Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-21 / 143. szám
19«2. június 21. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAÖ 3 Kulákkérdés és cselédkérdés Nakon Van ilyen? Hivatalosan nincs, A párttitkár és a tsz-elnök őrködik rajta legjobban, hogy ne legyen, de mégis van. Kiütközik, néha élesebben, gyakran csak úgy suba alatt: nehéz ledönteni a rétegkorlátokat. Az egységes paraszti osztály kialakulása törvényszerű ugyan, be fog következni, de mint Nak is bizonyítja, nem magától és nem egyszerűen. A termelőszövetkezetben ma még csak látszólag egyformák az emberek. Persze, az egységes paraszti osztály létrejöttének biztató jelei már felfedezhetők. Elsősorban abban, hogy a politikai és a gazdasági vezetés következetesen a végzett munka, az emberi magatartás szerint bírálja el a tagokat. Ez az egyik, a másik pedig, hogy az emberek már szégyellik szemtől-szembe kimondani, hogy te ez voltál, te az voltál, mert érzik és tudják, hogy ilyennel előhozakodni ma már nem lehet. Ám a hamu alatt még Izzik a parázs A termelőszövetkezet vezetői még mindig sajnálkozva emlegetik Pálfi Károlyt, aki a termelő- szövetkezet legjobb brigádvezetője volt, de leköszönt, mert a volt módosabb gazdák egyike-másika keresztülnézett rajta, nem tekintette semmibe. Vörös Ignác egyszer ütlegfet emelt rá, amikor dologba hívta. „Te akarsz itt nekem dirigálni, te jöttment!” — Kizárólag a brigádvezető önuralmának köszönhető, hogy Vörös Ignác udvarán mégsem folyt embervér. Mások is a szeme közé vágták, hogy ne parancsolj nekünk, te cseléd. — Inkább felakasztom magam, de tovább nem csinálom — s Pálfi Károly lemondását a vezetőségnek el kellett fogadnia bármennyire sajnálták. Azóta az állattenyésztésben dolgozik egy volt igen jómódú gazdával, B. Nagy Sándorral. De hogy? Úgy, hogy nincs párja ennek a két embernek. B. Nagy Sándor tavaly bizonyította 'be, hogy közösségért élő ember lett belőle. Akkor is helytállt, amikor rajta és feleségén kívül senki nem volt hajlandó a tehenészetben dolgozni. Pálfi Károly pedig most mutatja meg, hogy nemcsak parancsolni tud, de dolgozni is. Éppen ők ketten bizonyítják, hogy nincs és nem is lenne már helye semmiféle régből származó előítéletnek, mert az emberek értékét új normák határozzák meg. Akadnak tagok, volt agrárproletárok, akik így beszélnek: — Könnyű ennek a B. Nagynak. Olyan helyre tették, ahol sok munkaegységet lehet szerezni. Még mindig neki áll a világ. Tavaly persze senki se kifogásolta, hogy a tehenészetben dolgozik. Pedig úgyszólván pénz nélkül csinálta, s csak helyeselhető, hogy a pártszervezet a B. Nagy család mellett kiáll, és észrevéteti, hogy az a lemez már lejárt, amelyiknek a nótáját egyesek oly buzgón fújják még ma is. Irigységből valakit „kifúrni” és ehhez származással, politikai tőkét kovácsolni ma már nehezen megy. Beszélgettem a tsz párttitkárával, aki a határból érkezett, megfordult a sertéstelepen is. Egészen friss példával szolgált. Egyik jószággondozó félrehívta, hogy panaszkodjon neki. — Hát tudod, Józsi, még mindig nagy az igazságtalanság. A szegényembernek most sincs pártfogója — mondta, a párttitkárnak arra hivatkozva, hogy a háztáji területek kimérése a jobbmódúak javára történt. Legalábbis véleménye szerint. Nehéz lenne eldönteni, hogy mi ebből az igazság és mi nem. Annyi bizonyos, hogy lám, az akaratlan melléÚj műsor uj