Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-31 / 125. szám

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 19G2. május 3Í. N. Sz. Hruscsov és Modibo Kelta beszéde f (Folytatás az 1. oldalról) Hruscsov a továbbiakban ki­jelentette: A fiatal, szuverén afrikai ál­lamoknak a közös piac alá rendelése azt jelentené, hogy ezek az államok beleegyez­nek a volt anyaországok ag­rár-nyersanyag függelékének szerepébe. Hruscsov rámutatott arra is, hogy a gyarmati igától megsza­badult népeknek most sokkal könnyebb harcolniok az imperia­lizmus ellen. A szocialista világrendszer a szabadságért és a haladásért küzdő népek megbízható tá­masza. A szocialista országok segély- nyújtási lehetősége állandóan nö­vekszik. — Rég megért annak szüksé­gessége — mondotta Hruscsov —, hogy a nemzetközi árucserefor- galötn gyakorlatából kiirtsák azo­kat a módszereket, amelyek al­kalmazásával az erősek meggaz­dagodhatnak a gyengékkel foly­tatott kereskedelmen. Hruscsov kijelentette: A szovjet kormány célszerű­nek tartja, hogy nemzetközi értekezletet hívjanak össze a kereskedelem problémáiról, amely megvitatná egy nem­zetközi kereskedelmi szerve­zet létrehozásának kérdését. E szervezet mindenféle megkü­lönböztetés nélkül magában fog­lalhatná a világ minden terüle­tét és országát. E konferencia összehívását kétségtelenül sok or­szág támogatja és ez egy azok között az utak között, amelyen a gazdaságilag gyengén fejlett or­szágok megvédhetik érdekeiket és ellenállhatnak a kapitalista monopóliumok nemzetközi egye­sülésének. — A Szovjetunió kész hosszú- lejáratú kereskedelmi egyezmé­nyeket kötni az afrikai-'országok­kal — mondotta a szovjet kor­mányfő. •— Az ilyen egyezmé­nyek állandó és biztos piacot je­lentenek az afrikai országok ter­mékeinek elhelyezésére. — Meggyőződésünk — hangoz­tatta Hruscsov —, hogy a szocialista országok és a szabadságszerető független ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai államok közös erőfeszíté­seivel vissza lehet verni a kollektív gyarmatosítás ter­veit, amelyeket az imperialisták a kö­zös piac agresszív politikájának felhasználásával próbálnak meg­valósítani. A szovjet kormányfő kijelen­tette, hogy a szocialista országok erejükhöz mérten segítséget nyúj tanak a fiatal, független államok­nak, s ezt önzetlenül teszik — ha az lehetséges is, hogy össze­gében kevesebb e segítség, mint amit mások ígérgetnek. Viszont az imperialisták féltékenyen fi­gyelik, hogy az ő úgynevezett se­gélyük ne szolgálja a nemzeti ipar fejlődését, hogy ezek az or­szágok ne tudják feldolgozni nyersanyagaikat. Az imperialista országok azt a látszatot keltik, hogy gondoskodnak a fejletlen államokról, lényegében azonban csupán saját erszényükről gon­doskodnak, arról, hogy megsok­szorozzák tőkéjüket, s mindent megtesznek, hogy a fiatal álla­mokat alárendelt helyzetben tart­sák. Beszéde végén Hruscsov elé­gedetten állapította meg, hogy Modibo Keita, a Mali Köztársa­ság vezetője felszólalásaiban és beszédeiben arról szólt, a gyarmati jogtalanságtól megszabadult népek egyetlen helyes útja a szocializmus eszméinek megvalósítása. A szovjet nép csak üdvözölheti ezt a döntést — mondotta Hrus­csov, majd hangsúlyozta: a fej­lődés útjának megválasztása — maguknak a