Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1062. május 13. Köznapi Emberek A második ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi II. törvényből) Negyven év a MÁV-nál Az újítás végrehajtója Negyven évvel ezelőtt kezd te a vasúton a munkát Polo- nyi Sándor. !| Mintegy fél «§ évszázad küzdőiméivel, ered- ím ményeivel áll §m rn®S°tte- S . rftfcgjfe f; ; gyakran emlé- tsBSBéa&.ítmi HH kezik a régi időkre, hisz a négy évtized rengeteg tapasztalatát hasznosítani most is érdemes. A pályafenntartási szakmában sok változás történt a negyven év alatt. De az alapvető munkaműveletek azonosak, csak most gép végzi az emberi munka jórészét. Különösein fontos ez, hisz Polo- nyi elvtárs egyik feladata, mint műszaki felügyelőnek, hogy gondoskodjon róla: könnyebbé, gyorsabbá lehessen tenni a dolgozók munkáját. • Tapasztalatainak gazdag tárházából jut mindenkinek. Hisz a vasúton igen sok munkahelyen dolgozott, nem egyszer szinte hősies magatartás kellett, hogy az adott helyzetből ki tudja magát verekedni. Most vonalkezelői beosztásban dolgozik. Vasúti pályáit kilométerei tartoznak felügyeletébe. S megtudja az utas is, melyik Po- lonyi Sándor vasút-szakasza, mert ott szebb, gondozottabb a pálya, simábban gurul a vonat. Az utolsó, a negyvenegyedik évet tölti a MÁV-nál. Nyugdíjba megy jövő év elején. Nehéz lesz majd a búcsú, nehéz lesz majd elválni a sok évtizedig együtt dolgpzott elvtársaktól. De könnyíti a búcsúzást, hogy bejár majd körülnézni, tanácsot adni régi, fiatalabb munkatársainak. Mert még akkor is,' nyugdíjazása idején is számítanak rá... (Mező) A szőlőkapálást megkönnyítő újítást még nem fogadták el. Hasznát nem kellett bizonygatni, mert Csarnai Gyulát, Sipter Gézát és Székely Jánost a szükség vezette arra, hogy újítson, dehát az aktáknak meg kellett tenni a hivatalos utat. A gép viszont kellett, mert közeledett a kapálás. Mit lehet ilyenkor csinálni? Erre a kérdésre adott választ Szamos János szerelő és néhány társa, akik vállalták, hogy a Szekszárdi Állami Gazdaság gépműhelyében munkaidőn kívül elkészítik a szükséges gépeket. Kérdezem Szamos Jánost, miért, hogyan csinálták? — Azért csináltuk, mert kapát ni kellett, a szőlő nem maradhatott úgy. S azt se nézhettük ölhetett kézzel, amikor itt ez a jó módszer, akkor a régi módon drágán, kézi erővel végeztesse el a gazdaság a munkát. Hogyan csináltuk? Naponta negyedmagam- mal 3—4 órát bentmaradtunk munkaidő után és csináltuk a gépeket, míg el. nem készültek. Munkaidőnket azért nem fordíthattuk erre, mert a gépek nagyjavítása is sürgetett. Azt se hagyhattuk abba. Szamos Jánosnak és társainak a munkája, áldozatvállalása forintokban kifejezhető hasznot hozott a Szekszárdi Állami Gazdaságnak. Ettől a munkától függött az újítás bevezetése, a jó ötlet gyakorlati megvalósítása, — Ebben igazán nincs semmi különös elvtárs — ezt mondja és visszamegy a gépéhez, dolgozik tovább. —is —os ß tavaszi munkákkal egykében a bekötőút építését fs segítik a bátaszéki tsz-tagok Érthető örömmel vették tudomásul a bátaszókiek, hogy az állam 780 méter hosszúságú bekötőutat épít a gazdaság határában. Ám a földmunkák elvégzését a szövetkezetnek kellett vállalni. A tagok ezt vállalták is. Társadalmi munkában egy alkalommal például háromszázan kubikoltak az útépítésnél. Azt a munkát. amit állami vállalat 90 ezer forintért végzett volna el, a szövet kezeti gazdák munkaegység jóváírás nélkül megcsinálták. Dicséretes dolog ez, különösen azért, mert az útépítéssel egyidőben minden előforduló tavaszi munkát jól végeztek a Búzakalász Tsz- ben. (Folytatás a 3. oldalról.) — Kimehetünk ide, a szálló előtti parkba. — Nagyon otthonosan mozgol. — Miért ne! A kutya sem törődik velem... Rose elégedett volt. Horváth tartott tőle, hogy kifogást talál, de ehelyett dicséretet kapott. — Amint végrehajtottad az akciót, nyomban utazz fel Pestre. Két-három nappal előbb jelentkezz ki a szállodából, elég meleg az idő, töltsd az éjszakát a szabadban, vagy ahol tudod... Elza felől nem kérdezett. Rose maga hozta elő: — Sejtem, hogy Bécsben van. A rádióból hallottam, hogy nemzetközi konferenciát tart a Vörös- kereszt:-a magyar kérdést dolgozzák ki az ENSZ ötösbizottsága elé. Ha visszamegyek, találkozom vele... Rose az órájára nézett. — Mennem kell. Fél óra múlva indul a vonatom. A SZER részére' kevés anyagot adtál, de ez is több a semminél. Most pedig tőlem kapsz valamit. Retiküljébe nyúlt, s gyufaszál- vastagságú, másfél centiméter hosszú üvegfiolát adott át Hor- váthnak. — Újabban kimegy a divatból, de nem árt, ha van nálad. A rendeltetését ismered... — Persze — mondta az orvos és szivarzsebébe rejtette az erős mérget. — Elvégre... szabad óráidban vegyészkedel — tódította Rose és cinkosan felnevetett. — Már egy cseppje halálos... Horváthnak magának is ez volt a terve. Biztonságos helyre, ahol senki sem találja meg, befalazta t- ja a fiúval a pokolgépet, amelyet előzőleg pontosan beidőzített. Utána borozni hívja, itatja mindaddig, amíg István el nem ázik. Éjfél felé hazakíséri. A múltkor megfigyelte, hogy olyankor már néptelen Istvánék külvárosi házának környéke... Valahol, a liget közepén, elhagyatott helyen, búcsúzóul még megkínálja abból az üvegből, amelyben benne lesz a fiola tartalma... Mire a rendőrség és az orvosok rájönnek, hogy mi okozta a részeg fiú halálát, akkorra ő már árkon-bokron túl lesz, miközben a kohóba beépített pokolgép órája nesztelenül ketyeg... Senki nem tudja meg, senki nem veszi észre, hiszen aki odatette — halott, aki pedig még tud róla, az ország más végében áztatja a lábát és hallgatja a rádiót, amikor bemondja majd, hogy felrobbant az erdőslaki nagykohó! ... (Folytatjuk) A döbröközi kiváltságosok I Szekérbe lógva kocog , két sárga, s amikor odaérnek a tsz-iroda elé, a bakon ülő ember konokul leszegi a fejét, nem néz fel az istennek se. — A Boczor, megy a Boczor — mondja a párttitkár. Boczor Mihály úgy ül a kocsin, mintha odaszegezték volna. A körülöttem állók elmondják, hogy nemrég vette meg a másik házat. Haraggal beszélnek róla, de valaki megjegyzi: — Ha a Pajornak szabad, akkor úgy gondolom, neki is lehet, hisz ő csak családtag. Ki az a Pajor? Megtudom, állatorvos, és a termelőszövetkezetben igazgatósági tag. Két hold háztáji szőlőt használ, műveltet napszámosokkal és a tsz-ben igazgatósági tag. Furcsa ellentmondás. De nem ez az egyedüli. Januárban 54 lótulajdonost tartottak számon a községben, 74 ló volt, azóta az állomány a tsz-en kívül meghaladja a százat, akkor, amikor egyéni gazdaságról egyáltalán nem beszélhetünk. A lótartók többsége családtag, mint Boczor Mihály. Lótulajdonos még legalább tizenöt, vasutas is: pályamunkások, vonatkísérők és különféle más beosztásban dolgozó emberek. Nyugodtan fel lehet tenni a kérdést, minek egy vonatkísérőnek ló, mit csinál paripájával Pintér Lajos vagyonőr, vagy Antal János és Csizmadia Gáspár? Éleszti a kisüzemi szemléletet, rontja a tsz-ben az erkölcsi morált és tápot ad a visz- szafelé kacsingatásnak. Arról nem is beszélve, hogy ezek a lótartók a takarmány jórészét úgy lopkodják össze és arról nem is beszélve, hogy a Pajor féle jogtalan kiváltságok, kézenfekvő következménye a kisüzemi szemlélet ébredése... László Gyula szövetkezeti gazda a télen még rendesen, becsületesen dolgozott. Valamelyik nap egy vén gebével vonult végig az utcán és tájára se néz a tsz-nek. Csapiáros Rudolf elnökhelyettes volt a tsz-ben, ő és családja jelenleg autó, valamint lótulajdonos. Az autó igen, de minek a 1 1 Hol a törvény és az alapszabály I következetes érvényesítése, hol van az ilyen esetekben a járási tanács? [ fl kisüzemi szemléiéi lapulj de éber. Figyel és azonnal rácsap minden lehetőségre, hogy tartsa magát. Itt van a kupsckodás. Tudom, hogy nincs létalapja, de Böbröközön újból divatba jött és nem is látszik rossz üzletnek. Nemrég a bajai mén telep — állítólag a Helvéciái Állami Gazdaságnak — haszonlovakat vásárolt. Ugyanannyit vettek jó pénzért a ló'artó foglalkozás nélküliektől, mint a tsz-től. Miért nem lehet a szükségleteket a tsz-ekből kielégíteni? Boczor Mihály az egyik lovát eladta hatezerért és vett egy párat négyezerért. Megmaradt neki 2000 forint és egy ló helyett lett neki kettő. Feljavítva újból túlad majd azokon. Nem ő az egyedüli, aki így spekulál. A községben a harcos és következetes cselekvőkészség időnként megtorpan és elálmosodik. A szorgalmasan dolgozó szövetkezeti gazdák azt látják, hogy valami baj van áz igazság körtil. Sűrűn emlegetik, nem' valajni nagy elisKészítik méheiket megyénk A MÉSZÖV választmánya mellett működő Megyei Méhészeti Szakbizottság legutóbbi ülésén többek között a közelgő akácvirágzás idejére eső szakmai feladatokról is tanácskoztak. Az illetékesekkel korábban folytatott megbeszélések alapján megállapodtak abban, hogy felhívják a méhészek figyelmét: készítsék el méhcsaládaikat a vándoroltatásra. Az akácvirágzás idején ugyanis lehetőség lesz arra, hogy a vándorlásra alkalmas kaptárokkal rendelkező méhészek mintegy tízezer méhcsaládot vándoroltassa- nak. Ennek a technikai és szervezési lebonyolítását a szakbizottság azzal segíti elő, hogy a méhmeréssel a Dalmandi Állami Gazdaságot is, ahol a földnélküli lótulajdonosok egy része fogattal dolgozik: munkát és földet kap. Feltétlenül a tsz lenne az elsőj ha már van ilyen lehetőség. [ — Törekvő, szorgalmas nép lakja a községet. A parasztság kapaszkodik, mindenáron biztosítani akarja megélhetését. A többség a tsz-ben látja boldogulását,- ott a hiba, hogy jónéhányan még nem. Ingadoznak és ez a politik- munka gyengeségével magyarázható — mondta Halmai János, a járási pártbizottság titkára. S valóban, a politikai munka gyengeségével magyarázható a sokfajta következetlenség, részrehajlás és az ebből eredő számos probléma. Ezen lehet és kell is gondolkodni, nemcsak a község, de a járási tanács vezetőinek is. Boczor késő este kocogott visz- sza az úton. Fejét leszegte, meg se moccant, nehogy köszönnie kelljen, vagy fogadnia a köszönést. Fel kellene végre emelni ennek a Boczornak is a fejét. Nézzen a szemünk közé, mert végeredményben hozzánk tartozik. Szekulity Péter a vándoroltatásra méhészei legelők állapotáról rendszeres tár- jékoztatást ad a méhészeknek. A szakemberek szerint Németkér és Bikács határában előreláthatólag tíz nap múlva virágzik az akác. Itt ütnek majd először sátrat a Tolna megyei méhészek. De elmennek ebben az esztendőben is a Balconyba, ahol általában akkor kezdődik az akácvirágzás, amikor Tolnában már befejeződött. A méheket egyébként valamennyi Tolna megyei méhész elfogadhatóan jól teleltette át. A szakcsoportok tagjai ezért 13 vagon méz értékesítésére kötöttek szerződést. S ha akácvirágzáskor jó lesz a hordás, ezt túl tudják teljesíteni. R. É. Egy zsák o O O o levegővel Poseidon birodalmában Beszélgetés Rádai Ödönnel, az első magyar békaemberrel A figyelem egy pillanatra felenged, távol-keleti tájak, színek és emberek képei zsibonganak a hallgatók fejében. Az előadó egy kis szünetet tart, aztán elsötétül a klub nagyterme. Peregnek a filmkockák és egy eddig ismeretlen világ, a tenger mélyének élete tárul fel a néző előtt. Csodálatos, színpompás világ ez. Annyira szép, hogy álomnak tűnik az egész és csak az előadó magyarázó hangja tart a valóságban. Amikor felgyullad a villany, a taps másodszor köszönti ezen a napon Szekszárdon Rádai Ödönt, az első magyar békaembert. A művelődési házban megtartott ifjúsági akadémia után most a TIT-klub közönségét hódította meg. • A beszélgetés könnyen indul. Az első kérdés valahogy így hangzott: Mikor határozta el, hogy békaember-felszereléssel a vizek élővilágát kutatja? — Érdeklődésemet két dolog irányította erre a területre. Már gyermekkorom óta izgatott, hogy mit rejt a vízalatti világ ? A másik indítékot pedig munkám, hivatásom adta. A Vízgazdálkodási Kutató Intézet munkatársa vagyok ugyanis „civilben” és karsztkutató munkáim során sokszor vízzel elöntött barlangokba csak búvárfelszereléssel tudtunk lejutni. A búvárok hagyományos, nehézkes felszerelését ezeken a helyeken nem lehetett használni, szűk barlangtorkolatok és éles sziklabércek állták utunkat. Szükségessé vált egy olyan felszerelés, amivel meg tudtuk közelíteni célunkat. Példakép még akkor úgyszólván nem is volt. A híres tengerkutató Jacques-Yves Cousteau és Hans Hass kezdeti eredményei nek híre még nem jutott el hozzánk. Felszereléseimet és felvevő berendezéseimet így magam készítettem, illetve terveztem meg, Csatangolás a tengereken már jóval később kezdődött és ezek a „csatangolások” igen hasznosnak bizonyultak. Számtalan kutatási és tudományos tapasztalatot szerzett ezeken az utakon Rádai Ödön. — Feleségem, aki egyúttal munkatársam is, valamennyi utamra elkísért. Együtt jártunk az Adrián, a lőni- és Földközitengeren, legutóbb pedig a Dél- kínai-tengeren, a Csendes-óceánon. — Élményeimet könyvben is megírtam. A legutóbbi utam kivételével valamennyi kalandunkat papírra vetettem, amelyet a Móra Ferenc Könyvkiadó fog megjelentetni jövőre. Dédelgetek magamban egy másik tervet, hogy kínai és vietnami utamról is írok valamit, de hogy milyen formában, azt még nem tudom pontosan. — Idehaza, miközben a munkámat végzem és előadásokat tartok, állandóan a tengerről álmodozom. Szeretnék eljutni még egyszer valamelyik trópusi tengerhez, filmezni a koraitokat, amely még szinte érintetlen terület a vízalatti fényképezésben. Munkámon és búvárkodásomon kívül mindig izgatott a régészet. Ha sikerül eljutni Dalmáciába, ilyen irányú kutatásokat szeretnék végezni. A vízalatti archeológia kutatásainak nagyszerű lehetőségei vannak. Számtalan példát sorolhatnék, csak a legutóbbi évek eredményeiből. Attila hármas koporsója régóta izgatja a régészek és kutatók fantáziáját, amiről a monda azt állítja, hogy a Tisza medrében van elhelyezve és talán a békaembereknek sikerül a nyomára bukkanni. Ezek jártak a fejemben, amikor a magyarországi lehetőségekről érdeklődtem Rádai Ödöntől. — Sajnos a lehetőségeink idehaza igen szerények. A Balaton és folyóink zavaros vizűek, az utóbbiakban még az is megnehezíti a kutatást, hogy állandóan változtatták a medrüket az elmúlt pár száz év alatt. A békaembereknek azért van egy kis „paradicsoma” idehaza is, a tatai Fényes forrás, ahol nagyszerűek a látási viszonyok és kiválóan alkalmasak edzésre. De a békaemberek ábrándja mindig a tenger. Monostori Miklós
