Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-08 / 105. szám
1962. május 8. TOLNA MEGYEI NfiPÜJSAG 3 A taggyűlést április utolsó napjainak valamelyikén tartották a bonyhádi területi pártszervezetben. Sok kérdésről vitatkoztak, sokféleképpen közelítették meg néhány problémát. A legérdekesebb azonban mind között talán az volt, amit Baricz József mondott. Nagyjából így hangzott: meglep az a tény, hogy Bonyhá- don vannak olyan hivatalok, vállalatok, ahol egyetlen párttag sincs. Ezen feltétlenül változtatni kell, s ezekre a helyekre megbízható embereket kell irányítani. A felszólalás furcsa hangulatot idézett elő. Egycsapásra tíz évvel ezelőtt szokásos hangok, megnyilvánulások uralkodtak el. Rozenbaum Gyula szerint az OTP dolgozói között a régi rendszer maradványait lehet megtalálni, s ez tűrhetetlen. Más viszont ezt mondta: ma le kell nyelni mindent, mert a pártonkívülie- ké a szerep, a párttagoknak jobb hallgatni. A taggyűlést követően az elhangzott felszólalásoknak jelentkezett a hatása is. E hatásnak tudható be, hogy az ÜVÉRT- nél dolgozó kommunista ilyen panasszal fordult a járási párt- bizottság egyik munkatársához: a vállalat vezetője alkalmazott egy dolgozót anélkül, hogy őt, a vállalatnál dolgozó kommunistát megkérdezte volna. Most mit csináljon? Nos, az elhangzottak mellett még ékkor sem lehet elmenni szótlanul, ha egy alapszervezetről van is szó. A szemlélet összeegyeztethetetlen az ezekről a kérdésekről vallott, jelenlegi gazdasági és politikai helyzetünket jelentősen befolyásoló nézeteinkkel. Hol a hiba? Talán a legelső ott, hogy az alap- szervezet tagjai elfeledkeztek egy fontos kérdésről. Nevezetesen: néhány év alatt teljesen feloldódott nálunk a gyanakvás. Nem feltétlenül azt fogadjuk el a megbízhatóság jelének, hogy valakinek ott van-e a zsebében a párttagságot igazoló könyv. Kétségtelen: ha nézeteikben, cselekedeteikben. magatartásukban kommunisták dolgoznának az élet sok fontos területén, akkor könnyebb lenne a dolgunk. Ez azonban — szolgáljon erre bizonyítékul fejlődésünk korábbi szakasza — I maximális kívánság. Nem lehet azt követelni valakitől, hogy lépjen be a pártba, ha arra ő még nem érez magában elég erőt, vagy esetleg kétségei vannak. Azt azonban igen, hogy munkáját végezze el tisztességgel, becsülettel. S talán erről az oldalról kellett volna megközelíteni ezeket a kérdéseket. A fülnek és a szívnek egyaránt rosszul esett az a másik felszólalás amelyik a kommunisták hallgatásáról szólt, arról, hogy tanácsosabb most nem beszélni, mert a pártonkívülieké a vezetőszerep. Kimaradt a felszólalásból a logika, mivel aki elmondta, megfeledkezett arról, hogy nálunk — és ez nagyon jó — bárki elmondhatja véleményét hétköznapjaink, de ünnepeink problémáiról is S ebben a „bárkiben” nyilván benne vannak a kommunisták. Sőt. Kétszeresen benne, mivel nekik nemcsak joguk, hanem párttagságukból eredő kötelességük, hogy szóljanak minden esetben, ha úgy érzik: valami nem olyan kerékvágásban halad, amilyenben kellene. Az a jog persze senkinek sem adatik meg, hogy hordószónok módjára kígyót- békát kiabáljon társadalmunkra. Aki ezt teszi, az nem velünk, hanem ellenünk van. Szememre vethetik ennek az írásnak a kapcsán a bonyhádiak, hogy én intem le őket, amikor gondjaikat mondják el. Szó sincs erről. Ami ellen szót emelünk, az a régi hang visszacsendülése, mely idegen tőlünk, s merőben idegen a pártmunka gyakorlatáDebrecenben rendezik az idei erdészeti vándorgyűlést Az Országos Erdészeti Egyesület idei vándorgyűlését június 29-én és 30-án Debrecenben rendezik. Ezen a vándorgyűlésen az erdőnkívüli fásításban, és az alföldi fásításban elért eredmények és a soron következő feladatok kerülnek napirendre. Ez alkalommal ünnepük meg a Magyar Erdészeti Szakfolyóirat I fennállásának 10. évfordulóját. tói. A párt vezetői, a Központi Bizottság több ízben állást foglalt úgy, hogy nálunk mindenki megkapja az őt megillető megbecsülést, ha teljes szívével áll mellénk, s mindannyíunk ügyét teszi elsősorban magáévá. Mit értünk ezen? Leginkább azt, hogy szívesen látunk mindenkit még akkor is, ha néhány éve nézeteiben messze is állt tőlünk, ha ma szakítva régi álláspontjával, mellettünk, a szocializmus építésének ügye melett voksol. Ez így van rendjén, hiszen aranyigazság: Magyarországon a szocializmust nemcsak a párt tagjai építik hanem az is, aki kívül van a párton. Es ez nem revizionizmus, s egyáltalán nem teszi szükségessé, hogy a párttagok elhallgassanak, hogy képzelt illegalitásba vonuljanak. Ha lehet, még nagyobb munkára kell serkentsen, hiszen a fent körvonalazott körülmény előírja: még alaposabbá, még körültekintőbbé tegyük a politikai nevelőmunkát, s még- inkább közérthetővé a párt által kidolgozott elvi és gyakorlati útmutatásokat. összegezzünk. Nem vonjuk kétségbe a jószándékot, de hozzátesszük azonnal: a legjobb szándék is rosszra fordulhat, ha nem elég megfontolt, körültekintő. Úgy hisszük, sokkal világosabb és érthetőbb lenne minden kérdés a bonyhádi pártszervezet tagjai előtt, ha alaposabban tanulmányoznák a problémákat, s megoldásukhoz még több segítséget merítenének a tárgyalt kérdésekkel foglalkozó határozatokból. Ebben az esetben még a gyanakvás látszatát is elkerülhetnék, ami nem utolsó szempont közéletünk megítélésében. Szolnoki István — Növekvő átlag életkor. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az utóbbi tíz esztendőben több mint 7 évvel emelkedett az ország lakosságának átlagos életkora, amely a férfiaknál 68, a nőknél 73 esztendő. Ilymódon Csehszlovákia — Svédország és Nagy-Britannia után — világviszonylatban a harmadik helyen áll a lakosság legmagasabb átlagos életkorának tekintetében. hét: egy kis izgalom, egy kis ügyesség és máris zsebedben a pénz. István elszántan tiltakozott: — Nézd, Zoltán... én akkor sem... nem akarom ezt a dolgot. Az orvos hangja keményen, ellenségesen csengett: — Mit nem akarsz? — Nem akarom ezt a vállalkozást. Veszélyes. A műanyagot szívesen befalazom. Holnap, ma ... amikor kívánod, de a tervrajzot nem tudom megszerezni. A gyáregység irodájába nekem nincs bejárásom. Meg ... ellopni... István bármennyire reszketett is, elhatározta, hogy a végsőkig fog egyezkedni. Hátha ... hátha találnak valami megoldást. — Nézd — mondta és a hangja elszánt volt —, tudom, hogy megfogtál, a kezedben vagyok. Nagy szamár voltam. Azt is tudom, hogy tartozom neked, haszontalan ivó vagyok, de lopni nem tudok, becsületess ég még van bennem ..'. Horváthot meglepték e szavak. Indulatosan válaszolt. — Becsületesség! Ugyan, hagyd már ezeket az üres frázisokat. Becsületesség! Mit emlegeted, mint a szűzlány, aki drágábban akarja eladni magát. Különben is... megígérted, hogy segítesz, és ha tudni akarod, azt is magnetofonszalagra rögzítettem. Akaratlanul is szavadat adtad, hogy végigcsinálod ezt a munkát. Te beszélsz hát becsületességről, akinek egyik percről a másikra nem ér egy rozsdás garast a szava. Ha tudom, hogy ilyen gyámoltalan vagy, hozzá sem kezdek. A pénz jó volt, s jó lenne a többi is. De munka nélkül. Gyáva! — Visszaadom a pénzed. — Vissza? Mikor? És ha azt mondom, hogy add vissza azonnal? Úgy bizony, Simon úr! Add meg az ezer forintomat, mert sürgős dolgom van. Be kell mennem a rendőrségre ezzel a magnetofonszalaggal. Rendőr elvtársak! Nem szép dolog az árulko- dás, de én leleplezek maguk előtt egy ellenforradalmárt... — Ezt nem teheted! — Tehát? — Jó. Elhozom, ha beleszakadok is, megszerzem. (Folytatás a 4. oldalon.) ' Gyanakvás nélkül yy A diverzánsokat elfogtuk... yy Félelmetes éjszaka az erdő. Süli, áthatolhatatlan bozótrengete- én a vad is nehezen tör át. lég távolról sem dereng az ég Íja, hideg légfuvallat borzolja fák zsenge levelét. Vadontermő yöngyvirág, orgona illatát so-’ orja a szél. Csendes az erdő. Né- a egy korán kelő madár rikolt z éjszakába. És alig múlik éjéi, az erdő mellett húzódó műtőn reflektorok fénye vág utat, ehéz dübörgéssel tehergépkocsik ohannak az éjszakába. A gépkocsikon munkásőrök — dombóvári, meg a tamási já- ás munkásőrei — harci feladat égrehajtására indulnak. Néma send áll be a kocsik motorjának eállítása után, a kocsikról pillalatok alatt leszállnak az elvtárak, rajokba fejlődnek, és sátor- apba burkoltan, fegyvert kézbe ogva elfoglalják helyüket. Kilo- nétereken át húzódik a védő-sáv. dunkásőrök hasalnak a harma- os fűben, szemük lesi a néma •rdőt. Kutató lánc indul az erdő ilfésülésére. Rádióhullámon reminek a parancsok, megkezdődik i harci feladat végrehajtása. Nem narad bokor átfésületlenül, ijed- en rebben fel az éji madár, őz is szarvas rohan a bozóton át, íalk parancsszavak, és állandó ilőnyomulás. Méterenként halad a munkásőrszázad, keresi a — fel- tételezés szerint — erdőbe rejtőzött diverzánsokat. Alig kél fel a Nap, máris repül a hír: Elfogtuk a diverzánsokat! S folyik tovább a kutatás. Újabb hírek érkeznek, melyekből megtudjuk, valamennyi erdőben rejtőző diverzánst elfogták. S amíg a harci feladat teljesítése folyik, sorra járják a munkásőrök harci állásait a párt, a karhatalom vezetői. Soczó József elvtárs, az MS2MP Tolna megyei első titkára, Szigeti János, a párt- bizottság osztályvezetője, rendőrségi főtisztek látogatják meg az egységeket. S beszélgetnek a munkásőrökkel, nemcsak a harci feladatokról, hanem a munkáról is, hisz a kettő — a munkásőr-fel- adat ellátása, és a termelő munka végzése — összetartozik. Délutánba hajlik már az idő, amikor az alegységparancsnokok jelentik, befejezték a harci feladatot. S amikor Palkovics István elvtárs értékeli a harci feladat végrehajtását, a fáradt arcokon az erőbe vetett hit mosolya jelenik meg, megerősíti bennük ez a gyakorlat is, erős, ütőképes, minden harci feladat megoldására alkalmas: nem menekülhet az ellenség a rrunkásőrök elől.-Pjcllipm LZÍfLet míg nun Láttául Egy helybeli elbeszélése az első pincehelyi névadó ünnepről — Tudja, először el se akartam menni. Dehát ez a mi falunk, Pincehely kicsi, ritkán 'történik valami, meg aztán ilyen még nem volt nálunk. Végül csak elmentem, Gondoltam, megnézem ezt az új módit, hátha talál benne valami szépet az én öreg szemem, vagy ha azt nem, akkor mást, amiről a feleségemmel otthon elbeszélgethetünk. — A kultúrház előtt egy kicsit meghökkentem, azt hittem, nem nagyon lesznek itt emberek, s képzelje: alig lehetett belépni az ajtón. Két Sorban a fal mellett iskolások piros nyakkendőben, virággal. A nagy termen végig szőnyeg, a színpad előtt asztal, dísz- zászló. Virág mindenütt, ahova csak néztem. — S hogy milyen okosak voltak azok a kislányok. Majdnem köny- nyeztem, amikor a kis Borbély Erzsi szavalt. Amikor elmondta két-két szál oltott fehér szegfűt adott a két csöppségnek. Persze ők nem tudták elvenni, hiszen egy hónaposak sincsenek, de a szülök, az Eszterbauer gyógyszerész és Till János annál inkább meghatódtak. — A szomszédom, aki mellettem ült. majd mindenkit ismer. O mondta, hogy még a Gyógyszertári Központ igazgatója is eljött, meg a járástól is mulatott embereket. A többieket ismertem: Észterbauernét, a fiatal tanítónőt, Tillnét, aki szintén az iskolában tanít, a tanácselnököt. Nem sorolom a többit, mert sokan voltak. — Hogy mi tetszett nekem leginkább? A beszédek természetesen nagyon szépek voltak, de ha lehet még szebb volt az, amikor a szülök és a névadó szülők megfogadták, hogy a kis Eszterbauer Klárit és Till Évát a legnagyobb szeretettel és gondossággal nevelik. Ünnepélyes szavak volták, nagyon hittem bennük... Ezen kívül? Tudja, amikor az én gyerekeim ilyen korban voltak, még csak a szülők gondja volt a gyermek. Most meg mennyien vették körül őket. Boros István, a Gyógyszertári Központ igazgatója még egy borítékot is adott a szülőknek. ügy láttam az alakjáról, takarékkönyv lapult benne. Tillék sem maradtak ki. Az ő kis Évájuk a tanítóktól kapott ajándékot, — Leginkább azonban a vége tetszett. Olyan szép volt az ünnepély. Az Aratóék kislánya nagyon szép verset szavalt. Aztán két másik kislány — ezen mosolyogtam egy kicsit — úttörő nyakkendőt ajándékozott a kél csöppségnek. No, mondtam magamban, ez még egy kicsit korai, soká lesznek még tízévesek. Persze, majd a szülök megőrzik nekik. — Mondom ez még az első ilyen névadó ünnepély volt Pincehelyen. Nekem nagyon tetszett. Sz. I. Miniatűr vilianypásztor az istállóban Az ország legkorszerűbb télién szete épül a Tudományos Akadémia martonvásári gazdaságában Az ország legkorszerűbb nagyüzemi tehenészete épül Marton- Vásáron, a Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézetének gazdaságában, ötszáz te hén elhelyezésére régi istállókat alakítanak át, a tejkezelőt és a takarmánytárolót újonnan építik, valamennyit az Agrártudományi Egyetem Építészeti Kutató Csoportjának tervei szerint. Ebben a tehenészetben alkalmazzák először a „mindenütt Iraktormunka” elvet, gépesítik a takarmány beszállítását és szétosztását, a trágya-kihordást, és az almozást. Az istállókba „miniatűr villanypásztor” kerül: a takarmányhordáskor ugyanis elektromos árammal töltött fémlapokkal zárják el a jászolt a tehenektől. A sajtáros fejőgépeket vezetékes rendszerűvel cserélik ki, s a tej mindegyik istállóból üvegcső-hálózaton át, emberi kéz érintése nélkül jut a központi tej házba. A gépesítésnek ez a színvonala az eddiginek kétszeresére emeli a munka termelékenységét: egv ember az átlagos tíz helyett húsz tehenet tud ellátni. — A könyvbaráí-mozgalom ke rétében szép eredmény születet a dombóvári járásban. 1962. elsi negyedében 876 új olvasó iratko zott be a könyvtárakba. Az újon nan beiratkozottaknak 78 száza léka munkás és paraszt. ÓNODVÁ&! MIKLÓS XLIV. Horváth a vállát vonta. Nem bírta türtőztetni magát. — Mit érdekel az engem! Mondtad, érted? S ez most itt van a magnetofonszalagon. Itt van a többi is, amit máskor mondtál. Minden szavadat leforgatom, ha akarod ... S leforgathatják, mint ahogy le is forgatják a rendőrségen Is. De én a javadat akarom. Nem azért vettem magnetofonszalagra a szavaidat, hogy elgáncsoljalak, hanem, hogy magamhoz láncoljalak. Megszer- zed az adatokat, végrehajtjuk a kísérletet és elfelejtjük ezt a kellemetlen epizódot. Gondolkozz, te szamár! Látod: a kezemben vagy, akármikor összeroppant- hatlak. Mondhatnám hát, hogy a hallgatás fejében szerezd meg a tervrajzot és nem kapsz semmit, csak esetleg... ezt a magnetofonszalagot, de én pénzt is adok. Tízezret kapsz előlegbe. Akár holnap ... Amikor a tervrajzot hozod. A többit, ha befejeztük a kísérletet. Gazdag ember lehetsz, megalapozhatod a jö- vődet, pénz, nő, ital, autó. külföldi utazások, minden a tiéd le-