népeknek az ügye. — Van egy jó közmondás — em­lékeztetett Hruscsov — „ha nincs barátod, keress, ha találtál őrizd meg.” A Szovjetuniónak nagyon sok barátja van a világban, sok barátot talált az új, független Afrikában is. És mi, mint a sze­münk fényére, úgy vigyázunk er­re a barátságra. A Mali Köztár­saság népe bizonyos lehet abban, hogy a Szovjetunió mindig hű barátja marad — fejezte be be­szédét Hruscsov. Modibo Keita beszéde Modibo Keita, a Mali Köztár­saság államfője és miniszter- elnöke hangsúlyozta, hogy a Mali Köztársaság küldöttsége forró ba­rátság jegyében látogatott el a nagy és hősies Szovjetunióba, abba az országba, amely eltöröl- hetetlen nyomot hagyott a vi­lágtörténelem menetén. — A Mali Köztársaság lako­sai tudják — folytatta Keita —, hogy Á laoszi lázadó katonák újra Thaiföldre menekülnek A laoszi Houei Sai térségében kedden este ismét csatározások voltak — jelenti az UPI. A laoszi hazafias erők visszaverték a lá­zadók katonai egységeinek újabb támadási kísérletét, azzal az ered­ménnyel, hogy az e területen tar­tózkodó mintegy 500 főnyi zsol­dos-sereg fele még az éjszaka fo­a koalíciós kormány megalakítá­sáról tárgyalni. Ismeretes, hogy a tárgyalások megindulását mind­eddig a lázadók kormánya halo­gatta, elfogadhatatlan követelések támasztásával. Champassak a továbbiakban kir jelentette az UPI tudósítójának, kormánya „külső nyomás” hatá­sára ezúttal nem emel majd lyamán a Mekong folyón keresz­tül úszva, vagy csónakokra zsú- igényt a megalakítandó koalíciós fnióHva Thaiföld területére me- kormány hadügyminiszteri és bel­folódva Thaiföld területére me nekült. A jelek szerint a mara­dék sereg is megtette az előkészü­leteket az elvonulásra. A thaiföldi kormány szóvivője — közli a Reuter Bangkokból — szerdán a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a legújabb ér­tesülések szerint a dél-laoszi Sa- ravane is a hazafias erők kezébe került. Ezek az egységek most Saravenótól északra nyomulnak elő. A lapszi lázadók úgynevezett amerikai tanácsadóinak körében kedden cáfolták, hogy a lázadó csapatok kiürítették Saravanet, viszont elismerték, hogy a város környékén voltak összetűzések. A UPI Vientianeből keltezett jelentése ismerteti Sisouk Cham­passak, a lázadók ügyvezető „kül­ügyminiszterének” szerdai nyil-' kozatát. Champassak azt állította, hogy képviselőjük legkésőbb jú­nius 8-ig leül a tárgyalóasztalhoz, kormány hadügyminiszteri ügyminiszteri tárcájára. A Pravda cikke A Pravda szerdai száma a nem­zetközi szemle rovatban Laosszal foglalkozva rámutat: nemrég még úgy látszott, hogy Laosz ha­marosan megszűnik a nemzetközi feszültség egyik góca lenni. A kö- zemúltban kialakult helyzet azon­ban mást mutat. A lap megállapítja, hogy az amerikai tevékenység gyarmatosí­tó jellege a világ e térségében jól látható. De ugyanennyire látha­tó, hogy e tevékenységnek nin­csenek távlatai. Az Egyesült Ál­lamokra a franciák indokínai sorsa vár, ha nem vizsgálja felüt délkelet-ázsiai politikáját. Min»! hamarabb megtörténik ez, annál többet nyernek vele á világ né­pei, közöttük az amerikai nép is — fejeződik be a Pravda cikke. a népek testvérisége nem vi­rágozhat ki, amíg létezik a kizsákmányolás, az imperia­lizmus. Mi a szocializmus út­ját