Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-27 / 148. szám
1962. június 27. fÖLNA MFGYEÍ NfcPtJSÄG Űtonállók és rágalmazók Kakasdon Űtonállók és rágalmazók tartják rettegésben a község dolgozóit, s félemlítik meg az embereket Kakasdon. Ez a megállapítás se nem tréfa, se nem túlzás. Néhány gátlástalan ember fittyet hány a törvényekre, izgat és rombol. A község becsületes többsége joggal kívánja, hogy velük szemben fogyjon el végre a türelem, fékezzék meg őket, mert dicstelen szereplésük miatt szinte lehetetlennek látszik az ottani termelőszövetkezet megszilárdítása. Amit ezek az emberek csinálnak, az kimeríti a törvénysértés fogalmát Nemrég Hilcz Antalt, az Egyetértés Tsz kocsisát akkor támadták meg amikor fogatával kifordult a belaci-útról. Megragadták a lovak zabláját és a beteg, szívasztmás embert verni akarták. — Szállj le, mert agyon csaplak, te büdös sváb — ordítozott a fenegyerek Mátyás Antal és a fogatost leráncigálta a kocsiról. Néhány jobbérzésű embernek kellett odarohanni és megfékezni az útonállót és a társát. (Hilcz Antalt máskor is megtámadták, egy alkalommal megverték). Napirenden vannak a súlyos rágalmazó és lázító kijelentések. Szombaton Wenk Mihály brigádvezető a községi tanács elnökével betért a kiskocsmába. Az fmsz megbízásából ment oda ellenőrizni. Sebestyén Titusz a torkát öblögette, s mint valami haramia, úgy rontott neki a brigádvezetőnek. Legazemberez- te, megfenyegette, megrágalmazta. — Majd én megnézetlek, hogy hol vagy megsütve, te gazember... — Szem- és fültanúk bizonyíthatják, hogy Sebestyén Tituszt, amit akkor és ott mondott, azért a bíróság elé lehet állítani. A brigádvezetőt SS-le- génynek mondogatja úton-útfé- len, aki hiába bizonygatja, hogy soha nem volt az. Sebestyénnek a kiskocsmában elhangzott rágalmazó kijelentéseire tanúk vannak: Zsók Ferenc AKÖV- gépkocsivezető, Balogh Sándor, Zsók Fábián bányász, akik meg- botránkozva hallották, hogy ez a Sebestyén milyen sokat enged meg magának, A kakasdi fenegyerekek olyannyira vérszemet kaptak, hogy nemcsak személyeket sértegetnek, a rendszert is gyaláz- zák és a párttagokat megfenyegetik. Hozzátehetjük, teszik ezt évek óta bántatlanul és büntetlenül. Egyáltalán nem megy eseményszámba, hogy utcán, vagy nyilvános helyeken öklüket rázva ordítozzák, hogy eljön majd az idő és, hogy akkor majd ezt meg azt csinálják. Sebestyén József úton-útfélen hangoztatja, nyakig szeretne vérben járni. Nevetséges persze, de egyúttal felháborító is, amit művelnek. Velük szemben valóban nincs már helye semmiféle meggyőző, felvilágosító munkának. Igaz ugyan, hogy százszor is, ezerszer is a neveléssel kell próbálkozni, de aki nem akar a bőrébe férni, annak végül is a körmére kell koppintani, öt-hat naplopó miatt nem lehet feláldozni a község nyugalmát, jelenét és jövőjét. Kakasdon most már erről Van szó. Sebestyén Titusz, Sebestyén József, Csiszár András, Mátyás Antal, Dobandi Lajos, Farkas Lajos — a falu méregkeverői. Ök azok, akik szembefordultak a község becsületes többségével és akik zavarják a nyugalmat izgága magatartásukkal, gátolják a normális, rendes munkát, amire legnagyobb szükség lenne, hogy a tsz kiláboljon a bajokból. Ügyködésüket súlyosbítja az a tény, hogy a tsz már kezdene erősödni és kezd kilábolni az általuk és a régi vezetés által előidézett szegénységből. Ennek bizonyítására elég megemlíteni, hogy a kapások premizálását a tagok helyesléssel fogadták és a többség rendesen, becsületesen Akik a termésre vigyáznak •mjapbarnitott arcú gyéréig kék. Szőkék, barnák, feketék, vegyesen. Lányok is vannak köztük, együtt két nyolctagú úttöröörsöt tesznek ki. De nemcsak egyszerűen úttörők, ha nem még e mellett tűzoltók is. Büszkén vallják ezt magukról, mert tudják, hogy szükség esetén milyen fontos szerepet tölthetnek be a község, Tengelic életében. A fülledt nyári napokon gyorsan érik be a termés és a zöld búzatengerből kivillanó sárga foltok érett kalászokról árulkodnak. Közeledik az aratás ideje. Még mindenütt lábon áll a gabona, de a rekkenő hőség papiros szárazságává érleli őket. Egyetlen meggondolatlanul eldobott cigarettavég, vagy egy kipattanó szikra, lángba boríthatja az egész határt, sok száz ember, a közös munkája mehet veszendőbe. Karcsú, fenyőgerendákból ösz- szerótt fatorony emelkedik a magasba. Tetejéről messzire ellátni a szélesen tárulkozó búzamezők felett, egészen a dombvonulatig, meg a balkézre eső akácos zöld csíkjáig. Tűzfigyelőnek nevezik a környékbeliek, és valóban, ez is a rendeltetése. Innen belátni a határt most is, meg majd akkor is, amikor keresztsorokban áll a levágott gabona. Itt teljesítenek majd megfigyelő szolgálatot Horváth Jóskáé k, meg Osztermajer Csabáék. Ha pedig valamit észre vesznek, futás be a faluba, Dénes bácsihoz. Farkas Dénes, az önkéntes tűzoltók parancsnoka nagy szeretettel beszél kis segítőiről, a község két úttörő tűzoltó- őrséről. — Lelkiismeretesen és lelkesen készültek fel a gyerekek a tűzoltómunkára. Tudásuknak, hozzáértésüknek nagy hasznát vehetjük még akkor is, amikor a községben félszázan értenek a tűzoltófelszerelések, fecskendők kezeléséhez. Tengelicnek nagy a határa és több tanya, puszta tartozik hozzánk tűzrendészetileg is. A gyerekeket természetesen elsősorban összekötő és megfigyelő munkára használnánk fel tűz esetén, de képzettségük és ügyességük a közvetlen beavatkozásra is alkalmassá teszi őket. — Felszerelésünk csakttem teljesnek mondható. Van motoros fecskendőnk, kocsira szerelt szivattyúnk. A tűzoltószertárban a szerszámok és a felnőttek felszerelése mellett a gyerekeknek is van tűzoltósisakjukj felszerelésük. Sokat köszönhetünk a megyei osztályparancsnokságnak is, és külön Kapás György törzsőrmester elvtársnak is, aki a községet patronálja. A kis Csapó gyerek is előkerül a beszélgetés alatt, és mivel ő is tagja a tűzoltóőrsnek, Dénes bácsi a többi gyerekért ugrasztja. Az úttörő-riadólánc jól működött, és annak ellenére, hogy a nagy melegben sokan mentek fürödni, öt-hat gyerek pár perc múlva a tűzoltószertár körül nyüzsög, tárják ki a kaput, szerelik a szivattyút és a tömlőket, felberreg a motor, fejükön szürkén villan a tűzoltósisak. Gyors, fegyelmezett mozdulatokkal mutatják be, mit tudnak. Gyerekek, úttörők, szőkék, barnák, feketék, vegyesen. Átlagosan mindössze tizenkét-tizenhárom évesek, de számítani lehet rájuk. dolgozik. A tsz az idei hízóértékesítési tervét már teljesítette és év végéig 150-nel túlteljesíti. Olyanok a kilátások, hogy a tagok tervezett jövedelme is meglesz. A vezetőség gondoskodott arról, hogy a háztáji állatállomány részére szintén legyen takarmány. Rétiszénából kb. 30 vagon jut a háztáji állatállománynak. Száz holdon szintén e célból tarlóvetést végeznek. Helyes és célravezető intézkedések történnek a fiatalok megtartására. Az új vezetők tehát erőlködnek, a tagok többsége látja és segíti a megszilárdulásra irányuló törekvéseket. E néhány ember viszont pokollá szeretné változtatni a közösség életét. Az emberek miattuk még mindig nem a termeléssel, a gazdaság ügyeivel foglalkoznak legtöbbet, hanem az útonállásokkal, a rágalmakkal. A tsz vezetői már- már ott tartanak, hogy nem bírják tovább ezt a rengeteg mocs- kolódást A községi és a járási szervek hihetetlen megértést és türelmet tanúsítottak e néhány emberrel szemben. Mátyás Antalt már tavaly megfogták, amikor ellopott egy kocsi szénát. Figyelmeztették, de ennél több nem történt. Farkas Lajos lánya öt kereszt gabonát lopott el a tsz-től. Felelősségre vonás itt sem történt. Az ilyen elvtelen humanizmussal a fenegyerekek szemérmetlenül visszaéltek. Olyan vérszemet kaptak hogy nemrég már az is előfordult, hogy hajnalban kilopták a fogatokat és vitték a Szekszárdi Állami Gazdaságba a harmados kukoricát ekekapázni. (Külön kérdés, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság harmados kukoricája és a bérbeadás módja rengeteg gond és baj előidézője Kakasdon). Ennek a nagy türelemnek viszont itt az ideje véget vetni. Bűnös mulasztás lenne tétlenül nézni, hogy öt-hat ember miatt a falu elszegényedjen. Molnár Rafael, Juhász Barnabás, Kelemen Andrásné, Győrffy Rudolf, Eil Józsefné, és a tagok zöme a tsz-ben élni akar és nem égni. őket, a 260 családot nézzék az arra illetékes szervek és a szemetet kezdjék kisöpörni Kakasdról. Sz. P. l Egyetértés a neve a pálfai termelőszövetkezetnek, s ez jellemző a községre is. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, két ókból is. Egyrészt egyetért a tagság abban, hogy csak mindnyájuk közös erőfeszítésével tudják a parasztság igazi felemelkedésének nagy feladatát megoldani. Másrészt egyetértenek abban, hogy a termelés mellett más tennivalók is vannak, s ezeket is csak közösen oldhatják meg, hiszen a fel- emelkedés gyorsításához ez is elengedhetetlen. A lakosság gondolkodásmódjának, politikai, kulturális állás- foglalásának formálása, jó irányba vezetése, a község arculatának változtatása együtt halad a termelés növeléséért vívott küzdelemmel. És ebben nagy szerepe van az emberek öntudatos készségén kívül annak is, hogy a különböző állami, párt- és társadalmi szermi, és a lakosság intéztük, Keserű Mihály a pártlitkár szintén azt válaszolja és úgyszintén Rü- kersz Henrik, a népfront elnöke is így nyilatkozik. A mellékelt kép is azt mutatja, amint éppen a tanácselnök, a párttitkár, a tsz-elnök keresték fel a bognárműhelyben a népfront elnökét, hogy a törpevfzmű építésének problémáit beszéljék meg vele. Máskor viszont a népfront elnök keresi fel őket. S a szervezésben is párttagok és pártonkívüliek, tanácstagok és népfronttagok, nők és férfiak, egyaránt részt vesznek. Mindenkinek kedves faluja boldogabb jövője. Most talán a jobbszélen álló tanácselnök éppen a szokásos kérdését teszi fel a kerékre támaszkodó népfront elnöknek: — No, papa, mit szól hozzá, jó vek vezetői mutatják az együttműködés jó példáját. A pártszervezet, a tanács, a tsz, a népfront vezetői nem azon vitatkoznak, kit illet ennek, vagy annak a feladatnak a megoldása, vagy a „babér” kit illet meg. Nem azon problémáénak, ki köteles felkeresni a másikat, ha valami nehézsége, javasolni valója van. így aztán nem is lehet eldönteni, hogy az elmúlt évek során melyik szerv nevéhez fűződik a villany bevezetése, a mozi megvalósítása, a járdásítás megoldása, az orvos-„szerzés", vagy a buszjárat elintézése. A tanácselnök, Lakos Gyula azt mondja, lesz így elkezdeni a vízmű ügyet? S Rükersz bácsi talán így válaszol neki szokásosan: — Csak az összefogást kell megszerveznünk, ebben van a mi erőnk, hiszen így építettük meg legutóbb a kövesutat is. Az én utcámban, ahol Reményi Rezső tanácstaggal jártuk a családokat, 21 lakosból tizenhatan már benne vannak az építésben. Eközben természetesen a világ soráról, a békéről, a leszerelés fontosságáról, a mellette való kiállásról is szó esik az utcában, s így formálódik a lakosság és község, mindannyiónk örömére. (i-e) &almd Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA A MARSON 33. Másfél óra volt még napkeltéig, mikor a jól ismert helyhez ért. Homályos sötét foltnak tűnt a tisztáson álló emlékmű. A sötétben is jól látszott, hogy az űrhajó közelében levő növények nagyon megszenvedtek a fuvókák- ból kicsapódott hatalmas erejű tűzcsóvától. Az éhség egyre erősebben mar- dosta a gyomrát, de mégis úgy döntött, hogy csak azután indul az amerikai űrhajóhoz, ha fényt derített valamennyi kérdésre, amely érdekli. Lehet, hogy ismét kitör a homokvihar s eltünteti a felszállás minden nyomát. Nagyon elfáradt, s úgy vélte, hogy a legjobb lesz, ha napkeltéig alszik egyet. Átaludta a napkeltét. Délfelé ébredt fel. A vizsgálat két órát tartott. Pontosan leírta megfigyelésének minden részletét s következtetéseit. Most már elindulhat az élelemért. Megkeresi Hapgood űrhajóját, vizet és élelmet vesz magához, aztán visszatér az emlékműhöz. Itt a terepjáróban tölti majd utolsó napjait. Nyugatnak fordította a gépet. Amikor leszaladt 150 kilométert, bal kéz felől egy homokdombot pillantott meg. Először azt hitte, hogy ismét a sziklákra bukkant, de amint jobban szemügyre vette, felismerte az űrhajót. A vihar egész homokhegyet hordott eléje. Kámovnak három órájába került, míg eljutott az ajtóig. Harmadízben lépett az amerikai űrhajó belsejébe. Nyomban megtalálta az alumíniumládákat, amelyekben az élelmiszer volt tárolva. Sertéshús, gyümölcskon- zervek, cukrok, kétszersültek, sütemények. Most már a szomjúság kínozta jobban és keresni kezdte a vizet. Végre talált néhány narancsszörpös palackot. Miután lecsillapította éhségét, szomjúságát, papír keresésére indult. A vezérlőpult mellett egy nagy sárga bőröndre bukkant. Kinyitotta. Két vaskos füzet akadt a kezébe. Futólag átlapozta, aztán félretette őket. Csillagászati megfigyelésekről szóló feljegyzések voltak. Néhány váltás fehérnemű, kölnisüvegek, borotvakészlet. A bőrönd legalján bőrtáska és egy rajzköteg akadt a kezébe. Kinyitotta a táskát. Apró betűvel teleírt papírlapok voltak benne. Érezte, hogy a hirtelen támadt gyötrő izgalomtól elszorul a lélegzete. Felkapta a köteget és kibontotta. Ö, ha ő ezt előbb tudja!. .. Ha ő mindjárt ezt kezdi keresni! Ez megmenthette volna! Az amerikai űrhajó tervrajza feküdt előtte. A sorsnak micsoda gonosz tréfája: itt van a tervrajz s nem tudja már hasznát venni! Túlságosan sok idő veszett kárba... Gépiesen lapozta át Hapgood feljegyzéseit s közben akaratlanul abban reménykedett, hogy rátalál az űrhajó sebességi adatára. „Másodpercenként 29,5 kilométer”. A Föld pedig 29,6 kilométeres sebességgel halad. A papírlapok kihullottak a kezéből. Már késő. A remény szikrája felvillant s kialudt. Néhány percig mozdulatlanul ült. Nem gondolt semmire. Aztán felállt és gondosan felszedte a papírlapokat. Nyugodtan olvasta Hapgood jegyzeteit. Jól tudott angolul, (Folytatás a 4. oldalon.)
