Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-13 / 136. szám

1962. június 13. TOLNA MEGYEI NÉPtJSÁG 3 Amíg a suhángból erdő, s az erdőből fa lesz — Pionír fák a domboldalon — ínyenc szarvasok — A mőesényi csonka kúp — A kérdés első látásra roppant egyszerű. Elültetik a fát, felnö­vekszik, s kész az erdő. — Ez a természetes folyamat — hagyja helyben Patkó József, fiatal erdőmérnök a mőesényi domboldalon. — Ezt látja min­denki, vagy legalábbis ezt veszi észre. Amíg azonban a suháng­ból erdő, és az erdőből fa lesz, sok víz folyik le a Dunán... Évek kitartó, célratörő munká­ja szükséges ahhoz, hogy bené­pesedjenek a kopár domboldalak, új flóra alakuljon ki, s a sok helyen erodált talajban megra­gadjon a fa. Harc az egy kicsit amit az erdészek vívnak a Du- naártéri Állami Erdőgazdaság bá- taszéki erdészetének 10 ezer holdnyi területén, a bátaapáti és szálkái tömbben. Tizenegy éve folyik a szervezett munka a ko­pár domboldalak meghódításáért, a régi erdők védelméért, faál­lományuk felújításáért. Őserdő Tolnában Petkovits Henrik, az erdészei vezetője türelemmel magyaráz az üzemi térkép előtt. — Ez a terület — kanyarít kö­rül két hatalmas tömböt — nagyjából őserdő. Eredetét alig ismerjük, emberemlékezet óta er­dő volt itt. Mi magunk között sokat töprengünk, miként ment­sük az állományt, hogyan fris­sítsük évről évre, mert tudjuk mennyire fontos a fa az ipar­ban, s az élet sok más területén. Mentik az őserdőket. Ez a mentés kétféle. Egyrészt a ter­mészetes szaporodást irányítják, másrészt új ültetésekkel pótolják a hiányokat. Nem lehet foghíjas az erdő, még annyi veszély kö­zött sem, amennyi fenyegeti. Vi­har, állat, kis- és nagyvad, egy­formán nehezíti az erdészek munkáját. Az ember már kevés­bé. Azt lehet mondani, hogy a villanyélvágókon kívül csak rit­kán alvad fatolvaj. Viszont az őzek, szarvasok nagy ínyencek. Ha nem találnak maguknak meg­felelő táplálékot, jóízűen lecsíp- kedik a gyenge fenyők koronáit, s akkor már ott a gond: miként pótolják a hiányt. Az évi kiter­melést is pótolni kell. Évente több ezer köbméter fa kerül el a bányákba, üzemekbe, és a lakos­sághoz. Ezek helyére újak kerül­ját kell viselni, mint a gyermek­nek. Legalább annyira félteni, őrizni, mint az első lépéseket próbálgató apróságokat. A borotválkozó fenyők A mőesényi domboldalon ál­lunk Patkó Józseffel. Az új tele­pítések szinte csonka kúp alak­ban ölelik körül a községet és határát. A fennsíkon szőlők, bú­zatáblák, a harminc, negyven fo­kos lejtőkön pedig erdő, erdő, erdő. Nyolc, vagy tíz évvel ezelőtt ültették el itt az első suhángo- kat. Mára remek tölgyes és fe­nyőerdők díszítik a domboldalt körben. Ez alatt az idő alatt mintegy 600 hektár területen ke­rült a löszbe a fa, s már látszik, milyen remek eredményt hoz a talaj javulásában. Megszűnt az erózió, hízik, kövéredik a barna erdei talaj. Valóságos szanatóriumi kör­nyezet. Akinek valami baja van, csak ajánlani tudom: járjon so­kat erdőben, megnyugszik, meg­gyógyul. Patkó József közben az erdei és fekete fenyő termé­szetrajzáról tart előadást. — Ez a telepítés nyolc éves — mutat az előttünk húzódó domb­oldalra. — Most ritkításra vár. Aztán egy ágat tör le. — így tisztítja, szinte borotvál­ja önmagát a fenyő — mutatja — Alsó ágait leszárítja és elhul­latja, de csak erdei telepítés ese­tén. Addig azonban, amíg idáig el­jut egy erdő, sok minden törté­nik körülötte. Kezdjük talán ott, hogy az idén mintegy kétmillió csemetét ültettek el. S azokat gondozzák, kapálják, ápolják most. Egy hároméves telepítés­hez érünk. Szinte ünnepélyesen szól Patkó József: — Ez egy idős erdészünk, Tóth János bácsi utolsó munkája volt. Nem sokkal az ültetés után meg­halt, de ebben a szép fenyvesben itt hagyta emlékét. Sok szó esett eddig a fenyő­ről. S ez nem véletlen, mert úgynevezett pionír fa. A lekopott, erodált domboldalakon lagköny- nyebben a fenyő ered meg, s bár a fenyőtű nehezebben oszlik, mint a lombkorona, mégis jól hasznosítja a sovány talajt. Mi legyen a kopár dombokkal ? Sok a kopár domboldal Tolna megyében. Ez kicsit megkeseríti az embert. Az erdészek meg nek, s a csemetének úgy gond-1 akarják ezeket hódítani. Néha Változatlan feltételekkel, július elsején kezdődnek az 1963. évi állathizlalási szerződéskötések azonban több nehézséggel kell megküzdeniük. Nem csak a me­redek, hanem egyéb is kerül. Ilyen például az alsónánai prob­léma. Akik a környéket ismerik, tudják: a község környéke egy nagy katlan. A legnagyobb ne­hézségek árán lehet csak művelni a meredek lejtőket. S közben pusztul a föld. Egyszer már pró­bálkoztáik, de eredménytelenül. Most újra felvillant a remény. Ez azonban csak egy a sok kö­zül. A kérdés így vetődik fel: mi legyen a meredek dombolda­lakkal? Patkó József ezt mondja: — Dombjaink többségét hasz­nosíthatjuk gyümölcsössel, vagy erdővel. Nehezebben térülnek meg itt a költségek, de megéri. Nehéz elszakadni a mőesényi domboldaltól. Festői látványt nyújt a fiatal erdő, s szép re­ményre jogosít minden új tele­pítés. Már búcsúzkodunk, ami­kor szarvas iramodik át a feny­vesen. Csodálkozom. — Ez már mindennapos ná­lunk. A nagyobb vadak is felke­resik fiatal erdőinket, mert a bátaapáti és szálkai erdőtömb kapcsolódik a Mecsek nyúlvá­nyaihoz. Néhány kilométer csak a távolság, s szarvasnak, disznó­nak az semmi. Szívesen időznek erdeinkben... S hogy ne csak időzzenek, ha­nem ott is éljenek, ahhoz az kell, fáradoznak, hogy a sok millió suhángból erdő, az erdőből pedig fa, vagyis a népgazdaság műkö­désében fontos nyersanyag le­gyen. NAGY ISTVÁN Az átszabott család... A lengyeli mezőgazdasági szak­iskola festői szépségű parkjában, a fák alatt egy csoport fiatal áll, gyűrűt formálva. Mellettük, fe­jük felett méhek sok ezre ciká­zik zümmögve, de ügyet sem vet­nek a szorgalmas kis rovarokra. A legtöbben idegesen hadonászni kezdenek — a csípéstől félve —, ha csak egy is a közelükbe száll. Amint a gyűrű szétnyílik, látni, hogy egy kaptárát állnak körül, s egyikük egy marok méhet emel ki és terít ki újságpapírra. | Fehérköpenyes ferfl magya­ráz: — Ez tehát a kábítás lényege. Valamennyi ott van a kaptár fe­nekén. Amint látjátok, már kez­denek magukhoz térni. Ha telje­sen feléledtek újra, tájoló repü­lést végeznek, mert elfelejtették régi helyüket. Mire jó tehát a kábítás? — Ilyenkor át lehet helyezni a családot — felel egy rövidre nyírt hajú fiú. — Most pedig megvizsgáljuk az átszabott családot — jelenti ki a tanár. — Csanád, te végzed az átvizsgálást. — Átszabott család? — gondol az ember valami képtelen foga­lomra, például, hogy Galagonya Gábor úriszabó a nagyollóval kezdi fejteni a nagypapát, majd sorra veszi az egész családot, és a maga ízlése szerint férceli ösz- sze újra. < — Az átszabott család áz, ame­lyiket korszerűtlen, kicsi kaptár­ból nagyobbá, korszerűbbe tele­hogy mindenki becsülje meg az i pítünk át — felel a Csanádnak erdészek munkáját, akik azért j szólított fiú, miközben szakava­tott mozdulatokkal bontja fel a kaptárát és emeli ki a kereteket, amelyekben a lépen méhek sere­ge szorgoskodik. Ott szaladgál a család feje, az anva, a „király­nő”, néhány zömök testű here­Halálos kimenetelű baleset Dombóvárott Dalmandról kerékpározott teg- I a közelben tartózkodó szemtanúk nap Dombóvárra Szűcs Istváh 23 éves dalmandi lakos. A Dom­bóvár előtti patkó-kanyarnál az Autóközlekedési Vállalat egyik kocsija megelőzte, ő pedig az út­testre zuhant, koponyaalapi tö­rést szenvedett, s kórházba szál­lítás közbeh meghalt. A baleset megtörténte után azonnal megkezdték a vizsgála­tot az okok kiderítésére. Amint elmondották, Szűcs István a lej­tős úton versenyezni akart az autóval. A Dglmand felől érke­ző autóbuszjárat utasai is meg­jegyezték, hogy előzőleg már az ő kocsijukkal is versenyre k~lt. Feltehetően, ahogy nagy sebes­séggel haladva félrehúzódott.egy kicsit, az út peremétől fordulha­tott ki a kerékpár hátsó gumija, s így következett be a halált okozó zuhanás. méh, és a legkisebbek, a fárad* hatatlanul jövő-menő dolgozók. Egy birodalom ... — Jó erős család... — hang­zik a megállapítás. | A tanár az bájára pillant — az épületből ide nem hallik ki a csengetés —, majd megszó­lal: — Tíz perc szünet. Iskolások között vagyunk te­hát, olyan iskolában, amelyben a fő tantárgy a méhészet. Len­gyelben működik az ország egyet len szakiskolája, amely — egy év alatt — méhész képesítést ad. A tanulók összetétele is vegyes. Fiatalok, akik majd méhészettel akarnak foglalkozni, és időseb­bek, akik a gyakorlati tapaszta­lat mellé képesítést is akarnak szerezni. Miután az ország egyetlen ilyen iskolája, a tanulók is az ország különböző részeiből sereglettek össze. Dienes Károly borsodi, Ba­kos Csanád Sátoraljaújhelyről jött, Kustyán Gyula Göcsejből, Veres Mária Biharból, Pintér Rozália Fejér megyéből. Csak két Tolna megyeit találunk: a bo­gyiszlói Molnár Gyulát és a fad- di Mácsik Györgyöt. Az elméleti oktatás mellett nagy helyet kap a gyakorlat. Az iskolában minden tanulónak van egy család méhe, amelyet egész éven keresztül gondoz, tanári irá­nyítással. Azonkívül a nagyüze­mi gyakorlathoz rendelkezésre áll a tangazdaság száz méhcsa­ládja. I A siüne» letelt ismét kez. dődik a gyakorlat. — Tegnap bemutattuk a fü- rösztéses anyásítást — mondja Dunkel Lehel tanár. — Most va­laki elvégzi egyedül. Erre a mé­hészetekben állandóan szükség van, hiszen az anya elpusztulhat, vagy más egyéb okok miatt kell új anyát helyezni a családhoz. Tehát a fürösztéses anyásítás lé­nyege az, hogy az anyát mézes vízben megfürösztjük, elveszti eredeti szagát, így a család be­fogadja, nem pusztítja el. Hoz­zátok csak a mézes vizet... — Kérek engedélyt, hogy fel­mehessek és hozzak — mondja egyik fiatal tanuló. — Hát az, amit tegnap hasz­náltunk, hova lett? A fiú a többire néz, látja, hogy többen kuncogni kezdenek, za­vartan kiböki: — Megitták, tanár úr. B. I. “Ttaímd Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA A MARSON Érvényben -maradnak az alacsonyabb súlyhatárok, megújítják a takarmány juttatási és a törlesztéses süldőkoca-akciót Az ez évi átadásra történő ál­lathizlalási szerződéskötések or­szágosan jó eredményeket hoztak, ami azt bizonyítja, hogy a szer­ződési feltételek megfelelnek mind a termelőszövetkezetek, mind pedig a háztáji és egyéni gazdaságok érdekeinek. Ezért a kormány olyan határozatot ho­zott, amely szerint az 1963. évi átadásra történő állathizlalási szerződéskötéseket ez év július elsejével változatlan feltételek mellett kell megindítani. A sertéshizlalási szerződések­nél — a korábbi évekéhez képest — kedvezőbb feltétel, hogy az 1962. évre megállapított alsó súlyhatárokat a jövő évre is ér­vényben tartják. így a hús- és húsjellegű sertések átvételi alsó súlyhatára 1963-ban is 100 kiló, a zsír- és zsírjellegű sertéseké pe­dig 120 kiló lesz. Ugyanakkor változatlanul érvényben marad­nak az eddig alkalmazott vétel­árak. Az alapáron kívül a termelő- szövetkezetek továbbra is meg­kapják a nagyüzemi felárat és a rövidlejáratú hitelt, a háztáji és az egyéni gazdaságoknak pedig állami áron sertésenként 1,5 má­zsa abraktakarmányt, valamint az eddigi összegben készpénz­előleget bocsátanak rendelkezés­re. A háztáji és az egyéni gazda­ságok részére a jövőben is fenn­tartják a süldőkoca kihelyezési akciót, amely szerint a hitelben kapott koca árát annak szaporu­latából törleszthetik le. Változat­lanul lehet szerződést kötni vem­hes koca tartására és süldőneve­lésre. Általában változatlanok a Szer­ződéses marhahizlalás, valamint az alacsonyabb súlyú, szerződéses növendékmarha-nevelés feltételei is, a különbség csupán annyi, hogy — a növendékmarhák ese­tében — most már zömmel 160 kilón felüli állatok átadására köt­nek szerződést. 21. Belopolszkij figyelmesen végig­mérte fiatal társát — Menjen — szólt aztán. —És ne izguljon! Idejében visszatér­nek. Nincs semmi oka a nyugta­lanságra. Még ha volnának is nagy vadak a Marson, nem merik megtámadni a terepjárót. — El­hallgatott. Majd kis idő múlva igy foly­tatta: — Elvben mégis van egy ve­szély ... A Marson homokviharok szoktak tombolni. Olyannyira erő­sek és akkora területen uralkod­nak, hogy teleszkópjainkon a Földről is láthatjuk őket. Nagyon elcsodálkoztat e légkör nyugodt­sága, amelyet második napja ta­pasztalunk. A szél hatalmas ho­moktömeget szokott felkapni és óriási sebességgel száguldozik ve­le. A terepjáró azonban ennek figyelembevételével készült. Mo­torja megbirkózik a viharral, az irányt pedig meg tudja adni a rádióiránvzó. Azonkívül a viha­rok főleg azokban a sivatagok­ban tombolnak erősen, amelyeket ide jövet láttunk. Ne felejtse el. hogy ml egy mély medence al­ján vagyunk. A terepjáró aligha megy túl a medence határain. Úgyhogy ne féljen, barátaink sér­tetlenül térnek vissza. Belopols2klj nyugodt, kimért hangon beszélt, de Melnyikovot nem csapta be ez a látszólagos nyugalom. Feltűnt neki a válasz terjedelmessége, ami oly idegen volt Belopolszkijtól. Fogta hát a készüléket, átmászott a nyíláson és elindult a fotólaboratóriumba. Belopolszkij résztvevő tekintet­tel követte. Majd sóhajtott egyet és a rádióállomáshoz fordult. A vörös fény továbbra is egyenle­tesen és megnyugtatóan égett. A terepjárón minden rendben van. Eltelt egy óra. A terepjáró és az űrhajó között ismét lefolyt egv rövid beszélgetés. Semmi újság. A terepjáró még mindig ugyan­olyan tájon halad, mint addig. Minden rendben. Melnyikov és Belopolszkij szá­mára végtelenül hosszúnak tűnt ez a reggel. A Nap lassan köze­ledett a zenithez. A kinti hőmérő tizenöt fok meleget mulatott. A Nap állásából ítélve „helyi idő szerint” körülbelül tizenegy óra lehetett, amikor Kámov közölte, hogy száz kilométert tettek meg. — A motor nagyszerűen műkö­dik — mondta. — Még ötven ki­lométert megyünk, aztán délnek fordulunk. Két óra telt el. Itt volt az ide­je a következő beszélgetésnek, de a rádióállomás hallgatott. Az óramutató rég elhagyta a meg­beszélt időpontot. A jelzőlámpa még mindig azt mutatta, hogy a terepjáró rádiója működik, a hangszóró halk recsegése arról tanúskodott, hogy az űrhajó rá­dióállomása is rendben van. Kap­csolat mégsem volt közöttük. Belopolszkij bekapcsolta a mik­rofont. — Miért hallgatnak? — kér­dezte. — Válaszoljanak!... Vála­szoljanak! ... — Várt egy kicsit, aztán újból megismételte szavait. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents