Tolna Megyei Népújság, 1962. június (12. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-19 / 141. szám
1962. június 19. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 0 Vándormadarak és helyet keresők — Türelmetlen várakozók — Vidékiek és városiak a munkaközvetítőben —■ Sokféle ember megfordul egy délelőtt Szekszárdon a munkaerő gazdálkodásnál. Siklósi Lajos munkaügyi előadó valósággal türelemművész, mert végig kell hallgatnia gyakran oktalan ki- fakadásokat, s lehetőségeihez mérten segítenie kell mindenkin, aki hozzáfordul. Milyenek a mai állást keresők, hogyan tudják elhelyezni őket — körülbelül így fogalmaztuk a kérdést. Siklósi Lajos elgondolkozva válaszolt. — Fiatal és idősebb egyformán akad közöttük. Sok a vidéki, akik a megyeszékhelyen szeretnének elhelyezkedni, s még több a nő. Velük elég sok a bajunk, mert számukra kevesebb a munkaalkalom, mint a férfiak részére... Leggyakoribb látogatók tehát a hivatalban az állást kereső asz- szonyok, lányok. A nyilvántartásokban ezt láttuk: az első félévben eddig munkára jelentkezett 710 nő, s közülük csak száztizennyolcnak sikerült megfelelő munkakört találni. A férfiaknál sokkal jobb a helyzet, ők mind- • annyian el tudtak helyezkedni, sőt: az építőipar már nem is kapott annyi munkaerőt, mint amennyit kért. Csak üxem seg íthetne A lányok és asszonyok néha türelmetlenek. S érdekes: leginkább azok, akiknél nem olyan sürgető, hogy állást-kapjanak. A többiek, kiknél nagyon fontos volna, várakoznak, s nem is válogatnak annyira: egyformán szívesen mennek, még fizikai munkára is. Egyébként állandóan visszatérő probléma: milyen munkára közvetítsék ki a nőket. A választék nem valami széles. A választók viszont általában sza- kácsrtők, vagy takarítónők akar- 'nak lenni. Nincs annyi konyha, vagy hivatal, ahol elhelyezést találhatnának. S akkor következik a példálózás, néha a magasabb hang. A megoldáson sokat töprengenek a munkaüggyel foglalkozó szakemberek. Ezt azonban igen nehéz megtalálni. A Bőrdíszmű Vállalat nem tud minden asz- szonyt és lányt foglalkoztatni. Más könnyűipari üzemünk pedig nincs a megyeszékhelyen. Volt egy a Faipari Vállalatnál, ezt azonban Tolnára helyezték át. Oda, ahonnan amúgy Is sokan járnak be SZekszárdra. A dolgozni akaró nők elhélye zését jelenleg nem lehet teljesen biztosítani. A hosszútávú és intézményes megoldáshoz csak több munkaerőt foglalkoztató könnyűipari üzem nyújtana segítséget. A bedolgozó-módszer, amit a Ruházati Vállalatnál esi náltak egy időben, csak részlegesen jelentett megoldást. Üzem és üzem: ez csendül vissza mindig, ha a nők elhelyezéséről, munkábaállításáról esik szó. Fo ly tatól ágon munkakönyvek Említettük már, hogy sok vidéki érkezik Szekszárdra, azzal, hogy majd itt áll munkába. A munkára jelentkezők, zöme közülük kerül ki. A kisebbik rész pedig az örökösen vándorlók csapata. Nehéz elképzelni, hogy például valaki havonta változtatja a munkahelyét. Pedig ilyen is van, és nem is egy. A munkaügyi előadónak leghamarabb ezekkel gyűlik meg a baja, mert követelőznek, válogatnak, s oda sem néznek annak, hogy rövid idővel korábban már elhelyezte őket, de nem tudtak ott megragadni. Van például olyan, akinek pótlapot kellett tenni a munkakönyvébe, mert az eredeti rovatok beteltek a vándorlás közben. A férfiaknál is komoly gondot jelent az idős, koros emberek elhelyezése. ök éjjeliőrnek, vagy kisegítő munkaerőnek szeretnének menni. Ez érthető, azonban az is biztos, hogy Szekszárdon nincs annyi éjjeliőri hely, mint amennyi a jelentkező. Problémájukon helyiipari üzem, vagy szövetkezet segítene. Vidéki városainkban találhatunk olyan kezdeményezést amely az öregek problémáját próbálja megoldani megnyugtatóan. Maradékfeldolgozó szövetkezetét alakítottak néhol, s ez enyhített a helyzeten. Hasonlóval nálunk is lehetne kísérletezni. Férfiak és nők problémája jelentkezik együttesen a fiataloknál. Csak egy példa: 300 fiú és lány jelentkezett ipari tanulónak, s közülük körülbelül kétszáznak még nincs helye. A faluból el akar jönni, de vajon hova? Példájuk egy kicsit azt mutatja, hogy községeinkben nincs megnyugtatóan megoldva a fiatalok helyzete, kevés dolog köti őket a faluhoz. Márpedig ott is s2Ükség van a munkaerőutánpótlásra. Kritikus emberek A legnagyobb probléma előtt akkor állnak a munkaerőgazdálkodás szakemberei, amikor a cigányok elhelyezéséről van szó. Velük kapcsolatban egy sereg előítélet látható, amit még a múltból cipelünk magunkkal. A másik részt viszont ők hordozzák: nem szívesen mennek olyan munkahelyre, ahol le kell telepedni, s csak kevesen törekednek arra, hogy szakmát tanuljanak, vagy állandó foglalkozást válasszanak. Néha egészen szélsőséges esetek is előfordulnak. Ilyen volt például a börtönből szabadult Sárközi Gyula helyzete. Munkára jelentkezett, a munkaügyi előadó a szekszárdi gépjavítóhoz küldte. Hamarosan újra ott állt az asztal mellett. — Nem vettek fel — kiabálta, — mert cigány vagyok. De, ha nem adnak munkát, elmegyek lopni... Türelemmel magyarázták neki a körülményeket, közben beszéltek az üzemmel is. Kiderült, nem az volt a hiba, hogy Sárközi Gyula cigány. Egyszerűen nem találtak számára helyet, bármennyire is igyekeztek az üzemben. Minden helyen volt alkalmazott, ö pedig kötötte az ebet a karóhoz, s nem ment máshova, Inkább megint lopott. Persze ráfizetett, s most talán ismét a börtönben van. Sok a gondja a munkaközvetítőnek. Működését ugyan törvények szabályozzák, különböző jogokat biztosítanak számára, ez azonban gyakran kevés ahhoz, hogy mindenkinek kívánsága szerint próbálja elintézni az ügyét. Sz. L Kozmikus por a Földön Évente 5 millió tonnával növekszik a Föld tömege — Miről mesél a csendes-óceáni üledék Villámcsapás és gondatlanság okozott tüzet Villámcsapás és gondatlanság eredményeként vasárnapra és hétfőre virradó hajnalon két tűzeset történt a megyében. A gyors segítség mindkét helyen megakadályozta a nagyobb károk keletkezését. Vasárnapra virradóra Németkér községben a villám belecsapott és felgyújtott egy fészert, majd a tűz átterjedt a mellette lévő istállóra is. A helyi önkéntes tűzoltók azonban még idejében megakadályozták a tűz továbbterjedését. A biztonsági okokból kihívott szekszárdi tűzoltók beavatkozására már nem is került sor. A kár felbecsülése még folyik. Erről a tűzről nem tehet senki. Annál inkább tanulságos a hétfőre virradó hajnalon Szekszárd területén, a Széchenyi utca 43. szám alatt keletkezett tűz. Vasárnap reggel Csuka Ferenc cipész műhelyében egy polcra, kaptafák és limlomok közé helyezett villanyrezsón burgonyát akart főzni. Közben áramszünet lett. ö azonban bekapcsolva hagyva a rezsót, elment Faddra, a búcsúba. Mire hajnaltájt hazatért, a szomszédokat és a tűzoltókat találta műhelyében. Szerencsére Vendég Lajosné idejében észrevette, hogy a bekapcsolva hagyott rezsó, az áramszünet után áttüzesítve a polcot, nagy füstöt csinált. Elképzelhető, mi történt volna a város szívében akár az éberség hiányában, akár a késedelem miatt. Tűsoltóverseny Fczddon Nagyszabású tűzoltóversenyre kerül sor július 1-én Faddon a megyei tanács és a megyei tűzrendészet! osztály parancsnokság, valamint a helyi tanács és az önkéntes tűzoltótestület rendezésében. A versenyen azok az önkéntes tűzoltórajok vesznek részt, melyek a járási versenyeken első helyezést értek el. Eszerint a megyében 49 raj vívta ki a jogot, hogy részt vehet a versenyen. Az itt első helyezést elérők továbbjutnak a július közepén Tolnán tartandó selejtező országrészi versenyre, ahol hat megye legjobbjai küzdenek az elsőségért. A 49 raj közül 22 községi férfi, 7 üzemi férfi, 3 községi női, 2 üzemi női, 10 községi úttörő fiú, 2 üzemi úttörő fiú és 3 úttörő leány tűzoltóraj vesz részt a versenyen. — Száznegyvenezer forintot költenek az idén a szekszárdi könyvtárak könyvállományának gyarapítására. Ebből az összegből fejlesztik majd a nyolc fiókkönyvtárat is. A földi életet a légkör védelmezi a szüntelenül záporozó kozmikus támadásoktól. Az atmoszféra kizárja a Nap káros sugarait, s elégeti a Földdel összeütköző parányi meteorok mllliárd- jait. „Elhunyt meteortalálat következtében" — így szólna a megszokott gyászjelentés, ha a légikör nem oltalmazná az élet szféráját a Föld felszínén. A gombostűfejnél kisebb „lövedékek” milliárdjait rly eredményesen porlasztja és égeti el a légkör, hogy csupán hamujuk, poruk szállingózik lassan a Feleire. A nagyobb vasmeteorok felszínén a súrlódás okozta magas hőmérséklet következtében olvadt fémcseppek keletkeznek, majd lehűlnek, s lassan a földre hullanak. A szárazföldön e por elkeveredik a Föld anyagaval felismerése lehetetlen, a tengerbe hulló szemcsék pedig lassan a fenékre libegnek, s az üledéket gazdagítják. Ez ut' bűit közel egy évszázad óta tudjuk, mióta a híres „Challenger” tengerkutató expedíció 1876-ban visszatért földkörüli útjáról. Több ezer méteres mélységbe lebocsátott kotrót cndezésekkel körülbelül egy liter vörös agyagot — csokoládészínű üledéket — emeltek ki a Csendes-óceán fenekéről. Mágneses eljárással számos vas és nikkelgolyócskát vontak ki a mintákból, s megállapították, hogy a Földre hulló idegen anyag mennyisége igen jelentős lehet. Az 1940-es évek végén a svéd tudományos akadémia kutató expedíciókat szervezett, s ez alkalommal Peitterson svéd tudós új mintákat vett a Csendesóceánból. Kiderült, hogy a derült esték kedvelt hullócsillagainak száma az elmúlt 10—15 millió esztendő folyamán jelentősen változott — ugyanis a több méter hosszú mintákban a parányi fém- részecskék eloszlása nem volt egyenletes. Hol több, hol kevesebb meteor hatolt be a Föld légkörébe az elmúlt évmilliók során. Pettersson ezzel megdöntötte von Schwinner német tudós elméletét, amely szerint a meteorok nem a Naprendszer tagjaiként születtek volna, hanem később, mintegy 25 000 évvel ezelőtt kerültek a Nap vonzókörébe. A Schwinner-elmélet a tudomány lomtárába került, hiszen Pettersson a több méter hosszúságú minták alapjában is több száz gömbalakú fémrészecskét talált; , ezek pedig több mint tízmillió évesek. Pettersson ekkor már tisztán látta, hogy a csillagászoknak igazuk van, amikor a Földre hulló idegen anyag mennyiségét több millió tonnára becsülik, s felismerte, hogy pontos mennyiségi becslés csak szárazföldi mérések alapján lehetséges. De hogyan? Hiszen a mikroszkopikus méretű por elkeveredik a Föld anyagával! Porgyűjtő állomásokat szervezett, s úgynevezett meteorcsapdákat állított fel magas hegyeken, s az ezekben leülepedő porból igyekezett meny- nyiségi következtetéseket levonni. A Hawai szigeteken felállított tartályokba azonban földi anyag is keveredett, mert a kialudt vulkánok lejtőiről jelentős mennyiségű port kavar fel a szél, így nem csoda, ha az első becslések évi 20 millió tonna meteorikus eredetű port eredményeztek. Pettersson ekkor ötletes eljárást dolgozott ki, hogy