Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

1962, június 10. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSA6 3 (Viliág, Jlidicéről A kirándulásra hárman indul­tunk el. Erika Vajnorska, a tol­mácsunk, Hans Herbst Lipcséből, s jómagam. Utunk szépen gondo­zott komlóföldek között vezetett. Beszélgettünk, nevetgéltünk, ahogy ez fiataloknál szokás. Ám Erika egyszerre elkomo­lyodott. Furcsa felhő futott át az arcán, s nem tudom miért, én ak­kor azt a felhőt a kladnói üzem felszálló, szinte ködszerű gőzéhez hasonlítottam. Hans nem bírta a szótlanságot, de Erika mutatóujját a szájára tette. — Mindjárt ott leszünk Lidicén — suttogta. Bennünk is fészket vert a csend. Nem beszélgettünk, nem nevettünk, hírekből összeállított emlékek elevenedtek meg előt­tünk. Akár valami lassan perge­tett, szakaszokból összeállított film, úgy vonult el előttem az a júniusi nap, a lidicei borzalmak napja. Lövöldözést, kutyacsaho- lást, jajszavakat hallottam, s fur­csa kavalkádban keveredtek fe­jemben a visszacsendülő hangok. Megérkeztünk. Kocsink a Béke és barátság kertje mellett állt meg, közéi a rózsafákhoz. Ismét megilletödött- ség vett erőt rajtunk, olyan, ame­lyiktől nem tudtunk szabadulni, amíg a városban jártunk. Ö fogadott bennünket, akit így ismernek a turisták: Lidicei Asz- szony. Erika mondta el: ő az, aki a felnőttek közül egyedül túlélte a borzalmakat, s mint élő szem­tanú, ma az egész világ előtt vádolja a fasizmust a szörnyű tettért. Arcán talán még annak a ráncait viseli, mert a kor nem tudja ennyire megöregíteni az embert. Haja ősz, szinte teljesen fehér, egyetlen hajtincs sem őr­zi eredeti színét. — Ott történt — mutatta Haris­nak. A völgyben, néhány fenyőfa között áll egy szerény jel. Ez volt húsz évvel ezelőtt a Horák csa­Kladnó felől autóbusz érkezik. Iskolások, tizennégy, tizenöt éves fiatalok érkeztek. Ők már nem ismerték a háború borzalmait, akkortájt születtek, amikor fel­szabadult Lidice és az egész Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság. Most megdöbbenéssel hall­gatják a szörnyűség történetét. A rövid, de élő történelemóra évül- hetetlen emlékeket vés a szívük­be. A múzeum felé indulunk. Az újjáépült városka modern és szé­pen gondozott házai között hét­köznapi élet folyik. De valahogy ünnepélyesebb, mint máshol ta­pasztaltam. Nem tudom, mi okoz­za ezt. Talán a 33 ezer rózsatő közelsége, amelyik a világ min­den tájáról érkezett_ a Béke és barátság kertjébe? Árra gondo­lok, hogy leginkább az emlékek teszik ilyen vasárnapiassá a hét­köznapokat a más városokból ide települt bányászok körében. Az új városról néhány szót. Li­dice szebb, mint valaha volt. Igazi munkásvároska, valóságos kis újkori múzeum. Az ember élniakarásának, alkotásvágyának szép szimbóluma. Lidice nem a régi helyén épült fel. Azt a te­rületet, mint egy temetőt, üre­sen hagyták. Nem bolygatja’ az áldozatok nyugalmát. A dom- oldalon azonban másik, egy új Lidice épült. Kertes házakban él­nek itt a munkások. A kertekben virágok, rózsabokrok pompáznak, ezernyi színben. A múzeumban is időzünk. Épp azokban a percekben kezdték ve­títeni a vérengzésről készült fil­met. Mert a gyilkosoknak még arra is volt gondjuk,, hogy film­re vegyék gaztettüket. A falak mentén vitrinek, fényképek, hasz­nálati tárgyak. Ennyi maradt a régi városkából. Búcsúzkodunk. Eltelt egy nap, egy évforduló, a lidicei vérengzé­sek évfordulója. Húsz évvel ez­előtt történt. Már, éppen indulni akartunk vissza Prágába, amikor Történelemóra. Fiatalok hallgatják a mártírvárosok emlék­műve körül Lidice tragédiájáról szóló történetet. iád otthona. A Horák fiúk a szovjet csapatok oldalán harcol­tak a fasiszták ellen, s a vandá­lok bosszúja tudta, melyik helyet kell kiválasztani. Lassan mentünk. A parkban épített félkör alakú emlékmű kö­rül nagyobb embercsoport. Ango­lok betűzgetik a feliratokat. — Varsó, Oradóur, Coventry, Marsala, Hirosima, — birkózik a mártírvárosok nevével egy angol nő. Fényképezőgépek kattannak. Ezt a felvételt nem lehet kihagy­ni. engedve a szíves meghívásnak, ellátogattunk a Vaclav-házba. Rövid volt az ottlétünk, sürgetett az út, de a háziasszony nem en­gedett el bennünket üres kézzel. Egy tő rózsát csomagolt papírba, s Erika kezébe adta. — Vigyázzon rá asszonyka, ápolja, gondozza — mosolygott. Erika majdnem elsírta magát. Megsímogatta a gyenge szirmo­kat, s még aznap elültette otthon Prágában, a parányi kertben a lidicei virágot. SZOLNOKI ISTVÁN Ünnepi századgyűléssel fejezték be a kiképzési évet a bonyhádi A bonyhádi járási Alpári Gyu­la munkásőrszázad személyi ál­lománya az elmúlt napokban tartotta ünnepélyes századgyűlé­sét. Az ünnepi századgyűlésen részt vett Mészáros Béla elvtárs, a járási pártbizottság titkára.' A század parancsnoka és a járási munkásőrök pártbizottság titkára értékelte a személyi állomány munkáját. El­mondották, hogy megálltak he­lyüket a munkásőrök a nehéz harci feladatok végrehajtása so­rán, de a termelő munkában is a legjobbak között találhatók a munkásőrök. Kőműves-tanulók a cementgyárban Reggel hat óra. A különbusz már előállt, az osztály' is együtt van. Vidám, jókedvű tizenöt- tizenhatéves fiatalok szállnak be a kocsiba. Különösebb izgalom­nak, megilletődöttségnek semmi jelét nem látom, úgy látszik, nem ritka eset, hogy a szekszárdi ipa- ritanuló-iskola egyik osztálya ki­rándulásra indul. Az I. kőműves­osztálynak ez az első kollektív kirándulása, de mint egy későb­bi „köz vélemény kutatásból” ki­derül, a fiatalok nem először tesznek ilyen nagy utat Arra a kérdésre, hogy kinek volt ez a legnagyobb utazása, senki sem jelentkezik. Ki nem látta még a Balatont, vagy ki nem járt még a fővárosban, hat-hét tanuló áll fel. De ok is hamarosan pótol­ják, hiszen már tervbe vett az osztály egy őszi, háromnapos utat. És nagyjából tudják is, hogy mit fognak látni, tanulták. Kö­rülnézni egy cementgyárban azon ban mégis érdekesnek ígérkezik. Az első „állomás” Bátaszék. A bátaszéki templom. No, nem hol­mi reggeli ájtatoskodásról van szó, a templom mint építészeti alkotás érdekli a gyerekeket. Viszmeg Lajos igazgatóhelyettes „vizsgáztat”. Milyen stílusban épült? — Rá a „kórus”: Gót.stí­lusban. — Miről ismerni meg? — Lándzsahegy alakú boltívek, rozetta ablakok... támoszlopok... Baranyába érünk, Mohács mel­lett elkanyarodik a busz, majd hamarosan feltűnik a nagyhar- sányi hegy, oldalában a kőbánya. Következik a kirándulás fő cél­ja: Beremend. Először a vasút­állomás melletti mészégető ke­mencéket nézzük meg. Találomra kérdezem meg az egyik tanulót: Milyen kemencék ezek. Háromféle mészégető-kemen­cét ismerünk, boksa-, akna-, és körkemencét. Ezek bok­sakemencék. Egyikük sem látott még, de ez csak bok­sakemence lehet. A gyárban két fiatal műszaki kalauzolja a fiatalokat Fekete József energetikus és Pothorszky Vince meós. Rövid tájékoztatás a gyárról, amiből megtudjuk, hogy . kiváló minőségű nyersanya­ga van az üzemnek, a gyár mel­letti bányában egy helyen talál­a társaságot. Kézről kézre járnak a védőüvegek, amelyeken keresz­tül — a kémlelőablakokon át —• a kemence égőterébe lehet nézni. Mindenki zsebre tesz egy-két darab klinkert, emlékül. A gyűj­tőszenvedély még jobban meg­nyilvánul a mészkő- és márga- bányában, ahol érdekes formájú kristályokat és cseppköveket le­het találni. Az utolsó állomás a laboratórium. Beszállás — indulás tovább Siklósra, ahol a történelmi neve­zetességű várat nézzük meg. El­Televízió 3,30-ért A legutóbbi lottó jutalomsor­soláson sem kerülte el megyén­ket a szerencse. Ugyanis a má­jus havi jutalomsorsolás alkal­mával Tolnán 403-as televíziót és férfikerékpárt, Szekszárdon EG 55-ös rádiót és kristálykész­letet, Bátaszéken 403-as televí­ziót, Dombóyárott 4000 forintos vásárlási utalványt, Decsen fér­fikerékpárt, Nagydorogon cse­mege ajándékkosarat, Bonyhád- varasdon 5000 forintos ágynemű­csomagot és Dunaszentgyörgyön Praktica fényképezőgépet nyer- tolr Irvt.tnznk. ható a két alapanyag, a mészkő és a márga. Ennek köszönhető, no meg a gyárban kialakított jó technológiának, a lelkiismeretes munkának, hogy a gyár az or­szágban a legjobb minőségű ce­mentet előállító üzemek közé tar­tozik. A fiatalok elképzelték már ed­dig is, milyen lehet a gyár, de a valóságban látni, nézelődni a hatalmas derítőtartályok, felvo­nók, golyósmalmok között, nagy élmény. Kicsit szokatlan a hőség, ami a forgókemencéknél fogadja sősorban — leendő kőművesek a látogatók — mint építészeti al­kotás érdekli őket. Harkány a következő állomás. Késő délután van, mire elindulunk hazafelé. A buszban megkérdezem az egyik fiatalt, Nyúl Mihályt, mit tartott a legérdekesebbnek. — A cementgyárat. Valóságban látni mégis más, mint könyvből tanulni. Este majd elmondom apámnak. Ö is kőműves, ő is inas volt valamikor. De cement­gyárat még nem látott. ~<J> Ülést tart a Megyei Tanács VB Kedden, június 12-én ülést tart a Tolna megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Dr. Tuska Pál vb-elnök jelentést terjeszt elő a a feladatkörben tett intéz­kedésekről és a lejárt határidejű vb-határozatok teljesítéséről. Az ülésen megvitatják a megye tűz­rendészet! helyzetét és az ország­részi tűzoltóversenyre való felké­szülést. A napirendi pont elő­adója Kovács Mihály tűzoltó- parancsnok. A következő napi­rendi pontban a tizenötéves la­kásfejlesztési tevékenységről tár­gyalnak, majd megvitatják a vb III. negyedévi munkatervét. Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA MARSON w. Bison tudta, hogy a sötét folt — vér, a lábcsonk pedig a mars­beli sárkány által szétmarcangolt útitársának maradványa. Egész teste remegett. Lábait gyengeség fogta el és kénytelen volt a fal­hoz dőlni. El innen, ebből a bor­zalmas világból!... Befejezni... azonnal! Erősen megmarkolta a hideg acélt és a következő pilla­natban szájához emelte piszto­lyát. De hirtelen összerezzent és karja lehanyatlott. Alig három­száz méternyire a rakétától csil­logó, gyorsan közeledő tárgyat fedezett fel. A napfény meg-meg- csillant felületén, amely valószí­nűleg fémből lehetett. A növé­nyektől nem tudta jól kivenni formáját. Az ablaküveghez nyom­ta arcát és szeme rátapadt a ra­kétához közeledő tárgyra. Autó- tetőre hasonlít — gondolta. — De honnan került volna autó a Marsra? Talán csak a marslakók közelednek az űrhajóhoz? Az utolsó p’llana.tban érkezett volna segítség? Bison szíve vadul kalapálni kezdett a váratlan reménytől. Ha a marslakók gépkocsiszerű jár­művet tudnak alkotni, techniká­juk igen fejlett lehet. Vagy pedig egy másik marsbeli vadállat pán­célja csillog? Ki tudja, miféle lé­nyek lakják ezt a bolygót? A csillogó tárgy nagy sebes­séggel közeledett Célja nyilván az amerikai űrhajó. Néhány má­sodperc múlva Bison meggyőző­dött arról, hogy nem állat az, amit lát, hanem emberalkotta tárgy... Jól látta, hogy a titokza­tos gépkocsi teteje ragyogó fe­hérre lakkozott. Észlények köze­ledtek a rakétához. A következő pillanatban egy kisméretű, hemyótalpas, hófehér színű kocsi növényszárakat tipor­va gördült ki a homokos térség­re és hirtelen megállt. Ablakai­ban emberek látszottak. A kor- mányrúdnál ülő most előrehajolt és Bison hátratántorodott. aztán felkiáltott. Felismerte a fényké­pekről jól ismert Pajcsadze arcát. REGGEL A Naprendszer összes bolygója közül a csillagászok azt a bolygót ismerik a legjobban, amelynek az ókoriak Mars hadisten nevét ad­ták. Azért kapta ezt a nevet, mert színe narancssárga-vörös, s.ez kü­lönbözteti meg a többi „bolygó- csillagtól”. Egyetlen égitest sem váltott ki annyi vitát, feltevést, találgatást, mint a Mars, s egyik sem játszott oly nagy szerepet a csillagászat fejlődésében. A zse­niális Kepler éppen a Marsot fi­gyelve fedezte fel a bolygók moz­gási törvényeit. A Mars kis bolygó. Átmérője fele a Föld átmérőjének. Csekély vonzereje miatt légköre nagyon ritka és sűrűsége megközelíti a földi sztratoszféra határán talál­hatót. Másfélszer távolabb van a Naptól, mint a Föld és jóval ke­vesebb hőt és energiát kap tőlp. Két kis holdja van. A Naptól va­ló távolsága miatt pályája jóval hosszabb, mint a Földé, s lassab­ban is mozog. 687 földi nap alatt végzi él a teljes fordulatot. De mivel tengelye csaknem ugyan­olyan szögben hajlik el, mint a Földé, ugyanolyan évszakok vált-' (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents