Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-01 / 100. szám

4TOLNÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG

1962.' május ÍJ

Fejlődésiink kulcskérdése

fejlődését. A kommunista társadalom felépítéséhez szükséges termékbőség megteremtésében nélkülözhetetlen a mezőgazdaság gyors ütemű fejlődése, hisz a mezőgazdasági termelés színvonala jelentősen meghatározza a népjólétet

Vannak, akik mindezt olvasván, feltészik a kérdést: Mi van most az iparral. Eddig mindig az ipar vezető szerepéről, ezen belül is a nehézipar elsődlegességéről beszéltünk, most azt mondjuk: kulcskérdés a mező- gazdaság. Nincs itt ellentmondás? Nincs, mert továbbra is arról beszélünk, hogy társadalmi és gazdasági fejlődésünkben vezető szerepe van az iparnak és gazdasági fejlődésünkben a leggyorsabb ütemben továbbra is a nehézipart növeljük.

Amikor tehát a mezőgazda- sági termelés gyors ütemű fejlesztését jelöljük meg fejlődésünk kulcskérdésének, akkor ez nem jelenti, hogy lemondunk az ipar fejlesztéséről, vagy csökkentjük az iparral szemben támasztott követelményeket.

Nálunk is, a Szovjetunióban is és az összes népi demokráciában változatlan az ipar, a nehézipar szerepe, a gazdasági és társadalmi fejlődésben. Semmilyen ezzel kapcsolatos tétel nem változott meg. A mezőgazdasági termelés fejlesztése azért került előtérbe, mert a Szovjetunióban is és nálunk is — természetesen különböző szinteken — fel kell emelni a mezőgazdaságot az ipar színvonalára. Ezáltal az ipar még erőteljesebben fejlődik és mind közelebb kerül egymáshoz az anyagi termelésnek ez a két nagy ága, hogy végső soron eltűnjön a falu és a város között a különbség.

Azt írtuk a cikk elején, hogy más okok és körülmények határozzák meg nálunk a mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztését és mások a Szovjetunióban. A különbségek a két ország fejlettségi különbségeiből adódnak. A végcél azonban nálunk is a Szovjetunióban is azonos: a kommunizmus megvalósítása. És ha ebben a perspektívában nézzük napi feladatainkat, akkor értelmet kap munkánk és fáradozásunk. Ez a perspektíva adja meg alapját az egész társadalom összefogásának is. Gy. J.

•*, :-m •' í • * ■«!

V,/"/

• : - ' - U) "H

*-lAiNjlÍ

A Műcsarnokban megnyílt IX. Magyar Képzőművészeti Kiállításon néhány nagyméretű szobrot a Műcsarnok mögött, a Vo- rosilov úti parkrészletben helyeztek eL A képen: Elhelyezik a talapzatra Palotai Gyula: Fésülködő nő c. kőszobrát.

MTI Foto — Bojár Sándor felv.

ALMUSKA-BÁL

Vasárnap délelőtt háromnegyed tíz. Fiatal, tizenöt—tizenhét éves lányok és fiúk igyekeznek a paksi Béke-étterem felé. Az ajtóban, egymást kutatják áz ismerősök, „gimisek”, „iparisok”, vegyesen. Tíz órára már valamennyi asztal foglalt. Telt ház van, ki lehetne tenni a táblát.

A zongorista gyors futamokkal kezd bele a táncszámba, a dobos átveszi az ütemet, a párok felállnak. A fiúk udvarias meghajlással kérik fel partnerüket és kísérik a kis terem közepére. Fiatalos könnyedséggel, mértéktartó ízléssel táncolnak.

Akik az asztalnál maradtak, poharukat töltik tele. Almuska, Meggylé, Hírős üvegek soraKétezerben már ciak napi három órát alszunk

„A népgazdaság továbbfejlődésének kulcskérdése az elkövetkezendő években a mezőgazdasági termelés fellendítése. E fő feladat eredményes, jó megoldása egész társadalmunk ügye, legközvetlenebb feladata kell hogy legyen.” Ezeket a szavakat mondotta beszámolójában Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP KB titkára, a Központi Bizottság márciusi ülésén, s ebben a szellemben született meg a nagyjelentőségű márciusi határozat is.

A párt most a mezőgazdaságra irányítja egész társadalmunk figyelmét, ezzel mintegy döntő jelentőségűvé nyilvánítja szocialista építésünk következő szakaszában a mezőgazdasági termelés gyors fellendítésének ügyét. Nemcsak nálunk van ez így, hanem a Szovjetunióban is. Nem véletlen, hogy a XXII. kongresz- szus után, amikor első ízben ült össze az SZKP Központi Bizottságának plénuma abból a célból, hogy a kommunista építés konkrét feladatait megvitassa, a mezőgazdaság fejlesztéséről volt szó. Hruscsov elvtárs kijelentette: „...a mezőgazdaság további fellendítését, az élelmiszerek termelésének növelését az egész párt, az egész nép ügyének kell tekinteni.”

A mi feladatunk és a Szovjetunió feladata között a rokon vonás az, hogy a mezőgazdasági termelést gyorsan kell fejleszteni. Persze mindkét országban más okok, más körülmények teszik ezt szükségessé és mások a lehetőségek is erre. Nem is teljesen célszerű az összehasonlítás, amit csak azért teszünk, hogy érzékeltessük: a kommunizmus

építésének a korszakában sem szűnik meg a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztésének szükségessége.

Nálunk, Magyarországon a

mezőgazdaság fejlődésében most új fejezet nyílott. Az új fejezet fő jellemzője az,

A Palánki Téglagyárban nagyon szeretnek a munkások tanulni. Érdekli őket az új, ismerkednek új fogalmakkal, kifejezésekkel. Igazodnak az élethez.

Ezerkilencszázhatvanban tizennégy munkás, a törzsgárda fele határozta el egyszerre, hogy tanulnak. Hosszas tárgyalások követték ezt, s előzőleg is ez volt a fő beszédtéma, hogyan, s miként tanuljanak, hogy az eredmény jó legyen. Elkezdeni ugyan a legnehezebb, de folytatni sem könnyű, mert ott van a család, a gyerekek, a munka. Ezernyi gondolat kavargóit az emberek fejében. Ilyenek pólhogy erőinket a termelés gyors ütemű fejlesztésére kell összpontosítani.

A mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztése egyrészt lehetséges, másrészt szükséges fejlődésünk jelenlegi szakaszában.

Mi teszi elsősorban lehetségessé a mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztését? Egyrészt népgazdaságunk általános fejlettsége, másrészt pedig az, hogy hazánk szántóterületének 95,5 százalékán szocialista mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodnak. Maga az a tény, hogy a magyar mezőgazdaságot átszer veztük, a szétaprózott gazdaságokból nagyüzemeket hoztunk létre: kimeríthetetlen, s ma még beláthatatlan tartaléka és alapja a mezőgazdasági termelés fejlesztésének.

Miért válik egyre égetőbben

szükségessé mezőgazdasági termelésünk gyors ütemű fejlesztése? Azért, mert mező- gazdaságunk mai termelési színvonala mellett nem tudnánk megoldani az ország belső ellátását és kihasználni az exportlehetőségeket, az egyre növekvő igényeknek megfelelően.

Tehát, ha meg akarjuk oldani az állandóan növekvő és évről évre magasabb igényeket támasztó belső ellátást, s ha élni akarunk exportlehetőségeinkkel, akkor a mezőgazdaságot mielőbb korszerű színvonalra, majd világ- színvonalra kell emelnünk.

A szocializmus építésének ügye, soron következő szakasza tűzi tehát napirendre nálunk a mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztésének kérdését. S az, hogy nem mondhatunk le egy pillanatra sem az életszínvonal emeléséről, hisz ez alapvető célja szocialista építésünknek.

A Szovjetunióban a megvalósult szocializmus vívmányai a kommunizmus kibontakozó építésének soron következő feladatai teszik lehetővé és szükségessé a mezőgazdaság hatalmas arányú

dául: Ha tanulok, kevesebbszer mehetek horgászni. Mozibajá- rásra is kevesebb idő jut.

A tizennégy munkás, becsületükre legyen mondva; állta a szavát. Sikeresen vizsgáztak. Nem volt valamennyiök bizonyítványa kitűnő, még jeles is alig egy-kettő akadt, de egyest senki sem hozott. Nyolcán a hetedik, hatan a nyolcadik osztályt fejezték be. A hetedikesek most készülnek a vizsgára, a nyolcadikra. S az a munkás, aki egyszer belekóstol idős fejjel a tanulás szépségeibe, nem hagyja abba, tovább tanul, mert tanulhat, mert az élet követeli ezt.

„Az alvás lassan, de biztosan kimegy a divatból” — mondotta dr. Magralore Pai, a londoni Belmont kórház konzultáns pszichiátere.

„Kétezerben legtöbbünknek elegendő lesz napi három órai alvás”, — mondotta dr. Pai,

„Mér mostanában annyi tennivalónk akad esténként, hogy egyre kevésbé szívesen fekszünk le. Agyunk aktívabbá vált, és testünk jobban táplált. Egyre kevesebb alvásra lesz szükségünk és egyre kevésbé kívánjuk majd az alvást,”

koznak előttük, sört, vagy rövid italokat nem látni az asztalokon.

Fiatalok, szórakoznak. A tizennyolc éven aluliaknak biztosították ezt a lehetőséget a pedagógusok és a községi tanács képviselői. Minden vasárnap délelőtt 10-től 12-ig, a „záróráig”, találkozhat itt a község eddig számkivetett, koron aluli fiatalsága. Ez idő alatt szeszes italokat nem szolgálnak fel, ami nem is hiányzik a jó hangulathoz. A jókedvet nem kell konyakkal, vagy borral csiholni, jön az magától, fiatalos áradással.

Kinek az ötlete volt? — nem kutattuk, de hogy kielégítette a fiatalok szórakozási igényeinek egy részét, az bizonyos. Követendő példa az egész megyében}

Tizennyolc éven alul ajánlott!

