Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-04 / 102. szám

1962. május 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Dombóvár új arca A MEGYÉBEN kevés helység képe változott annyit a lakosság és a tanács összefogásának ered­ményeként, mint Dombóváré. Szembetűnőek a változások. A központi tér teljesen új külsőt öltött. Parkosítottak, rendezték a környezetet, s ezzel Dombóvár­nak ez a forgalmas része barát­ságos, kisvárosias lett. Dombó­vár minden részét ellátták kor­szerű vízvezetékkel. Ezzel sike­rült megoldani a megye legna­gyobb járási székhelyének víz­ellátását. Igaz, 10 millió forintba és több mint egy millió forint értékű társadalmi munkába ke­rült a vízmű, de megérte. Harminchat kilométer hosszú vízvezeték hálózza be a közsé­get. Sajnos, nincs minden rend­ben: nincs elég tároló medence és így a szolgáltatás nem elég egyenletes. Még a nyáron üze­melni kezd egy új tároló és meg­oldódik ez a probléma. — Az idén csak szerényebb feladatokat tudunk megoldani — mondta Antal István, a tanács vb-elnöke —, mert a vízmű költ­ségeit kell fizetnünk. De így is tovább korszerűsödik Dombóvár. DOMBÓVÁR SOK UTCÁJÁ­BAN nincs járda, vagy erősen megrongálódott Ezért az idén mindenekelőtt jórdásítanak; 6.2 kilométer járdát építenek. Elő­ször csak az utca egyik oldálán építenek járdát, hogy több utcá­ba kerüljön. A tervek szerint az év végére már minden utcában, legalább az egyik oldalon lesz járda. Dombóvár minden részében van már közvilágítás és most korszerűsítik azt. Az idén fel­szerelnek 33 neoncsövet, a köz­ség más részein pedig 50 hagyo­mányos égőt. A Dombóvár és Ujdombóvár közötti mocsaras részt fásítják. Már van körülbelül 100 hold te­lepítés. Ezen a tavaszon 15 hol­dat telepítenek. MOST KÉSZÍTIK BUDAPES­TEN a dombóvári kultúrközpont tanulmányi terveit. Ez a létesít­mény az új bérház mellé kerül majd, s 700 férőhelyes színház- terme lesz. Az előbb azt írtam, hogy a megyében kevés helység képe változott meg annyira, mint Dom­bóváré. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a lakosság kevés helyen te­kinti annyira szívügyének lakó­helyének sorsát, mint Dombóvá- rott. Ha szükség van, mindenki ásót, lapátot fog, vagy más mó­don segíti a közérdekű célok megvalósítását. Most is egy egész népmozgalom bontakozott ki, amely különösen a távlati fej­lesztés szempontjából jelentős. A tanács és a Hazafias Népfront Egy taggyűlés tanulságai Taggyűlést tartottak az ud­vari Béke Tsz kommunistái. Az elnöklő Pomsár Jenő párttitkár Borsos István pártonkívülí ál­lattenyésztési brigádvezetőnek adja át a szót, aki a taggyűlé­sen az állattenyésztés helyzetéről tart tájékoztatót. Borsos István kicsit bizony­talankodva kezdi beszédét, jól­lehet, először beszél nyilvános­ság előtt, vagy tatán először ad most számot munkájáról a kommunisták kollektívája előtt. Arcát élénk pirosság önti el, hangja sem cseng olyan maga­biztosan, mint máskor, amikor az állattenyésztőkkel beszél, vagy intézkedik. Az állattenyésztési brigádve­zető, mint egyénileg gazdálkodó is, jó állattenyésztő hírében állt. Ezért bízták rá a tsz-ben az állattenyésztői brigád veze­tését. De mennyire más dolog három-négy jószágról gondos­kodni és milyen más dolog szá­zakban beszélni. Hangja, előadásmódja egyre biztonságosabbá vált. Arcáról lassan lehúzódik az izgalmát eláruló élénk pirosság. Fokoza­tosan nyeri vissza önbizalmát, s ehhez hozzásegíti a hallgató­ság helyeslő bólintása, egyet­értése. Sorolja, hány szarvas- marhája van jelenleg a közös­ségnek. Aztán beszél az aszály okozta nehézségekről, a késői kitavaszodásról, az állatok kon­díciójáról, a fejési átlagról, amely takarmány hiányában 6,4 literre csökkent. A sertéste­nyésztők munkájáról dicséret­tel emlékszik meg. A sertéste­nyésztésben jó a kondíció és kocánként 9 a fialási átlag — halljuk a brigádvezető beszá­molóját. A vita élénk és sok mindenre kiterjed. A párttagok kérdése­ket tesznek fel a brigádvezető­nek. — Végeztek-e számítást, meddig tudják tartani a jelen­legi takarmányozási szintet? Hogyan tudják pótolni a tejter­melésben mutatkozó lemara­dást? Mi volt az oka a bárány­elhullásnak? De nemcsak kér­deznek, hanem jó és hasznos javaslatokat is tesznek, a mun­ka megjavítására. Javasolták a szakaszos legeltetést. Helyileg kell megoldani a növényi fe­hérjék termelését — hangoztat­ták többen. Az állattenyésztők körében javítani kell a politikai munkát és növelni kell a párt­tagok számát — hangzottak a jobbnál jobb javaslatok. Az udvari Béke Tsz taggyűlé­sének — amellett, hogy egyéb pártpolitikai kérdésekkel is fog­lalkoztak —, a gazdasági mun­ka elemzése egy kicsit terme­lési tanácskozás jelleget is adott, és ez nem volt rossz. A pártonkívülí állattenyésztési bri­gádvezető Borsos István és a meghívott tsz-vezetők, akik szin­tén részt vettek az udvari Béke Tsz kommunistáinak taggyűlé­sén, további biztatást kaptak munkájukhoz. Olyan problémá­kat vitattak meg, amelyek a tsz további erősödését szolgál­ják. P. M. Árpádkori temetőt tártak fel Dombóváron A III. számú téglagyár mun­kásai értesítették a múzeumot, hogy agyagbányászás során csont­vázakat találtak. Jelentésük nyomán a Magyar Nemzeti Múzeum elrendelte a sí­rok tudományos feltárását. A ré­gészek eddig két sírt mentettek meg. Az egyik csontváz mell­csontján szívalakú bronz csün- gőt, a medencéjén a leoldott szíj veretéit, a bal bordák végében pedig madárlábszárból készített tűtartót találtak. Különösen érdekes volt egy tel­jesen épen eltemetett marha csontváza. Ez a temetkezés orszá­gosan is elég ritka ebben a kor­ban. Nyilván az elhunyt lakomá­ján Ölhették le és fektették nagy gond'M egy külön elkészített gö­dörbe. Bizonyára azért, hogy a halott ne éhezzen a túlvilágra vezető úton. Eddig is tudtuk, hogy Dombó­vár várát a XVI. század elején vásárosdombói Dombay Pál jog­tudós építtette a Kapos egyik bozótos szigetén. A mohácsi csa­tavesztés után a törökök elfog­lalták s egy basa székhelye lett. Dombóvár régi történetéről azon­ban alig tudtunk valamit. A tör­téneti források is igen gyérek. Az ásatás most bebizonyította, hogy már a korai Árpád-korban, a XI. században nagyobb településsel ‘•zárnoi hatunk a Móricz Zsigmond utca (Bank József telke) és a III. számú téglagyár területén. A munkások leletbejelentése így értékes eredményekhez jut­tatta a szakembereket. Kőhegyi Mihály kezdeményezésére dolgozatot irat tak az általános iskolák hetedik­nyolcadik és a középiskolák osz­tályaiban. A dolgozat címe ez volt: „Milyennek szeretném lát­ni Dombóvárt?” A dolgozatírás nem volt kötelező, mégis több száz készült el. Most egy brigád értékeli őket. A dolgozatok min­denekelőtt azt tükrözik, hogy azokban a szülők véleménye is helyet kapott, tehát nyugodtan tekinthetjük ezt a dolgozatírást az egész községet átfogó közvéle­ménykutatásnak. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy szó sincs valamiféle megalapozatlan kíván­ságlistáról. A javaslattevők több­sége reálisan mérlegelte a kö­rülményeket, a lehetőségeket, és egyben arról is írt, hogy ő, vagy a családja mit tudna tenni az elgondolás valóraváltása érdeké­ben. Amikor a dolgozatírás meg­kezdődött, reklamálni kezdtek a fiatalabb úttörők, hogy őket miért hagyták ki, hiszen ők is szeretnének dolgozni a közösség érdekében. Végül a fiatalabb út­törőket megbízták azzal, hogy tartsanak tisztasági őrjáratot a községben. B. F. Száznegyvenezer forint könyvekre Mint a megyében mindenütt, Szekszárdon is erőteljes fejlődés­nek indult a megyei könyvtár. Állománya a város különböző részein elhelyezett 8 fiókkönyvtár hatezer kötetén felül meghalad­ja a 34 ezer könyvet. Az idén is jelentős összeget fordítanak gaz­dagítására A központi könyvtár állományának szanorít.ására kü­lönböző forrásokból 120 ezer fo­rintot, a 8 fiókkönyvtár fejlesz­tésére pedig 20 ezer forintot for­dítanak. Színházi előadás a tanyán Az Állami Déryné Színház év­ről évre több községbe és vidéki városba látogat el gazdag és sqx szórakozást nyújtó műsoraivál. Sőt. Ahol erre nagyobb pusztá­kon lehetőség kínálkozik, a ta­nyavilágot is felkeresik a színház csoportjai. így jutnak el hama­rosan a Biritói Állami Gazdaság központjába. Június másodikén a közelmúltban épült új művelődé­si házban mutatják be a Ván- dordiák-ot. Minden bizonnyal szép élményekkel gazdagodnak majd Biritón a gazdaság dolgo­zói és a színház művészei is. A Bölcskei Gép­állomáson készül­nek a nyárra. Vég zik a nyáron hasz­nálatos mezőgaz­dasági gépek ge­neráljavítását. Szekeres Bálint cséplőgép-szerelő brigádja a télen mintegy harminc gépet javított ki, és a napokban fe­jezték be az utol­só gép felújítását. A képen: Szeke­res Bálint munka közben. ................................................................................................................. T örpevízmű épül Bölcskén Bölcske megyénk vízben egyik legszegényebb községe. A meg­lévő kutak egy része egészségte­len, vizük fogyasztásra alig al­kalmas. Hogy a helyzet enyhül­jön, a lakosság nagyobbik há­nyada és a községi tanács úgy határozott, hogy törpevízművet építenek. A mintegy 4 millió fo­rintos költséggel épülő létesít­ményhez 12. kilométernyi veze­tékhálózatot is lefektetnek. A ter­vek szerint a lakosság a nagy­lélegzetű munkát 600 ezer forint értékű segítséggel támogatja amellett, hogy rendszeresen fi­zeti majd a víztársulat által meg­állapított pénzbeni hozzájárulást Személgödör, mini történetkutaiási Eeltflseiy Értékes római leletekre bukkantak Szekszárdon A szekszárdi Előhegy alatt út­építés folyik. Sok földet mozgat­lak meg, az ásók mélyre hatol­nak és olyan rétegeket is a fel­színre forgatnak, amelyek évszá­zadokon, sőt évezredeken keresz­tül rejtve maradtak az emberi szem számára. A véletlen már sokszor segítette értékes leletek­hez a kutatókat, s most is ez tör­tént, amikor az útépítés ered­ményeként egy római épület fal­maradványa került elő. Később a faltól nem messze egy szemétgödörre bukkantak. Itt közbe kell vetni, hogy a sze­métgödör sokkal értékesebb a ku­tató számára, mintsem azt a laikus gondolná. A Szekszárdon feltárt római szemétgödörben csiszolt üvegedény és kerámia töredékeket találtak. A régészek dolga feltárni a szemétgödör tit­kát és kihámozni, milyen korban keletkeztek a leletek, milyen kor téri" 'kei voltak. Annyi rriáris bi­zonyos, hogy a lelet újabb érté­kes adatokat szolgáltat a rómaiak szekszárdi településéhez. A lelet érdekességét és értékét növeli, hogy a szemétgödör egy négyezer éves, rézkori kultúrré- tegben van. A szekszárdi Béri Balogh Adám Múzeumnak nagy segítséget nyújtott a múzeumbarátok köré­nek két lelkes tagja, Scherer Pé­ter és Gál Attila. Reméljük, a jövőben módunk lesz újabb kutatási eredmények­ről és újabb leletekről, illetve arról beszámolni, mit árult el a mai kor embere számára a ró­mai szemétgödör. ÓNQDVÁRI MIKLÓS XLI. Zsuzsa megremegett. Lábujj­hegyre állva, az adminisztrátor­nő válla fölött egy pillanat alatt átfutotta a táviratot. Szeme előtt idegesen vibráltak, táncoltak a sorok: „A megrendelések szapo­rodnak. A kiállítás előkészületei kedvező stádiumban vannak. Szombaton a déli gyorssal érke­zem. Szabó Zoltán.” — Jó — mondta Zsuzsa halkan, alig érthetően —, magammal vi­szem az összesítőket. Alig várta, hogy az óra muta­tója a hatos számra érjen és el­menekülhessen valahová, minél messzebb, az emberek elől. Sietve átöltözött, és elindult, maga sem tudta, merre. Barangolt az utcá­kon, nem érzett sem éhséget, sem fáradtságot. Késő este volt, mire hazaért. Az anyja kisírt szemmel fogadta. — Veszekedtünk ... Istvánnal nem bírok egyedül. Folyton csak a kávéba?, meg a vendéglő. Két percig sem áll meg itthon, öltö­zik, rohan. Csak azt tudnám, honnan van az örökös ivászatra pénze? ... Zsuzsa nem figyelt oda, a sa­ját gondjaival volt elfoglalva. Alig hallgatta meg anyja sopán- kodásait, bement a szobába, az ablakhoz ült és még mindig min­den ízében remegve kibámult az utcára. — Neked mi bajod van? összerezzent, hátrafordult. Az anyja állt mögötte. — Beteg vagy? — Nem . .. nem ... magam sem tudom. Csak... úgy zúg a fejem. Ma rengeteget dolgoztam. Fáradt vagyok és . .. és vacsorát sem ké­rek. Ha csak egy falatot is le­nyelnék, megfulladnék tőle. — Bántott valaki? — Oh, dehogy ... senki! Hagy­jon magamra, édesanyám. — Istenem!... Istenem! — Az anyja kezeit tördelve hátrált ki a szobából —, mennyi gond.­Talán éjfél is lehetett, még mindig az ablaknál ült. Fejét a tenyerébe hajtotta, csendesen szi­pogott. amikor az utca csendjét autózúgás verte fel. A gépkocsi a ház előtt állt meg. Zsuzsa kite­kintett a függöny mögül. Istvánt taxi hozta haza. Az utcai lámpa fénykort vetített a ház előtti tér­ségre, tisztán, kivehetően látta, hogy István imbolyogva fellép a járdára és visszaköszön az autó­ban ülő embernek. Zsuzsa is oda­tekintett. Behunyta a szemét. Az autó ablakán egy férfi tekintett ki, találkozott a tekintetük, és úgy tűnt, mintha a férfi az első pillanattól fogva őt nézte volna... Ugyanaz a csontos arc, ugyanaz a fekete csontkeretes szemüveg: az orvos! Nem merte kinyitni a sze­mét. Megigézve, tehetetlen moz­dulatlansággal állt a függöny mö­gött. Már nem tudta, hogy álmo­dik-e, vagy agyonkínzott idegei űznek rossz tréfát vele. Az autó ajtaja becsapódott, a motor felzúgott és eltávolodott a ház elől. István az előszobában járt. Zsuzsa még mindig nem birt elmozdulni az ablaktól, ahova a rémület szögezte, a szemét is csak akkor nyitotta fel, amikor István (Folytatás a 3. oldalról.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents