Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)

1962-05-22 / 117. szám

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAÖ 3 Í962. május 22. Néhány új elképzelés az Idei növényápolás segítésére A kurdi U] Élet Tsz elnökétől, I vény termelőknek. Egy-egy fogat- írr Viktor »istámtól arrirt í.-_ tál és a hozzávaló sormuvelő gé­Tarr Viktor elvtárstól aziránt ér­deklődtünk, hogy a tsz-ben az idén hogyan készültek fel a nö­vényápolás idejében és jó minő­ségben való elvégzésére. — Az idén néhány hasznosnak látszó módosítást alkalmazunk a növényápolás idejében és jó mi­nőségben való elvégzésére. A ka­pásterületeket családokra osztot­tuk fel aszerint, hogy a család­tagok bevonásával ki, mennyit vállal. A tsz-tagok tudják, hol van a területük -és miből meny­nyit kell nekik elvégezniök. Reg­gelenként a tsz-iroda körül csak egy-két olyan tsz-tag vár mun­kaelosztásra, aki nem tud arról, hogy előző nap miről volt szó és hol dolgoztak. — Az elnök elvtárs néhány hasznos módosításról beszélt. A területi felosztás az egyik, de úgy gondolom, van még más is. —r Igen, van. Mégpedig a foga­tok elosztásában végeztünk mó­dosítást. A növényápolás idejé­re a fogatokat — a takarmányos és a szállító fogatok kivételével — valamennyit átadtuk a nö­pekkel 13—15 család növény ápo­lási munkáját, a kapások sorközi művelését kell elvégeznie, bele­értve a háztáji területet is. — Mi a véleménye a tsz-tag- ságnak az új módszer bevezeté­séről? — A tagok véleményével és egyetértésével találkozik annál is inkább, mivel a módosítást a tag­sággal történt megbeszélés előz­te meg. Az elmúlt években nem egyszer előfordult, hogy a mun­kacsapat tagjai a legsürgősebb munkák idején a központban tén- feregtek reggelenként, vártak egymásra, vagy a fogatosra, aki a sorközi művelést végezte vol­na. Előfordult, hogy egyik-má­sik tsz-tag elunva a várakozást, hazament. Volt olyan, aki bár előtte való este ígéretet tett a munkacsapatvezetőnek, hogy jön dolgozni, másnap nem jelent meg a munkaelosztáson. A sorközi műveléssel is sok probléma volt. Az egyik tsz-tag azért panaszko­dott, hogy a fogatosok keskenyen. a másik azért, hogy szélesen ekézték meg a sorközöket, s ez sok vitára adott okot. Az új mód­szerrel ilyen nem fordulhat elő, mert az ekézésnél az a tag is ott van, akinek éppen a területén dolgoznak. így adva van a lehe­tőség arra, hogy a fogatost jobb munkára ösztönözzék. — Mit várnak az új módszer­től? — El akarjuk érni, hogy a nö­vényápolást, illetve a sorközi mű­velést fogaterővel végezhessük el, s ezzel együtt azt is, hogy a fo­gatokat naponta tervszerűen fog­lalkoztatni tudjuk. Másrészt — és ez a fontosabb — termelőszö­vetkezetünkben megkezdtük a nö­vényápolást Tagjaink nagyobb felelősséget éreznek a növény- ápolás időben és jó minőségben való elvégzéséért, a nagyobb ter­méshozamok eléréséért. Termé­szetesen ehhez hozzájárul a több­termelésre ösztönző prémium- rendszer is, amelyet ugyancsak alkalmazunk — mondotta Tarr Viktor elvtárs, a kurdi Uj Élet Tsz elnöke. mw»f>nTWWM>fw»TTmvTmT>r A tolnai munkás irodalmi színpad új műsora AZ IRODALMI SZÍNPADOK, szavalok, ének- és zeneszólisták megyei bemutatójának legemlé­kezetesebb eseménye a tolnai munkás irodalmi színpad Szikra­távirat című műsora volt. Az irodalmi színpad rövid működé­se alatt már másodszor lépett új műsorral a közönség elé. Az el­ső előadás, a Petőfi est osztat­lan elismerést váltott ki, noha még magán viselte a kezdet gyen­géit: a Szikratávirat bátor vál­lalkozás. Az' összeállítás igényes­sége nem kis feladatot ró a sze­replőkre. Az előadás mondani­valója helyes műsorpolitikai szemléletről tanúskodik. Politikái céltudatosság, irodalmi, művészi igényesség — ez jellemezte a tol­naiak előadását A népek harca a békéért, a szabadságért, a felemelkedésért, ezt mondja el, ezt tükrözi a mű-r sor. A komor hangulatot a jövő­be vetett hit optimizmusa oldja fel alkalmanként, hogy a máso­dik részben a szabadság dalai csengjenek messzezengően a köl­tőket tolmácsoló versmondók és a szavalókórus ajkáról. A szép, színvonalas összekötő szöveget a műsorba szervesen illeszkedő kró nikas mondja el, a versek és ze­neszámok lényegében betétek, de mégis azok adják meg az előadás alaphangját, végül is, mint jól vezényelt zenekar működik az ■együttes. Egyetlen disszonáns han got sem hallottunk, noha javíta­nivaló még akad az előadásban. HOSSZ Ü IDŐ UTÄN a tolnai munkás irodalmi színpad műso­rában üdvözölhettünk először sza­valókórust. Lehetett volna erő­teljesebb iS (mindenekelőtt a lét­szám növelése látszik szükséges­nek, s a hangszínek jobb csopor­tosítása), de szavalókórus volt és ezzel a tolnaiak példát mutat­tak a többi irodalmi színpadnak is. Mindenekelőtt dicsérni kell a műsort és az előadást, de van olyan magas a tolnai munkás irodalmi színpad tevékenységé­nek színvonala, hogy a bírálatot se kelljen elhallgatni. Az előadás nem volt elég gör­dülékeny. Talán az ismeretlen színpad okozta, de néhány tech­nikái megoldással a gördülékeny- séget is fokozni lehetne. A kró­nikás hangja sokkal jobban ér­vényesülne hangszórón keresztül. S szerencsésebb lenne az eddigi gyakorlatnál a krónikást egy hosszú fénycsíkkal megvilágítani, míg a szavaiénak pontfényt ad­ni. Ha már a hangszórónál tar­tunk, meg kell jegyezni, egy hangszóró kevés, nagy mértékben növelni lehet a hatást több hang­szóró beiktatásával, mégpedig úgv, hogy a közönség minden ol­dalról kapja a hangot, különösen a szavalókórusnál. Ezzel olyan hatás keletkezik, hogy a közön­Á lakosság javító, szolgáltató igényének kielégítése a legfontosabb feladat ség maga is részese a cselekmény nek. A mondanivaló alátámasz­tását segítenék elő. A VERSBŐL A SZAVALÓNAK egy betűt sem szabad elvennie, sem hozzátoldania, a névelők is a vers szerves részei. Az ilyes­fajta önkényeskedés az előadá­son nem volt ritka. Az, hogy minden szavaló, mi­előtt versét elmondaná, fellép egy dobogóra, nem bizonyult sze­rencsés megoldásnak. Bizonyosan találnak jobbat majd a rendezők. A verseket szépen mondták a szavalok, különösen Szentgyörgyi Kálmán versmondását kell di­csérni. Ha nem színháznak nézzük a tolnai munkás irodalmi színpad új műsorát, hanem annak, hogy a költészetre, a költészet szépsé­geire nyisson ablakot, amelyen át a költészet tükrében a forra­dalmas, a változó világ is láttatja magát, akkor nagyszerű kezde­ményezés; a Tolna megyei iro­dalmi színpadok közül talán a legjobb, mindenesetre a legered­ményesebb. L. Gy. Miért váltották le Poszpis Lászlót? F agy adják ki a munka- kenység után nem lehet megítélni könyvet, vagy helyezze- valakiről, hogy alkalmatlan-e, nek vissza oda, ahol avagy alkalmas. Nem is ezért voltam, brigádvezetőnek” — így váltották le. „Az állattenyésztés­fejezte be a Népújsághoz küldött ben hárman voltak függetlenített levelét Poszpis László, a nagykő- emberek. Poszpi's, Balogh, és ör- nyi Haladás Tsz volt brigádveze- ményi. A vezetőség úgy látta, há- tője, akit féléves működése után vom függetlenített ember sok. a vezetőség leváltott. A tsz veze- Elég oda kettő. Poszpis László tői nyilván tudják, hogy ki mire volt a legfiatalabb... Balogh Já- alkalmas és feltehetően sokolda- nos idősebb, tapasztaltabb em- lúan mérlegelték a meghagyás, beT, fő gazda, világ életében az vagy leváltás körülményeit. Bízó- V°H, me9 lehet érteni, hogy in- nyára számbavették, mi szól Posz- kább felé hajlott a vezetőség”. — pis László mellett és mi szól el- mondta Fenyő László elvtárs és lene. A vezetőség határozatába érvelése elfogadható, beleszólni nem lehet, de megjegy­zést fűzni hozzá lehet is, kell is, Hol a hiba mégis? Ott, hogy a mert Poszpis László leváltásának vezetőség nem számolt az ambí- van néhány szépséghibája. ciódús fiatalember önérzetével, akinek rosszul esett, hogy öt egy- A fiatalember 1960. őszén sze- szerűen félreállítják. Meg kellett relt le a honvédségtől. Utána a volna vele beszélni, hogy milyen Szekszárd-Palánki Mezőgazdasági helyzet állott elő, hogy mi indo- Technikumba levelező hallgató- kolja a vezetőség döntését, s a nak jelentkezett és falujában tsz-nek mi a terve vele. Balogh munkát kért a Haladás Tsz-ben. János, aki brigádvezetőnek ma- Tavaly, szeptember 1-én állatié- radt, kissé ingerülten mondta, nyésztési brigádvezető lett. A tsz- hogy ha valaki fiatal, az még vezetők bátran bízták meg na- nem jogcím előnyökre. Ebben ne- gyobb feladattal, és ez dicséretes ki tökéletesen igaza van, de azt dolog. A tanulni vágyó, szorgal- is látnia kell, hogy ebben az eset- mas fiataloknak a termelőszövet- ben egy olyan fiatalról van szó, kezetekben meg kell adni a lehe- aki tanul, képezi magát, mezögaz- tőséget tehetségük kibontakozta- dásznak készül, tudását otthon tására, kedvet adni nekik, hogy akarja hasznosítani, s éppen ezért otthon maradjanak, hogy belás- megkülönböztetett figyelmet ér- sák, a tsz-ben igenis, van fantá- demel. Nem lehet csak úgy, egy- zia. A kiemelés, a bátor előlép- szerűen félreállítani. A szöveike- tetés Poszpis László esetében még zeti mozgalom nincs még olyan gazdag, hogy nélkülözze a Poszpis Lászlóhoz hasonló, törekvő fiatal­embereket. A volt brigádvezetőt a párttit­kár elvtárssal együtt kerestük fel és beszélgettünk vele. Megértette és el is ismerte, csak hasznára válik, ha a termelőszövetkezeti László munka más területén is gyakor­latra tesz szert. Számára bizto­sítsák ezt a nagykónyi Haladás Tsz vezetői és félreérthetetlenül adják tudtára, hogy számítanak rá, s tudásának, tehetségének megfelelően bízzák meg feladatok­kal. Poszpis László esete arra fi­gyelmeztet, hogy a termelőszövet­kezetekben dolgozó fiatalokkal azért is indokolt volt, mert ta­nul. Most mégis leváltották, s fel­háborodása bizony indokoltnak látszik, amikor megkérdi „ha va­laki tanul és nem követ el ko­molyabb hibát, milyen jogon bo­csátják el munkahelyéről?” Beszélgettünk Fenyő elvtárssal, a tsz párttitkárával. A volt btigádvezető valóban nem követett el komoly hibát. Bár a tsz vezetői egy kicsit csalódtak benne, mert a gondjaira bízott területen nem mindig tartott ren­det és fegyelmet. Volt rá eset, hogy egy-egy munkafolyamatot képtelen volt megszervezni. Ez még persze nem indok a félre- {öbb szeretettel és nagyobb meg. állításra, hiszen néhány hónap értéssel foglalkozzanak a vezetők_ alatt nem. tanulhatta meg tökéle I tesen a szakmát és fél éves tevé­Sz. P. ^Calmd Tudományos-fantasztikus regény Irta: GEORGIJ MARTINOV Fordította: SÁRKÖZI GYULA A MARSON Az elmúlt félév munkájának tapasztalatairól, a feladatokról tanácskozott a KI ŐSZ választmánya Féléves munkáról adott szá­mot a KIOSZ megyei vezetősé­gének beszámolója. A választmá­nyi értekezlet részvevői mélyre­hatóan elemezték a Tolna me­gyei kisiparosok helyzetét, meg­szabták a soron lévő feladatokat. A magánkisiparosok jól egészí­tették ki a nagyipar tevékenysé­gét, segítették megoldani a lakos­ság gondjait, s ezek, mint olva­sóink előtt is közismert, nem kis számban jelentkeztek. — A lakosság javító, szolgál­tató igényének kielégítése volt fő célunk, s ez lesz a jövőben is — állapította meg beszámo­lójában Simon József megyei tit­kár. — A közel kétezer magán- kisiparos jó munkát végez. Az időnként tapasztalható kisebb hiá -nyosságok rövid időn belül, a hathatós közbeavatkozás eredmé­nyeként megszűntek. Feladatunk, hogy hozzásegítsük a lakosságot, hogy helyben tudja javíttatni ru­háját, háztartási gépét, cipőjét. Jelenleg húsz községben nincs fodrász, ugyanennyi községben nem működik férfi- és női szabó. Mintegy húsz község lakói hord­ják más községekbe lábbelijüket javíttatni. A legközelebbi jövő­ben változtatni akarunk ezen — állapította meg. Majd a felada­tokról szólt, melyek gerincében a lakosság érdeke áll. A választmány tagjai közül többen elmondták javaslataikat, észrevételeiket a KIOSZ megyei szervezetének munkájával kap­csolatban. Számosán a nyugdíj­kérdéssel foglalkoztak, melyet a kisiparosság igen elégedetten fo­gadott. Igaz viszont, hogy jó- néhány magánkisiparos nem haj­landó fizetni a nyugdíj-hozzájá­rulást. Több alkalommal szigo­rú rendszabályt kellett foganato­sítani a nem fizetők ellen. A hozzászólások után határo­zati javaslatot vitattak meg s fo­gadtak el a választmány tagjai, majd pedig több kisiparost ki­tüntettek, megjutalmaztak. 2. — Ahogy így elnézem magát — mondta, — könnyen elhiszem. Ennek én csak nagyon örülök. Tehát expedíciónk négy ember­ből áll majd. Az én ötletem volt egy személyben egyesíteni az új­ságírót, fényképészt és filmopera­tőrt. A lényeg az, hogy az űrha­jón szükség van egy csillagászati felvételeket készítő szakemberre... — De, hisz nekem halvány fo­galmam sincs a csillagászati fényképezéshez! — Megtanítjuk rá. Az, hogy gyakorlott újságíró, csak jól jön nekünk. Visszatérésünk után be kell számolnia az embereknek űr­repülésünkről. — Megteszek mindent, ami tő­lem telik — feleltem. — De sze­retném tudni, hová indulunk? — Egyáltalán nem szoktuk ti­tokban tartani szándékainkat, de nem közöltük a start időpontját. Arról van szó, hogy amikor elér­tük a Holdat, egyes külföldi „ba­rátaink” dühbe gurultak, amiért megelőztük őket. — Hapgoodról beszél? — Igen, róla. Tudjuk, hogy űr­hajója csaknem kész és természe­tesen vissza akarja adni a köl­csönt: elsőnek szeretne eljutni az egyik bolygóra. Expedíciónk nem sport, hanem tiszta tudományos célú, de azért mégsem akarjuk átengedni az elsőséget. — Elmo­solyodott. — Magának természe­tesen elárulom, hova utazik... Az én első űrrepülésem próbarepülés volt és azon egyedül csak én vet­tem részt. Űrhajóm körülreoülte a Holdat és visszatért a Földre. A második repülést Pajcsadze asztrofizikussal hajtottam végre. Leszálltunk a Holdra és néhány órát' töltöttünk ott. Mind a két űrrepülés bebizonyította, hogy az összes berendezés kifogástalanul működik és akkor határoztuk el a harmadik expedíciós utat: elér­ni a M'irs bolygót, s útközben megnézni a Venust. Nem ijedt meg? — Egyáltalán! — feleltem őszintén. — Most még jobban szeretnék részt venni ezen az űr­utazáson. — Feladata nagyon felelősség­teljes. Felvételeinek tanulmányo­zása igen fontos a tudomány szá­múra és tudósaink nagy feladatot bíznak majd magára. Szabad ide­jében pedig segít nekem az űr­hajót kormányozni. Csodálkozva néztem rá. — Ne csodálkozzék! — moso­lyodon el Kúmov. — Nem olyan félelmetes. Az űrhajót repülés közben egyszerű irányítani. A felszállás, leszállás vagy a na­gyobb bolygók közelében való repülésé már bonyolultabb. Kor­mányfülkénk nagyszerű műsze­rekkel van berendezve^ A repü­lés első napjaiban elsajátítja ke­zelésüket. — Mennyi ideig tart az expe­díció útja? — Kétszázhuszonkét napig, vagyis hét és fél hónapig, Ezalatt félmilliárd kilométernél is na­gyobb távolságot repülünk be. Az űrhajó átlagsebessége óránként százkétezerhatszáz kilométer. Űr­hajónknak szigorúan tartania kell magát az ütemtervhez, mert se­bessége kisebb, mint a Földé a (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents