Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-17 / 140. szám

( 1962. Junius 17. ‘TOLNA' MEGYEI NÉPÚJSÁG Llfffiiidék^nlfliiibb u u cóm a Vígszínház újjáépítése — Elmehetnék már nyugdíjba, de minek? Nem érezném jól ma­gam, ha tétlenül kellene ülnöm. A magasépítőknél dolgoztam éveken keresztül, de aztán átke­rültem a hídépítőkhöz. Nyugod- tabb munkahely ez... — Nagy szaki! — szól oda a transzportőr körül szorgoskodó embereknek. — Egyik emberét küldje a gödörbe. Nem kell oda három ember, elég lesz kettő. — Nézze csak... — fordul oda egy gerendát cipelő munkáshoz. — Ha helyére vitte a gerendát, szedje össze azokat a kátránypa­pírokat és vigye a többihez. Ne hagyjanak szétszórva semmit. — Két hete kezdtük itt a mun­kát — folytatja a megkezdett be­szélgetést—, és egy héttel már előbbre tartanánk, ha nem akad az utunkba a telefonkábel. — Telefonkábel? Hogyan?-— Nem tudtunk arról,; hogy itt, a régi híd mellett fektették a földbe, a bejáráskor nem eseti róla szó. Szóltunk a postának... Ki kellett szedni, de el kellett bontani miatta a zsaluzást is. De így is vállaltuk, hogy a határ­idő előtt két hónappal elkészít­jük. — Milyen lesz az új híd? — Nem is híd ez, inkább csak áteresz. Hat méter nyílású lesz. Mielőtt ideköltöztünk, Kishenyé- ben, a Koppányon építettünk egy hidat. Az nagyon szépen sikerült. A vállalatvezetőség lent volt megnézni. .Mondták isi „'Ez- szép munka volt,,Gyula, bácsi”. Egyébként'itt telj eéen-kom­plett munkát végzünk. Mr építjük meg az úttestet új ^ riyomvónálon — kell vagy kétezer köbméter föld — még á - villanyvezetéket is áthelyezzük. — Csak esőt no kapjunk — pislog a felettünk sűrűsödő, sötét­lő felhőkre —, legalább addig, amíg az alapbetonozást ■ végezzük. — Katona! Azt' a nádfíáHot? .vi­gye oda a motorhoz, meg vigyen kátránypapírt is, ha esni kezd, azonnal le kell takarni. ■— Maguk meg, ott, rakják ösz- sze azokat a deszkákat. No, néz­Négy fiatal tesz szakmunkás-vizsgát a nyomdász szakmában ezekben a napokban a Szekszárdi Nyomdában. A négy közül az egyik, Hoós Ernő a könyvkötő szakmából fog vizsgázni, a másik három fiatal pedig szedésből mutatja be, mit tanult a három év alatt. Július 1-én szakköri kiállítás nyílik a szekszárdi művelődési Házban Július 1-én délelőtt nyílik meg a szekszárdi városi művelődési ház szakköreinek kiállítása. A kiállítás az elmúlt egy évi mun­káról ad számot. A fotoszakkör tagjai az elmúlt év legjobb képeit mutatják be a közönségnek, a képzőművész-szakkör tagjai raj­zaikkal, festményeikkel szerepel­nek. Érdekesnek ígérkezik a hon­ismereti szakkör kiállítása, amelyen a •kirándulásók során gyűjtött anyagok és ' az ■ ott ké­szített fényképek láthatóit. A* ki mit gyűjt kör kiállításán elsősor­ban a gyufacímke-gyűjtemények ígérkeznek látványosnak, de bő­séges lesz a papírszalvéta kiállí­tás anyaga is, ugyanakkor érem és képeslap gyűjteményekben is gyönyörködhet a közönség. A földművelésügyi miniszter utasítása — termelőszövetkezeti vezetők jutalmazásáról A Földművelésügyi Miniszté­rium hivatalos lapja miniszteri utasítást közöl a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszö­vetkezeitekben jó eredményt elért vezetők jutalmazásáról. A Mező- gazdasági Értesítő közli, hogy 1962-ben és 1963-ban az egy szántóegységre jutó gazdálkodási eredmény növekedésétől függően évenként 10 000—30 000 forint ju­talomban részesíthetők a jól dol­gozó tsz-vezetők. A miniszteri utasítás kimond­ja, hogy ha a gazdálkodási ered­mény legalább 20 százalékkal nem növekszik, a vézeíők részé­re jutalom nem fizethető. Gazda­ságilag meg nem erősödöttnek olyan tsz-t keil, tekinteni, amely­nél az 1961-es évben , az egy szán- tqegységre jutó gazdálkódási eredmény 1200 forint alatt volt. Késsül a vizsgám un k a izék csak... csak összedobálták ide,. hogy mindegyikből felfelé áll a szög.. Valamelyik belelép és .megvan a baleset. ' —-.;Ha itt elkészül a híd, hol lesz a következő munkahely? — Nagykónyiban, egy kisebbet, majd, Koppányszántőn a Koppá­nyon építünk hidat. Hát Szekszárdon hogyan ha­ladnak a helyreállítási munkák? >— kérdezi, hirtelen. — .Mert köz­vetlen vihar után. ott voltam a helyreállításnál. - A Fürdőház ut­cában dolgoztunk, meg a Zalka- .hídnál, Elkészült-e már ,a..,Béla tér? , ­— El. Nagyon step lesz,- ha a parkosítás is elkészül. Gyula bácsi, azaz Majoros Gyula, a-- Budapesti Hídépítő Vállalat művezetője, a tamási hídépítés irányítója igazi vándor­madár, mint a többi építőmun- kas. 1 —Most,, mivel a' nyugdíjazás .felé halad, visszaemlékezik-e, melyik volt a legemlékezetesebb munkája? ■— Igen. A vígszínház újjáépíté­se. Építésvezető voltam... 1951 ja­nuárban . kaptam . a megbízatást, és 1951. december 21-én nyitott, mint a Néphadsereg Színháza, a II. Rákóczi .Ferenc fogsága című előadással. De sokszor jött Vár- konyii Zoltán, a rendező... Még el. sem készültünk teljesen a ta­tarozással, már folytak a színpa­don a próbák. Majoros Gyula bácsi méltán lehet., büszke a Vígszínház; újjá­építésére. — Vigye csak szaki azt. a lé­cet a többihez — figyelmezteti az egyik , munkást. — Semmit se hagyjanak szanaszét, a legkisebb fadarabot is szedjék össze. — Hogyan dolgoznak az em­berei? — Virtigli kubikosok — moso­ly ódák -el a művezető. — Az Or- sziághrbrigádr Ánár h£rom év óla dolgozik együtt. Ujfehértőlakból, mátészalkaiakból, tiszafürediek­ből verbuválódott össze. Nagy Já­nos brigádja sáregresiekből áll. Jó munkások ezek, értik a mes­terséget. De azért az embernek állandóan ott kell a szemét1 tar­tania mindenen. Mindenre ügyel­ni kell. Azért állítottak ide, eb­be a beosztásba. Nemde? Bl. Nincs eredményes szakmai vezetés politikai munka nélkül Néhány faluban érdekes jelen­ségre lehetünk figyelmesek ak­kor, amikor a közös és háztáji kukoricák tőszámát nézegetjük. Azt látjuk ugyanis, hogy a közös kukoricában a tsz-tag meghagy­ta azt a.tőszám-mennyiséget, amit az agronógius és a brigádvezető kívánt tőle, ugyanez. a tsz-tag a háztáji kukoricájában a szokásos módon jó lépésnyire megritkítot­ta a kukoricát. Mit mutat ez az első látásra taláp jelentéktelennek tűnő pél­da? Azt, hogy jónéhány tsz-tag nem győződött meg arról: elő­nyöd több kukoricatövet hagyni, mert így több lesz majd a cső. Á közösben meghagyta a több tövét, ’ mért a vezetők így kíván­ták. A háztájiban viszont azzal a’jélszóval, hogy „itt nem paran­csolnak”, a régi, rossz módszert, az „egy lépés — egy