Tanuló téglások

Május van, Ámor isten ■ szokása szerint tervtúlteljesítésre készül, A nagyon sok évi átlagot fi- gyelembévéve, bizonyára sikerül néki még némi prémiumra is szert tenni.

1» Batalsmher gg <***

' tóvári fmsz alkalmazottja. Magas, jóképű legény. Valami jelentést gépelt éppen és nem lepődött még sem az egyik, sem a másik kérdésen. Az első így hang zott:

— Mit csinál az ellenőr, amikor nem ellenőr?

Elgondolkodva támaszkodott hátra a széken és látszott rajta, hogy szeretne valami általa vélt, újságírónak tetsző választ adni.

— Este? Hát kérem, politikai pktafás, időszerű kérdések ...

— Ne vicceljen, Pozsgai elvtárs.

Elnevette magát.

— Jó, jó ...

— Igen, értem, de ez természetes.

Rákönyökölt az íróasztalra.

— Mozi, könyvek és egy kis udvarlás, az élethez tartozik, addig csinálja az ember, amíg nőtlen. Nem igaz?

KI A 30 PARTI?

Az ellenőr, a tanítónő és a nagymama szemével

Éppen ide akartunk kilyukadni, most már kézenfekvő a második kérdés. Fel is teszem neki. Komolyan válaszol.

— Azonos érdeklődésű személy legyen velem. Jellemes, tanulni szerető. Nem baj, ha most kevesebb az iskolája.

— Az anyagi dolgok?

Vállat von.

— Jó ha van, de szerintem mindennek akkor lesz igazán nagy értéke, amikor a fiatalok közösen kuporgatják össze...

Pozsgai Győző ebben a rendszerben nőtt fel. Számára a „ki a jó parti” öreges, idejét múlta fikció. Ez egyáltalán nem csoda.

I A tanítónő aki egyúttal igaz| H iniMlUMU gatóhelyettes, hely- lyel kínál a falusi iskola szűk tanári szobájában. Vidám, közlékeny és rokonszenves teremtés. Röviden és tömören jelenti ki:

— Nem tudom.

Nem gondolkodik rajta. Furcsa. Vajon mi lehet ennek az oka, talán a beosztással járó komolyság, idegenkedés a í ilyen beállítású nyilvános szerepléstől, vagy talán valóban nem tudja, hogy számára ki lenne a jó parti. Érdemes néhányszor végigböngészni a lapok házassági hirdetéseit. Szembeötlően sok a hozzá hasonló emberek ajánlkozá- sa.

Lehet, hogy nincs igazam, de leírom: Van bennük valami téves felfogás, hogy számukra úgy már nincs, így még nincs jó par11 Bejött az igazgató, ^eUér;

téma, s érdekesnek tartotta a kérdést. Szerinte a községben döntő szempont az anyagi.

— A jól kereső fiatalember ma a legjobb parti.

— Hát a fiatalemberek milyen igényt támasztanak? — kérdezem.

— Ott már csakis a szív diri| Öreganyókaval1,a ^eiem!-----H—!----- rol es a regi, tal

án igaz se volt fiatalságról a kurdi ház konyhájában. Az anyóka, özvegy Soós Ferencné, a nyolcvanadik esztendőt tapossa. A századforduló küszöbén volt eladó leány, a milleniumi idők különös, szirupos levegőjében, amikor nyalka huszár az ideál, és a legények hegyes bajusszal, marcona ábrázattal állnak a vándorfotós masinája elé. A szív ritkán, a vagyon annál többször szerepelt. A régi fényképek megsárgultak, az idő elmúlt, csak a kopott emlékezés maradt.

Az öreganyó a tűzhely fölé hajol, arcát is eltakarja és kuncog. Ki volt a jó parti?

Nevetgél.

— A jó istenke tudja.

Az ágy fölött ott függ a két nagy kép, egyiken az anyóka,

mint menyecske, a másikon a férj feszes, merev tartással, villahegyes bajusszal.

— A jó istenke tudja — düny- nyögi és ránéz a képekre.

Biztatom.

— Gondolkodjon csak, szüle.

Még mélyebbre hajol a fekete

tűzhely fölé, szemét behunyja, talán valahonnét a messzeségből, vagy a mélységből ismét fülébe nótáznak a legények.

— Akik szerették egymást — vágja ki gyorsan és boldogan.

— A föld, a vagyon nem számított?

Tiltakozik, de másfelé néz.

— Nem. Dehogy... Én Misz- lán laktam, ő meg itt — az ágy fölé mutat — mikor hozni akartak, azt mondtam:'Nem bánom édes szülém, akármilyen az uram, csak tudjon táncolni. Gondoltam, ha tud, akkor nem lehet se sánta, se nyomorult.

— Kedves szüle, hát maga nem ismerte?

Rámcsodálkozik.

— Hogyan ismertem volna, amikor én miszlai lány vagyok, ő meg itt lakott Kurdon.

Értem, értem. Mindent értek.

Sz. P,