siker Szekszórdon is bemutatta a Fergeteges-t az Állami Népi Együttes A felvétel a Bonyhádi Cipőgyár KISZ-szervezetének faliújságjánál készült. A gyár KISZ-fiatal jai innen értesülnek a legfrissebb, őket érdeklő eseményekről. A legutóbb megtartott kirándulásról, amelyet Bátaapáti községbe rendeztek, már fényképek láthatók a faliújságon, amelyet a gyár fiataljai nagy érdeklődéssel szemlélnek. AáAAál AáAAAAAAAAAAAAAAÁÁAiAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAlA A > t A * A A 4 *AA»» A PÁRTÉLET HÍREI Kedd este a szekszárdi szabadtéri színpadon vendégszerepeit új, Fergeteges című műsorával a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Állami Népi Együttes. A műsort Vujicsies—Rábai: Fergeteges című száma nyitotta meg. A szatmárököritói tánc címéhez méltó fergeteges lendületével már az első pillanatokban eljegyezte az együttest a sikerrel. A zenekar és énekkar rendkívül kultúráltan előadott műsorszámai méltán nyújtottak nagy élményt a közel ezer főnyi közönségnek. Grábócz: Madocsai táncok lendületessége, Csenki: Két népdal című számának lírai- sága ragadott meg. Gulyás—Rábai: Fosztóka című táncos játéka jó példáját adta, hogyan lehet és kell népi játékot bemutatni. Végig eleven, friss, játékos a tematikus mondanivaló, s a zene és tánc tökéletes harmóniája jellemezte. A koreográfiát dicséri, hogy valamennyi táncban mindvégig hűséges volt az eredeti motívumokhoz, azonban bátor kézzel fejlesztette tovább a táncokat, új, meg új térformákkal emelve azok hatásosságát, szépségét. Kitűnően bánt a színpad adta lehetőségekkel. Az előadás néhány, a közönség számára alig-alig észrevehető lebegéstől eltekintve mindvégig egységes, lendületes volt, magas színvonalon tudott maradni. Nem hullámzott, sőt az első percek feszültségét a befejezésig még növelni tudta. Hivatásos együttes az idén most szerepelt első ízben a szekszárdi szabadtéri színpadon. Ezt a színvonalat nehéz lesz tartani. Az előadás után beszélgettünk Rábai Miklóssal, az Állami Népi Együttes Kossuth-díjas művészeti vezetőjével. — Tavaly áprilisban készüli műsorunk. Sok számát bemutattuk már, de csak külföldön, és néhányat Budapesten. Mégis új műsor, mert vidékre most látogatunk el vele először. Kapuváron mutattuk be első ízben, a szekszárdi a második előadásunk. Most folyik a műsor csiszolása. Minden előadás a tizenötödik— huszadik bemutatóra érik meg. Természetesen ez azt jelenti, hogy az egyes előadások tapasztalatait felhasználjuk, s annak alapján formáljuk, módosítjuk is, ha kell a műsort. Mert vannak olyan számok, amelyek másként hatnak otthon a próbán, és esetleg másként a színpadon. A Fosztóka című játékra terelődik a szó. Rábai Miklós ezt mondja: — A sikerét én abban látom, hogy egy népi játékot a szó igaz éneimében játszani kell. Játszani a közönségnek, és magunknak is — belülről. A továbbiakban megtudtuk még, hogy az együttes most i Duna-Tisza közére készül, a szekszárdi előadás csak kirándulás i olt, következik a többi között Jánoshalma, Baja, stb. Még másfél hétig szerepelnek ezzel a muse nal. — S azután? — Azután leállunk, mert új, nagy feladatra készülünk. Megyünk Finnországba, a Világijjú- sági Találkozóra. A nagy feladatok közül kiemelkedik még a Szegedi Szabadtéri Játékok. — A többit pedig majd meglátjuk — fejezi be nyilatkozatát Rábai Miklós Kossuth-díjas — állandóan készülünk, hogy még nagyon sok szép élményt szerezzünk a közönségnek. L. Gy. fogásokat is nyomban úgy magyarázzák az emberek, hogy ez a volt szegények, vagy a volt gazdagok rovására történik. Ilyenfajta megkülönböztetést Gellén József párttitkár és Vörös Ferenc tsz-elnök nem ismer, az emberekben mégis ott a kétkedés ördöge. Sokat kell még foglalkozni a tagokkal, hogy ez megszűnjék. Főleg az asszonyokkal, mert a férfiak, ha próbálják is, az asszonyok nehezen engedik feledni a régi föld- és vagyonadta rangot. Nemrég jelentette ki az egyik me nyecske, hogy inkább éhenhal, de az újsori cselédekkel nem dolgozik. Dehát hol vannak az újsori cselédek Sehol. Csakhogy 'ez az asszony nem hajlandó észrevenni, gőgből és butaságból a változást. Miután nem örök sem a gőg, sem a butaság, őt is meg lehet változtatni. Az asszonyok mondogatják — tisztelet a kivételnek —, hogy újból az dirigál, aki azelőtt parancsolt. Kelemen Sándorra, erre a szorgalmas és lelkiismeretes bri- gádveZetőre értik, aki annakidején részes aratókat és napszámosokat tartott. Igaz, hogy parancsolt és ma is parancsol, de az is igaz, hogy amilyen kiváló egyéni gazda volt, ugyanolyan kiváló brigádvezető lett belőle, s éppen ezért ott a helye, ahova a közösség érdeke állította. A szövetkezet vezetőinek, a párttagoknak mindezt sokszor el kell még mondani Meg is teszik. A termelőszövetkezet elnöke személyesen ment el Vörös Ignáchoz, amikor az a bizonyos eset történt. Az elnök előtt Vörös nagyon restellte magát. Egyre csak azt hajtogatta: — Feri bátyám, most már .értem miről van szó, megértem, ne haragudjon, fogom a szerszámot és megyek. ... „ Talán valóban érti. Viszont amit ért az ember, azt még nem oly egyszerű elfogadni. Az azért bizonyos, hogy hamarosan eljön az értésen túl az elfogadás, a befogadás ideje is. Pálfi Károly Vörös Ignáccal, meg a többiekkel együtt néhány év múlva már csak mosolyogva emlékszik vissza, hogy milyen butaság volt, amit csináltak, amikor azt hitték, hogy egyikőjük azért különb, mert proletár volt, a másik meg azért különb, mert nagygazda volt. Nem válaszoltak. A látóhatáron, teljes szélességében, óriási homokfal emelkedett a magasba. A szél kavarta fel és óriási sebesseggel röpítette a terepjáró felé. Néhány másodperc és ösz- szecsap vele. Gyorsan közeledett. Előtte fékeveszetten kavargóit a homoktölcsér. E pillanatban a borzalmas erejű vihar rázúdult a terepjáróra. Áthatolhatatlan sötétség vette körül őket. Súlyos homoktömeg csapott az ablakba. A gép sebessége felére csökkent. — Kérje a rádióirányzót! — szólt Kámov. Mintha csak meghallották volna szavait, mert a műszertáblán felgyulladt a halványzöld karika, közepén a fekete csíkkal. Most már csak pontosan tartsák be az irányt. A többi a motor és az erős karosszéria dolga. Tombolt a vihar. Mintha a Mars természete amiatt dühönAz MSZMP Dombóvári Járási Bizottsága vb ülésén az agitációs munka tapasztalatait és feladatait vizsgálták. A beszámoló hűen tükrözte a járás területén kialakult agitációs munkát. Az ipari üzemekben javult az agitációs munka. A dolgozókat rendszeresen tájékoztatják a tervfeladatokról, a tervteljesítés helyzetéről. A mezőgazdaságban a tsz-ek megszilárdítására, a terméseredmények növelésére, a tsz-parasztság tudatának átformálására, az egységes paraszti osztály kialakulására irányul a pártszervezetek agitációs munkája. ♦ A Bonyhádi Járási Pártbizottság szervezésében az üzemi párt- titkárok részére tartattak értekezletet, amelyen részt vettek a gyárak főmérnökei és az üzemi -bizottsági elnökök is. A munkás- osztály helyzetét vitatták meg. A beszámoló után sokan szólaltak fel: a vezetés módszereiről, a patronáló munkáról, a munkások helyzetéről, ellátottságáról beszéltek. * Gyulaj község pártvezetősége az általános iskola úttörőcsapatának munkájával foglalkozott. Az úttörőcsapat vezetője arról tájékoztatta a pártvezetőséget, hogy az iskolások nagy része részt vesz az úttörő-mozgalomban. Az úttörők szép eredménygene, hogy nem tud megbirkózni a pimasz kis géppel, amely mesz- sze Földről érkezett és most makacsul tör előre a viharon át. Szurokfekete éjszaka ölelte körül őket. A halványkéken fénylő műszertábla volt az egyetlen szemet nyugtató pont ebben az idegekre menő vaksötétségben. Fél óra telt el. Előttük a fekete sötétségben hirtelen fénypont gyulladt ki. — A fényszóró! — mondta Kámov. — Tehát otthonunk közelében vagyunk. Melnyikov bekapcsolta a mikrofont: — Látom a fényszórót! — Nagyszerű! — felelte Belo- polszkij. Tizenöt perccel ezelőtt gyújtottuk meg. Egészen közel járhatnak. A gép lassított. Az űrhajó valahol a közelben volt. A fényszóró élénk fényében homályosan látszottak az ablak előtt kavargó homokszemcsék. A vihar egvre dühödtebben tombolt. De már nem jelentett veszélyt. Közeledtek az űrhajóhoz. A fénynyel vettek részt a vasgyűjtésben. A községben 22 mázsa vasat gyűj töttek, amelyet a Barátság kő- olajvezeték építéséhez ajánlottak fel. * A Dalmandi Állami Gazdaság üzemi pártszervezete pártvezetőségi ülésen beszélte meg az aratásra való felkészülés tennivalóit. A főagronómus elmondta, hogy az aratást központi irányítás mellett brigádokban végzik. A munkához a gépek, a munkaerő és a szakemberek biztosítva vannak. Előzetes számítások szerint 21 nap alatt végeznek az aratással a Dalmandi Állami Gazdaságban. * A Paksi Járási Pártbizottság megbeszélést tartott a pártszervezeti titkárokkal és a tsz-patro- nálókkal. Napirendi pontként a pártmurika időszerű kérdéseit, ezen belül a VIII. pártkongresz- szusra való felkészülés tennivalóit vitatták meg. * A Simontornyai Bőrgyár üzemi pártszervezete vezetőségi ülésen foglalkozott a járási pártbizottság májusban megtartott helyszíni vb-ülések határozatával. A tennivalók között foglalkoztak az üzemi pártcsoportok konkrét feladataival, a szocialista munkaversennyel, a párttagok és pár- tonkívüliek kapcsolatával. sugár kitapinthatatlan szállal kötötte össze őket a barátokkal, akik türelmetlenül várakoznak a rakéta szilárd falai között. AZ EMLÉKMŰ Nem volt egyszerű kiszállni a terepjáróból. Az orkán állandóan ledöntötte a lábukról őket. A terepjárót ablakáig betemette homokkal. A közeli űrhajót alig lehetett látni. Csak a fényszóró erős fénye segített némileg tájékozódni. Kámov egészen az űrhajóhoz vezette a gépet s baloldali szárnyának védelme alá állította. A ki járati kamra ajtaja éppen szemben volt: veszélytelenül léphettek át az űrhajóba, amely most a „földön” feküdt. Futóművét és szárnyát behúzta, hogy minél kisebb felülete legyen kitéve a szélnek. A parancsnok nyomban Paj- csadzéhez sietett. Egész úton páciensén jártak gondolatai. A se(Folytatás a 2. oldalon) Szekulity Péter 'ÍCalmd Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA 28. A MARSON
