Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-08 / 105. szám

1962. május 8. TOLNA MEGYEI NfiPÜJSAG 3 A taggyűlést április utolsó nap­jainak valamelyikén tartották a bonyhádi területi pártszervezet­ben. Sok kérdésről vitatkoztak, sokféleképpen közelítették meg néhány problémát. A legérdeke­sebb azonban mind között talán az volt, amit Baricz József mon­dott. Nagyjából így hangzott: meglep az a tény, hogy Bonyhá- don vannak olyan hivatalok, vál­lalatok, ahol egyetlen párttag sincs. Ezen feltétlenül változtat­ni kell, s ezekre a helyekre meg­bízható embereket kell irányí­tani. A felszólalás furcsa hangulatot idézett elő. Egycsapásra tíz évvel ezelőtt szokásos hangok, meg­nyilvánulások uralkodtak el. Ro­zenbaum Gyula szerint az OTP dolgozói között a régi rendszer maradványait lehet megtalálni, s ez tűrhetetlen. Más viszont ezt mondta: ma le kell nyelni min­dent, mert a pártonkívülie- ké a szerep, a párttagoknak jobb hallgatni. A taggyűlést követően az elhangzott felszólalásoknak je­lentkezett a hatása is. E hatás­nak tudható be, hogy az ÜVÉRT- nél dolgozó kommunista ilyen panasszal fordult a járási párt- bizottság egyik munkatársához: a vállalat vezetője alkalmazott egy dolgozót anélkül, hogy őt, a vállalatnál dolgozó kommunistát megkérdezte volna. Most mit csi­náljon? Nos, az elhangzottak mellett még ékkor sem lehet elmenni szótlanul, ha egy alapszervezet­ről van is szó. A szemlélet össze­egyeztethetetlen az ezekről a kérdésekről vallott, jelenlegi gazdasági és politikai helyzetünket jelentősen befolyá­soló nézeteinkkel. Hol a hiba? Talán a legelső ott, hogy az alap- szervezet tagjai elfeledkeztek egy fontos kérdésről. Nevezetesen: néhány év alatt teljesen feloldó­dott nálunk a gyanakvás. Nem feltétlenül azt fogadjuk el a meg­bízhatóság jelének, hogy valaki­nek ott van-e a zsebében a párt­tagságot igazoló könyv. Kétség­telen: ha nézeteikben, cselekede­teikben. magatartásukban kom­munisták dolgoznának az élet sok fontos területén, akkor könnyebb lenne a dolgunk. Ez azonban — szolgáljon erre bizonyítékul fej­lődésünk korábbi szakasza — I maximális kívánság. Nem lehet azt követelni valakitől, hogy lép­jen be a pártba, ha arra ő még nem érez magában elég erőt, vagy esetleg kétségei vannak. Azt azonban igen, hogy munká­ját végezze el tisztességgel, be­csülettel. S talán erről az oldal­ról kellett volna megközelíteni ezeket a kérdéseket. A fülnek és a szívnek egyaránt rosszul esett az a másik felszólalás amelyik a kommunisták hallga­tásáról szólt, arról, hogy taná­csosabb most nem beszélni, mert a pártonkívülieké a vezetőszerep. Kimaradt a felszólalásból a logi­ka, mivel aki elmondta, meg­feledkezett arról, hogy nálunk — és ez nagyon jó — bárki elmond­hatja véleményét hétköznapjaink, de ünnepeink problémáiról is S ebben a „bárkiben” nyilván ben­ne vannak a kommunisták. Sőt. Kétszeresen benne, mivel nekik nemcsak joguk, hanem párttag­ságukból eredő kötelességük, hogy szóljanak minden esetben, ha úgy érzik: valami nem olyan kerékvágásban halad, amilyen­ben kellene. Az a jog persze senkinek sem adatik meg, hogy hordószónok módjára kígyót- békát kiabáljon társadalmunkra. Aki ezt teszi, az nem velünk, hanem ellenünk van. Szememre vethetik ennek az írásnak a kapcsán a bonyhádiak, hogy én intem le őket, amikor gondjaikat mondják el. Szó sincs erről. Ami ellen szót emelünk, az a régi hang visszacsendülése, mely idegen tőlünk, s merőben idegen a pártmunka gyakorlatá­Debrecenben rendezik az idei erdészeti vándorgyűlést Az Országos Erdészeti Egye­sület idei vándorgyűlését június 29-én és 30-án Debrecenben ren­dezik. Ezen a vándorgyűlésen az erdőnkívüli fásításban, és az al­földi fásításban elért eredmé­nyek és a soron következő fel­adatok kerülnek napirendre. Ez alkalommal ünnepük meg a Ma­gyar Erdészeti Szakfolyóirat I fennállásának 10. évfordulóját. tói. A párt vezetői, a Központi Bizottság több ízben állást fog­lalt úgy, hogy nálunk mindenki megkapja az őt megillető meg­becsülést, ha teljes szívével áll mellénk, s mindannyíunk ügyét teszi elsősorban magáévá. Mit értünk ezen? Leginkább azt, hogy szívesen látunk mindenkit még akkor is, ha néhány éve nézetei­ben messze is állt tőlünk, ha ma szakítva régi álláspontjával, mel­lettünk, a szocializmus építésének ügye melett voksol. Ez így van rendjén, hiszen aranyigazság: Magyarországon a szocializmust nemcsak a párt tagjai építik hanem az is, aki kívül van a pár­ton. Es ez nem revizionizmus, s egyáltalán nem teszi szükséges­sé, hogy a párttagok elhallgassa­nak, hogy képzelt illegalitásba vonuljanak. Ha lehet, még na­gyobb munkára kell serkentsen, hiszen a fent körvonalazott kö­rülmény előírja: még alaposab­bá, még körültekintőbbé tegyük a politikai nevelőmunkát, s még- inkább közérthetővé a párt ál­tal kidolgozott elvi és gyakorlati útmutatásokat. összegezzünk. Nem vonjuk kétségbe a jószándékot, de hoz­zátesszük azonnal: a legjobb szándék is rosszra fordulhat, ha nem elég megfontolt, körültekin­tő. Úgy hisszük, sokkal világo­sabb és érthetőbb lenne minden kérdés a bonyhádi pártszervezet tagjai előtt, ha alaposabban ta­nulmányoznák a problémákat, s megoldásukhoz még több segít­séget merítenének a tárgyalt kér­désekkel foglalkozó határozatok­ból. Ebben az esetben még a gyanakvás látszatát is elkerül­hetnék, ami nem utolsó szempont közéletünk megítélésében. Szolnoki István — Növekvő átlag életkor. A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ságban az utóbbi tíz esztendőben több mint 7 évvel emelkedett az ország lakosságának átlagos élet­kora, amely a férfiaknál 68, a nőknél 73 esztendő. Ilymódon Csehszlovákia — Svédország és Nagy-Britannia után — világvi­szonylatban a harmadik helyen áll a lakosság legmagasabb átla­gos életkorának tekintetében. hét: egy kis izgalom, egy kis ügyesség és máris zsebedben a pénz. István elszántan tiltakozott: — Nézd, Zoltán... én akkor sem... nem akarom ezt a dol­got. Az orvos hangja keményen, el­lenségesen csengett: — Mit nem akarsz? — Nem akarom ezt a vállalko­zást. Veszélyes. A műanyagot szí­vesen befalazom. Holnap, ma ... amikor kívánod, de a tervrajzot nem tudom megszerezni. A gyár­egység irodájába nekem nincs bejárásom. Meg ... ellopni... István bármennyire reszketett is, elhatározta, hogy a végsőkig fog egyezkedni. Hátha ... hátha találnak valami megoldást. — Nézd — mondta és a hang­ja elszánt volt —, tudom, hogy megfogtál, a kezedben vagyok. Nagy szamár voltam. Azt is tu­dom, hogy tartozom neked, ha­szontalan ivó vagyok, de lopni nem tudok, becsületess ég még van bennem ..'. Horváthot meglepték e szavak. Indulatosan válaszolt. — Becsületesség! Ugyan, hagyd már ezeket az üres frázisokat. Becsületesség! Mit emlegeted, mint a szűzlány, aki drágábban akarja eladni magát. Különben is... megígérted, hogy segítesz, és ha tudni akarod, azt is mag­netofonszalagra rögzítettem. Aka­ratlanul is szavadat adtad, hogy végigcsinálod ezt a munkát. Te beszélsz hát becsületességről, aki­nek egyik percről a másikra nem ér egy rozsdás garast a szava. Ha tudom, hogy ilyen gyámolta­lan vagy, hozzá sem kezdek. A pénz jó volt, s jó lenne a többi is. De munka nélkül. Gyáva! — Visszaadom a pénzed. — Vissza? Mikor? És ha azt mondom, hogy add vissza azon­nal? Úgy bizony, Simon úr! Add meg az ezer forintomat, mert sürgős dolgom van. Be kell men­nem a rendőrségre ezzel a mag­netofonszalaggal. Rendőr elvtár­sak! Nem szép dolog az árulko- dás, de én leleplezek maguk előtt egy ellenforradalmárt... — Ezt nem teheted! — Tehát? — Jó. Elhozom, ha beleszaka­dok is, megszerzem. (Folytatás a 4. oldalon.) ' Gyanakvás nélkül yy A diverzánsokat elfogtuk... yy Félelmetes éjszaka az erdő. Sü­li, áthatolhatatlan bozótrengete- én a vad is nehezen tör át. lég távolról sem dereng az ég Íja, hideg légfuvallat borzolja fák zsenge levelét. Vadontermő yöngyvirág, orgona illatát so-’ orja a szél. Csendes az erdő. Né- a egy korán kelő madár rikolt z éjszakába. És alig múlik éj­éi, az erdő mellett húzódó mű­tőn reflektorok fénye vág utat, ehéz dübörgéssel tehergépkocsik ohannak az éjszakába. A gépkocsikon munkásőrök — dombóvári, meg a tamási já- ás munkásőrei — harci feladat égrehajtására indulnak. Néma send áll be a kocsik motorjának eállítása után, a kocsikról pilla­latok alatt leszállnak az elvtár­ak, rajokba fejlődnek, és sátor- apba burkoltan, fegyvert kézbe ogva elfoglalják helyüket. Kilo- nétereken át húzódik a védő-sáv. dunkásőrök hasalnak a harma- os fűben, szemük lesi a néma •rdőt. Kutató lánc indul az erdő ilfésülésére. Rádióhullámon re­minek a parancsok, megkezdődik i harci feladat végrehajtása. Nem narad bokor átfésületlenül, ijed- en rebben fel az éji madár, őz is szarvas rohan a bozóton át, íalk parancsszavak, és állandó ilőnyomulás. Méterenként halad a munkásőrszázad, keresi a — fel- tételezés szerint — erdőbe rejtő­zött diverzánsokat. Alig kél fel a Nap, máris re­pül a hír: Elfogtuk a diverzánso­kat! S folyik tovább a kutatás. Újabb hírek érkeznek, melyekből megtudjuk, valamennyi erdőben rejtőző diverzánst elfogták. S amíg a harci feladat teljesítése folyik, sorra járják a munkás­őrök harci állásait a párt, a kar­hatalom vezetői. Soczó József elvtárs, az MS2MP Tolna megyei első titkára, Szigeti János, a párt- bizottság osztályvezetője, rendőr­ségi főtisztek látogatják meg az egységeket. S beszélgetnek a mun­kásőrökkel, nemcsak a harci fel­adatokról, hanem a munkáról is, hisz a kettő — a munkásőr-fel- adat ellátása, és a termelő munka végzése — összetartozik. Délután­ba hajlik már az idő, amikor az alegységparancsnokok jelentik, befejezték a harci feladatot. S amikor Palkovics István elvtárs értékeli a harci feladat végrehaj­tását, a fáradt arcokon az erőbe vetett hit mosolya jelenik meg, megerősíti bennük ez a gyakorlat is, erős, ütőképes, minden harci feladat megoldására alkalmas: nem menekülhet az ellenség a rrunkásőrök elől.-Pj­cllipm LZÍfLet míg nun Láttául Egy helybeli elbeszélése az első pincehelyi névadó ünnepről — Tudja, először el se akar­tam menni. Dehát ez a mi fa­lunk, Pincehely kicsi, ritkán 'tör­ténik valami, meg aztán ilyen még nem volt nálunk. Végül csak elmentem, Gondoltam, megnézem ezt az új módit, hátha talál ben­ne valami szépet az én öreg sze­mem, vagy ha azt nem, akkor mást, amiről a feleségemmel ott­hon elbeszélgethetünk. — A kultúrház előtt egy kicsit meghökkentem, azt hittem, nem nagyon lesznek itt emberek, s képzelje: alig lehetett belépni az ajtón. Két Sorban a fal mellett iskolások piros nyakkendőben, vi­rággal. A nagy termen végig sző­nyeg, a színpad előtt asztal, dísz- zászló. Virág mindenütt, ahova csak néztem. — S hogy milyen okosak voltak azok a kislányok. Majdnem köny- nyeztem, amikor a kis Borbély Erzsi szavalt. Amikor elmondta két-két szál oltott fehér szegfűt adott a két csöppségnek. Persze ők nem tudták elvenni, hiszen egy hónaposak sincsenek, de a szülök, az Eszterbauer gyógysze­rész és Till János annál inkább meghatódtak. — A szomszédom, aki mellet­tem ült. majd mindenkit ismer. O mondta, hogy még a Gyógy­szertári Központ igazgatója is el­jött, meg a járástól is mulatott embereket. A többieket ismertem: Észterbauernét, a fiatal tanítónőt, Tillnét, aki szintén az iskolában tanít, a tanácselnököt. Nem soro­lom a többit, mert sokan voltak. — Hogy mi tetszett nekem leg­inkább? A beszédek természete­sen nagyon szépek voltak, de ha lehet még szebb volt az, amikor a szülök és a névadó szülők meg­fogadták, hogy a kis Eszterbauer Klárit és Till Évát a legnagyobb szeretettel és gondossággal neve­lik. Ünnepélyes szavak volták, nagyon hittem bennük... Ezen kí­vül? Tudja, amikor az én gyere­keim ilyen korban voltak, még csak a szülők gondja volt a gyer­mek. Most meg mennyien vették körül őket. Boros István, a Gyógyszertári Központ igazgatója még egy borítékot is adott a szü­lőknek. ügy láttam az alakjáról, takarékkönyv lapult benne. Tillék sem maradtak ki. Az ő kis Évá­juk a tanítóktól kapott ajándékot, — Leginkább azonban a vége tetszett. Olyan szép volt az ünne­pély. Az Aratóék kislánya na­gyon szép verset szavalt. Aztán két másik kislány — ezen moso­lyogtam egy kicsit — úttörő nyak­kendőt ajándékozott a kél csöpp­ségnek. No, mondtam magamban, ez még egy kicsit korai, soká lesznek még tízévesek. Persze, majd a szülök megőrzik nekik. — Mondom ez még az első ilyen névadó ünnepély volt Pin­cehelyen. Nekem nagyon tetszett. Sz. I. Miniatűr vilianypásztor az istállóban Az ország legkorszerűbb télién szete épül a Tudományos Aka­démia martonvásári gazdaságában Az ország legkorszerűbb nagy­üzemi tehenészete épül Marton- Vásáron, a Tudományos Akadé­mia Mezőgazdasági Kutató Inté­zetének gazdaságában, ötszáz te hén elhelyezésére régi istállókat alakítanak át, a tejkezelőt és a takarmánytárolót újonnan épí­tik, valamennyit az Agrártudo­mányi Egyetem Építészeti Ku­tató Csoportjának tervei sze­rint. Ebben a tehenészetben alkal­mazzák először a „mindenütt Iraktormunka” elvet, gépesítik a takarmány beszállítását és szét­osztását, a trágya-kihordást, és az almozást. Az istállókba „mi­niatűr villanypásztor” kerül: a takarmányhordáskor ugyanis elektromos árammal töltött fémlapokkal zárják el a jászolt a tehenektől. A sajtáros fejőgé­peket vezetékes rendszerűvel cserélik ki, s a tej mindegyik istállóból üvegcső-hálózaton át, emberi kéz érintése nélkül jut a központi tej házba. A gépesítésnek ez a színvona­la az eddiginek kétszeresére emeli a munka termelékenysé­gét: egv ember az átlagos tíz helyett húsz tehenet tud ellát­ni. — A könyvbaráí-mozgalom ke rétében szép eredmény születet a dombóvári járásban. 1962. elsi negyedében 876 új olvasó iratko zott be a könyvtárakba. Az újon nan beiratkozottaknak 78 száza léka munkás és paraszt. ÓNODVÁ&! MIKLÓS XLIV. Horváth a vállát vonta. Nem bírta türtőztetni magát. — Mit érdekel az engem! Mondtad, érted? S ez most itt van a magnetofonszalagon. Itt van a többi is, amit máskor mondtál. Minden szavadat lefor­gatom, ha akarod ... S leforgat­hatják, mint ahogy le is forgat­ják a rendőrségen Is. De én a ja­vadat akarom. Nem azért vettem magnetofonszalagra a szavaidat, hogy elgáncsoljalak, hanem, hogy magamhoz láncoljalak. Megszer- zed az adatokat, végrehajtjuk a kísérletet és elfelejtjük ezt a kel­lemetlen epizódot. Gondolkozz, te szamár! Látod: a kezemben vagy, akármikor összeroppant- hatlak. Mondhatnám hát, hogy a hallgatás fejében szerezd meg a tervrajzot és nem kapsz sem­mit, csak esetleg... ezt a mag­netofonszalagot, de én pénzt is adok. Tízezret kapsz előlegbe. Akár holnap ... Amikor a terv­rajzot hozod. A többit, ha be­fejeztük a kísérletet. Gazdag em­ber lehetsz, megalapozhatod a jö- vődet, pénz, nő, ital, autó. kül­földi utazások, minden a tiéd le-

Next

/
Thumbnails
Contents