Tolna Megyei Népújság, 1962. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-19 / 167. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1962. július 19. forradalom a junták földjén HARMAT ENDRE; — Váltoxik a cukor íze... — XII. Szóvivője — mert ilyen is van — időnként kijelenti az érdeklődő újságíróknak, hogy Fulgencio Batista jelenleg nem folytat politikai tevékenységet és a kubai események iránt csak mint egyszerű hazafi érdeklődik... Az egyszerű hazafi kezéhez több mint húszezer kubai vére tapad. Az az ismételt nyilatkozat, hogy a lakosztály ura nem folytat politikai tevékenységet, a legarcátlanabb hazugság. A most 60 éves diktátor egész napi tevékenysége és minden gondolata ugyanis arra irányul, hogyan lehetne az „Antillák Gyöngyén”, a földkerekség egyik legfestőibb szigetén megállítani és visszafordítani a történelem kerekét Vagy még egyszerűbben: hogyan lehetne visszajutni. A Főnök megmondta... Szóvivője egyik nyilatkozatából kiderül, hogy Batista politikai tevékenységének egyik megnyilvánulását valahogy úgy nevezhetnénk, aktív duzzogás. A szóvivő ugyanis azt mondotta egy nagy Londoni lap riporterének: — A főnök határozottan dühös az Egyesült Államokra. Ö már 1957-ben közölte az amerikai biztonsági szervekkel (f), hogy Fidel Castro mozgalma Washington szempontjából is komoly veszélyt jelent. Figyelmeztetését nem vették elég komolyan, hát most tessék. Már ebből is kitűnik, hogy Fulgencio Batistának meglehetősen intenzív kapcsolatai voltak az amerikai biztonsági szervekkel és általában az amerikai kormányszervekkel. Ez a kapcsolat pályafutása során némi előnyöket jelentett mindkét fél számára. Washington számára azt, hogy szőröstől-bőröstől kapott egy országot, Batista számára pedig azt, hogy szomorú száműzetésének egét nem felhőzik anyagi gondok. Vagyona, nyugati becslések szerint mintegy 380 millió dollár. Legyünk precízebbek: ez vagyonának az a része, amit meg tudott menteni. Mindenesetre ebből is el lehet éldegélni, sőt, királyi »sleppet« lehet tartani Madeirán, valamint tisztességes módon fel lehet nevelni a két házasságból származó kilenc gyermeket. Csak két példát említünk meg a gyerekek közül; az egyik amerikai egyetemen tanul, a másik svájci főiskolán. Minderre futja a vagyonból, Fulgencio Batista a világ egyik leggazdagabb embere, tehát életmódján nem volna mit csodálkoznunk... ...Ha nem olvastuk volna a Daily Express című angol lapban ezt a mondatot: »A volt kubai diktátor anélkül folytatja fantasztikusan fényűző életét, hogy vagyonához kellene nyúlnia«. Egyes verziók szerint a megállapítás titka az, hogy a zsarnok felvette az Egyesült Államokban kötött életbiztosításának teljes összegét, legalább is szóvivője ezt állítja. Amiből annyi mindenesetre igaz lehet, hogy az ex- tábornok amerikai pénzforrásai mindmáig nem dugultak el teljesen. Hogyan indult el Fulgencio Batista? Hogyan testesítette meg hosszú esztendőkön át Kuba bel- sorsát és hogyan kötött ki végül is Madeirán? A válaszhoz elengedhetetlenül szükséges egy vizsgálódó pillantást vetnünk Kuba történetére. II. INDIÁN A MÁGLYÁN — Tierra! Tierra! (Föld). — Az árbockosárban ülő matróznak ezzel a kiáltásával kezdődött Kuba újkori története. Az árbockosár Kolumbusz Kristóf vezérhajóján volt. A hajó naplójába a következő bejegyzés került: »1492 október 27-én eddig fel nem fedezett főkké léptünk«. Aztán jöttek, majd valósággal özönlöttek a spanyol hajók. Ko- lumbuszék barátkozással, ajándékosztogatással kezdték, utódaik fegyverrel folytatták. Megkezdődött az indián őslakosság módszeres kiirtása. És ezzel egyidejűleg megkezdődött a festői sziget- ország népének évszázados harca puszta életéért, a szabadságért. A történelem feljegyzi 1511 novemberének egyik napját. Az őslakó siboney-indiánok főnöke, Hatuey serege a legprimitívebb dárdákkal és nyilakkal rontott neki Velasquez spanyol conquistador hordáinak. Az indiánok hősiesen és sikeresen harcoltak a spanyol nehézgyalogság ellen. A tragédia akkor történt, amikor Velasquez bevetette a lovasságot. A szerencsétlen őslakók életükben nem láttak lovat, nem tudták, hogy az előttük megjelenő »szörnyek« egyszerűen állaton ülő emberek. Azt hitték, ló és lovas egy élőlény, illetve gonosz szellem, akit az istenek küldtek ellenük és akik ellen ezért nem is érdemes harcolni. A spanyolok elfogták Hatueyt, a törzsfőnököt is. Alighanem ő volt az első latin-amerikai, aki megismerkedett az európai civilizációnak az Újvilágba is exportált vívmányával: a máglyával. Múltak az évszázadok és a si- boneyekből szinte hírmondó sem maradt. Ugyanakkor a spanyolok felfedezték, hogy a sziget hallatlanul termékeny talaja kedvez egy akkoriban csak királyi csemegének számító Ínyencség, a cukor előállításához. Kuba története — nagyrészt a cukornád története is. A spanyol lovagok birtokában lévő hatalmas ültetvényekhez viszont munkaerő kellett. A hódítók rádöbbentek, most jól jött volna a kiirtott őslakosság. A problémát úgy oldották meg. hogy korvettek indultak Afrika partjai felé — rabszolgákért. A XVIII. században Havanna a világ egyik legnagyobb rabszolgakereskedelmi központja lett. Bármennyire is igyekeztek a hódítók a világtól elzárni és akkori állapotában konzerválni a szigetet, mint minden ilyen szándék mindenütt ez a kísérlet Kubában is kudarccal végződött. Jósé Marti A zizegő cukornád varázslatosan szép birodalmában szerveződött és fellángolt a nemzeti ellenállás, 1849-ben már-már kirobbant a felkelés, amikor valami történt. Az Egyesült Államok, amely már régen szemet vetett a hozzá oly közeli gazdag szigetre, addig érthető külpolitikai okokból támogatást ígért minden spanyol-ellenes mozgalomnak. Amikor azonban Washingtonba eljutott a készülő szabadságharc híre. az amerikai kormány olyan döntést hozott, amely évtizedekre előre meghatározta Kubával kapcsolatos külpolitikáját. Uncle Sam úgy döntött, nemcsak azt kell elérnie, hogy a spanyolok 'kitakarodjanak Kubából, de azt is, hogy Kuba — ne a kubaiaké legyen. A szabadságmozgalom vezetői ezért kaptak 1849-bén olyan értesítést a »jenki-szimpatizánsoktól«, hogy sajnos az amerikai kormány pillanatnyilag semmiben sem segíthet nekik. A mozgalom komoly reálpolitikai érzékkel rendelkező vezetői erre nagynehezen eloltották a felkelés már-már tűzvésszel fenyegető zsarátnokát. Az ezután következő két esztendő során azonban megértették, hogy Washingtonra nemcsak »pillanatnyilag« nem számíthatnak, hanem sohasem. Egy útjuk maradt: a harc — Washington nélkül, vagy ha kell, hát Washington ellenére, a*-:«*»1851-ben kitört a felkelési Nekünk, magyaroknak, mindig a büszkeség forrása marad, hogy az első országos méretű kubai megmozdulás egyik vezetője egy messzire sodródott, Prágay nevű hazánk fia volt Harcostársát, a hazafiak vezetőjét, Naroiso Lo- pezt a spanyolok elfogták és a havannai nyilvános vérpadon lefejezték. Nem sokkal később világossá vált, a »pillanatnyi« amerikai magatartás oka: Washington 120 millió dollár vételárat ajánlott fel a számára oly fontos szigetért. Spanyolország nemet mondott, de a kubai nép is: 1868-ban kitört a második, mégnagyobb- szabású szabadságharc. Vezére: Carlos Manuel Cospedes, abban az évben október 10-én ki is kiáltotta Kuba függetlenségét és nem egészen harmincezer emberrel, hosszú éveken át sakkban tudta tartani az egyik ismert spanyol hadvezér, Dulce tábornok több mint százezer főnyi seregét. Érdekes, a nemzetközi szolidaritásra ebben a harcban is szép példa akadt, a Villa tartománybeli zendülők élén egy Rulov nevű lengyel tábornok állott. Kereken egy évtized kellett a spanyol koronának a Cospedes-féle szabadságharc vérbefojtására... Rövid szünet után elkövetkezett az a felkelés, amelynek vezére Latin-Amerika legnagyobb forradalmára, Jósé Marti volt. Alvezérei, köztük egy Guiller- mann nevű néger óriás, valamint a híres Maceo mulatt paraszt segítségével hadászatilag is nagyszerűt produkált: megveri először Rivera, majd