Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

1962. május 12. TOLNA MEGYEI NfiPŰJSAG " “ elosztás és egyeolssdi U iért kap a mérnök három- ezer forintot havonta, ami­kor én csak ezernyolcszazat ke­resek ... Hát ez a huszonkettedik kongresszus irányvonala? Ez a kommunizmus? — Túlzás lenne azt állítani, hogy e nézet általá­nos. Néha azonban, különböző formákban megnyilvánul. Leg­utóbb Simontornyán hallottam róla, amikor a gyár egyik szak­munkása méltatlankodott ekép- pen. Talán figyelmen kívül lehetne hagyni e megnyilvánulást, ha pusztán a mondat első részére korlátozódna. Ma már nálunk ál­talánosan elfogadott tény, hogy a több, a jobb, a magasabb szín­vonalú munkáért magasabb bét jár. De ennek olyan beállítása, hogy „ellenkezik a XXII. kong­resszus szellemével” — éppen a kongresszus szellemének, határo­zatainak, a kongresszuson elfoga­dott programnak, „korunk kom­munista kiáltványának” nem is­merését, félreértését tükrözi. Idestova száz esztendeje, hogy Marx alapos bírálat alá vetetts a német szociáldemokfaták go- thai egyesülési programját. Éle­sen szembeszállt többek közt az­zal a kispolgári nézettel, amely szerint „... a munka hozadéká ... egyenlő jog szerint illeti meg a társadalom minden tagját.” Nem lehet a szocializmust úgy feltüntetni, mintha annak első­sorban az elosztás volna a lénye­ge. A fogyasztási cikkek elosz­tása csak következménye a ter­melési feltételek megoszlásának. Minden olyan kísérlet, amely el­sősorban az elosztás oldaláról kö­zelíti meg a szocializmust, csőd­be vezet. A tudományos szocia­lizmus megalapítóinak száz év előtti útmutatásai ma is idősze­rűek. Mindenekelőtt azt kell biz­tosítani, hogy legyen mit eloszta­ni. A termékbőség megteremtésé­hez éppen a munka szerinti el­osztás útja vezet. Az emberek képessége, szorgal­ma különböző. Az egyik munka nagyobb fizikai erőkifejtést igé­nyel, a másik kisebbet. Az egyik­hez több tanulás, gyakorlat szük­séges, a másikhoz kevesebb. Még azonos szakmán belül is külön­böző képességű emberek dolgoz­nak, ki többet, jobbat, ki keve­sebbet ad munkájával a társada­lomnak. Addig, amíg nincs meg a termelt javak, a fogyasztási cikkek olyan bősége, ami lehe­tővé tenné a szükségletek sze­rinti elosztást, nyilvánvaló, hogy az kap többet a javakból, aki munkájával nagyobb mértékben járult hozzá ezek előállításához. A ki például egy műhelyt, üzemet, vállalatot vezet, irányít, munkájától, szervező- képességétől, műszaki, vagy tu­dományos tevékenységétől nagy­mértékben függ százak vagy ez­rek munkájának eredményessége, többet adhat a társadalomnak, mint beosztottjai. Ha ezt nem vennénk figyelembe az elosztás­nál, a bérezésnél, vajon ki töre­kedne a magasabb képzettség el­érésére, ki vállalná a nagyobb felelősséggel járó munkát? Elosztási rendszerünk, bérrend­szerünk a szocializmus követel­ményeit tükrözi. A szocializmus egyenlősége — egyenlő munká­ért egyenlő bért — megfelel e követelményeknek. Vitatkozni kár lenne azon, vajon bérrendszerünk tökéletesen tükrözi-e a szocializ­mus gazdasági törvényeit, abszo­lút tökéletes bérezési rendszer, amin már ne lenne javítanivaló, nincs. Nincs éppen azért, mert a munkakörülmények állandóan Változnak. A bérezési rendszer soha sem fedheti pontosan a munka szerinti elosztás elvét. Ép­pen ezért ma is van javítanivaló rajta. De ma éppen az a prob­léma, hogy sok esetben a bére­zési rendszer nem ösztönöz elég­gé a jobb munkára, a magasabb képzettség elérésére. Ismerek olyan szakmunkást, aki kiválóan állja meg helyét a termelésben. Szakmáját alaposan érti, állandóan képezi magát. Mint művezető is bizonyára jól végezné munkáját, azonban a fel­kínált művezetői állást nem fo­gadta el, mondván, hogy szak­munkásként még valamivel töb­bet is keres, mint amennyi mű­vezetői fizetése lenne. Ha előlép­tetnék, sokkal több gondja lenne, megnövekedne a felelőssége is. (Persze akad ellenkező példa, számos olyan öntudatos dolgozó van, aki ennek ellenére vállalja a nagyobb gonddal — és nem nagyobb fizetéssel — járó ma­gasabb beosztást.) Találkoztam már olyan technikussal, aki mi­után lejárt az egyéves szakmai gyakorlat ideje, kérte, hogy leg­alább még ..egy-két. .évig. várja­nak kinevezésével, míg anyagi­lag egy- kicüitífcösszeszedi magát. A négyéves technikum után egy évig,', .szakmunkásként ••dolgozott, szakmájához ért, jól keres, de mint kezdő technikusnak, alacso­nyabb lenne a fizetése. Hallot­tam egy építőipari művezetőről, aki korábban építésvezetői be­osztásban dolgozott. E beosztásá­ban is éveken keresztül tanúsá­got tett kiváló szervezőképessé­géről, szakmai hozzáértéséről. Vele szemben azonban olyan kö­vetelménnyel léptek fel — tegyük hozzá, jogosan —, hogy tanuljon. Mindenekelőtt végezze el az ál­talános iskola hetedik és nyolca­dik osztályát. Nem vállalta. Most, művezetői beosztásában is elége­dett ember, így is jóformán any- nyit keres, mintha építésvezető­ként dolgozna. De munkája, fő­ként felelőssége jóval kevesebb. Ma tehát — sok esetben — ép­pen hiányzik az indokolt különb­ség a nehezebb — itt nemcsak a fizikailag, hanem a szellemi­leg is nehezebb munkáról van szó — és nagyobb felelősséggel járó és a könnyebb munka díja­zása között. Ez pedig fékezi előrehaladásunkat. H ruscsov elvtárs a kongresz- szusi beszámolóban gúnyos hangon említi meg azokat, akik­nél „a nagy kanál az egyetlen, amit ők a kommunizmushoz elő­készítenek”. Kéményen meg kell dolgozni azoknak a céloknak a valóraváltásáért, amit a párt­program tűz a szovjet nép — és tegyük hozzá, a szocialista or­szágok népei — elé is. A „nagy kanállal” majd csak akkor lehet meríteni a termelt javakból, ha megvalósul a bőség, ha a jelen­leginek többszörösére nő a terme­lés. Ehhez pedig a munka szerin­ti elosztás továbbfejlesztésén ke­resztül vezet az út. „A munka szerinti díjazás elve — mondja az SZKP Központi Bizottságának első titkára — hatalmas eszköz a termelés fokozására, ösztönzi a dolgozókat kulturális és műszaki képzettségük emelésére, ezzel hozzájárul a fizikai és szellemi munka közti lényeges különbsé­gek fokozatos megszüntetésé­hez..." A kongresszusi beszámolókban, a pártprogramban valóban szere­pel az alacsony fizetésű munká­sok és alkalmazottak kategóriájá­nak eltűnése, a bérszínvonalak egymáshoz való közeledése. En­nek azonban semmi köze sincs az egyenlősdihez. Ez éppen' úgy valósul meg, hogy a szakképzet- len munkát a szakképzett mun­ka váltja fel. Helytelen lenne a termelés nö­velésére, a képzettség fokozására irányuló erkölcsi tényezők le­becsülése. Ma már mind többen vannak, akiknek létszükséglet a munka, életüket el sem tudnák képzelni alkotó munka nélkül. Üzemeinkben százával vannak az olyan munkások, akik minden kényszer nélkül beiratkoztak az általános iskolába, középiskolá­ba és különösebb céljuk nincs is ezzel, csak tanultabbak, művel­tebbek akarnak lenni, hogy egy­ben jobban tudjanak dolgozni is. De ma még helytelen lenne ki- kizárólag az öntudatra alapozni előrehaladásunkat, bár ennek is egyre nagyobb a szerepe. A „bő­ség kosara”, amiről a költő be­szélt, még elég messze van. Az olyan bőség, amelynek „kosará­ból mindenki egyaránt vehet”, éppen úgy valósul meg, hogy egyelőre — és még jó néhány esztendeig — az vehet többet be­lőle, aki, nagyob.^ nyertekben já- rul.vjyc^z.á, 'hogy,.-éj kosár'' t<fíé 'le- gyen^.,^.” ’ ’ '. ’ w r ■■ .’If&.áz .ajjöunk'ás, díjí, ma sokkll- ,ia;,a * méfn'áS! fizetéséi, már. náp- fáíríkban ''is eljuthat' a mérnök díjazásáig. Társadalmunkban az út nyitva áll mindenki előtt, csak szorgalom, erős elhatározás kell hozzá. Nem egy technikus, mér­nök, munkája mellett szerezte meg a magasabb képzettséget. Éveken át törte magát, tanult, sok álmatlan éjszakájába került a diploma megszerzése. A kong­resszuson elfogadott program cé­lul tűzi ki a kommunizmus anya­gi, technikai bázisának létrehozá­sát. A fejlett technika alapvetően megváltoztatja a munka jellegét, a munkás tevékenysége egyre in­kább technikusi, mérnöki mun­ka lesz. Ez pedig nem kis erő­feszítést követel már a ma mun­kásától is. m szabad megfeledkezni még egy feltételről sem, ami nélkülözhetetlen a szükség­letek szerinti kommunista elosz­tás megvalósításához. Ehhez az anyagi és kulturális javak bősé­gén kívül — mint Hruscsov elv­társ mondja — szükséges egy nem kevésbé fontos feltétel, az, hogy a munka mindenki számára elsőrendű életszükségletté váljon. Amíg ez nem valósul meg — és ki tagadná, hogy ettől még bi­zony messze vagyunk — háttérbe szorítani az anyagi ösztönzést, a munka szerinti elosztást — töre­kedni az egyenlősdire, csak alá­ásná a termelést. Jantner János Kedden ülést tart a Hegyei Tanács VB A szokásos munkarend szerint pontban 'megtárgyalják a felvá­május 15-én kedden ülést tart a Tolna megyei Tanács VB. Dr. Tuska Pál vb-elnök jelentést ter­jeszt elő a feladatkörben tett in­tézkedésekről és a lejárt határ­idejű vb-határozatok teljesítésé­ről. Ezután dr. Tuska Pál jóvá­hagyás végett előterjeszti a leg­közelebbi megyei tanácsülés anyagát, A következő napirendi sáriás helyzetét és az ebből adó­dó feladatokat. A napirendi pont előadója Lux Sándor, a Felvásár­lási Kirendeltség vezetője. A vb- ülésen megvitatják a tanácsi vál­lalatok múlt évi gazdálkodását. Ezzel kapcsolatban Vancsa Sán­dor pénzügyi osztályvezető ter­jeszt elő jelentést. N 65 új mű as Ünnepi Könyvhétre — 200 sikert aratott könyv új kiadásban jelenik meg — Kínálats 300 könyv, kétmillió példányban Az Ünnepi Könyvhétre, ame­lyet a szokott időben, május 27 — június 3. között rendeznek meg, 65 mű lát napvilágot A közel­múltban megjelent, vagy a könyv­hétig megjelenő más, mintegy 200 jelentősebb mű növeli a vá­lasztékot. összesen tehát mintegy háromszáz könyvből válogathat a közönség, amit még természete­sen növel a könyvesboltom és bi­zományosok készlete. A mai ma­gyar írók felnőtteknek szóló 24 könyvheti műve többségében mai témával, vagy a közelmúlt ábrá­zolásával foglalkozik. Újszerű kezdeményezés az idei könyvhé­ten, hogy a közelmúltban megie- lent néhány jelentős mű — ezek sorában elsősorban a Kossuth- díjjal, vagy József Attila-díjjal kitüntetettek — utánnyomásban jelennek meg. Külföldön is álta­lános gyakorlat, hogy a könyv propaganda sokkal jobban ki­használja, ha ,egy mű valamilyen díjat kap. A mai magyar szépirodalmat a többi között Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban, Galambos Lajos: Is­ten őszi csillaga, Molnár Géza: Város a felhők alatt, Sarkadi Im­re: A szökevény című műve, Fü- löp János, Veres Péter, Lengyel József és Timár Máté elbeszélés- kötetei, Fodor József, Hidas An­tal, Janlcovics Ferenc, Pákolitz István, Simon István, Vas István verseskötetei képviselik. A könyvhétre jelenik meg Né­meth László: Lányaim című kö­tete, Tabi László: Szigorúan bi­zalmas című gyűjteménye és Illés Endre: Homokóra című darabja. A régebbi magyar szépirodal­mat Ady Endre, Gárdonyi Géza, Madách Imre, Móra Ferenc, Mó­ricz Zsigmond, Petőfi Sándor és Tóth Árpád képviseli. A külföldi írók művei közül bizonyosan nagy érdeklődésre tart számot Henri Alleg: Hadi­foglyok című műve. Az Ünnepi Könyvhétre megje­lennek Dobi István emlékiratai Vallomás és történelem címmel, napvilágot látnak Kállai Gyula válogatott beszédei és cikkei, Fi­del Castro beszédeiből válogatás és Molnár Erik: Dialektikus ma­terializmus és társadalomtudo­mány című kötete. fUlftüLi CL leÁííztttLl Lobogódíszben pom­pázik a paksi hajó­állomás. Első útjára indul Paks és Baja között a Szemes, a budapesti gyerekek között népszerű vízi­busz. Most azonban nem fővárosi, ha­nem paksi iskolá­sok vidám zaja tölti meg a karcsú, kecses hajót. Valóságos ka­cagó, vidám forga­tag. Az 1-es számú ál­talános iskola kísérő tanárainak, Bognár Gyula hajóvezetőnek, a személyzetnek bő­ven van dolga. Vi­gyázni kell minden­kire, s rendet tartani a gyerekek között. Százötvenen van­nak, egésznapos sé­tahajózásra indulnak. Az első állomás Ba­ja. A városba indul­nak, ismerkednek, ba­rátkoznak Bajával, s alaposan elfáradnak. Visszafelé csendesebb a fedélzet, de csak Gemencig, az Euró- paszerte híres erdőig. Itt előbb azért druk­kolnak, miként sike­rül a kikötés a „szük­ség stégnél”, ami nem egyéb, mint egy fát rakodó, ideiglenesen a gemenci partoknál lehorgonyzóit uszály. — Sikerült — sza­badulnak fel a szur­kolás szorongásából, s kicsibe múlik, hogy le nem döntik lábá­ról a hajóvezetőt, csak úgy elismerés­ből, szerétéiből. Az­tán barangolnak az erdőben. Egy csoport virágot szed, egész nyalábra valót, a má­sik lepkét kerget. Indul a hajó, visz- sza Paksra. Nótaszó csendül, frissiben ver­buválódott kórusok versenyeznek egy­mással az alkonyati csendben. Egy lefelé haladó vontató el­nyújtott kürtbúgással köszönti a hazafelé igyekvőket. Kikötés a paksi ál­lomáson. Este nyolc óra, a szülők a fello­bogózott állomáson várják a kiránduló­kat minden este, mert ez csak egy út rövid vázlata, mivel az el­múlt héten hatszor futott ki a Szemes Paksról, s fedélzetén ezer pajtást vitt egy­napos, de sokáig em­lékezetesnek maradó hajókirándulásra. ÓNQDVÁ&! MIKLÓS XLIX. — Hol van az a nyár!... dezte tőle, amikor lefutott hozzá A zongorista újjai végigfutot- Mikor énekelte utoljára? Ti- a hallba, tak a billentyűkön. A feketére zenöt éve is van talán. Egy házi Rose megütközött, lakkozott hangszerből elővará- mulatságon. A barátja zongora- — Nem hívtál? zsolt dallamok körbeszárnyalták zott. S ő... halálosan szerelmes — De... igen, igen! A távirat..^ a bárhelyiséget. Végigszaladtak a volt a háziasszonyba, egy falusi igazad van. Emlékszem, falak mentén, belecsendültek az körjegyző feleségébe. Klára szép, — Nohát, furcsa kérdéseid van­üvegpohárba, visszaverődtek a barna asszony volt. Azóta már nak! Mi újság? Mire van szüksé­mennyezetről. - bizonyára ráncos az arca, festi ged? ■ Felsírt a régi nóta: a haját, hogy eltüntesse az ősz — Átmenetileg semmire. Azóta „Hol van az a nyár!” szálakat és gyerekeket szült. Az- megoldódott a probléma. Sőt: Fehérkabátos pincérek suhan- óta talán már meg sem ismerné, nemsokára megnyílik a kiállítás... tak nesztelenül az asztalok kö- Elza jutott eszébe. Micsoda el- — örülök. Már azt hittem, lus­zött. A párolgó-gőzölgő feketeká- l.entét! Klára barna volt, Elza sző- tálkodással töltőd napjaidat, vé illata ünnepi hangulatot árasz- ke... Hát ilyen az élet! Egyik vég- — S te? Mit csinálsz? tott. Lám, egyszerű, szimpla hét- létből a másikba. A Klárának — Mit gondolsz? Én sem kor­köznap és mégis milyen ünnepi! ígért szerelmet Elza kapja meg... zózom! Ott is lesz egy kis kiállí- Horváth doktor körbehordta te- A másik... valóban kaland volt... tás... kintetét a vendégseregen. Ma is Két hétig tartó futó kaland, ií- Suttogva beszéltek, bár a portá- jobbára a szálló lakói töltötték jonti szerelmes fellobbanás. Elza son kívül senki sem tartózkodott meg a füstfoltos bárhelyiséget, a felesége lesz!... a hallban, az is a rádiót hallgat­akiket már a haliból és a fölyo- Délelőtt cigarettázva, ing- ta. sókról ismert. Persze, nem mind- újjra vetkőzve állt az ab- — Itt maradhatnál estére... egyiket. Egyik-másik arc új volt laknál. A szállóval szemköz- — Nem lehet. Feltűnhet. A kö­számára, csak most tűnt fel. A ti teret nézte, gyönyörködött a vetkező vonattal visszamegyek. Bükk-hotelben gyakran cserélőd- virágbaborult japán cseresznye- Most pedig sétáljunk ki valamer- tek a vendégek, ő már lassacskán fákban, amikor megszólalt szobá- re és mondj el mindent. Tudsz törzslakónak számított. jában a telefon. Rose volt a vo- valami jó helyet? Figyelte az embereket és hal- nal másik végén, kan dúdolta a dallamot. — Hogy kerülsz ide?! — kér- (Folytatás a 4. oldalon.) 17926707

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents