, megállt a rendelő közepén s szó nélkül vetkőzni kezdett. Az orvos becsukta az ajtót.

— Várjon csak, Mari néni, ne vetkőzzön még. Előbb hadd halljam, mi a panasza. Mert hiába nem vizsgálom meg. tudja. Hiszen maga egyebet se csinál egy év óta, minthogy idejár a rendelőbe, panaszkodik erre-arra, aztán kiderül, hogy kutyabaja. Az orvosnak a betegekkel kell törődnie, Mari néni!

A néni pillantása, amely eddig nyugtalanul repdesett a csillogó műszereken, most megpihent a röntgen fogantyúján.

— Drága doktor úr, amikor még fizetni kellett a gyógyításért, bizony, nem jártam én ide sohanapján. Dehát ha már egyszer ingyenbe van az orvos a téesztől, hát ami jár, az jár. Nekem is. Azért, mert én mór elhagytam a hatvanat, lehetek beteg, nem igaz? József-nap- kor voltam itt • utoljára, azóta megint érizek valamit.

Az orvos sóhajtott, s kezdte

beírni a könyvbe Mari néni

adatait. Már fejből tudta. Aztán rávillantotta szemüvegét Mari nénire.

— Akkor hát halljuk, mi a

panasz?

Mari néni rákezdte:

— Nehezen kapok levegőt, doktor úr. A múltkor is, amikor csirkét akartam sütni ebédre, egy fél óráig hajkurásztam azt a büdös dögöt, míg elkaptam a szárnyát, hát utána bizony hevesen dobogott a szívem. Gondoltam, itt nagy baj lehet, Mari, ha neked már egy félóra szaladgálás után is kapkodni kell a levegőt. Meg aztán három napja a kamrában odébb hajintottam egy ötven ki'ós zsákot, liszt volt benne, aztán képzelje doktor úr, megroppant a derekam, kicsit még most is sajog. De az semmi. Kukoricát morzsolgattam tegnap a kocának, mondom, legyen neki több napra, s leültem a sámlira, úgy csináltam. Hanem egy jó óra múlva fel akarok kelni, hogy adjak már valamit a kacsáknak, aztán képzelje, vissza kellett ülnöm. Nem bírtam a lábamra állni! Biztosan valami allegiabeteg- ség vagy mi a kórság ütött belém, a minap hallottam a rádióból, hogy ez valami igen divatos városi nyavalya, biztosan elhozták falura is.

A doktor elnyomott egy mosolyt, aztán tessék-lássék nekifogott a vizsgálatnak. Megkopogtatta az öreg hátat, meghallgatta a szívet, megnyomkod ta a deréktájon is, Mari néni nyögés nélkül állta. Kis kalapáccsal megütötte a térdét is, de félre kellett ugrania, úgy kirúgott Mari néni. Majd visz- szaült az íróasztalához, s amíg Mari néni felszedte a ködmö- nöket és lélekmelegítőket, megadta a diagnózist.

—> Jól figyeljen rám, Mari néni. örülnék, ha nekem olyan hibátlan lenne a szívem, mint a magáé. Nincs annak semmi baja, ha félóráig tudja kergetni a csirkét az udvaron. Húsz éves világbajnokok is lihegnek, ha annyit futnak egyhuzamban, higgye el. Zsákot meg máskor ne dobáljon ide-oda, mert az nem magának való, szerencséjére most megúszta egy kis izomlázzal. Ami pedig a lábát illeti, egy kis zsibbadás volt az, amitől úgy megijedt, allergiáról szó sincs, az egészen másfajta betegség, jobb. ha nem is tud róla, mert még megjön hozzá a kedve.

Mari néni merőn nézett az orvos szemébe.

— Azt akarja mondani, hogy nincsen semmi bajom?

— Pontosan, Mari néni. Maga olyan egészséges, mint a makk! Ezért nem tudom megérteni, hogy egy ilyen erős, remek szervezetű asszony, mint maga, miért jár nyolc-tíz naponként hozzám. Nem akarja elhinni, hogy magának semmi baja nincs?

Az öregasszony hálásan pis- lantott a doktorra.

— Dehogyisnem, drága doktor úr, dehnm/Lnem. Tudom én azt magam is. De mikor olyan jólesik hallani!

Marthy Barna