tő” módsze­rét alkalmazta. Sok mindent megvilágít ez a példa és fényt vet ezekben a tsz- ekben a gazdasági vezetők rossz munkájára. Ezekben a tsz-ekben a gazdasági vezetők kiadták az ükázt, hogy a kukoricát ilyen, vágy ólyap ‘sűrűén kell meghagy­ni. Azzal nem törődtek, hogy a tag ézt megérti-e, a módszerrel egyetért-e, á lényeg az volt csak- akár meggyőződéssel, akár meg­győződés nélkül,, végrehajtsák az emberek az utasítást. Sokat beszélünk arról, hogy a termelőszövetkezetben, nem lehet utasítgátni. Nos, hát ezekben a termelőszövetkezetekben, ame­lyekre példánk ráillik, az utasít- gatás, a vezetés lelketlen admi­nisztratív módszere a jellemző. Ha a gazdasági vezetők türelme­sen, részletesen elmagyarázták volna: miért kell több tövet hagyni a szokásosnál, s megfelel­nek az összes kérdésre, eloszlat­ják a helytelen nézeteket, akkor a tsz-tagok nemcsak a közösben, hanem a háztájiban is az új mód­szer szerint termelnék a kuko­ricát. Ám eljutottunk a témához, el­jutottunk oda, amire már nagyon sok tsz-vezető rájött: a ísz-ben mindenkinek, a gazdasági veze­tőnek is kell politikai munkát végezni. A termelőszövetkezetben csak az a gazdasági vezető bol­dogul, aki egyben agitátor is, pro­pagandista a szó legszorosabb értelmében. Nem jó elmélet az, amelyet még mindig hajtogat né­hány szövetkezeti szakvezető: ..Politizáljon a párttitkár, meg a tsz-elnök, nekem a szakmai ve­zetés a feladatom.” A politikai munkát nem. lehet elválasztani a gazdaságitevé­kenységtől általában sem, (ja,.a termelőszövetkezetekben különö­sen nem. A szakmai munka gaz­dasági eredménye az emberek munkáján keresztül valósul nie? — és megint csak visszafutottunk oda, ahonnét elindultunk: . népi mindegy, hogyan végzik, az, epn- berek a munkát. Nyilvúnyafc, hogy a tudatos, a meggyőződés­sel végzett munka . gfizdjasidii eredménye mindig jobb, mipt'.a parancsra végzett munkáé. Tehát nem lehet jó ggzdgsági vezető az, aki nem politizál, aki nem magyarázza állandóan . in- tézkedéseirtek okát.. Aki nern „áll meg az emberekkel beszélgetni és nem tanítja, neveli őket, az .új életre, az új viszonyok, között végzett helyes munkára.' . , . Mert ez a politikai munka, ezt a politikai munkát kívánjuk mi a gazdasági vezetőktől, Azt ‘kí­vánjuk. hogy. tanítsák meg a szö­vetkezeti gazdákat a gazdálkodás magasabb színvonalára^ Tanítsák őket az új, haladó termelési rjiö’9- szerekre, győzzék meg őket az -ú j módszerek előnyeiről. Ha szabad így mondani, az állandó politizá­lás érdeke az gazdasági vezető­nek is. Érdeke, hisz ebben "rej­lik munkájának sikere, abbaft, hogy meg tudja-e nyerni az új­nak a szövetkezeti tagok soka­ságát. A termelőszövetkezetben na­gyon sok olyan fórum van, ame­lyet felhasználnak a gazdasági vezetők. Politikai fórummá kell tenni a közgyűléseket, brigádgyű­léseket, vezetőségi gyűléseket'. Olyan politikai fórummá, amely formálja a tudatot, döntögeti á még mindig meglévő régi szem­léletet és építgeti az új világ új szemléletét. Nem véletlenül vetjük fel ép­pen most ilyen részletesen -a tsz gazdasági vezetőinek pólitfzálási kötelezettségeit. Azért beszélünk most ennyit erről a kérdésről, rh’éüt nehéz feladatok előtt 'áüüfik. Jól él kell végezni a nyári mun­kákat és pótolni kell azokat a veszteségeket, amelyeket eddig áz időjárás okozott. Ezeket a nagy feladatokat csak úgy lehet meg­oldani, ha minden tsz-tag tuda­tosan dolgozik, ha :mindenki meg­győződésből teszi azt, amit- tesz. * Gyenis János. S Za tcu%d> Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA A MARSON 25, . . Pajcsadzénak nyilván erős fáj­dalmai. lehettek. Erről beszélt a csíílagá&z zavaros tekintete és összeszorított ajka. Bágyadtan töiölgette ’ verífékes homlokát. Csak el ne veszítse eszméletét! A növények villámként suhan­tak ed a száguldó terepjáró abla­kai előtt. Kámov nem félt ettől a nagy gyorsaságtól. A hernyó­talpak nyomai jól látszottak és az ismert útvonalon semmi ve­szély nem fenyegetett. Űrhajójuk váratlanul bukkant fel előttük. Hófehér törzse, a szé­lesen’ kihyúló szárnyakkal, büsz­kén magasodott ki az alacsony marsbeli bozótok -közül. Kámov elgyönyörködött űrhajójában. Mi­lyen nagy a különbség a. két ra­kéta között. Az amerikai- kicsi, mattszürke, s egész törzse félén­ken lapul - a „földhöz”, mintha félne az ismeretlen bolygótól, amelyre csöppent és amelyen örökre itt kell maradnia. Nyílt az ajtó és Melnyikov ugrott ■ le a „földre”. Kezében hordágy. A terepjáró megállt, Ká­mov hátrafordult: Pajcsadze esz­méletlenül ült helyén. A rázás megtette a magáét. A sebesült arca élettelennek látszott. Ká­mov izgatottan tapintotta ki a pulzusát." Nem, ez csak egyszerű ájulás. Nem szabad tovább kés­lekedni! .Sok függ attól, milyen gyorsan végzi el a műtétet. Siet­ve ráhúzta az álarcot Pajcsadzé- ra és kinyitotta a levegőadagoló csapját. Agtán ráparancsolt az amerikaira: tegye ugyanazt, majd kinyitotta az ajtót és kiszállt. —r Hogy sebesült meg? — kér­dezte Melnyikov, s aggódva les­te társa mozdulatlan testét. Fi­gyelemre sem méltatta Bisont. Egyszerűen megfeledkezet róla. Szétinyitották a hordágyat, rá- f eletették a, sebesültet. Pajcsadze fel sem eszmélt. — Hogyan történt? — kérdezte ismét Melnyikov. Ösztönösen a mellette álló amerikaira pillan­tott. — Jó napot! — nyújtotta kezét neki. — Hagyja! — szólt rá kemé­nyen Kámov., — Gyilkosnak nem szokás kezet nyújtani. Melnyikov ijedten rántotta vissza kezét: Gyilkosnak!? — Ennek. az. amerikai banditá­nak a. golyója sebesítette még Arszén Georgijevicset! — felelte Kámov szándékosan ango-lúí. Tudta, hogy Melnyikov érti ezt a nyelvet. — A gyilkosság, nem véletlenül történt... Előkészítették a fülkéjét? — Igen, előkészítettük. — Zárja be oda. Melnyikov undorodva nézett végig a váratlan vendégen. r. A sebesültet átvitték az űrha­jóra. A nyugtalan Belopolsakij fogadta őket. Melnyikov nyom­ban közölte vele, amit az imént Kámov tó!" hallott. Aztán elvezet­te az amerikait a tartalékfülk'é- be, kívülről rázárta a kerek ajföt és visszatért az obszervátórium- ba, ahol Kámov már sietve ké­szülődött a műtéthez. Az operáció öt percig tartott. — Most aztán csak nyugalom­ra és ápolásra van szüksége — mondta Kámov. — A seb nem súlyos. Az ájulást a szállítás okozta. Azt hiszem, hogy három nap múlva, a start pillanatába már egészen jól fogja magád érez­ni. (Folytatás a 4. oldalon.) ~y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents