Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-22 / 144. szám

1962. június 22. TOLVA MEGYfcf VÉPŰJSAÖ 3 Rakodómunkások — kétféle mértékkel Wagner Gyula és Faragó Meny­hért, mindketten rakodómunká­sok. A szekszárdi 11. sz. AKÖV dolgozói. Munkájuk csaknem tel­jesen azonos. Mégis, ha például cementet szállítanak, a fel- és lerakásért Wágner 18 fillért, Fa­ragó pedig 40 fillért kap mázsán­ként. Sóderszállításnál egyikük darabbére 32, a másiké 34 fillér. A terméskő mázsájáért Faragó 39, Wágner 22 fillért kap. És így lehetne sorolni a tételeket és — a neveket is. Mert nemcsak a két rakodó- munkásról van szó. Több, mint kétszáz dolgozó közül választot­tuk ki — találomra — a kettőt. Bármelyikük neve itt állhatna. A kétféle szállítómupkás-csoport két teljesítmény-elszámolója egy irodában egymással szemben ül az asztalnál. íme, egy részlet, meghökkentő párbeszédükből: — Nálam negyvenhét fillér a cserép mázsája, te mit fizetsz? — Negyvenkettőt. — Én negyven fillért számo­lok el a zsákos áruért, és te? — Nálam mindenféle zsákos áru 18 fillér. — A szén 34 fillér..; — Ez nálam is ennyi. De alig egy-két tétel van, ami azonos. Az okok, előzmények után ku­tatva a következők derülnek ki: Kezdetben volt az AKÖV és a BELSPED. Mindkettő a Közleke­dés- és Postaügyi Minisztérium­hoz tartozott, sőt, a minisztérium azonos igazgatóságához. De a két vállalatnál — a minisztériumi utasítás eltérő értelmezése és bi­zonyos »helyi sajátosságok« miatt (az AKÖV teherautóval, a BELS­PED lovaskocsikkal fuvarozott), különböző bérezés alakult ki. Vitatható, hogy az egyes norma­tételeknél indokolt-e a túl nagy eltérés, hiszen követ, cementet, téglát rakodni lovaskocsira, vagy teherautóra, nagyjából azonos munka. De most tegyük fel, hogy akkor ez így volt helyes. Közel három éve, hogy egyesí­tették a két vállalatot, helye­sebben a BELSPED beolvadt az AKÖV-be. A lovakat fokozato­san "kivonták a forgalomból«, ma már alig néhány pár lova van a vállalatnak. A BELSPED megszűnt, a lovaskocsikat teher­autók váltották fel, egy dolog azonban megmaradt, mégpedig érintetlenül, a volt BELSPED- rakodók bérezése és maga a SZEFU-rakodók állománycsoport- ja. Százötven rakodómunkás "SZE- FU-állományban van a vállalat­nál, több, mint ötven pedig Kö- KÖV«- (központosított kőszállítás) állományban. Van néhány egyéb csoport is, de ezek jelenték te-' lenebbek. Uj munkásokat vesznek fel a vállalatnál. Tisztán az illetők szerencséjén múlik, hogy melyik csoportba veszik fel őket, és így egyazon munkáért kevesebbet, vagy többet kapnak-e. Sőt: lehet büntetni is valakit úgy hogy a KÖKÖV-csoportból áthelyezik a SZEFU-csoportba. "Legális« mód­ja a bírálat elfojtásának, hogy a "renitenskedőt« áthelyezik. Fel­lebbezésnek helye nincs, hiszen az illető rakodómunkás itt is, ott is. Előfordulhat — és nem egy­szer elő is fordult — olyan eset, hogy ugyanazon a munkahelyen ugyanazt a munkát végzik a KŰKÖV-ösök és a SZEFU-sok, de a bérük különböző. Igazságtalan ez? — Ezt nem is vitatják a vállalatnál. Tudnak róla a minisztériumban is. A vállalat vezetői tehetetlenek, köti őket a felsőbb utasítás. A minisztérium pedig nem intéz­kedik, a minisztériumi illetéke­seket nem »nyomja« olyan mér­tékben a probléma, mint a vál­lalatot, hiszen a munkások nem oda mennek panaszra, nem ott adják be a felmondást, nem a minisztériumnak kell gondoskod­ni e bérezési dzsungel-okozta ne­hézségek, a munkaerő-hullámzás megszüntetéséről. Számtalan ígé­retet kapott már a vállalat a rendezésre, de az ígéret mind­eddig ígéret maradt. Pedig — két és fél évvel az összevonás után — már itt lenne az ideje a rendteremtésnek. (J) Miért állt meg az autóbusz? Az Ikarus 55-ös motorja fel­zúgott, a hatalmas test meglódult a dunaszentgyörgyi megállótól Paks felé. Az utasok egyike-má- sika olvasott, szomszédjával be­szélgetett, vagy éppen aludt. Hir­telen valaki felkiáltott: — Egy utas lemaradt! Az utca közepén hetven év kö­rüli nénike loholt, csomagokkal megrakva. Mellette — ugyancsak jókora batyuval — ötéves forma unokája. A kalauznő habozás nélkül megnyomta a csengőt, majd in­tett a pillanatra hátraforduló so­főrnek. Az autóbusz lendülete megtört, és kikanyarodott az út­test szélére. Amint megállt, a kalauznő fel­rántotta az ajtót, leugrott és visz- szafele kezdett el szaladni a két­ségbeesett öregasszony és a kis­fiú felé. Aztán a kisfiút felkap­ta csomagostul... Felsegítette a futástól alig li­hegő nénit, leültette a kisgyere­ket, egy kicsit rámosolygott, majd megszólalt hivatalos hangon: — Hova kér jegyet, néni? Az autóbusz ismét meglódult Paks felé, hogy megszokott gyor­saságával falja a kilométereket. Az utasokon pedig valami meg­hatott jóérzés vett erőt. Hiszen annyiszor szidták már az udva­riatlan kalauzokat, kocsivezető­ket, akik nem hajlandók eggyel több utast felvenni. .. S most ez a kalauznő — bár nem írják elő a szabályok — két utas kedvéért megállította az autóbuszt, sőt öl­ben hozta a futástól, csomag- cipeléstől pihegő gyereket. Lám, egy-egy jótett mennyi rosszat tud feledtetni... Pakson odament egyik utas a kalauznőhöz: — Nagyon szép tett volt. Le­gyen szíves, mondja meg a ne­vét, és a sofőrét is. — De minek az — jött zavarba a kalauznő. Végül az unszolásra mégis megmondta; — Varga D. Magdolna vagyok. A gépkocsivezető Orthil Imre. A 16-os AKÖV-től, Budapestről... Lehet kalapálni a kaszákat A szekszárdi járás tsz-eiben premizálják az aratást — A Szedresi Gépállomástól többet várnak a szövetkezeti gazdák — A járási tanács alapos elemzése Megalakult a megyei tejtermelő bizottság Az Országos Tárcaközi Bizott­ság kiküldöttjének és a megye illetékes szakembereinek rész­vételével értekezletet tartottak Szekszárdon és megalakították a Tolna megyei tejtermelő bizott­ságot. Az új egyesülés célja az ipar részére megfelelő minőségű — Magyarországi városképek címmel új kiállítás nyílik a Nem­zeti Múzeum és a Történeti Mú­zeum közös rendezésében Buda­pesten a Magyar Nemzeti Múze­um nagytermében (Bp. VIII., Mú­zeum kft. 14—16.) tej nyújtásával biztosítani a tej- termék-exporttervek teljesítését, másrészt pedig higiénikusan ter­melt tejjel megakadályozni a la­kosság körében egyes fertőző be­tegségek (tuberkulózis, brucelló­zis stb.) terjedését, illetve fel­lépését. A megyei tejtermelő bizottság elnökévé Szűcs Lajos elvtársat, a Megyei Tanács VB mezőgazda- sági osztályának vezetőjét, titká­rává Temesi Engelbert elvtársat, a megyei Tejipari Vállalat igaz­gatóját választották meg. Ezzel legalább egy órát nyer, amit most felhasználhat. Kattant a készülék. Belopolsz- kij közölte, hogy bekapcsolja a rádióirányzót. — Nem szükséges — felelte Kámov. — A régi úton megyek haza. Terepjáróm gránitsziklák lábánál áll. Sok időt töltöttem, el vizsgálatukkal. — Sziklák? — csodálkozott Be- lopolszkij. — Hol bukkant rájuk? — Az űrhajótól mintegy nyolc­van kilométernyire délre. Csak­nem valamennyit lefényképez­tem, de ki kell derítenem, mik ezek: természetes képződmények, vagy pedig ópületmaradványok. Ehhez be kell hatolnom a szik­lák közé. Terepjáróval ez lehe­tetlen. — Tehát ki akar szállni a gép­ből? — Elkerülhetetlen. Mintát is kell vennem. De nincs semmi ok a nyugtalanságra. A vidék telje­sen kihalt. Két óra múlva otthon vagyok. Kámov gondosan megvizsgálta fegyverét, alaposan ráerősítette hátára az oxigéntartályt. A szik­la ötven méternyire lehetett a te­repjáróhoz és legalább tíz méter magas volt. Csúcsáról jó mesz- szire elláthat Egy hosszú köte­let is vett magához. Felhúzta a gázálarcot, kiszállt a gépből és a kiszemelt sziklához ment. Bár a szikla oldalfala nagyon meredek, könnyen feljuthat a csúcsára. Az idő mély repedések­kel borította el az oldalát. Csak­nem a legtetején kiszögellés kép­ződött, amelyre rádobhatja a kö­télhurkot. Második dobási kísér­letét siker koronázta. A hurok erősen ráfonódott a kiszögellés- re. Kámov felfelé kezdett mász­ni. Néhány perc alatt elérte a csúcsot. Állni nemigen lehetett rajta, ezért lefeküdt. Innen jól látszott a sziklák teljes panorá­mája. Néhány felvételt készített és óvatosan megfordult, hogy le­fényképezze a másik oldalt is. amint lenézett, szinte elállt a szívverése. A kis térségen tompán csillogtak az ismert ezüst színű bundák! Gyíkok! Nagyon sokan voltak. Szorosan egymás mellett feküd­tek a homokban, s valószínűleg aludtak. Furcsa, hogy nem szima­tolják meg jelenlétét. Hiszen na­gyon közel volt hozzájuk, amikor az előbb a szikla lábánál állt. Minél hamarabb le kell jutnia innen, míg alusznak! Nappali ta­nyájukra csöppenhetett. Elég, ha csak egyikük felébred: útja oda­lent el van vágva!... Néhány gyors felvételt készített. Aztán óvatosan lefelé kezdett ereszked­ni a kötélhez. Csak még 3—4 percig ne ébredjenek fel, s ő máris a terepjáróban lesz. Meg­fogta a kötelet, s lenézett. Szíve hangosan kezdett kalapálni. Mintha egész testét a hideglelés rázta volna. Közvetlenül alatta, azon a helyen, ahol „földet” kel­lett volna érnie, hosszú ezüstö­sen fénylő testet pillantott meg. Zöldes-szürke macskaszemek kö­vették minden mozdulatát. A fe­nevad ugrásra készen lapult a „földön”. Vajon fel tud-e tíz mé­ter magasra ugrani? (Folytatjuk) ' Néhány nappal ezelőtt a szek­szárdi járási tanácsülés elfogad­ta és jóváhagyta Marczi Tivadar vb-elnökhelyettes jelentését, amely az aratási, cséplési és a nyári mezőgazdasági munkákra való felkészülést tárgyalja. E napokban a mezőgazdasági osztály főleg az aratópárok szer­vezésére hívja fel a szövetkezeti vezetők figyelmét. Ehhez nyújta­nak segítséget a községi tanács­tagok és tanácsvezetők is. A já­rás szakemberei elkészítették a munkaerő-mérleget és ez mint­egy iránytűként szabja meg a tennivalókat. Még pontosabban, a jáx-ás vezetői éppen azért mér­ték fel a gépi és a kézi kapaci­tást, hogy ennek alapján céltuda­tosan intézkedhessenek. A Szedresi Gépállomás körzeté­ben 15 231 kataszteri hold, a Vár- dombi Gépállomás körzetében 11 700 hold az aratnivaló. Ebből 10 886 hold a kézikaszásokra vár. Nem csoda hát, hogy a fő figyel­met a falusi pártszervezeteknek is az aratópárok megszervezésére kell fordítaniok. Nem titok, hogy a szövetkezeti gazdák egy része ma már csak pagyon kelletlenül- hajlandó kéz­be venni a kaszát. Mindezzel a járási és a járásban működő tsz- ek vezetői számolnak. Jobb lenne minden területet géppel learatni, de erre ma még nincs lehetőség. Éppen ezért e napokban úgy tör­ténik a tsz-ekben az aratópárok szervezése, hogy a munka meg­kezdésekor a szükséges erő ké­szen álljon. Hét hold kaszálni va­lót számolva 1566 aratópárra lesz szükség, hogy a betakarítás za­vartalan legyen. Felmerülhet a kérdés, ennyi ember mozgósítása nem megy-e majd az egyéb mun­kák rovására? A szekszárdi járás területén nem. Pontosan azért nem, mert az esedékes növényápolási mun­kákkal a tsz-ek jól állnak. Az a járás és termelőszövetkezet lesz majd bajban, amelyik elmulaszt­ja pótolni a növényápolásban mu­tatkozó elmaradást. A járás területén a kézi mun­kaerő-igény szinte tsz-enként vál­tozik, s a gazdaságok zömében 50—100 aratópárig terjed. Ezt a reális felmérés mutatja. Bogyisz- lón viszont 116, a tolnai Arany­kalász Tsz-ben 140, az őcsényi Kossuth Tsz-ben szintén 140 pár aratót kell biztosítani, hogy a be­takarításban ne történjék fenn­akadás. Ennek elősegítése érde­kében a Járási Tanács javasolta a termelőszövetkezeteknek, hogy premizálják a gabonabetkarítás- ban részt vállaló tagokat. A ké­zi aratásban részt vevő tagok a megszerzett munkaeg''Fégeken fe­lül holdanként kánjának még 20 kilogramm gabonát. Ez termé- i szetesen csak javaslat, de számos termelőszövetkezetben a helyi adottságok figyelembevételével bevezetik. Ezen túlmenően pre­mizálják az aratógépkezelőket és a kombájn vezetőket is több tsz- ben. A járás területén működő Vár- dombi Gépállomás dolgozói a fel­adatoknak megfelelően jelentős részt vállalnak a gabonabetaka­rításból. A traktorosok munka­felajánlásokat tettek, a gépállo­más vezetői pedig bátran, de reá­lisan állapították meg a kombáj­nok tervét. Az AC—400-as kom­bájnra 200 holdat, az SZK—3-as- ra 400 holdat terveztek. Ismerve a Várdombi Gépállomás kiváló traktorosait, ezt a tervet minden bizonnyal túlteljesítik. A Szedresi Gépállomás már sokkal óvato­sabb. Sőt túlzottan óvatosak az ottani vezetők, mert az AC—400- as kombájnra csak 150 holdat, az SZK—3-as arató-cséplőre mind­össze 250 holdat terveztek. A Szedresi Gépállomás igazgatója alaposan bebiztosította magát. Jó lenne, ha az ottani kombájnveze­tők bebizonyítanák, hogy indoko­latlan ez a túlzott óvatosság. A nagy munka hamarosan meg­kezdődik, a Járási Tanács vezetői bizakodóak, nincs kapkodás, min­den tervszerűen, célszerűen tör­ténik és számítani lehet rá, hogy a szekszárdi járás tsz-ei éppen ezért a növényápoláshoz hason­lóan a gabonabetakarításban is jeleskednek. * * Pénteki cÁ (íihhLő pMJtaJ za, Uram, képzelje! Szememre vetik, hogy nefi dolgozok, azzal gyanúsítanak, hogy kizsákmányolásból élek. Felháborító! Hát ezeket a szeren­csétlen főbérlőket mindenki mocskol­hatja, mindenki rug­doshatja? Hát én önnek most előadom a meztelen igazságot, mert szeretném, ha végre egyszer meg­tudná a világ, hogy én tulajdonképpen a népi demokráciáért rengeteg áldozatot hozok. Hallgasson meg tisztelt uram. Látja ezt a kam­rát, nincs benne más, csak a prés, és há­rom tyúk. A kecskét ilyenkor az udvarban tartom, csak télen szoktam bekötni. Nézze, ez a príma kamrácska jóformán üres, gyújtson egy szál gyufát, mert ugye, ezek a régi öregek ide nem csi­náltak ablakot. Szó­val ide is beteszek ágyakat, mert azzal a bolond jó szívem­mel nem bírok. Min­denáron enyhíteni akarok a súlyos la­káshelyzeten, pedig előre tudom, hogy nem kapok érte kö­szönetét, de hiába, én már ilyen vagyok. Higgye el kedves uram, csak azért rendeztem be a tyúk­ólat is és telepítet­tem szegény pipiké­ket a padlásra, mert sajnálom embertár­saimat, mert szeretek segíteni rajtuk. El­lenségeim — a tűz égesse el a gonosz­tevőit, — ravasz fondorlattal elferdí­tik az igazságot. Képzelje, elhíresztel­ték rólam, hogy 300 forintot kérek egy ágyért. Gyalázatos és aljas rágalom. Egy ágyért csupán 150 forintot kapok. Szá­moljon uram. A tyúkólban van há­rom, a kamrába most beteszek ötöt, a konyhában van kettő, a szobában négy. Az annyi, mint tizennégy. Ebből megélni? Éppen hogy fenntartom magam. De milyen áron? Mozogni se tudok az albérlőktől. Ki vál­lalná ágyanként 150 forintért ezt a szoronkodást? Senki, higgye el uram, sen­ki! És még meg kel­lett érnem, hogy egyik albérlőm meg­fenyegetett. A pi­masz, a szemtelen, azt ígérte, hogy felje­lent. Hát ne hábo­rodjon fel az ember! Persze, azért nyu­godt vagyok, tudom én kérem, hogy hi­vatalos helyen mél­tányolják áldozatvál­lalásomat. Hála is­tennek, van még igazság, még van! Ki­jelenthetem önnek azt is, hogy én igen­is, dolgozok. Vagy talán nem volt mun­ka tizennégy ágyat összekalapálni? Nap­közben heverészelc ugyan néhány órács­kát, de miért, kérde­zem én, miért? Azért tisztelt uram és elv­társam, mert csalá­dommal együtt éj­szakánként gyakran az ágy alá szorulunk, ezt is annak a bo­lond jó szívemnek köszönhetem, mert még a futó vendé­geknek is helyet adok. Igen! * Hallgatom, hallga­tom a szegény föbér- löt és azon tűnődök, miért nem hoznak már törvényt a vé­delmükre. S ha már nincs ilyen törvény, akkor a városi ta­nács igazán jobban érvényesíthetné jo­gaikat. sz. p.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents