Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-19 / 167. szám
1962. július 19. TOLNÁ MEGYEI NÉPÜJSAG 3 A NAGYDOROGI A szakszervezet a gazdája az építők kongresszusi versenyének | Torok Sándor éppen nekilódult a gépállomás kuglipályáján a dobásnak, amikor arra ment az igazgató. Török földhöz vágta a kugligolyót, odavágódott az igazgató elé és indulatosan kifakadt. — Nem létezik Zsoldos elvtárs, hogy nem lehet aratni! Az eső elállt, a Nap előbújt, mire várunk? — Hát mire várunk? — kérdezett vissza az igazgató, s a rövid, pattogó párbeszédből kitűnt, hogy a nagydorogi tsz nem jelölte ki az aratnivalót. Rendet nem tud felszedni a kombájn, mert a rendek még vizesek, de Török úgy vélte, álló gabonát lehetne már aratni. — Gyerünk hát a tsz-hez — határozott gyorsan az igazgató, s kocsiba ültünk; Török Sándor, meg a gépállomás főagronómusa pedig motorral követett bennünket. A tsz főagronómusa javasolta, hogy nézzünk meg egy búzatáblát, s próbálják meg a kom- bájnosok, talán tudnak ott boldogulni. A kijelölt búzatáblát még nem lehetett aratni. Török Sándor szidta a természetfelelőst. Az igazgató pedig ismét gyorsan határozott: a nagydorogi tsz-ben veszteglő két kombájnt azonnal Pálfára irányította. Gondoltam, Pálfán majd elbeszélgetek Török Sándorral, ezzel a nyugtalan, csupa tűz, csupa élet fiatalemberrel, aki egész évben a Nagydorogi Gépállomás személygépkocsiját vezeti, de amikor eljön az aratás ideje, szűk neki a kis Skoda, kombájnra ül, és irány a gabonaföldek. Pálfán nem találkoztam vele, mert közben mielőtt elindult volna, hírül hozták neki, hogy azonnal Pakkra kell mennie, munkásőr-szolgá- latot teljesíteni. így hát váltótársa vezette Pálfára az SZK—3- as gépmonstrumot. Török Sándor híres ember. Amikor a nagydoroei kombájno- soktól megkérdezte Zsoldos László igazgató, hogy mégis, mit lehetne az idén learatni, akkor abban maradtak, hogy az SZK—3- as kombájnokra nyugodtan tervezhet a gépállomás 600 holdat. A megyében elcsodálkoztak ezen, akadtak hitetlenek is, akik túlzottnak tartották a magas tervet. Török nem tartotta túlzottnak. olyan katonás rendben rakja sorba, hogy tanulhatnak tőle az állami gazdaság kombájnosai. | Borbély Jánossal Pálfán találkoztam. Egy olyan árpatáblát arattak, amelynek átlagtermése a 20 mázsát veri. ö harmadik éve arat és a nagydorogi kombájnosok közül is a legjobbak közé tartozik. — Meglesz-e a 600 holdja, Borbély elvtárs? — Hatszáz hold? Ha csak any- nyit akarnék learatni, akkor kevesebbet vállaltam volna. Nem árulom el, mennyi az egyéni tervem, de 600 hold felett van, azt megsúgom magának ... Pedig Borbély nemcsak magával törődik. Van ott Pálfán egy AC—400-as zilált kombájn, amelyet egyszer már kiselejteztek. Idén mésris összefoltozták, s aratni küldték. Persze, elég sok vele a baj. Krémer Pál, meg Tóth István sokat vesződnek vele és szidják az öreg masinát, mint a bokrot. Amikor ott jártunk, akkor is javítgatták és Borbély is segített nekik, mert nem nézheti ha áll egy kombájn. Kérdem Krémért: nem kellene ezt az ócskavasat megfelelő helyre vinni? — Ami azt illeti, megtette már a magáét, tehát a MÉH-nél a helye. De azért az idén még nem. Vállaltam, hogy aratok vele, bármennyit mérgelődöm is, de azért most már kitartok mellette. Teljesítem ezzel is egy jó masina normáját.. . Már majdnem a felénél tartok. Farkasfalvi József, a kajdacsi tsz főagronómusa azt mondja, öröm nézni, hogy eszik ezek a kombájnok a gabonát. A kombáj- nosokról meg meséli, hogy akkor is itt vannak már hajnalban, ha esik az eső. Egyszerűen nem tudnak otthon maradni. A széles kajdacsi határt járjuk, s mindenütt dolgoznak a gépek. Reggel esett, délelőtt állni kellett, de már délben megindultak. A kombájnosok itt toporogtak a határban egész délelőtt és türelmetlenül várták, mikor indulhatnak. | Háhn Mátyás meg Tojzán Ferenc az idén aratnak életükben először kombájnnal. Kérdem Tojzánt, hogy megy a munka, ők is megcsinálják-e, amit más. — Ebben egészen nyugodt lehet elvtársam — mondja a Tojzán sértődötten, hogy miért is kérdezek ilyet. Talán ő kivétel lenne, ő talán nem képes arra, amire a többiek? A számok, a teljesítményekről még a múlt hét végét tükrözik, de azért lássuk csak! A Kishon ti Jenő aratott 250 holdat, 310 tonnát. Utána jön a Török Sándor 230 holddal, 290 tonnával. Aztán a Tóth József 210 holddal, 340 tonnával. Majd a Borbély János 200 holddal, 290 tonnával. És sorba a többiek ... Vaczula István AC—400-as kombájnjával 120 holdat aratott, 140 tonnát csépelt. Tehát a nagydorogi kombájnosok mögött már sokasodnak a holdak is, a tonnák is. Lehetne még írni sokat, sok jót, a kiváló vezetésről, a rugalmas szervezésről, a jó műszaki feltételekről, amit minden kom- bájnos saját maga teremtett meg még a télen magának. Minden dicséretet megérdemel az igazgató, a főagronómus, a főmérnök, mert úgy irányítják a munkát, ahogy kell ilyenkor, amikor az esők miatt harcolni kell még a másodpercekért is. Lázban ég az egész eépőllomás, nincs nyoma se restségnek, se tunyaságnak, se kétségbeesésnek. Jobb lenne, ha többet sütne a Nap és kevesebbet esne, de egy dolog így is biztos: a 600 holdas teljesítmény nemcsak ígéret volt, hanem valóság lesz, mert így akarja ezt mindenki a Nagydorogi Gépállomáson. A Déryné Színház rendszeresen tart előadásokat Pakson, melyek iránt állandóan nagy érdeklődés nyilvánul meg. A művelődési ház az állandó érdeklődésre való tekintettel — és hogy a törzs- közönségnek kevesebb gondja legyen a jegyvásárlásra — az 1962 —63-as évadra bérletsorozatot bocsát ki. 'T'olna megyében az elmúlt években nagyarányú építkezések kezdődtek. Az elmúlt évek során az építőmunkások keze nyomán, számos új létesítménnyel gazdagodtunk, jelenleg is 3500 építőmunkás, mintegy 400 millió forint értékű beruházást valósít meg. Az 1962. évi feladatok 15 százalékkal nagyobbak, mint az elmúlt évben voltak, s ez csak szervezett munkával, a dolgozók segítségével valósítható meg. Hírt adtunk arról, hogy az építőipari dolgozók körében is nagy lelkesedést váltott ki a SZOT-nak a kongresszusi versenyről szóló felhívása. Munkahelyenként tárgyaltak a dolgozók a kongresszusi versenyről és ott határozták el, mit tesznek a terv teljesítése érdekében. A kongresszusi verseny tapasztalatairól kértünk tájékoztatást az Építők Szakszervezetének Tolna megyei elnökétől, Kiss Ferenctől. — A dolgozók kezdeményezésére indult szocialista munkaverseny eredményes — mondotta Kiss elvtárs. — Annak ellenére, hogy az építőanyaggyártó és magasépítő ipar az idén mintegy 3 —4 hónapos kieséssel kénytelen feladatát megoldani, az első féléves tervet 95—105 százalék közölt teljesítette. — A kongresszusi verseny szervezése, értékelése szakszervezeti munkává vált. Ellentétben a korábbi gyakorlattal, elértük, hogy az üzemi alapszervezeteink gazdáivá váltak a versenynek. Márciusban és áprilisban az első és a második negyedévi tanácskozásokon a dolgozók a határidők rövidítésére, az építési költségek csökkentésére tettek ígéretet. E vállalásokat teljesítik. A Palánk A sorozat előadásai: augusztus 9-én: Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok, augusztus 31- én: Skvarkin: Egyszerű kislány, szeptember 23: Dihinovicsnüj— Szenes: Nászutazás, október 12- én: Római gyerekek, október 29: Csárdáskirálynő, november 16: I Kőszívű ember fiai. Téglagyárban például, de általában a téglaiparban 60 forinttal olcsóbban készítik a tégla ezrét, mint azt a terv előírja. A magasépítő iparban főleg a kivitelezés minőségi javulása érdemel említést. Az építőipari üzemekben csak ott tapasztalható visszaesés, ahol nem tudták biztosítani a szükséges műszaki, technikai feltételeket —mondotta Kiss Ferenc. Azután arról beszélt, hogy a szakszervezeti alapszervek nemcsak szervezték, hanem állandóan figyelemmel kísérték a dolgozók kongresszusi versenyét. Segítséget nyújtanak, ahol az szükséges. A Dombóvári Cementüzemben a dolgozók azt vállalták, hogy az éves tervet a VIII. kongresszus idejére teljesítik. De az első negyedévben nem biztosították a szükséges feltételeket és nem teljesítettéle a tervet. Az első negyedév végén a szakszervezet megyei bizottsága és a vállalat vezetősége intézkedési tervet készített, s azt a dolgozókkal történt beszélgetések után, megvalósította. Az üzem már teljesíteni tudta II. negyedéves tervét, s valószínű, az év elején tett vállalásokat a dolgozók megvalósítják. A határidők rövidítése az ed- dig átadott építkezéseken sikerült. A lakásépítéseknél egykét hónappal, termelőszövetkezeti építkezéseknél két-bárom héttel rövidítették meg a tervezett építési időt. Ez is bizonyítja, hogy eredményes a dolgozók kongresz- szusi versenye. A kongresszusi verseny idején mintegy 5 százalékkal nőtt az építőanyagiparban az egy főre jutó termelési érték a tervhez viszonyítva. — Ebben a hónapban tartjuk a szakszervezeti taggyűléseket. Ezeken értékeljük a kongresszusi versenyt. Itt mondjuk el, hogy a dolgozók további eredményes múnkajáHóz milyen sürgős tennivalók szükségesek. Természetesen a dolgozók is elmondják véleményüket. Mi azt támogatjuk, s javaslataik megvalósítását szorgalmazzuk. Az építőmunkások kongresszusi versenye eredményes. A helyenként tapasztalható szervezési és műszaki hibák felszámolása, a verseny értékelése, az élenjárók népszerűsítése további sikerek alapja lehet. — fejezte be tájékoztatóját Kiss Ferenc. Gyenis János Színházbérletet ad ki a paksi művelődési ház — Mi az a 600 hold! Én megeszem a 600 holdat. Legalább 1000 holdat fogok az idén learatni a VIII. pártkongresszus tiszteletére... Menetközben kérdezem meg: Kenyérgyár — pék nélkül Mit tud a „Matador7? — Ötven mázsa kenyér egy műszakban — Hogyan csinálja ezt Török elvtárs, s egyáltalán hogyan tudnak learatni kombájnonként 600 holdat? Mi a titka országra szóló teljesítményeiknek? — Mi a titka? Én ezt nem tudom megmondani, mert tulajdonképpen nincs is titka. Inkább én kérdezném, mi a titka annak, hogy egyes helyeken olyan alacsonyak a teljesítmények ... Ilyen ember a Török Sándor... És ilyenek a többiek is, a nagydorogi kombájnosok, akiknek a többsége Török elvtárs tanítványa és akik Zsoldos igazgató szerint a gépállomás legkiválóbb emberei, 1 Tóth József kombájnossal a sárszentlőrinci Petőfi Tsz búzatábláján találkoztam. Egyéves ismerősök vagyunk, tavaly is találkoztunk Kajdacson. Akkor Tóth József még tanulta a szakmát, először aratott kombájnnal. Idén már úgy vezeti a gépet, hogy egyik nap majdnem 600 mázsa volt a teljesítménye. Hajnalban gépre ült, s leszállt róla este tízkor, 35 holdat hagyott maga mögött. Minőségi munkájáról Nyirádi József, a tsz főagronómusa nyilatkozott. — Csak annyit mondhatok, hogy még a kombájnszalmát is Hatalmas ke mencék, rekke- nő hőség, félmeztelenre vetkőzött sürgőforgó emberek jutnak az eszembe, valahányszor kenyérgyárról hal lók. Hosszúnye- lű lapátok nyúlnak a kemencék parázsló gyomrába, piros, ropogósra sült .kenyereket, cipókat emelve ki onnan. A terem másik sarkában liszt porzik a magasba, amikor a zsákokból a dagasztó vályúkba öntik a fehérré őrölt búzát és a legfiatalabb emberek is pillanatok alatt deresedő hajú öregekké válnak. Kétma- rokkal szórják a sót, a tompa fényben a masz- szát gyúró, meg szaggató pékek karján és hátán yonagjó játékot Fotó: Bakó űznek az izmok. így élt bennem a pékség, a sütőüzem képe, egészen, addig, míg a dombóvári épülő új kenyérgyárba nem látogattunk. A gyár szó ugyan egy kissé túlzás, mert méreteiben szerényebb, mint a szekszárdi kenyérgyár, de ahogv a lisztből kenyér lesz majd ott, az inkább gyárra emlékeztet, mint a régi pékségek, sütődéle munkájára. A falak mindenütt állnak, az előcsarnokban Szép János és Miklós Márton már a csempéket illesztik egymáshoz, a belső teremben pedig szerelők hada dolgozik a gépek felállításán. Semmi sem hasonlít itt a pékségre. A kemencék hófehér zománc bo- rításúak, homlokán az elnevezés: „Matador”. Faszénre itt semmi szükség, a két gépkemencét gázolajjal fűtik. A szerelést Fühwirt Ferenc irányítja, de minden mozzanatot megbeszél egy másik, kockás inges szerelővel. Ezek a beszélgetések meglehetősen furcsák, magyar és német szavak keverednek benne, aztán egy pillanatig gondolkozó csend áll be, majd kézzel- lábbal folyik tovább a tanakodás az osztrák szerelővel, Fritz Voglsingerrel. A falra akasztott táskarádióból tánczene szól és a csavarhúzók mintha ütemre fordulnának mestereik kezében, olyan ritmusosan folyik a munka. — Az országban ez az ötödik hely, ahol ezeket a modern sütőkemencéket beszereljük. Dunaújváros, Pest, Fonyód és Szeged után most Dombóvárott álltunk neki a munkának. — meséli Fühwirt Ferenc. _— A két gép sok mindent tud. Tíz óra alatt 50 mázsa kenyeret süt ki, kezelése könnyű, szabályozása egyszerű. Ezekkel a kemencékkel egy mázsa kenyér sütési költsége mindössze három— három forint húsz fillér. Amíg mesél, kirajzolódik előttem a gépsor láncolata, a keverő és dagasztó gép, meg a formázó futószalag rendszere. Ezeknek a gépeknek még csak a betontalapzata . áll. A földön szij ács és üveggyapot hever elszórva, és amikor körbejárunk, ládákon, szerszámokon lépünk keresztül. A hatalmas üvegablakokon árad be a fény, egészséges, tiszta munkahely lesz belőle. A határidő szeptember 31. Addigra készen kell állni mindennek, hogy októbertől kezdve már ez az üzem láthassa el friss kenyérrel és péksüteménnyel Dombóvári és környékét. >■' (Monostori)