választottuk. Módiba Keita a továbbiakban elmondotta, hogy a mali nép már megkezdte az alapvető gaz­dasági ágak államosítását. A Mali Köztársaságban megterem­tették az objektív feltételeket az ország területén lévő katonai tá­maszpontok megszüntetéséhez. A Mali Köztársaság létrejötte óta sikraszáll a gyarmati rend­szer ellen. A Mali Köztársaság nem tarthatja befejezettnek kül­detését mindaddig, amíg a gyar­mati ragadozók egyetlen talp- alattnyi afrikai földet is birto­kukban tartanak. A Mali Köztársaság elnöke el­ismerését fejezte ki a Szovjet­uniónak azért a támogatásért, amelyben a fiatal afrikai orszá­gokat részesíti a nemzetközi szervezetekben. — A mi szemünkben a Szov­jetunió mindig a szabadság­szerető afrikai népek hű védel­mezője mariad — mondotta, majd a továbbiakban hangsú­lyozta, hogy őszinte és hatékony harc a gyarmati rendszer ellen, ak­tív küzdelem a béke megvé­déséért: a szovjet kormány politikájának ezek az alap­elvei és ezek alkotják a Mali Köztársaság és a világ más népei közötti jó kapcsolatok alapját is. — A tömbökön való kívülma- radás útját választottuk — mond­ta Modibo Keita, majd a továb­biakban hazája belső problémái­ról beszélt. Az ünnepség Nyiko- laj Digaj felszólalásával ért vé­get. HABSBURG OTTO ismét hallatta hangját, ezúttal a nyugatnémet revansista tö­rekvések szolgálatában álló Süddeutsche I.andsmannschaft- nak a bajorországi Würzburg- ban réndezett nagygyűlésén. A bukott és á jelek szerint a csőd szélén álló „királyfi” ezúttal egészen más húrokat pengetett, mint a magyarországi ellen- forradalom idején, amikor imádkozás közben fényképez- tette le magát, amint Magyar- országért fohászkodik. Akkor volt néhány óra, amikor meg- fprdulhatott fejében, hogy meg­kaparintja Magyarországot, de ez a hiú remény is csak né­hány óráig tartott: az esemé­nyek bebizonyították, hogy Ot­tó úrnak lejárt az ideje. így az­tán kénytelen volt egészen más vizekre evezni, s ezúttal, mint a nyugatnémet revansista kö­rök szószólója próbál halászni a fasizmus zavarosában. Mert Ottó úr — mint hír- ügynökségi jelentésekből ol­vashatjuk — most a fasizmus dícséretét zengte el, az egekig magasztalva Henleint, a hitle­rista szudétanémet vezetőt, aki­ről az a véleménye Habsburg Ottónak, hogy „állampolitikai téren kimagaslót alkotott”. Ez­után „az elveszett keleti terü­letek” visszaszerzéséről szóno­kolt Ottó úr, mondván, hogy ez csak egy olyan Európán ke­resztül valósítható meg, amely számbelileg is, erőben is felül­múlná a szocialista tábor or­szágait. A levitézlett Habsburg- fi megmondta ennek a módját is: az egyesült Európa és a nyugat-európai NATO-államok szilárd kapcsolatából jöhet lét­re egy ilyen erő, amelynek élén Nyugat-Németország állna. A würzburgi gyűlésen részt vettek a bajor kormány tagjai is, köztük sok olyan, aki ma­gas tisztséget töltött be a nácik által megszállt Csehszlovákiá­ban. így aztán Habsburg Ottó beszéde nemcsak abból a szem­pontból kelt figyelmet, hogy miként vélekedik a világról egy degenerált család egyik utolsó sarja, akinek politikai látóköre koncepciója soha nem volt, csak becsvágya. Ottó úr leg­újabb megnyilatkozása azért érdekes, mert megmutatja, ho­va tud lezülleni egy hatalom­vágyó zugpolitikus, aki ki­kopott a királyi palástból, s akit még Ausztriából is kitil­tottak. Ennek a szánalmas politikai pojácának nem maradt más hátra, mint hogy felcsapjon a neofasiszták agitátorának, kel­lesse magát a nyugatnémet re- vansisták würzburgi gyűlésén, nagynémet érdekekről locsog­jon, csak azért, hogy ha más­honnan nem, legalább a fasiz­mus asztaláról szedegethesse fel a morzsákat. Ottó úr cifra családfáján a nagyszámú gyil­kos mellett különböző fajtájú elmebeteget is találunk, nem is keveset. A családi krónikába fel lehet jegyezni, hogy Ottó úr — végső kínjában, vagy természetes hajlamát követve, ezt nem tudjuk — felcsapott fasisztának. Viszont az is igaz, a családnak évszázadok írta olyan rossz a híre Európában, hogy rontani rajta immáron alig lehet... Spekulánsok részvényvásárlásai megváltoztatták a New York-i értéktőzsde jegyzéseinek irányzatát New York (MTI). A New York-i értéktőzsde »fekete hétfő­jét« követően kedden is folyta­tódott az árfolyamok esése. Kedden már majdnem 15 mil­lió részvény tulajdonosa igyeke­zett megszabadulni értékpapír­jaitól. Megismétlődött a hétfői eset: az árfolyam-alakulást pil­lanatokon belül kimutató auto­matikus árfolyamjelző-készíilék csak több órás késéssel tudta fel­dolgozni a jegyzéseket. Az óriási árfolyam-esés, amely még a »szilárdnak« minősített nagyvállalati részvényeket is sú­lyosan érintette, sok spekulánst késztetett arra, hogy értékpapír- szerzésre használja ki a rendkí­vül alacsony árfolyamokat. A ke­reslet jelentkezése megváltoztat­ta az árfolyam-alakulások irány­zatát. A tőzsde-zárás után, a1 ké­ső éjszakai órákba nyúló adat­összesítést és statisztikai feldol­gozást követően, Dow-Jones in­dex szám 27.03 ponttal ismét emelkedett, bár még mindig ke­vesebb volt, mint a »fekete hét­fő« előtt. ____________ Kasszem iraki miniszterelnök megnyitotta a muzulmán világértekezletet Bagdad (AFP). Kasszem tá­bornok, iraki miniszterelnök kedd este Bagdadban megnyi­totta az ötödik muzulmán vi­lágértekezletet. Megnyitó beszédében Kasszem felkérte a világ összes muzul­mánjait, hogy szánjanak síkra a szociális igazságért, a szabadsá­gért és az egyenlőségért, s har­coljanak az imperializmus, az igazságtalanság és a zsarnokság ellen. Hangsúlyozta, hogy az Iraki Köztársaság mindig is támogatta és támogatni fogja Palesztina ügyét. Végül kijelentette, hogy országa nem szándékszik egy, »harmadik tömb« tagja lenni. Harcok Nyugat-Inán felszabadításáért-J- repülőtér■ < ^g?/)egyridék —±r_ mocsaras —terület A Föld második legnagyobb szigete — Uj Guinea (indonézül: Irián) — nyugati felét foglalja el a 422 000 négyzetkilométernyi nagyságú, és 800 000 lakosú „Nyu- gat-Irián” holland gyarmat. Az utóbbi heteikben indonéz ön­kéntes ejtőernyősök több csoport­ja szállt le Nyugat-Irián partvi­dékére, többek közi a Vogelkop (Madárfej) —• félsziget területére, s fegyveres harcot indított Nyu­gat-Irián felszabadításáért a hol­land gyarmatosítók ellen. 1962 május végére felszabadult az első nyugat-iriáni település, Temina- buan. Jelenleg Teminabuantól északra és délre, valamint Demta helységnél és Fak-Fak körzetében folynak heves harcok az indonéz partizánok és a holland gyarma­tosítók között. A holland katona­ság Babo körzetében összponto­sul.

Next

/
Thumbnails
Contents