Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-01 / 100. szám
8 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1963. május fi Párthatározat a megvalósulás útján Négy állattenyéaxtő nyilatkozata tanultak a bemutatón az újból élüzem Alsótengelic! Kísérleti Gazdaságban? A mezőgazdaság helyzetéről és a további feladatokról szóló párthatározat kimondja: „Az állami gazdaságoknak úttörő szerepük van a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében is. Tanítsák a kipróbált új módszerekre a környékükön lévő termelőszövetkezeteket. a gyengébbeket pedig lássák el rendszeresen szaktanácsokkal...” Az Alsótengelici Bemutató és Kísérleti Gazdaságban a környező termelőszövetkezetek állattenyésztői legutóbb a magas színvonalú állattenyésztési munkát tanulmányozták. A látogatás után négyen arról nyilatkoztak, hogy mivel gazdagította őket a bemutató és a látottakból mit valósítanak meg termelőszövetkezetükben. Tapasztalatcserére mentek a tehenészek Geiger Illés, a tengelici Petőfi Tsz főállattenyésztője a következő két mondotta: „Mi a gazdaságtól és a gazdaság igazgatójától állandó segítséget kapunk; nemcsak a vezetők járnak Czapári elvtársékhoz tanulni, a legújabb módszerek alkalmazását elsajátítani — hanem a tagok is. Nemrég a tejtermelés növelésének máris alkalmazható módjaival foglalkoztunk. Egyebek között a háromszori fejéssel. Én a gazdaságban ugyanis azt láttam, hogy a háromszori fejés célravezető, tehát be kellene vezetni nálunk is, hiszen a feltételek adva vannak. Pontosabban majdnem adva voltak, ott akadtunk el, hogy a tehenészek ragaszkodtak a kétszeri fejőshez. Mit tegyünk? Termelőszövetkezetünkből két tehenészt elküldtünk Alsótengelicre tapasztalatcserére. Amikor visz- szajöttek, a korábbi felfogás egy- csapásra megváltozott, be tudtuk vezetni a háromszori fejőst. Most azon leszünk, hogy meg is tartsuk. Még annyit szeretnék mondani, hogy nálunk ez évben maNagykónyi gondja és a megoldás Sok a kérdés Nagykónyiban. A falu lakói sok minden után érdeklődnek. A törekvések ebben a kicsit elzárt, vendég ritkán járta községben az idén mintha a szokásosnál jobban felpezsdültek volna. Ennek a nyomait meg lehet találni majd mindenütt. Ami azonban súlyos gond és nehéz kérdés: Nagykónyiban ha lehetne is, mégis alig van kulturális1 élét. Hanyagságról nem nagyon beszélhetünk, hiszen a községi KISZ szervezet és a Nőtanács, közös kultúrcsoportja most is előadásra készül. A közelmúltban fejezték be szép sikerrel a főző és varró- tanfolyamot, de sikeres volt _ a nők akadémiája is. A könyvtárral sincs különösebb baj, a 2600 kötetet számláló könyvtárnak jelenleg 206 tagja van, s fejlesztésére az idén 14 ezer forintot fordítanak. Az ismeretterjesztésre sem lehet panasz, több, kevesebb sikerrel halad. Mi tehát a baj, a gond? Az, hogy van, és mégsincs művelődési háza Nagykónyinak. Különösen nyári időszakban nincs, mert akkor többnyire gabonarak- tár. Nos, ez önmagában is baj, a nagyobb baj azonban az, hogy ha nem lenne raktár, akkor sem vennék sokkal több hasznát. Régen vendéglő volt az épület, s mára egy rideg, hideg, külsőre és belsőre egyaránt kopott, vérzett épület lett belőle. Sokat költöttek már rá, de az évente tatarozásra fordított 15—20 ezer forint szinte meg sem látszik az épületen. így hát az emberek ha szerét ejthetik, inkább elmennek az iskolába, ott mégis más a helyzet. Lesz-e valaha művelődési háza Nagykónyinak? Többen kérdezték meg ezt, azonban a válasz igen bizonytalan volt minden esetbén. Nem tehet mást Takács Erzsébet, a községi tanács elnöke sem, mint tervezget, hiszen egy új művelődési otthon felépítéséhez s°k pénzre lenne szükség. A sok pénzt viszont valahonnan elő kell teremteni. Állami erőből aligha számíthatnak nagyobb segítségre, s ezért a községben kell keresni valamilyen megoldást. Úgy látszik: a tanács rájött erre. Ötéves községfejlesztési tervük összeállításakor gondoltak a művelődési házra. így számítanak: évről évre tartalékolnak bizonyos összeget ahhoz, hogy egyszer majd hozzákezdhessenek az építkezéshez. Ami így összejön, az azonban még mindig kevés, mert Nagykónyi sem tartozik a legnagyobb községek közé. Talán ezért, lehetne már most arra gondolni, hogy a pénzt megtoldják. Nem pénzzel, hanem munkával, s így apránként összeállna az, ami kell, s megoldódna egy gond Nagykónyiban. Sz. I. Harminc dolgozót tüntettek ki a Bonyhádi Zománc- gyárban a „Kiváló dolgozó” jelvénnyel, illetve oklevéllel. A kitüntetettek közt van Brandt Já- nosné peremtörlő, a zománcozó üzem egyik dolgozója is. Tíz éve dolgozik az üzemben, évek óta végez selejtmen- tes munkát. Különösen az export- -yártmányok mi- >•;,''gének javítá- "■sit tűnt ki. radéktalanul megvalósítjuk az ita tásos borjúnevelést és szintén a gazdaság segítségével remény van rá, hogy alkalmazzuk a korszerű sertés-önetetést.” Bevezetik a házi nyilvántartást Major József, a kistormási Dózsa Tsz állattenyésztője elmondta, hogy náluk még sok a tennivaló, de éppen a szomszédos állami gazdaságban szerzett tapasztalatok felhasználása teszi lehetővé a tehénállomány gyorsabb, minőségi fejlesztését — Nálunk fontos feladat a tehenek egyedi fejésátlagának megállapítása. Az Alsótengelici Állami Gazdaságban láttam, hogy a tehenészetben a tehenekről házi nyilvántartást vezetnek. Ezt mi is megcsináljuk hamarosan. Pontosság, lelkiismeretesség König Zsigmond, a kölesdi Petőfi Tsz állattenyésztője: „A mi termelőszövetkezetünk kicsi,, és néhány jó módszert éppen emiatt nem alkalmazhatunk úgy, ahogy kellene. Egy azonban bizonyos: az állattenyésztés hozamainak fontos feltétele a gondozói munka minőségének megjavítása. Úgy látom, hogy az Alsótengelici Gazdaság tehenészete a tejtermelésben a kiváló eredményeket jórészt a lelkiismeretes, szakszerű tehenészeknek köszönheti. Nekem személy szerint is fontos feladatom a szövetkezeti gazdákkal megértetni, hogy a gondozás, a pontosság, a lelkiismeretesség ugyanolyan lényeges, mint az elegendő, jó minőségű takarmány.” Külön premizálják a litert és külön a zsírt — Azt szeretném elmondani, hogy az Alsótengelici Kísérleti Gazdaság munkáját tanulmányozva új premizálási módszert alkalmaztunk. Nemcsak a litert, a literrel együtt a zsírt is premizáljuk. Elmondhatom, hogy ennek máris van eredménye. A tejzsír jelenleg 3,6, a korábbi 3,2— 3,3-del szemben. A fejési átlag pedig 9,5 liter, a szűkös takarmányozás ellenére. A gazdaságtól tanultuk el, hogy a tejet elsősorban úgy lehet olcsóbban előállítani, ha növeljük a fejési átlagot, és a fejési átlaggal együtt a zsírszázalékot — mondotta Kőszegi elvtárs, a medinai Béke Tsz állattenyésztője. Sz. P. Köznapi Emberek A második ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 1961. évi II. törvényből) Pécsi mama Már a közvetlen megszólítás is mutatja népszerűségét. Idős Pécsi Andrásné- ról van szó, aki 1958 óta tagja a megyei tanácsnak. És kezdettől fogva tagként dolgozik a tanács egészségügyi és szociálpolitikai állandó bizottságában. Nincs könnyű dolga az idős, 59 éves bátaszéki tanácstagnak: bejárni az ülésekre Szekszárdra, törődni a választók ügyes-bajos dolgaival, nemcsak helyben, hanem a szekszárdi járás többi községében is. S erről igen röviden és szerényen csak ennyit mond: amit csak lehet, mindent megteszek, hogy az eddigi bizalomra rászolgáljak. Elfoglaltsága bőven akad, s nem ritka az olyan nap, mint a mai is, -amikor felkerestük. Ebéd közben zavartuk meg, délután 4 óra felé. Percekkel ezelőtt jött meg Szekszárdról — amint mondja. Mint az állandó bizottság tagja résit vett a járási tanácsnál egy ülésen. Érdekli mi a teendő a járásban, elmondta a tapasztalt problémákat is, hiszen arról a járásról van szó, amelyet ő patronál. Búcsúzás közben még arról is értesülünk, hogy mindezen munkák mellett s a háztartás ellátásán kívül a termelőszövetkezetben is dolgozik. Úgy gondoljuk, tevékenységéhez nem kell bővebb kommentár. (i—e) Aki mindig újításokon töri a fejét Hogyan lehetne gépesíteni a meredek szőlőoldalak kapálását? Ezen törte a fejét Csarnai Gyula, a Szekszárdi Állami Gazdaság újbereki * gépműhelyének vezetője és Sip- ter Gézával, meg Szakái Jánossal meg is találta rá a megoldást. Maulwulf-traktorra szerelhető csörlőrendszerű kapálógépet szerkesztettek, kipróbálták és az elgondolás sikerült. Hogyan lehetne gyorsan és könnyen gépi erővel töltögetni a magasnyomású permetezőkannákat? Ez volt a következő kérdés, a választ erre is megadta Csarnai Gyula. Csörlőmotorokkal, szivattyúkkal gépesítette a töltést, s most egy kannát 6—7 perces nehéz kézi munka helyett a gép másfél perc alatt tölt! meg. Miért újít Csarnai Gyula? Nem lehet azt mondani, hogy csak azért, mert az újításért jutalom jár. Egyszerűen azért újít, mert. nem tudja elnézni, hogy nehezen megy a munka akkor, amikor könnyebben, gyorsabban is mehetne, ha változtatnának a módján. S Csarnai Gyula úgy érzi, neki változtatni, alkotni kell valamit nap nap után, mert ezt kívánja tőle az élet. így fejlődik a termelés, válik termelékenyebbé a munka. Köznapi ember, köznapi munkájával fejleszti, tökéletesíti a technikát. — is — OS — Á mezőgazdaság átszervezése óta a megyében növekedett a marha,- a sertés- és a juhállomány A márciusban megtartott állatszámlálás eredménye szemléltetően igazolja, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében jelentős fejlődés történt az állatállomány mennyiségi növekedésében. Az állatszámlálás szerint legnagyobb mértékű, és egyben legjelentősebb a szarvasmarha-állomány növekedése. Két év alatt, mintegy tízszeres gyarapodás és jelenleg nagyobb, mint 1952 óta bármikor. Viszont a, lóállomány jelentős mértékben csökkent. 1961-hez képest több mint 50 százalékkal. Jelenleg 62 hold szántóterületre jut egy pár igásló és az állomány 5250-el kevesebb mint egy évvel ezelőtt, és 25 000-rel kisebb, mint volt 1935- ben. Szembetűnő és figyelemre méltó a termelőszövetkezetek állatállományában tapasztalható számszerű fejlődés. 1961-ben a tsz-ek- ben csak a ló- és juhállomány haladta meg az egyéni jellegű gazdaságokét, az idén már a szarvasmarha-állomány is nagyobb. ÓNODVÁRJ MIKLÓS XL. Villanásnyi látomás volt az egész. A hármas számú felvevőablaknál váltás következett. Az orvos volt az utolsó ügyfél. A postaalkalmazott összehúzta utána a kisablakon a zöld függönyt és hozzáfogott a rovatok összesítéséhez. Zsuzsa megkapaszkodott, hogy el ne essék. Arca elsápadt, falfehér lett. Forogni kezdett vele a terem; reszketett félelmében és rémülten ismételgette: — Lehetetlen! Lehetetlen! Dehát az orvos volt! Felismerte! Nem képzelődés, hiszen ezt az arcot örökre emlékezetébe véste az annakidején kiállt fájdalom. Felismeri millió ember között is. Borzongott: idegen szagok támadtak fel benne, ösz- szefüggéstelen hangokat vélt felismerni zakatoló agyában, fülében, beteges képzelete orvosi rendelővé változtatta a posta- hivatalt. A fehér ablak mellett .üvegszekrények álltak, bennük csillogó műszerek, mindenfelé nyomasztó éterszag terjeng, föléje az orvos hajol, magyarul beszél hozzá, gyakran leveszi a szemüvegét és gyakran törölgeti izzadó homlokát. — Egy kicsit fájni fog... kibírja...Úgy... ne szorítsa össze a lábát... várjon... ne ordítozzon... még hozzá sem fogtam... Igen. Ezt az orvost jól emlékezetébe véste, a hangot és a mozdulatokat is. csak a nevét nem tudja. Azt nem kérdezte meg sohasem. Lehetetlen! Lehetetlen! Világosan emlékszik: az orvos arról beszélt 'neki, hogy Bécsbe megy, állást kapott egy kórházban, s. hogy éppen azért nem tartozik a műtétért semmivel, mert ezt az állást végeredményben neki köszönheti. — Miért jött hát vissza? Belül, titokban a lelke mélyén mindig hálát érzett az orvos iránt, de ez a váratlan megjelenés... most... amikor ő, meg János.., Most, amikor lassacskán kigyógyult rossz álmaiból. Éjszakánként gyakran hánykolódott álmatlanul az ágyon. Nem hagyta aludni a nagy ’ titok. Mi lesz, ha a mama és István öccse megtudja? Mi történik, ha ez a titok, amely úgy is örökké nyomni fogja a lelkét, valahogy kipattan? Megvetik, kigúnyolják, ha megtudják, hogy neki... gyereke lett volna. Akkor nyugodott meg, amikor hallotta, hogy a hűtlen szerető mégsem hajózott ki Amerikába. Rászedték őket. Az a fiatalokból álló társaság, akikkel elment a francia idegenlégiónál kötött ki, és gyermeke apját Sidi bel Abbesban szökés miatt kivégezték... Arra gondolt, az egyik ember magával vitte a titkot. A másik meg Bécsbsn van valahol... Ezért sápadt el annyira, amikor megpillantotta az orvost. — Telefonhoz kérne!:! — kiáltották a kagylót nyújtva feléje. Rogyadozó léptekkel indul* el, szédült, kábán zúgott a feje. Reszkető kézzel szorította fülé-