Martinez Campos spanyol tábornokokat. A spanyolok a még nagyobb presztízsveszteség elkerülésére a kegyetlenkedéséről ismert Weyler generálist küldték a felkelőkre. Weyler teljes falukat kaszabolta- tott le, egyik kedvelt módszere a megvakítás volt, szóval hű maradt hírnevéhez. Ez sem segített, a gerillák győzedelmeskedtek. A következő spanyol hadvezér, Blanco tábornok már azt a megbízatást kapja Madridtól, hogy kubai autonómiáról tárgyaljon Marti felkelőivel, amikor... Amerika ismét közbeszól. Felrobban a »Maine« 1898 február 15-én, máig is ^tisztázatlan körülmények között a havannai kikötőben felrobbant a Maine nevű amerikai cirkáló. Ez volt Washington ürügye a spanyol-ellenes támadásra. Ha a robbanás részletei tisztázatlanok is. az amerikai vonal teljesen kristálytiszta. Abban a történelmi pillanatban, amikor Martiék mozgalma mái* csaknem diadalmaskodott, Uncle Sam megvalósította régebbi döntését, amely szerint Kubára ő tart igényt és a Monroe-elvet, amely úgy szól, hogy »Amerika az amerikaiaké«, úgy fogja alkalmazni, hogy »Amerika az Egyesült Államoké«, A marxista történészek a Maine cirkáló felrobbantásától számítják az első modern imperialista háború kezdetét. Az amúgy is hatalma alkonyához érkezett gőgös Spanyolországot sértette, hogy az ócska flintákkal, kardokkal és nádvágó késekkel, az úgynevezett mache- tékkel felfegyverzett rongyos parasztok verték tönkre elit expedíció® seregeit a kubai őserdőkben, felhasználták az alkalmat, hogy ne a »piszkos lázadóknak«, hanem az Egyesült Államok tábornokainak adhassák meg magukat. így történik, hogy amerikai tengerészgyalogság szállj a meg a szigetet. A kubaiak kidolgozhattak ugyan egy alkotmányt, de azt az amerikai kongresszusnak kellett jóváhagynia. (Folytatjuk) Körúton a MÉK-kel Növekvő igények, új feladatok, megváltozott gondok a zöldségtermelésben és az ellátásban Autóba ültünk Nika Károly elvtárssal, a MÉK igazgatójával, s irány a megye. Célunk volt megtudni, mi a helyzet a zöldségtermeléssel, a felvásárlással, javul-e az ellátás, s általában mi újság van a zöldségfronton. Bevezetőben csak annyit: az idei év nehezen indult. A csapadékszegény tél, a késői kitavaszodás, a tavaszi fagyok sok kárt tettek a korai zöldségfélékben, így azok megjelenése késett, a felvásárlás mennyisége alatta maradt a tervnek, és az ellátásban is voltak zökkenők. Az idén a növekvő igényeknek megfelelően a MÉK-nek is növekednek a feladatai. Tervük 5000 vagon zöld ség felvásárlása, mintegy 1000 vagonnal több a tavalyinál. Miért üres a höcyászi és a tamási zöldségbolt? Két zöldségboltot látogattunk meg, a hőgyészit és a tamásit. Mindkét bolt a helyi földművesszövetkezet kezelésében van, s mindkét boltban gond a vásárlók igényeinek kielégítése. A hőgyészi boltvezető elmondotta. hogy még Murgáról, Ka- laznóról és Diósberényből is jönnek vásárlók. Többségük tsz-tag. Piaci napokon először a boltba mennek, mert ott olcsóbb a zöldség. Volt úgy, hogy a piacon a karfiol kilója 5—8 forint volt, a boltban pedig 1 forint 70 fillér. Aztán a káposzta 5 forint volt akkor a piacon, amikor a boltban már 3 forintért árulták. A hőgyészi bolt forgalma jelenleg 80 ezer forint havonta, de lehetne akár 200 ezer forint is. A keresletet megközelítően sem tudják kielégíteni, szinte nincs az az árumennyiség, amit ne tudnának eladni. A falusiak olyan zöldségféléket keresnek, amit azelőtt legfeljebb eladásra termeltek és sose fogyasztottak. Ilyen új cikkek például a karfiol, a karalábé, a retek, a kelkáposzta. Ebből is látszik, hogy ugrásszerűen megemelkedett a falu étkezési kultúrája. Komoly gond Tamásiban a zöldségellátás. A megoldást legtöbben — a járási tanács, az fmsz vezetősége^ is — abban látják, hogy a boltot vegye át a MÉK és a központi alapok terhére lássa el áruval. Az fmsz vezetősége azt állítja, hogy a helyi árualapból nem tudják biztosítani a kereslet kielégítését. Se a tsz-ek, se a háztáji gazdaságok nem adnak a földművesszövetkezetnek árut. Bakonyi János, a MÉK kirendeltségvezetője legyint ezekre az érvekre, ö így érvel: — Nem szervezik meg jól a felvásárlást. Mit csinál a földművesszövetkezet felvásárlója? Úgy tudom műtrágyát kezel, ahelyett, hogy a zöldségfelvásárlást szervezné. Bakonyi Jánosnak igaza van. Öt igazolja jónéhány olyan község példája is, ahol jól megoldják a helyi zöldségellátást. Kur- don például az fmsz a termelő- szövetkezeten keresztül gondoskodik arról, hogy a faluban legyen elég zöldség. A kurdi Uj Élet Tsz kertészetéből 5 holdas területen a falu lakosságának részére termelnek zöldséget. Tamásiban és Hőgyészen is ez lenne a megoldás. A földművesszövetkezetnek a tsz-ekkel. valamint a háztáji gazdaságokkal olyan kapcsolatot kellene kiépíteni, hogy azoktól mindig kapjon annyi árut, amennyire szüksége van a zöldségboltnak. Tamásiban a Vörös Szikra Tsz- nek van piaci standja. Ebben azonban nem sok a köszönet, mert a tsz standján spekulációs tevékenységet is folytat. Hamar Ernő, a tamási földművesszövetkezet ügyvezetője elmondotta* hogy tavaly például a tsz megvárta, amíg a zöldségboltból elfogyott a 2 forint 20 filléres paprika. Amikor ez megtörtént, a standján 4 forintért kezdte el árusítani az ugyanolyan minőségű paprikát. Mi ad most okot a vitára ? Kevesebb a probléma a zöldségfélék nagykereskedelmi értékesítésével. A tsz-ek között és a felvásárló vállalatok között vita mindig volt és lesz is addig* amíg a tsz-ek termelnek és a MÉK, meg a többi vállalat felvásárol. örvendetes azonban most az, hogy a MÉK és a szövetkezetek közötti vitának megváltoztak az okai. A minősítés lassan megszűnik* mint vitaok. A tsz részéről és a MÉK részéről is állandó ember adja, illetve veszi át az árut. A MÉK részéről a körzeti felvásárló minősít, s bevezették a minősítési lapot. Ez azt jelenti, hogy a kért időben a körzeti felvásárló elmegy a tsz-hez átvenni és minősíteni az árut. A körzeti felvásárló minősítése végigkíséri az áru útját a fogyasztóig. Sok nézeteltérés, sok visszaélési lehetőség szűnik meg így és a MÉK vállalja a szállítás esetleges késéséért a kockázatot. Az új minősítési rendszer tehát kedvez a tsz-eknek. Megtanulták a szövetkezeti gazdaságok az áru válogatását* osztályozását és csomagolását is. Úgy készítik elő még exportra is az árut, hogy ahhoz már hozzá sem kell nyúlni. Ez jó dolog. A vita ott kezdődik, hogy az exportnak is van határa. A tsz azonban minden áruját exportra akarja küldeni, mert így többet kap érte. Nehezen értik meg a termelőszövetkezetek, hogy minden árut nem exportálhatunk* mert hazánk lakossága is akar zöldséget enni. Hogyan jövedelmez a zöldségtermelés ? Évről évre jobban. A tsz-ek ebben az évben újburgonyából például nagyon komoly jövedelmet kaptak. A tolnanémedi Kossuth* a szabályi Kapos Völgye, a nagy- kónyi Haladás lényegesen több újburgonyát adott el a tervezettnél és a holdankénti tiszta jövedelmük meghaladja az 5—7 ezer forintot. Az újburgonya esetében még jó az is, hogy utána másodvetéssel lehet hasznosítani a földet. Zöldborsóból kevesebb termett a tervezettnél. Megyei szinten 70 vagon a felvásárlási kiesés. Ennek ellenére nem csökkent, inkább nőtt a jövedelmezőség. A nagyszokolyi Béke Tsz 8 holdról 168. a felsőnyéki Egyetértés Tsz 18 holdról 228 mázsa zöldborsót adott ej 4 forintos kilónkénti értékesítési átlagáron. Egy kiló zöldborsó önköltsége körülbelül 1,30—1,40 forint. / Most dolgozza ki egy bizottság a zöldségtermelés további szakosítását, a modern üzemszervezési, termelési eljárások bevezetésének és elterjesztésének módszereit. Cél: még jobban nagyüzemivé és jövedelmezőbbé tenni a zöldségtermelést. Ehhez a SZÖ- VOSZ nagyarányú anyagi segítséget ad a tsz-eknek. Tehát minden reményünk megvan arra, hogy évről évre javul a zöldségellátás, emelkedik a zöldségfélék termelésének mennyisége, minősége és jövedelmezősége. Addig is azonban mindent mea kell tenni a jelenlegi nroblémék megoldásának érdekében. Gy. J. j
