Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-01 / 100. szám

IW2. május I. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 Tiadomény és technika Keresztrejtvény Milyen lesz az Idő — száz év múlva ? Egyelőre senki nem tudja, hogy a jövő héten hideg lesz-e vagy meleg, esik az eső vagy íúj a szél. Szidjuk emiatt a meteoro- lógüsokat, pedig ártatlanok; ke­vés még az időjárási helyzetje­lentés a sarkvidékekről, a siva­tagokból és az óceánokról, pedig jórészt ezeken a nagy kiterjedé­sű területeken formálódik a hol­napi és a jövő heti időjárás. A legutóbb felbocsátott szovjet szputnyik egyik célja, hogy az eddiginél pontosabb értesüléseket szerezzen a magaslégköri Viszo­nyokról és a felhőképződés jel­legzetes formáiról. Ez is rend­kívül fontos, az ilyen vizsgála­toktól várható, hogy hamarosan megbízhatóbb lesz a prognózis, az előrejelzés. De mi lesz száz év múlva? S egyáltalán: lehet-e valaha be­folyásolni, az ember célja, kedve szerint alakítani az időjárást? Lesz-e időjárás „rendelésre”? Napjainkban már ezzel is fog­lalkoznak a tudósok; érdemes szemügyre venni eddigi eredmé­nyeiket és merész elképzelései­ket. Miért a Szovjetunió ? Mind a sikerekben, mind a ter­vekben a Szovjetunióé a vezető szerep, s nem véletlenül. A Szov­jetunió óriási területén ugyanis megtalálható bolygónk klímájá­nak minden árnyalata, a földi . időjárás egész gazdag változatos­sága. A szovjet föld északsarki öve­zeteiben 40—50 fokos hideget, szubtrópusi és trópusi tájain . .40 fokos meleget mutat a hőmé- ", rő. Érthető tehát,’ hogy á‘ szovjet időjáráskutatás — a gyakorlati Szükséglet tudománya —‘ sok olyan témakörre is kiterjed, ame­lyet más országokban viszonylag elhanyagolnak. Néhány iiyen eredményről és tervről számo­lunk be az alábbiakban Esőképzés - ködoszlatás A mérsékelt égöv egyik leg­nagyobb csapása á nyári száraz­ság, az aszály. Néhány esőtlen hét hosszú hónapok fáradságos mezőgazdasági munkáját ' teheti semmivé, súlyos anyagi károkat és közellátási gondokat okozhat. Évtizedek óta kísérleteznek a tu­dósok, hogyan lehetne mestersé­ges esőt létrehozni. Szovjet tudósoknak sikerült először kiadós mesterséges esőt létrehozniok. Néhány évvel ez­előtt a Kaukázus vidékén tör­tént. Hatalmas generátorokkal hanghullámokat keltettek, s eze­ket a felhők felé irányították. Az erős hullámok hatására apá­ra cseppekké sűrűsödött és elég nagy területen, az aszály kellős közepén — esett. Ha ilyen egyszerű — kérdez­hetné valaki —, miért nem csi­nálják ezt- mindenütt, ahol- az aszály pusztulással fenyegeti a termést? Sajnos, nem ilyen egy­szerű a dolog, több okból. A hűl-. lómkeltő generátorok üzemelte­tése még nagyon költséges, ha­tásuk pedjg kis körzetre terjed ki. S ami a legnagyobb baj: az egyelőre kiszámíthatatlan szél­járás esetleg egészen más terü­leten kelt csapadékot, mint ahol kívánatos. A mesterséges csapadék tehát csak akkor lesz hasznos, ha ol­csón és irányítható módon tud­juk majd előállítani. Mikor lesz ez? Senki nem tudja, de annyi bizonyos,- hogy az atomenergia békés felhasználása itt is soha nem sejtett meglepetéseket tar­togathat. A köd nem annyira a termést, befolyásolja, mint inkább a köz­lekedést, különösen a repülőgé-, pék fel- és leszállását akadályoz­za. Ugyancsak a Szovjetunióban sikerült először egy repülőtér, pontosabban a kifutópálya meg­tisztítása a látást zavaró ködtől. Mégpedig nem hanghullámmal,' hanem a ködre fújt vegyi anyag­gal. A hatás ugyanaz volt: a pá­ra cseppekké sűrűsödött és le- tillepedeít. A ködfalban szabad út nyílt a felszálló repülőgép szá- mára. Ez áz eljárás nem is na­gyon költséges, és úgy tekinthe­tő, mint á „mikroklíma” (kis te­rületre kiterjedő időjárás) befo­lyásolásának biztos módszere. A Hold és a hegyek keletkezésének összefüggése A Hold kihatásai Földünkre ma még korántsem teljesen is­mertek. Amerikai tudósok most annak bizonyításával foglalkoz­nak, hogy a Hold gravitációjának közvetett hatása van a földi szik­lák molekuláira. A sziklák kristályos szerkeze­tűek, a kristályokat pedig a mo­lekulák elektromos töltésű ré­szecskéi, az ionok alkotják. Kül­sőleg ezek a kristályok rendkívül keménynek tűnnek; valójában viszont az ionok a hő hatására megmozgathatok. Mihelyt emel­kedik a hőmérséklet, az ionók mozgásba lendülnek. Valahány­szor a Hold a Földnek egy adott területe fölött elhalad, egyfajta »•szilárd árapály« megy végbe, s a területen lévő sziklák a bolygó vonzására »-megemelkednek«. Ha a Hold túlhaladt a szóbanforgó területen, a sziklák visszasüly- lyednek eredeti helyükre, de nem úgy az elektromossá vált ionok, amelyeket a Hold • elhaladása ho­zott mozgásba. Az ionok meg­akadnak a sziklákat borító föld­réteg repedéseiben. Valahányszor a Hold újból a terület felett halad el, á jelenség megismét­lődik és egyre inkább elvéko­nyítja a földréteget, »felszaba­dítva« az alatta fekvő elektro­mos töltésű sziklákat. Ilyenfor­mán évmilliók alatt hegyek ke­letkezhetnek. Földrészek éghajlata megváltozik ? Mindennél nagyobb szabású, egész: földrészekre és az emberek százmillióira kihat Boriszov szov­jet mérnök terve. Eszerint a Be- ring-szorost elzáró gát és szi­vattyúrendszer hatalmas tömegű vizet emelne ki a sarkvidéki ten­gerből, s így csökkentené az ott felhalmozódó hideg légtömegeket (Emlékezzünk csak, hányszor hal­lottuk idén, hogy „a sarkvidéki hideg levegő beáramlása akadá­lyozza a tavasz érkezési t...”) Ha ezt sikerülne megoldarr. — szin­tén atomenergiával —•, akkor az égész északi félteke éghajlata enyhébb és egyenletesebb lenne. Ennél is merészebb Cserenkov szovjet mérnök terve: ha Földün­ket mesterséges porgyűrű venné körül, a napsugárzás kárbáyesző része is Földünkét érné, ■ & ettől egész bolygónk éghajlata, felme­legedne. És mind az északi, minq a déli sarkon a gyümölcs is meg­teremne ... ® Mintegy 1500 kilo­méteres magasságba kellene 1 millió tonna finom port feljut­tatni. Atomerővel ez sem meg­oldhatatlan, a műszaki feltétele­ket már megteremtette a szovjet űrhajózási és rakéta-technika. Milyen lesz tehát száz év múl­va az időjárás? Amilyent uno­káink s az 6 unokáik kívánnak — ha mi megteremtjük számuk­ra a tudományos vívmányok bé­kés felhasználásának lehetőségét. Gy. I, VÍZSZINTES: 2. Vízszintes 33. folytatása (névelő nélkül). 14. Női név. 15. Szörp. 16. Terek mással­hangzói. 17. Verssor végződés? 18. Egyforma betűk. 20. Kopasz. 22. Magánhangzók. 23. Névelők. 24. Minőségellenőr. 27. Nagy Sán­dor névjele. 28. Európai főváro­sig. 31. Fordítva: darás. 33. Füg­gőleges 1. folytatása. 35. Cserjés. 36. Kötőszó. 38. Jó erőben levő, friss (ember). 39. Fordított kettős­betű. 41. Kézi nagyító. 42. Mu­tatószó. 44. Eliszkol. 45. Becézett férfinév. 47. Túl ízes. 48. Becézett férfinév (I = U). 50. Betű ki­mondva. -52. Becézett férfinév. 54. Gál Sándor névjelen. 55. Dőlt. 59. Dugás. 61. Kiír. 62. Szovjet gépkocsik nemzetközi jelzése. 63. A kollektív mezőgazdasági szö­vetkezetek a Szovjetunióban a ' ;É61hoz-moZgalom idején általá­nossá' vált egyik formája. 65. Eszel (!).. 66. Vissza: ételízesítőt. 67. Félig avas. 69. Kül ellentéte. 71. Mutátószó. 72. Néne. 73. Orosz folyó. 75. Megkísérel. 77. Névelős ipari növény egy betűfelesleggel. FÜGGŐLEGES: 1. Május 1-ét itt ünnepelte először a munkás- osztály 1890-ben. 2. Igazi nevén latinul. 3. Európai főváros. 4. Vé­nája. 5. Indulatszó. 6. Eszká (!). 7. Mútatószó, 8. Csak félig titkos (!). 9. Szomorú és egyszersmind ne­vetséges. 10. Vicces. 11. Utolsó posta rövidítése. 12. Üres kút (!) 13. Eladó holmi. 18. Szegélyezze. 19. 1885—1936 író, költő, publi­cista. 21. Mesterkélt állású. 24. Idegen férfinév. 25. Házi szár­nyas. 26. Kerületi Egyeztető Bi­zottság. 28. Vilmos, Árpád, Fe­renc. 29. Ozmium vegyjele. 30. Gallium vegyjele. 32. Érdes han­got ad. 34. Mesterség, szakma. 37. Látószerve. 40. Olasz kikötő­város. 43. Ókori erődítmény. 46. Szomjas vagy? 49. Túlzó személy latinul. 51. Kizár. 53. I. S. L. 56. Fogadási összeg. 57. Nagy Károly névjele. 58. Iram szélei. 61. Sé­rülésre. 62. Vissza: ritka férfi­név. 64. Idegen férfinév. 66. Visz- szajárt (!). 68. Farkas — oroszul. 70. Lábat mássalhangzói. 71. Len keveredés. 72. Névelős debreceni háziállat. 74. Angolul senki. 75. Portugál és kubai gépkocsik nem­zetközi -jelzése. 76. Magánhang­zók. 77. Kati magánhangzói. Figyelem! A hosszú és a rövid magánhangzók között nem te­szünk különbséget! (A megfejté­seket nem kell beküldeni.) Előző számunk megfejtése: Kel­lemes húsvéti ünnepeket kíván a kedves olvasóinak Tolna megyei Népújság Szerkesztősége és Ki- adóhivatala. Mokos István MESE a kollektív munkával teremtett parkról hez a hallgatót. János kereste. — Látlak ma este? — Nem... nem., ne várj! Ma este nem mehetek... — Miért? Már nem szeretsz? — De! János, az istenért, ma ne. Nem érzem jól magam. — Beteg vagy? Meglátogatlak. Mit vihetek? — Ma ne... nagyon kérlek, ne gyere... — Zsuzsa! Nem tudott válaszolni. Idege­sen rakta helyére a beszélőt. Két perc múlva újra csengett a telefon. — Te vagy, Zsuzsa? — Igen. Ne haragudj... Majd holnap, vagy holnapután meg­magyarázom — Csak azt akarom mondani, hogy rosszul esett. Mivel érde­meltem ezt ki tőled? — János!... De most a vonal másik végén kattant a készülék. Lerakták a kagylót. Riadt tekintettel me­redt a telefonra, torkát sírás szorongatta. Gyorsan tárcsázta a rendőrség számát. — Hallgass meg, János... — Te nem hallgattál meg. Le­raktad a kagylót, nem adtál ma­gyarázatot. Most... jobb, ha nem beszélünk... Ismét kattant a készülék. Zsuzsa kirohant a teremből, végigszaladt a hosszú összekötő folyosón, bezárkózott a mosdóba és keservesen zokogott: Mikor jól kisírta magát, meg­könnyebbült, és feléledt benne a reménynek egy párányi szikrája. Hátha az orvos csak látogatóban járt Erdőslakori. Átutazott a vá­roson és nem találkoznak többet. Vagy, ha találkoznak, nem is­merné meg. De jó volna ebben bizonyosnak lenni! Visszasietett a hármas számú ablakhoz. — Erzsikéin, készen vagy mór a rovatolással? — Pár perc múlva készen le­szek. Zsuzsa zavarban volt. Nem tudta, hogyan térjen rá. észrevét­lenül és feltűnés nélkül titkos céljára; hogy valami úton-módon megtudja legalább a nevét az orvosnak... Hiszen, ha nem is so­kat nyer vele, némiképp köze­lebb viszi a megoldáshoz, hogy a váratlanul felbukkanó orvos Erdőslakon lakik-e, vagy sem? Talán... egyszer majd felkeresi és megkéri szépen... — Mi volt az utolsó tételed? — Egy távirat Budapestre. Az adminisztrátornő a töltő­tollal írott távirati blankettára mutatott, amely ott állt előtte az íróasztalon. — Még nem adtam fel... (Folytatjuk) A pártszervezet ülésén elhatá­roztatott, hogy parkosítják a hi­vatal előtti utcarészt, a járda, meg a kövesút között. A KISZ- titkár azonnal felugrott és válla­lást tett, mondván, nem nézhetik, hogy az idősebbek végezzék el ezt a munkát, különben is a fia­talok égnek a. téttvágytól, s már holnap reggel hozzá is látnak a parkosításhoz. így lön. Seregnyi ifjú jelent meg a hajnali órákban, ásóra, kor­pára kaptak, s hegyibe a kemény­re taposott földnek. Nyolc óráig végeztek felével, munkaidő után a másik felével. Csak a gereblyé- zés maradt vissza. Nem baj, majd holnap reggel. Másnap egy szál magában a titkár jelent meg, tag­sága még az igazak álmát aludta, s maradt a kert gereblyézetlenül Nyolc órakor kiderült, egyik teg­napi lelkes bokaficamot szenve­dett, a másikat gyomorgörcsök gyötrik, halaszthatatlan ügye tá­madt a harmadiknak, a negyedik meg azért nem tudott jönni, mert a hajnali gyorssal megérkezett Málcsi néni Abádszalókról, az ötödik... a hatodik... mind adott valami magyarázatot. És a fel­ásott kert maradt gereblyézetle­nül. Megint eltelt egy nap. Látja az egyik gépkocsivezető a félbeha­gyott munkát. Bekiált az udvarra kollégájának, s pár perc múltán nekiveselkednek a munkának. A kert simává válik, mint az asztal. Forrón süt a nap, hétrét ontja sugarait, órák alatt megcserepese- dik a felásott föld, szinte csörög, ha hozzáérnek. De a mi kertünk­nek nem árt, hiszen nem vetet­tek bele semmit, nincs, ami ki­égjen a szárazságban, legfeljebb a gaz, de azért úgy sem kár, csak csúfkodna a járda mentén. Megint eltelt egy nap. A főnök azt mondja a hivatalsegédnek. Pista bácsi! Csinálhatna va­lamit ezzel a kerttel. Legalább öntözze meg, ha érre jár valaki, hadd higgye, vetettünk is beléje. , Az időből kitelik, meg a nyug­díjba is belefér, $ az a néhány kanna víz igazán nem a világ, a kert megöntöztetett. Pista bácsi által. Megint eltelt egy nap. Reggel néhányon a hivatálbéliek közül az épület előtt ácsorognak. Egy meg- jegyzés. „Szép kert. Ugyan milyen virágmagot vetettek bele?” Má­sik: „Dália lenne szép.” Harma­dik: „Árvácska, az egész évben •nyílik." Negyedik:- „Meg szegfű.” És í(jy tovább, a kollektíva nyil­vánította véleményét. Julis néni, a takarító ugyan szintén beletar­tozik a kollektívába, de ő nem nyilvánított véleményt. Csak, amikor már mindenki odább állt, motyogott maga elé. Hogy mit, azt most már nehéz lenne megál­lapítani, de annyi tény, hogy egy nap múltán egy zacskó különböző magokkal, meg nyalábnyi palántá­val jelent meg és ültetett, vetett. Utána megkérte Pista bácsit, meg a sofőröket, öntözzék meg, hogy legyen is belőle valami. Hét se telt belé, zöldellt, virág­zott a kert, szemet gyönyörköd- tetően. A KISZ-gyűlésen a titkár a többi között ezt mondta: „Szer­vezetünk tagjai kertet létesítet­tek az épület előtt. Társadalmi munkában.” A nőtanács tagjai is belefog­lalták a pártszervezetnek küldött jelentésükbe: „A vállalat nődol­gozói részt vettek a parkosítás­ban.” A szakszervezeti gyűlésen az el­nöki beszámolóból nem .maradt ki: „A szakszervezeti tagok élen jártak az épület előtti park meg­teremtésében.” A termelési értekezleten az igazgató megdicsérte a hivatali kollektívát a jól végzett társadal­mi munkáért. Csak Pista bácsi, Julis néni. meg a sofőrök nem jelentettek semmit, nem számoltak be. Mert hát papírt lehet írni akárhányat, de ásó, kapa, gereblye, öntöző­kanna, meg virágmag nélkül nem lesz virágoskert sohasem. így voft, mese volt. Ha vala­melyik hivatal mégis magára is­merne, nyugodjék meg, ve • róla van szó. A, isten ments! -ei

Next

/
Thumbnails
Contents