Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-21 / 143. szám
í TOLVA MEGYEI NEPÜJSÄG 1962. június 2Í; NAGYOBBACSKA FALU a Kapos völgyében. Tágas utcák, szép, jól karbantartott házakkal. A házak előtt elmaradhatatlan kis virágoskert. Ä porták nagyok, noha színmagyar község, a házmögötti istálló — hasonlóan a sváb községekéhez — hivalkodóan nggy. Szinte valami jólét-illat tölti be a levegőt. Valamiféle atyafiság kapcsán lettem hivatalos az esküvőre, majd az azt követő lakodalomra. Inkább a kíváncsiság vitt, mintsem a vágy, hogy végigegyem a túlontúl bőséges étrendet. Az esküvőt nem láttam, mert később érkezett az autóbusz, ízelítőül csak annyit mondhatok: hat nyoszolyó- lány, ugyanannyi vő- fény kísérte a menyasszonyt, a vendégkíséret is tehető kétszázra, s ennek legalább fele most itt ül a három szoba megterített asztalainál. A hangulat már élénk, a várakozás élénkíti, meg a bor, amit szorgosan töltögetnek egymás poharába. Vacsora majd csak egy óra múlva lesz, addig is el kell valamivel ütni az időt. Erre jó a beszélgetés. A BESZÉLGETÉS... Nem lehet kimaradni belőle, néha rám is sandítanak, mikor valami vastagabbat mondanak, hogyan reagálok, mit szólók hozzá hivatali ember létemre. Az örömapa csak ritkán jelenik meg egy-egy percre, ő nem vesz részt a beszélgetésben, csak bólint az éppenhallott mondatra, s aztán siet LAKODALOM teletölteni a poharat. A fogak közt elmorzsolt istenéltesse után pedig inni kell. Fenékig nem illik, mert mohónak látszanék az ember, de a felénél lejjebbig kötelező, ellenkező esetben úgy vélnék, hogy nem ízlik a bor. — Ha jaj, azok voltak a szép idők, — jegyzi meg a Feri bácsinak tisztelt öreg —, volt akkor lakodalom háromszor ekkora is. Tellett rá... — Nono, ez se akármilyen — én ellenkezem, elismervén egyrészt a mai nagyszerűségét, meg azért is, mert ugyan mennyivel tellett többre »annakidején«, hiszen az örömapa mögött leggazdagabb időszakában sem állt több hat és fél hold földnél, s abból csak ezer öl a szőlő. — De mostan nehéz — folytatja rendíthetetlenül az öreg. — Nehéz, — tóditják a többiek is. — A téesz Nem megy ám mát úgy, mint régen. — Az osztás tavaly? — kérdem. — Harmincegy. Harmincegy csak. Megint közbe kell szólni, de ezt már nem én mondom, hanem a tanácstitkár, aki szintén itt ül köztünk: — Meg a háztáji, meg a prémium, mee a részes, meg a szőlő...; — Az nem számos. A Z EGYIK FIATALABB. Jóskának említi itt mindenki, amolyan fönnforgó ember a lakodalomban, a téeszben meg brigádvezető, men- i útién meghallja, miről folyik a szó, félhangosan odamondja: — Ha mindent összeszámolunk, hatvanra veheti, elvtárs. Az egységet. A többiek nem vála- szolnak, mert megjelennek az asszonyok a levessel. Egy valaki azért még sóhajt: — Szegények vagyunk. Nagy a szegénység. Ezzel a vita fe\füg- gesztődik, mert megérkezett, mint már mondtam, a leves. A levesben tyúkhús főtt, meg néminemű borjú, mert azt is vágtak. Mértékkel ette mindenki, hiszen ez még csak a kezdet. Ä borjúpörköltnek márne- hezebb volt ellenállni. Ehhez kadarkát kellett inni. Úgy járja. Az örömapa elárulta, hogy van még a pincében tíz hektó. A rántott borjúhúst, meg a rántott sertéskarajt (azt is vágtak, de csak egy süldőt) a töltött csirke Követte. Ebhez fehér bort ittunk. Panaszkodott a házigazda, rizlingje nincs, csak ezerjót tud adni. De majd a kisebbik lánya lakodalmán — most tizenKet-éves — már rizling is lesz, betelepíti a kertet. Azt kóstoljuk meg majd ak- kor. Mindenki derekasan küszködik az ételhalmazzal. Áz asztalok teliterítve. A végén a S'i tómén yeket és tortáit már csak túrkáljuk, hiszen csak egy gyomra van az embernek. A szertartás másfél óráig tart, csak mi, öregebbek eszegetünk tovább, dalainknak már visz- t a lábuk, csárdást z a banda, kezdődik ■•ne. TIZENEGYIG ROPJAK. addig mi is elbeszélgetünk, aztán megint megkezdődik az evés. Újra terítenek, a leves elmarad, a többit ismét végig kell enni. S bort rá, kibe mennyi fér. Fér... Egyóra tájt az ifjú pár kiszalad a kosárkával, amibe a menyasszonytánc díját po- tyogtattuk. (Reggel elárulta az örömanya: háromezernégyszáz forint jött össze). S most már teli gyomorral lehet folytatni a diskurzust. — Nehéz bizony, nagyon nehéz. — Nem is tudom, mi lesz velünk. A János vett volna egy autót, de abból is csak a drágábbikat akarták adni. — Csak perenoszpórás év ne legyen. — Nagy a szárazság. Mit osztunk az ősszel? — Harmincat. Annyi van tervezve. — Aztán mit ér az? A beszélgetés folyik, a panasz dől, s akinek kedve van hozzá, s főleg étvágya, megmarkol egy csirkecombot, s hörpint reá áz ezerjóból. Lehet kadart is, ha valaki nem ragaszkodik a pecsenyeborhoz. Hej uramisten, de nehéz is az élet!? Parásztai György A KUTYAUGATÁS Több mini- háromezer motoros vett részt a tavaszi KRESZ-oktatásokon Befejeződött a járási székhelyeken tartott KRESZ-oktatás- sorozat. A BM Tolna megyei Rendőrfőkapitányság közlekedés- rendészeti osztálya, a Tolna megyei Közlekedési Balesetvédelmi Tanács szervezésében járási székhelyenként KRESZ-oktatást tartott. Az oktatásokon a magánmotorkerékpár-tulajdonosok vettek részt. Számos érdekes előadás hangzott el közlekedési és jogi kérdésekről. Az öt községben tartott előadásokon több mint háromezer motorkerékpár-vezető jelent meg. Az előadásokat filmvetítés kísérte. Az oktatást rendező szervek a nyáron — a múlt évi sikeren felbuzdulva — tervezik ismét egy KRESZ- és ügyességi verseny rendezését magánautósok, hivatásos gépjárművezetők és motorkerékpár-vezetők részére. (Folytatás a 3. oldalról.) besült jól érezte magát. Kámov kicserélte a kötést, megmérte Pajcsadze lázát és csak akkor nyugodott meg. — Szerencsésen megússza az egészet — mondta. — Holnapután már kutyabaja sem lesz! A vihar még másfél óráig tombolt, s oly hirtelen szűnt meg, amilyen váratlanul feltámadt. A homokfal már elszáguldott az űrhajó mellett. Még néhány percig fújt a szél, de aztán az is elült. A környék ismét olyan látványt nyújtott, mint reggel. Köröskörül a legkisebb nyomát sem találták az orkánnak. A talaj homokrétege érintetlennek látszott. A sűrű bozótok ugyanúgy álltak, mint azelőtt, sőt még a tövüket sem töltötte fel homokkal a vihar. — Vajon mi lehet a növényünkkel? — kiáltott fel váratlanul Melnyikov és az ablakhoz ugrott. Kár volt megijednie. A növény, amelyről a vihar alatt teljesen megfeledkeztek, a helyén volt. Néhány perc alatt megtisztították a homoktól és elhelyezték a hűtőszekrényben. Napnyugta még messze volt. A nap hátralévő részét az emlékmű felállításának szentelték. A leszállás helyén építették fel. Az egy Pajcsadzét kivéve, valameny- nyien dolgoztak. A csillagásznak tilos volt kiszállni az űrhajóból. Bison a fülkéjében ült bezárva. Csak akkor jöhet ki onnan, ha már elhagyták a Mar- sot.... Az űrhajósok állig felfegyverezték magukat. Minden óvintézkedést megtettek, tehát nyugodtan dolgozhattak. Este nyolcra befejezték a munkát. A homokos tisztáson, rozsdamentes acélból készült három méteres obeliszk állt. Tetején aranyfoglalatban rubincsillag ragyogott. Az emlékmű lecsiszolt négy oldalán egy-egy színarany dombormű csillogott. Ciolkovsz- kij és három követője nézett a marsbeli tájra. Az emlékmű előtt álló űrhajósokat jogos büszkeség töltötte el. Hazájuk lélegzését érezték a végtelen űrön át, amelyet űrhajójuk azért hódított meg, hogy ezen a távoli bolygón hagyja a tudomány nagyszerű diadalának jelképét. Belopolszkij és Melnyikov semmi újat nem fedezett fel az űrhajótól északra és keletre. A táj semmiben sem különbözött a már átfésült nyugati résztől. A Mars természetvilága tehát mindenütt egyforma. Űrhajósaink arra a következtetésre jutottak, hogy a bolygó csaknem teljesen lapályos sivatag. Alighanem „ugró gyíkokból” és „nyulakból” áll az állatvilága. Ilyennek látták hát a Marsot az első emberek, akik a Földről érkeztek. (Folytatjuk) Varsóiak az iskolaépítésért A Lengyel Népköztársaságban az ország fennállása ezredik évfordulójának megünneplésére készülve többek között széleskörű iskolaépítési akciót indítottak. Az akció célja: társadalmi eszközökből minél több iskolát felépíteni. A varsóiak is kiveszik részüket ebből az akcióból. 1959-ben kezdődő gyűjtés óta 280 millió zlotyt fizettek be iskolaépítési akcióra. Ebből az összegből 1960-ban 13 iskolát, 158 tantermet és 54 pedagóguslakást építettek fel. Pillanatnyilag tíz iskola építése folyik, s még ebben az évben 7 iskola építését kezdik meg. Varsóban 1965-ig az előirányzat szerint társadalmi eszközökből összesen 50 iskolát építenek, 200 tanteremmel. Ehhez még 220 millió zlotyval kell hozzájárulniok a varsói dolgozóknak. Nem is olyan régen, a már késő éjszakába nyúló estén az elnök kézbe vette a levelet és felolvasta az igazgatósági ülésen. A levél arról szólt, hogy: mivel Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen annak idején, nem lehet senkitől és semmitől megtagadni, hogy munkája után a szocializmus építése idején ne kapja meg a tisztes, jól megérdemelt bért. Ezért hát a termelőszövetkezet igazgatósága szavazzon meg a vadászkutyának az éjszakai ugatásért heti két munkaegységet. Ha az igazgatóság igennel szavaz, akkor a kutya továbbra is teljesíti kutyakötelességét és egész éjjel hajlandó égnek szegett fejjel ugatni a Holdat. De ha az igen tisztelt igazgatóság elveti a kérelmet, ezentúl az okos, hűséges, kötelességtudó, mindenkit megugató kutya nem lesz hajlandó egyet sem vak- kantani egész esztendőn át a sötét éjszakákon. A levélben más apróságot is írt a község bognármestere — mert a levél az ő szüleménye. „Ha a tisztelt igazgatóság megengedi, hogy a kézi szerszámokkal — ami a termelőszövetkezet tulajdona (ez a megegyezés nincs a levélben — magánkisiparos módon dolgozzam, akkor hajlandó vagyok a termelőszövetkezetnek térítés nélküf dolgozni” — természetes, ezúttal is azokkal a gépekkel, amik a termelőszövetkezet tulajdonát képezik. Jót derült a tisztelt igazgatóságnak titulált testület, mert amit ebben a levélben eléje terjesztett a falu bognármestere — viccnek sem rossz, különösen, amikor a napi nehéz munka után este, a komoly problémák megvitatásában is elfáradtak. Másnap már az egész falu derült a levélen, hisz hogyne derült volna, amikor a mestert egyébként is a falu legviccesebb, legmó- kásabb emberének tartják. Nem tudták eldönteni, és máig is vitatott kérdés: vajon viccnek, vagy komoly kérésnek szánta-e a levélben foglaltakat. Hanem azért a dolog mégsem ilyen egyszerű. Mert ha egyszer az a fránya kutya, az az okos, értelmes, csaknem beszélni tudó, négy lábon járó állat valami úton megtudja, hogy a szolgált-' 4-4 ért, hűséges, utánozhatatlan ugatásáért egyetlen munkaegységet sem kap — menten abbahagyja az ugatást. Mert ingyen ugyebár nem nem lehet olyat produkálni, ami az égig hallik. Az eset pedig történt — nem is olyan régen — Dunaszent- györgyön. K. B. J. A tisztasági mozgalom eredményei A Magyar Vöröskereszt Szekszárdi járási szervezete eredményesen foglalkozik a tisztasági mozgalom terjesztésével. A szekszárdi járásban ugyanis minden község bekapcsolódott a tisztasági mozgalomba. Az eddigi értékelések alapján — amelyeket a községekben tanácskörzetenként végeztek — a legjobb eredményt Tengelic, Fadd, Bátaszék és Báta községekben értek el. Tengelicen 18 000 ezer forint értékű. Faddon 8200 forint értékű társadalmi munkát végeztek a közegészség- ügy megjavításána. A járás többi községeiben is sok az olyan ház, amely a tisztasági követelmé- ,nyek betartásával elérte a 100 pontot. Lényegesen csökkent a szennyes, tisztállan környezetből adódó fertőző betegségek aránya Az iskolák tisztasági versenyében jó helyezést ért el a sárpilisi, a fácánkerti általános iskola* Bátaszék két iskolája és Szek- szárd városban a második és a III. számú általános iskola. Ezerkisz téglávai tibb készül éránként, mint amennyit a terv előír A téglagyártási szezon kezdetén az időjárás nem kedvezett a munkának. A dombóvári kettes számú téglagyárban mintegy kél héttel később tudták elkezdeni a munkát, mint a korábbi években, s amikor dolgozni tudtak, a nedves, párás levegő miatt — nehezen száradt a tégla — akkor sem teljesítették a napra bontott tervet. Az időjárás megjavult, van mód arra, hogy pótolják a korábbi hetekben felgyülemlett lemaradást. A téglaprésnél szinte minden órában túlteljesítik a tervet. Június első két dekádjában például a prés óránkénti teljesítménye 6660 volt, a tervezett 5640-nel szemben. Májusban gépállások miatt nem tudták a tervet teljesíteni, de úgy számítják a gyárban, hogy június harmadik dekádjában pótolni tudják a májusi kiesést is, s Cégeredményben a második negyedévi tervet teljesíteni tudják. A STRANDOK A meleg idő megelőzte az első hivatalos nyári napot. Főleg a gyerekek örülnek ennek, mivel a tanítás befejeződött, s egész napjukat a fürdőhelyeken tölt hetik. Megtelt a szekszárdi strand is fürdőzőkkel.
