Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-21 / 169. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 1962. július 21. HURRÁ HELYETT a mosolyokról és a tennivalókról Az állam zsebében marad? A napokban hallottam 0 történetet. Pestre kellett utazni a vállalat egyik alkalmazottjának egy olyan értekezletre, ami /él tízkor kezdődik. Az illető azonban — beosztásánál fogva — csak személyvonat igénybevételére jogosult, a reggeli személyvonat azonban csak tizenegy óra körül ér Budapestre. Kézenfekvő megoldás kínálkozott: Üljön gyorsvonatra, így időben odaér. Ennek azonban — a fentebb említett körülmények folytán — „komoly” akadálya van. így inkább a másik megoldást választották: Utazzék el előző nap délután, töltse az éjszakát szállodában (öt telefonbeszélgetésbe került, míg az egyik szállodában kaptak szobát), így másnap reggel idejében megjelenhet az értekezleten. Az illető pesti rokonainál is aludhatott volna — ez olcsóbb megoldás — dehát minek fizessenek „maszeknak” tizenöt forintot, a szállodai szobáért kifizetett hatvan forint, az ötszöri telefonálás költsége ugyanis az „állam zsebében marad”. Azt lehetne mondani, hogy jelentéktelen esetről van szó, és ha csak ötven, meg száz forintok folynának így el, talán szóra sem lenne érdemes. De a módszer, az álláspont sajnos, „nagyobb tételekben’ is megismétlődik. Éspedig nem is ritkán. Amikor tavaly felvetődött az elgondolás — a felesleges szállításokat kiküszöbölendő — szekszárdi rakodóvágány megépítésére, az érdekelt szervek képviselőinek egyike úgy vélekedett, hogy hisz nincs semmi baj, a többlet fuvarköltséget állami vállalat kapja, így a pénz — bár százezrekről, milliókról van szó — csak az állam egyik zsebéből a másikba vándorol. Nemritkán hallani ilyen érvet a kötbérekkel kapcsolatban is, hiszen a rossz minőségért, a késedelmes szállításért rendszerint állami vállalat fizet állami vállalatnak kötbért. Elfekvő készletek képződnek a vállalatnál, amiért a bank büntetőkamatot számít?... Sebaj, hiszen talán az állam még jól is jár, az állami bank kasszájába folyik be a forint. Vállalatainknál nagyon megnézik, mit fizetnek ki maszekfuvarra. Ez nagyon helyes, de legalább megközelítően hasonló szigorral kellene hadakozni a felesleges szállítások ellen, ha a többletköltséget a vasútnak, vagy az autóközlekedési vállalatnak fizetik. Az improduktív teljesítmény, az indokolatlan költség ugyanis nem jó üzlet senkinek sem, főképp a népgazdaságnak nem. Ha feleslegéi kiadások fordulnak elő, a kidobott pénz csak névlegesen térül meg az államnak, a pazarlás előrehaladásunkat fékezi. És itt mutatkozik meg a gazdasági vezetéssel szemben támasztott egyik fő követelmény: Takarékosan gazdálkodni! Mert ezek a felesleges költségek rendszerint „szabályszerűen” keletkeznek, a „legku- kacosabb” revizor sem találna hibát a bizonylatokban, az adminisztrációban. De a pazarlás pazarlás marad így is. (J) Szerezzenek érvényt saját határozataiknak TEGNAP LÁTTAM egy asszonyt: nevetett. Zsibongva élt körülötte a szövetkezeti udvar, vontatók fordultak be a kapun púpos terhükkel, zsákosok cipe- kedtek a padlásra, s megjött egy csapat ember a kertészetből is, hozták a hagymát. Jóízű, örömbe- felejtkező nyári délután. Csak az olaj meleg illata, és a búza édeskés szaga hiányzott, amit délben a cséplőgép mellett érez az ember, a traktor faránál. Az öröm benne szokott úszni a levegőben. Meg lehet érezni, látni az arcokon, és ragadós. Szívesen örültem velük: a gabonát merítő asszonnyal, a tréfákat kiáltozó férfiakkal, a fekete képű traktorossal, mert valami nagy dolog történt Kurdon ezen a nyáron, A fehér hajú nevető asszony szinte körültáncolja a fogyni nem akaró gabonadombokat, hiszen ennyi még nem volt soha. „Tizenkét éve vagyok a szövetkezetben, de ilyet még nem láttam” — mondja, s földszínű arcán szinte kisimulnak a ráncok. Ott topog a lábuk alatt egy kis legény, akkorácska csak, mint az öklöm — a raktáros fia —, de nem mondják neki, hogy menj odébb: örüljön a gyerek. A kertészet munkacsapatvezetője idős, fáradt ember, nekidől a vontató oldalának és arról kezd beszélni, hogy nagyon rég nem arattak ennyi árpát, még az uradalmak idejében sem volt ilyen termés. Mondani akarom neki, hogy miért emlegeti az uradalmakat, aztán mégsem szólok. Ránéztem, s ebben a pillanatban megmagyarázhatatlanul, de pontosan éreztem, hogy ez a vontatónak támaszkodó ember győző. Erős, aki megérte egy olyan hatalmasság legyűrését, amely mellett eddig még mindig törpének érezte magát, s amely számára a megtestesült tekintélyt, az utolérhetetlent jelentette. És most jött el az az idő, hogy végre rájött, keze, esze, szorgalma, a közösség ereje többérő ezer uraságnál. A 7 EGYIK HATVANKÉT- HOLD AS ősziárpa-tábla kom- bájnolási eredménye 24 mázsa, 2 kiló. Számolgatunk: lemegy nedvességre, lemegy tisztításra mondjuk 4 mázsa. Még akkor is hús2 mázsás az átlagtermés. „Kérdem én, egy ilyen ősz és egy ilyen tavasz után?” — mondja valaki és egymásra nevetnek az emberek. Benne van ebben a nevetésben, hogy no, ehhez szóljon, ez a valami. Eszembe jut, hogy előző este Szekszárdon az utcán megállított Kiss Antal, a Járási Mezőgazdasági Osztály vezetője. Medinán a Rákóczi Tsz-ben az egyik 30 holdas búzatábla átlagtermése 23 mázsa. Tengelicen a Petőfi tsz gazdái 16 mázsa 20 kiló őszi árpát takarítottak be minden holdról. Bizonyára ott is összenevetnek az emberek, s ha nem mondják ki, de gondolják: lám, ez a valami. Máj oson az elnökkel jártuk a határt. A kévekötő-lányok nevetése hallatszott a domboldalról. Azon derültek, hogy mit szólnak majd az öregek a halásznadrághoz, mert minden lány ezt húz magára a cséplő munkacsapatban. Magas ember Ettig Lászlóba szövetkezet elnöke, de a harso- góan zöld kukoricatáblából ki sem látszik: 30 mázsás ígéret. S meséltem a kurdi szövetkezet udvarán arról a majosi nyugdíjasról, aki reggel kiballagott, hogy majd körülnéz egy kicsit és estig járta a határt, mert nem tu-, dott betelni vele... Virágzik a napraforgó, lassan beérik a borsó, a búzaföldeken pedig mintha az ég is mosolyogna A Bánkúti 13 mázsát ígér. Az öreg nyugdíjas este hazafelé mindenkinek elmondta, hogy ilyet még nem látott. Másnap munkát ként és ment segíteni az aratóknak. ÉRTIK A KURDIAK és bólogatnak: szép, nagyon szép. Később megérkezett az elnök, Tar Viktor; a zsákosok izzadnak, a nevető asszony a gabonát meri és időnként felegyenesedik, a derekát pihentetni. A hangulat mégis megromlik, mert az elnök kedvetlen. Csibrákon és Duzson járt. Ott is szövetkezeti emberek élnek, de ott kevés a mosoly. Mindössze néhány kilométer a távolság, mégis mintha más ég alatt élnének a kurdiak és más ég alatt az ottaniak. Hidegzuhany az elnök minden szava. Hogyan lehet teljes az öröm addig, amíg ekkorák a különbségek, az' eltérések? S most már arról beszélgetünk, hogy rengeteg még itt a mi dolgunk. Tar Viktor mondja: „Csibrákon dühös tekintetű emberekkel találkoztam. Nem megy a dolog. Duzson egyik órában elhatároznak valamit, a másikban megváltoztatják. így nem lehet. Már azt is mondom, ki kellene emelni néhány semmi embert”. —- Kesernyés szavak, de igazat beszélhet az elnök, mert van néhány község, ahol köny- nyelmű, felelőtlen pálinkásbuty- kosok uralják a terepet és a vezetők vagy soraik közé állnak, vagy megszöknek. NAGY MEG EZ A GOND A mosolyok se feledtetik. Pedig már több a mosoly. A kegyetlen természettel már-már megbirkózunk, hiszen lám gabonából az idén is lesznek rekordtermések. De kár lenne hurrázni addig, amíg olyan község is van, mint Csibrák és Duzs. Ahol még az aszálynál is veszedelmesebb ellenséggel, a tunyasággal, az ostobasággal, a dologtalansággal kell megbirkózni. Szekulity Péter Működésben a dunaföldvári művésztelep Évről évre mind nagyobb az érdeklődés a Tolna megyei képzőművészek körében a Dunaföldvá- rott létesített művésztelep iránt. Az idén július 2-án nyitotta meg kapuit, s négy hétig áll megyénk képzőművészei rendelkezésére. Az itt alkotó művészek száma változó, átlag tizenöten tartózkodnak állandóan Dunaföldvárott. Művészeti alkotásokban az idén is szép termést ígér a művésztelep. • Mind szebb alkotások kerülnek ki megyénk képzőművészeinek keze alól. Ugyanakkor azonban nem lehetünk megelégedve azzal a támogatással, amit a képzőművészek kapnak. Nem az állami támogatás hiányáról van szó, hiszen a megyei tanácsi szervek rendszeresen vásárolnak alkotásokat a megyei művészektől. A különböző vállalatok, intézmények, hivatalok részéről már korántsem tapasztalható ilyen szándék. A Képzőművészeti Alap felvevőképessége korlátozott, sok olyan mű, amelyet a Képzőművészeti Alap már nem tud megvásárolni, megérdemelné, hogy valamely vállalat, hivatal falát díszítse. Célszerűnek látszik, hogy a vállalatok, intézmények adjanak megbízásokat a megyében élő képzőművészeknek, vásároljanak tőlük — természetesen a Képző- művészeti Alap által zsűrizett — alkotásokat. Nem ártana például, ha a vendéglátóipari és földművesszövetkezeti cukrászdák, éttermek is felújítanák — ahol szükséges, kicserélnék — képanyagukat a megyében élő képzőművészek igényes alkotásaival. De hasonló megbízásokat szívesen vennének az üzemektől, állami gazdaságoktól, egyéb intézményektől is. Mindez jelentősen hozzájárulna megyénk képzőművészetének további fellendítéséhez. <-ei) •'•''WXIOOOOOOCXJOOOOOOC A lottó e heti nyerőszámai: 34, 38, 42, 73, 77 OOOOOOOOOOOOOOOOIXXA/V~ Kishonti Jánosnéval, a várdombi Egyetértés Tsz női munkacsapatának vezetőjével beszélgetünk a Eáiaszékre vezető kötésűt mentén. Herét gyűjtenek. — Nagyon vártuk az esői a tavaszban — mondja —, de most már elég lenne belőle. Fáj a szírünk ezért a jó minőségű takarmányért, a kaszálás után megjött az eső, renden maradt, most már csak silóba tudjuk hasznosítani. Négy-öt asszony rakja a kocsikra a szénát. A kocsisok türelmetlenek, nem szívesen veszik ilyenkor a látogatót. — Néhány órára sütött ki a nap — mondja az egyik bácsi — ki kell használnunk minden percet. Közben megtelnek a szekerek, a nedves talajban megsüppedve, elindulnak a silógödör felé. Ezt az időt kihasználva, tudtunk néhány szót váltani a munkacsapat tagjaival. — Most csak néhányon dolgozunk — mondja a csapatvezető, — reggel borús volt az idő, az ■asszonyok egy része otthon maradt mosni, takarítani. Egyébként a mi csapatunk 16 tagja rendszeresen jár dolgozni. Legtöbbjüknek már százon felül van a munkaegysége. — Csak az a baj — veti közbe Dénes Józsefné —, hogy a többi munkacsapatban kevés asszony jár dolgozni. Pedig a közgyűlés úgy határozott, hogy a nagy munkák idején mindenki köteles öt napot o közösben dolgozni. Az aratógép után nem győzzük keresztbe rakni a gabonát, mindnyájan érezzük a kárát annak, hogy kicsirázott az esőben renden maradt kéve. — Én már közeledek a hatvanhoz — folytatja a beszélgetést Miklós néni. Mégis rendszeresen járok dolgozni. Reggel korán a saját területemet kapáltam meg, utána pedig jöttem a kévét hordani. Az a baj kedvesem, hogy nagyon elkényelmesedtek egyes asszonyok. Pedig az egyéni földön mindnyájan dolgoztak reggeltől estig. — Mi már gondolkoztunk azon — mondják egyszerre —, hogy versenyre hívjuk ki a többi női munkacsapatot. De nincs vetély- társ, nincs ellenfél.„ — Gyerünk asszonyok, — nemsokára jön az eső — szakítja félbe beszélgetésünket az egyik kocsis. Elköszönünk. Ballagok kifelé, a dűlőúthoz. A föld végén Kovács Andrással, a tsz elnökével találkozom össze. Bemutatkozás után kicsit mentegetőzve mondja el, hogy munkaerő problémáik vannak. Mintegy nyolcvan asszonyra lehetne számítani, de elég kevesen járnak dolgozni. — A kapás területet kiosztottuk — mondja. Az igaz, hogy ennek többségét ők végezték el. De kora tavasszal a közgyűlésünk úgy döntött, hogy a nagy munkák idején heti öt napot kötelesek a tsz tagjai, köztük az asz- szonyok is, dolgozni. Különben büntetést eszközlünk. Akkor a közgyűlés egyetértett a javaslattal. Határozattá emelték. Betartották a közgyűlés határozatát? — Eddig még nem. „A tsz vezetősége legyen következetesebb a közgyűlés határozatának betartásában” — ezt mondták el az asszonyok, amikor beszélgettem velük. A tagoknak vannak jogaik, de kötelességeik is. Azért minden tag hadakozik — persze jogosan —, hogy a határozat értelmében megkapják a prémiumot. De a kötelességben is legyenek következetesebbek! A hanyagság nyomait minden tsz- tag érzi. Az is, aki rendszeresen dolgozik. Szerezzenek tehát közösen érvényt a saját törvényeiknek. KEREKES IBOLYA Elkészültek a keleti mikrohullámú lánc végleges berendezései Jelentős szakaszához érkezett a emzetközi televízióhálózat ma- yarországi szakaszának építése. . finommechanikai vállalat dol- dzóí elkészítették a keleti mikro- ullámú lánc hazai állomásainak - a budapesti, á gödöllői, a ké- esi, az emődi, a tokaji és a kis- árdai közvetítő állomások — orszerű berendezéseit. A három- »atornás szélessávú mikrohullá- íú összeköttetés — az első ilyen lagyar gyártmány — már nem- >ak televízió műsorközvetítésre, kép és a hang továbbítására, anem ezzel egyidőben 600 tele- mbeszélgetés lebonyolítására is Ikalmas lesz. A Postavezérigazgatóság tájé- oztatása szerint a keleti mikro- ullámú hálózat utolsó álloméit, a tokajit rövidesen felépítik, a berendezések szerelését pedig Budapestről kiindulva, várhatóan szeptemberben kezdik meg és az év végéig befejezik. Ismeretes, hogy tavaly ugyanezen a vonalon ideiglenes, csak televízióközvetítésre alkalmas, egycsatornás mikrohullámú berendezéssel már megteremtették az összeköttetés lehetőségét. Ezeket az egycsatornás berendezéseket most elbontják, s más hazai vonalon a mikrohullámú hálózat fejlesztésére fordítják. Ezekkel cserélik fel majd a Budapest—Kékes—Martfű—Szentes és a Budapest—Kab- hegy—Pécs vonalon a hordozható francia gyártmányú, ugyancsak mikrohullámú berendezéseket. Ezt a munkát azonban csak a jövő évben fejezik be. Hasznos és továbbfejlesztésre váró kezdeményezés a szekszárdi művelődési park A városi művelődési park szép skvésénél fogva nagyon alkal- las szórakozási célokra. Ezt is- lerte fel a vendéglátó vállalat, mikor a központi mellett itt egy jabb sörkertet rendezett be. A lűvelődési ház vezetői azonban em elégedtek meg azzal, hogy kerthelyiség csak vendéglő le- yen, hanem igyekeztek lehetődet teremteni, hogy a kerthelyi- ;g látogatói kultúráltan szorozhassanak. A művelődési ház äyik oldaltermét játékteremnek mdezték be, ahol billiárd, sakk, különböző társasjátékok között válogathatnak a látogatók. Ezenkívül bárki könyvet kölcsönözhet s tizennégyfajta folyóirat, illetve újság között válogathat. A művelődési park jelenlegi helyzete még csak az első lépés, hiszen elsősorban még mindig a vendéglő-jelleg az uralkodó, de számos terv van már arra, hogyan lehet továbbfejleszteni az intézményt úgy, hogy a kultúrált szórakozás legyen a meghatározó. A többi között különböző műsorok is szerepelnek a tervben.
