Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

Í962. Július 22. ’ tÖLÍfS MEGYEI NÉPÜJSAG Kétszázharminc pesti lány Porta di Paradiso — A rajsátrak lakói — Angyalföldi lányok meg a hibrid kukorica 'Már csak apró tócsák őrzik a pár nappal ezelőtt lehullott eső nyomait. A földutak teherautóval is járhatók már, amelyek most szokatlan terhet, munkába induló fiatal lányokat fuvaroznak. Az ingajárat két végállomása: a sütvénypusztai kiszes leánytábor és ß Dalmandi Állami Gazdaság végeláthatatlan kukoricatáblái. Délután fél három. Ilyenkor a tábor kihalt, csupán az ügyele­tes raj tagjai végzik munkájukat. A „vezérkar” sátra előtt találjuk az altábor parancsnokát, dr. Welker Ottót, akivel most alkalom nyílik a „csendes” beszélgetésre. — A hatvannégy rajsátorban két XIII. . kerületi, gimnázium kétszázharminc diáklánya táborozik. A Berzsenyi és a Bem gim­názium kiszesei jöttek el ide táborba, kukoricát címerezni. Velünk egyidőben állították fel a kiskondái, a szilfási és a nagykondái leánytáborokat is, amelyek hasonló létszámmal működnek. Mun­ka után könyvtár, röplabdapálya, pin-pong-asztal áll a lányok rendelkezésére. Ugyancsak a szabadidőben daltanulást, irodalmi beszélgetéseket, társasjátékokat rendezünk. Három óra után pár perccel megélénkül a tábor környéke. A munkából hazatérők zsibongása íö/ti meg az előbb még üres sátor­utcákat. Dalfoszlányok, tréfálkozások hallatszanak innen is, onnan is. A jókedvet még az sem szegi meg, hogy a doki néninek dolga akad. Igaz, csupán egy kis karcolás az egész. Dr. Doma Imréné né­hány szakavatott mozdulattal tekeri fel a pólyát a jól felszerelt orvosi sátorban a „sebesült” Hódos Ágnes karjára. A kukorica cxmerezéséről valóságos szakoktatást kapunk Far­kas Líviától, a Berzsenyi gimnázium negyedikbe induló tanulójá­tól. Elmondja mire kell vigyázni, mi a- címerezés jelentősége a hibridtermesztésben. A kukoricás szélén mindjárt rögtönzött be­mutatót is tart. — Egyszerű az egész mosolyodik el, amikor kat­tan a fényképezőgép. A szakelőadás után még azt is elárulja, hogy itt a táborban tartja meg tizenhetedik születésnapját. Talán flőször távol a szülői háztól. {Minden nap nagy esemény a tábor­ban a postás né­pi érkezése. A lá­nyok feszült fi­gyelemmel hall­gatják a névsorol- pasást: kinek ér­kezett levele? EZ A HARCI HELYZET A sátorokon a sorszámok mellett feliratok díszlenek. A Vár-lak, C Porta di Paradiso lakói a takarodó után aludni térnek. Még jó ideig hallani a pusmogást a sátrakból, aztán elcsendesedik a tá­bor, hogy holnap újra frissen, munkára ébredjen. Szöveg: Monostori Miklós Foto: Bakó Jenő Kedden ülést tart a Megyei Tanács VB 1 Kedden, július 24-én a szoká­sos munkarend szerint ülést tart a Tolna megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága. A feladatkör­ben tett intézkedésekről és a le­járt határidejű vb-határozatok teljesítéséről ez alkalommal dr. Vigh Dezső vb-elnökhelyettes tesz jelentést. Az ülésen megvi­tatják az iskolai nevelőmunka tapasztalatait. A napirendi pont előadója Bárd Flórián művelő­désügyi osztályvezető-helyettes; A következő napirendi poptban ér­tékelik az első félévi felvásárlás tapasztalatait és a feladatokat. A napirendi pont előadója Lux Sándor, a felvásárlási kirendelt­ség vezetője, . > 1 A harci Petőfi Tsz határát össze sem lehet hasonlítani a ta­valyival. Akkor még kis elszórt parcellák jelezték, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás kezdeti lépé­seit tették meg. Ez magábanvéve is nehezítette a munkát, de mind­ennek tetejében a nagyobb baj a munkafegyelemmel volt. A tag­ság egy része alig, vagy egyál­talán nem dolgozott. Erről árul­kodtak a gyomos földek, és az év végi 13 forintos munkaegység­részesedés. Az idén összehasonlíthatatlanul szebb a határ. A tagok többsége szorgalmasan dolgozik, biztatóak a terméskilátások. Mégis bizalmatlanok a tagok A bizalmatlanság abból fakad, hogy néhány, kákán is csomót kereső, tsz-tag azt hiresztelte: „nem kapunk búzát, tönkremegy a kenyérnek való. Nem kellett volna géppel aratni”, A gépel- lenességet elsősorban azok szítot­ták, akik a részes aratásra spe­kuláltak. Az valóban igaz; talál­tak nedves gabonakévét és a mező­gazdász el is rendelte a nedves gabona forgatását. Csakhogy nem ment úgy a munka, ahogy kel­lett volna. Amikor a kévék kö­zepén kicsírázott kalászokat ta­láltak, a hangadók maguk köré gyűjtötték a tarlón dolgozókat, s órákhosszat vitatkoztak arról, mindezt el lehetett volna kerülni a részes aratással. Az ilyen pole­mizálok nemcsak maguk nem dolgoztak, de másokat is elvon­tak a munkától, nem beszélve arról, hogy mennyire zavarták a közhangulatot. Arról senki sem beszélt, ha az aratás után kihasz­nálva a jó időt — hiszen nem volt hetes eső —, kepékbe rak­hatták volna a gabonát, elkerül-» hették volna az egyébként nem nagy mérvű, csírázást. A hírharangok természetesen azok közül kerültek ki, akiknek a neve mellé eddig 27, vagy en­nél kevesebb munkaegység van bejegyezve. A lóügy is zavarja a kedélyeket mert nincs megnyugtatóan el­intézve. A tsz-tagok, kivéve a néhány lótartót, elkeseredve be­szélnek azokról a viszályokról, amelyek a háztáji kezelésben ha­gyott közös lovak miatt adódnak. A lovakat annak ellenére, hogy az összevonást meg lehetne ol­dani az állatok átcsoportosítá­sával, ez ideig nem vonták össze. Sági János, Falvai István, de a többi tsz-tagok is elkeseredve beszélnek arról, milyen károk származnak abból, hogy a lóállo­mányt a háztájiba hagyják. — Ha a több mint 2000 holdas ha­tár minden dűlőjébe állítanának egy csőszt^ akkor sem tudnák megfogni a közös vagyon herdá- lóit. — Addig, amíg a lovak ház­táji kezelésben vannak, nem lehet ellenőrizni; hogy a fogatokkal merre járnak, milyen munkára használják őket — mondják. Ä kukoricaekézés idején meg­történt, hogy Miklós Gyula agro- nómus tíz fogatot irányított a kukoricába. Másnap három fogat jelent meg. A többivel — mint később kiderült — a saját dol­gaikban jártak. Lehetett találkoz­ni harci fogatokkal a szekszárdi, a bonyhádi piacokon, a háztáji­ban, vagy valamelyik határrész­ben, aszerint, kinek hol akadt „tenni, illetve vinni” valója. A tsz-tagok szerint meg lehetne szüntetni az úgynevezett fekete fuvarokat, ha a tsz-vezetőség az alapszabály szerint járna el. Igen ám, csakhogy nehéz megoldani a lovak összeszedését akkor, ami­kor azt néhány érdekelt tsz-veze- tőségi tag is ellenzi. A párttagok hallgatnak A Petőfi Tsz pártszervezete kis- létszámú. Tíz tagja van, de erőt­lensége nem ebből adódik. Első­sorban abból, hogy a párttagok nem politizálnak, hanem mélyen hallgatnak. Olyan szemlélet ala­kult ki, amit a pártszervezet tit­kára, Doszpod József így fogal­mazott meg: „Kevesen vagyunk, hiába beszélünk. Harcon a hely­zetet úgy sem tudjuk megváltoz­tatni. A párttaggyűléseken nem alakul ki vita. A tagoknak — ha van is véleményük — nem a plénum előtt, hanem a taggyű­lés után mondják el egymás kö­zött. A párttagok hallgatnak, a hírharangok pedig zavarják a köz­hangulatot. A pártszervezet, ahe­lyett, hogy egy-egy kérdésben egységesen állást foglalna, mint a mérleg serpenyője, egyik ol­dalról a másikra billen. Ezt pél­dázta az a legutóbbi kibővített tsz-vezetőségi ülés is, ahol haj­nali négy óráig vitatkoztak. Az ülésen részt vettek többségben a párttagok is, de tétlenül hallgat­tak akkor, amikor a vezetőségi ülés a személyeskedés vágányára siklott. Éjfél után a személyes­kedés úgy, ahogy lezárult, de a lovak összeszedése ügyében még hajnali 4 órakor sem tudtak kö­zös nevezőre jutni. A járási szervektől várják ehhez a segítséget Van is ilyen irányú intézkedés. A járási tanács mezőgazdasági, osztálya utasította a községi ta-/ nácsot, végezzen felmérést, me­lyik háztáji istálló alkalmas a' borjak elhelyezésére? Úgy ter­vezik, hogy a felszabadult istál­lóba t a lovakat vonják össze. A járási pártbizottság részéről is hathatós támogatást kaptak. Mol­nár József, a pártbizottság poli­tikai munkatársa a helyszínen segíti a tsz párt- és gazdasági vezetőit. A járási szervek részéről nyú.j-. tott segítség lényeges, de „csak” ezzel nem oldódik meg a „harci helyzet”. A pártszervezetnek is — támaszkodva a jól dolgozó tsz- tagokra —, részt kell vállalni a problémák megoldásában. A hall­gatás helyett sokat kell az em­berekkel beszélgetni, foglalkozni. El kell vetni azt a káros szem­léletet, hogy kevesen vagyunk, hiába beszélünk. Az emberek többsége Harcon is, másutt is, hajlik a jó szóra. Szembe tud nézni az igazsággal, csak ki kell azt mondani őszintén, egyenesén, kertelés nélkül. A harci termelő­szövetkezeti tagok látják a fej­lődést, bár az is igaz, hogy a tagság kisebb része még hátra­kacsingat, <?e a többség már elő­renéz. A kisebbség meggyőzését gyorsíthatja, ha a párttagok ösz- szefogva a jószándékú pártonkí- vüliekkel, a hallgatás helyett be­szélgetnek az emberekkel. Az őszinte beszéd eloszlatja a bizal­matlanságot, a „bizakodó embe­rekre pedig bátran lehet szá­mítani, a „harci helyzet” meg­oldásában. Pozsonyi Ignácné Háromszor okozott tüzet az önkéntes tűzoltó — Tűz van! Tűz van! Három alkalommal kiabálták e veszélyt jelző szavakat éjjel Tol- nanémedi utcáin. A lakosság pil­lanatok alatt talpon volt, s ro­hant tüzet oltani. A tűzoltók közt volt mindhárom alkalommal Né­meth József önkéntes tűzoltó is, aki alig múlt húsz éves. Németh József most a bíróság előtt áll ] Simontornyán, mert itt került sor a nyilvános tárgyalásra. Tolnanémedin hosszú időn ke­resztül találgatták, hogy ki, vagy mi okozta a három tüzet. A tár­gyalás most tisztázott mindent. Mindhárom tűz voltaképpen a kocsmában kezdődött, azzal, hogy Németh József mértéktelenül sze­reti az italt. Tavaly július 11-én este is be­ivott éjfél tájban hazafelé igye­kezett. Az útja Lázár Józsefék disznóólja mellett vezetett. Az égő cigarettát rádobta annak zsuppos tetejére. Ezután, mintha mi sem történt volna, hazament Harminc új gyártmány a Bonyhádi Zornáncgyár harmadik negyedévi tervében A Zománcipari Művek Bony-1 Exportra gyártják többek közt a hádi Gyáregysége minden évben ' 22 centiméteres mélyserpenyőt, a növeli néhány új gyártmánnyal termékeinek választékát. A most folyó harmadik negyedévben azonban nemcsak egy-két új gyártmány szerepel a program­ban, hanem a korábbinak több­szöröse, összesen harminc. Most veszi ugyanis át a bonyhádi gyár a vegyipari gépgyártásra átállí­tott budapesti Lampart gyáregy­ség gyártmányainak egy részét is. Az új gyártmányok nagyobbik hányada — összesen tizenhat — exportra készül. Ezek közt sze­repel a hasas fazék, amelynek gyártását már a második negyed­év utolsó napjaiban megkezdték. tejserpenyőt, a főzeléktálat, négy méretben, a salátaszűrőt, a hat­féle méretben készülő vízkatlant. Belföldön is kerül forgalomba a negyedév folyamán a bonyhádi gyárból néhány újdonság, mint a fali szappantartó és az ikerfe­dő. Ez utóbbinak bizonyára nagy sikere lesz. Az eddig gyártott fe­dők ugyanis csak egy-egy meg­határozott méretű fazék, vagy lá­bas lefedésére használhatók. Az újfajta fedők peremrészét lépcső­zetesen, kétféle méretre képezik ki, így például a 16—18-as fedő mind a tizenhat, mind a tizen­nyolc centiméter átmérőjű edény lefedésére alkalmas. és lefeküdt. A zsupptető tüzet fo­gott, meggyulladt tőle a lakóépü­let is. A községben nagy riada­lom támadt, mindenki sietett tü­zet oltani, Németh Józsefet is fel­ébresztették. Németh, mint ön­kéntes tűzoltó a szertárhoz sie­tett, majd a tűzoltásnál ő irányí­totta a sugárcsövet. Nemcsak a disznóól, hanem a lakóépület tetőzete is leégett, nagy anyagi kár keletkezett. Lázár Jó- zsefné, aki egyébként gyenge egészséggel rendelkezett, annyira megijedt, hogy nemsokkal az eset után meghalt Augusztus 26-án is beivott Né­meth. Utána hazaindult. Útköz­ben Nagy Istvánék kertjében égő gyufaszálat dobott el, majd haza­ment és lefeküdt. Nem sokkal később ismét riadalom támadt a faluban, Németh Józsefet is fel­ébresztették. Németh, mint ,,kö­telességtudó” önkéntes tűzoltó, ismét a szertárhoz sietett, majd v a tűzhöz. Ez alkalommal egy ka­zal széna égett le. <,Ez év májusában a szokásos módon beivott, majd hazafelé ön­gyújtójával felgyújtotta Horváth Gyula zsupptetős gazdasági’ épü­letét. Amikor észrevették a tüzet, Németh Józsefet is riasztották, ő ismét szorgoskodott a tűz megfé­kezésénél. A A tárgyaláson beismert min­dent. Nyitott maradt egy kérdés: miért tette mindezt? Az orvos­szakértő megvizsgálta, nem gyen­geelméjű. A miértre a sok alko­hol ugyan részben választ ad, — dr. Orovecz József járási főügyész is ezzel érvelt vádbeszédében. Esetleg más okok is közrejátsz­hattak. A lényeg azonban az, hogy Németh József közveszélyes ember. Ez jut kifejezésre az íté­letben is: a bíróság 3 évi és 8 hó­napi börtönbüntetésre és 4 évi jogvesztésre ítélte. ' _ & F,

Next

/
Thumbnails
Contents