a földi származású anyagot elválassza a kozmikus eredetűtől. Osztrák tudósok rendkívül pontos laboratóriumi méréseiből már tudták, hogy a földre hulló idegen anyag a nagymennyiségű vason kívül átlagosan 2,5 százalék nikkelt is tartalmaz. Ha tehát meg lehetne mérni a gyűjtő berendezésekben fennakadt por nikkeltartalmát — minthogy földi eredetű nikkelpor aligha szállingózik a levegőben — akkor megoldódhat a rejtély, mert a nikkel súlyát egyszerűen 40-el kell megszorozni. (40x2,5= 100 százalék). Az új mintákat ismét Ausztriában vizsgálták meg. Az eredmény nem keltett meglepetést: a Föld egész területére egy évre átszámítva kereken 5 millió tonna kozmikus por hullik. Több, mint egy hatalmas Cheops-piramis súlya! Persze, ez a mennyiség a Föld tömegéhez képest oly csekély, hogy egymil- liárd év alatt sem hoz jelentős változást. GAUSER KAROLY Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA A MARSON 26. Melnyikov erősebben megmarkolta pisztolyának agyát és feszülten figyelte a közeli bokrokat. Úgy rémlett neki, hogy a hosszúkás levelek alatt mozog valami, ösztönösen közelebb lépett Kámovhoz -— Valami van ott! — mondta. A parancsnok odanézett, ahová társa mutatott, aztán hirtelen előkapta pisztolyát és lőtt. — Amint látja, semmi sincs ott — mondta. — Kicsit jobban uralkodjék magán. Valóban félelmetes a légkör. A lövés hangja kissé megnyugtatta Mclnyikovot. Szégyellte kishitűségét. Visszadugta pisztolyát övébe. Elhatározták, hogy magukkal viszik a „mocsár” egyik növényét, amely magasabbra nőtt, mint az űrhajó környékbeli bozótok s más felépítésű lehetett. Meglepetésükre, sokkal nehezebben ment, mint hitték. Két órai megfeszített munka után végre elérték céljukat. A marsbeli növényt óvatosan kihúzták a homokból és rákötözték a terepjáró lapos tetejére. A gyökereket gondosan becsomagolták. Az értékes szállítmányt az űrhajón külön erre a célra fenntartott hűtő- szekrénybe helyezik. A földi botanikai intézet laboratóriumában majd gondosan kielemezik. — Indulás! — pillantott órájára Kámov. — Sokat időztünk itt, sietnünk kell. És a terepjáró teljes sebességgel robogott tegnapi nyomdokán. Alig mentek pár kilométert, amikor ötven méternyire előttük hirtelen egy hatalmas vadállat ugrott ki a bokrokból az útra. Mind a ketten jól látták, hogy az állat egész testét ezüst színű bunda borítja s hogy feje hosszúkás, mint a krokodilé. Az állat megpillantotta a gyorsan közeledő terepjárót s egy pillanatra a „földhöz” lapult. Aztán hatalmas ugrással eltűnt a bozótban. Kámov megnyomta a jobb hernyótalp fékgombját és a terepjáró éles fordulattal a bokrok közé vágott s a bozótokat tiporva üldözőbe vette a vadat. — Gázálarcot fel! — Idái tóttá Kámov. — Gépét tartsa kéznél! Le kell filmeznie az állatot! — S hirtelen lefékezte a terepjárót. — Ott van! A tó vizétől húsz méternyire lapult a „földön” az üldözött vad. A víz elzárta útját s megállásra kényszerítette. Melnyikov megindította a felvevőgépet, A vad pár másodpercig mozdulatlanul állt. Aztán hatalmas állkapcsát szélesen és fenyegetően kitárta: láthatóvá vált néhány fogsora. Fogai háromszögletűek és hegyesek voltak. Az állat hossza — fejétől a lompos farkáig — 3—3 és fél méter lehetett. Törzse három pár lábra támaszkodott. Az elülső két kurta, egymáshoz közelálló pár hegyes karmokban végződött. Hosszú hátsó lábai térdben megtörtek, mint a szöcskelábak. Kerek, zöldesszürke szemeit a terepjáróra szegezte. Pupillája elkeskenyedett, mint a macskának. A következő pillanatban kiegyenesítette hátsó lábait és 12 méternyi távolságból ráugrott a terepjáróra. (Folytatás a 4. oldalon.)
