Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
NEHEZEN VIRRADT Úgy tűnt, hogy sohasem virrad ágyamban egy óra, egy nap, vagy Lassan, nagyon lassgfi vettem már meg, hogy megállt az idő. talán napok múltán. csak észre, hogy a világos négyA hangok közt sehogyan sem tud- — Péter haza ment, — mondta szögön fekete pontok eresxked- tárri eligazodni még, hiszen min- valaki mellettem, a hangja után nek, ereszkednek, ereszkednek, den ki suttogott körülöttem. Leg- ítélve idősebb ember. Hozzá — Esik a hó — mondta a pilóta először Éva doktornő hangját „ta- mindig sok látogató érkezett és nultam” meg, azután Erzsébet egyre mások. A pilóta és a ko- pővérét. csimester látogatóit már mind is— Kalciumosok! — csattogott mertem, a Péter ágyán fekvő a doktornő hangja. Ilyenkor a pi- öregember ismerőseit nem jud- lóta mindig belém karolt és va- tam megtanulni, lami végeérhetetlen folyosón bo- A pilóta egyre kevesebbszer kar torkait velem végig. rolt belém, s folyton arra csetlettA folyosón körbe-körbe már magam botorkáltam, s ha látogatási idő volt, a feleségem szegény félholtra fáradtan búcsúzott el tőlem, mert még arra az időre sem álltam meg. amíg a táskájából kirakodott volna. A szomszédom sűrűn váltakozó botlott, amerre az ortopédiásokat látogatóit már nem is próbáltam A doktornő mindig valami ag- sejtettem, mert velük közös volt gódással teli türelmetlenséggel a folyosónk. mondta, mielőtt a tűt belém Erzsébet nővér „kalauzolgatott” nyomta volna: — ő nevezte így, hogy ott szokott — Mi van magával? Mások ez- vezetgetni a folyosókon. Egyszer zel a bajjal három hét alatt el- a mérleghez is odavezetett, jnennek tőlünk. — Pompás, már hatvanöt kilóUlcus, ulcus! - szokta mon- nak tetszik lenni! Most már megértettem, hogy látogatóim miért hallgattak. Amikor utoljára méretkeztem, még nyolcvanöt kiló voltam. — Erzsiké! Erzsiké! — hangzott egyszer a kiáltásom. Valaki átkarolt. Szelíd erőszakkal visszanyomott ágyamba. — Föl tetszik verni az egész dogatni a prof., s a betegek mindig utána suttogták. Lassan a suttogókat is megtanultam egymástól megkülönböztetni, és már azt is megéreztem hangjukból, ha Éva doktornő járt a szobánkban, vagy Erzsébet nővér nyitott ránk. Legelőször persze a látogatás hangjait ismertem meg. Ez volt a legizgalmasabb. A mellettem lévő kórházat, — mondta kicsit tü- ágyon fiatal férfi fekhetett, mert nappal sohasem hánykolódott, annál többet forgott, sóhajtozott éjszaka. Akkor aztán bizonyossá vált bennem a felismerés, amikor egy este behallatszott a folyosóról a látogatók egyre távolodó hangja, mellettem meg izgatott női hang mondta: — Ne, Péter, ne! Még meglátják! relmetlenül az éjszakás nővér hangja. — A fény, a fény... — suttogtam eszelősen, és a nővér felsi- koltott, mert körmömet belevájtam a húsába, úgy kapaszkodtam . . , . . , a karjába, és zokogtam még ak- azt kertem, hogy járjuk korbe az J ö utcákat. Egyszer mégis megállt a hangjuk után megkülönböztetni, már egy-egy markánsabb profilt is meg tudtam különböztetni, s lassan megtanultam, hogy egy éles állú öregasszony a legkitartóbb látogató. Valahányszor jött, mindig egy-egy lánya kísérte, és hetek teltek bele, amíg a leányainak az arcát is megtanultam. Egyszer aztán ez a szomszédom is eltűnt öregasszonyostul, sok lányostul, és csak Erzsébet nővér mondta: — Na, ez az érdi öregember már senkit sem szédít a házával, mert az öregasszony lányostul odaköltözött hozzá. Én lassan már nem csupán világosságot láttam, azt is tudtam, ha a sziget mögül szállt fel a Nap és a víz ezüstjén az ég pirossága is elömlött. Megvirradt. Autón vittek haza, és én csak Vélünk a kocsi. — Kilincs, istenem, kilincs! — borultam rá a kapukilincsre és az kor is, amikor Erzsébet nővér hangja ébresztette a betegeket. — Az ablak, istenem, az ab- Ez a szerencsétlen pasas van prof. ^líd hS^ÉrSébrt nő- örvendező boldogságával csak a szobában, és ez is alszik, vér, vagy Éva doktornő sürgetése aíra Tárók bizonyára nem ér— mondta türelmetlenül Péter sem tudott elcsalni az ablaktól, , ,, í arT J hangja. mert ki is tapogattam már, hogy tettek’ ^ eÍL L-T.’ Nem aludtam, és megmozdulni tényleg az ablaknál voltam. slj™0toatJa1,. .e^ P sem mertem. A feleségem kérlelése sem tu- aen e®-v^rs 0 ■ — Péter, — ültem fel egyszer dott elparancsolni onnan. Borsi Darázs József (WAVWiVhMJVMV/MWWJVV'lWSV'lWfMiJMMÍ/WIiWZAnWW/UVAfVVWirJVWWlVWJWJ TÉNAGY SÁNDOR: Ketten ültünk a kiskonyhában Ketten ültünk a kiskonyhában, ketten ültünk a feszengések nélküli délutáni csendben, a nyár kellős közepében, nagyon kicsinyek voltunk és egymásrautaltak. Paprikát aprítottál, ujjaidra kúsztak a hagymaszárak s könnyeztél a hagymaszagtól, mintha lányságodat siratgatnád; s utánanéztél az ablakrésen kisurranó méhecskének. Én vázlatokat rajzolgattam Cocteau modorában, virágok és galambok ábrázatát arcod közelében, de mintha vaskosabb, kézzelfoghatóbb lenne az öröm. egy képemnek ezt a címet adtam: Lccsószagú idill. Aztán elájultak a csillámlások. Túl önmagunk határán, túl a háborús hipotéziseken, néma szájjal szorítottuk a kiáltani-kész szavakat, s csak ültünk ketten a kiskonyhában, ártatlanok. z\ reg Kocsis ott áll II az ablak mögött. Tenyere a sublót sarkán, zsíros kalapja a kopasz fejét melegíti. Kifelé figyel. — Hallod-e? — szól hátra a feleségének, aki a szoba sarkában szösz- mötöl. — Alighanem az utcaajtó... Az asszony rákapja a fejét, egy ideig fülel, aztán ingerülten legyint: — Képzelődik. Már megint. Ki az isten csudája volna?! — és arrébb tol egy fazekat. Az öreg elhallgat, visszahúzza a kezét. Kinek köllenék már? — nyílnak szét az ujjai. Lépne is, de csak áll, meggörbül.t derékkal. Görcsöt kapott — vagy mi a fene — az örökös tétlenségtől. Álló hónapja, hogy az udvarból is alig volt kinn. Mióta egyesült a két szövetkezet. — A Petőfieket hívják. A nyugdíjasokat is — szúr oda az asszony, mintha bántani akarná. — Bezzeg a Hajnalból... — nyújtogatja a nyakát. — Még a fiatalját is alig! Az öreg ránéz, megnyitja, majd összeszorítja a száját. Minek válaszoljon? Odamegy a székhez, leül, háttal az ajtónak. Észre se veszi, hogy egyedül maradt. A falon ketyeg az óra, a macska a lába körül dorombol. A fene se érti, de ő olyan levert, mintha zsákolt volna egész héten. Illetve... annakidején föl se vette. Legalábbis így emlékszik. De utólag előjön a érzi a meleg testét. — Kapsz tejet, na! — tolja félre, mire az állat még jobban hízeleg. Nocsak, hány óra?! — eszmél hirtelen, . és kiballag, hogy vessen a tehénnek. Ha ez se volna, megölné az unalom — gondolja, amint behúzza maga után az istálló ajtaját. * Csendben fogyasztották el a vacsorát. Ami délről megmaradt. Azt is csak úgy, szokásból. koricalevélből. Vagy tíz füzérrel lóg már a padláson. Igaz, a megritkult szőlőhöz fele sem kell, dehát valamit muszáj csinálni. Hallotta — a szomszéd néha átjár — nagy vita volt egyik este a szövetkezet közgyűlésén. Akkor beszélték meg a szerződéseket. Öt nem hívták. Úgy látszik, elfeledték már. Magától meg nem nyo- makszik. Mire is mennének a vén emberekc^ziutkiLLetkfrit Mert mi kell két öregnek? Az asszony néha napokig se főz. Az ura nem követelőzik. Mégis hízott, az ing se ér be a nyakán. Piros az arca, majd ki csattan. A múltkor a nadrágját kellett kijjebb engedni. Mondta is a szomszéd, hogy de nagy a módja. Mióta a szövetkezet nyugdíjasa lett. Ha tudná, hogy Kocsis inkább hordaná most is a zsákokat... Amíg az asszony mosogatott, ő felolvasott a meséskönyvből. Az unokája hagyta itt a napokban. Az öreg szeret olvasni. Mostanában... Mikszáthtól, Móricztól. Meg mai történeteket is. De legjobb a mese. Ebből a képeskönyvből alig van már vissza néhány oldal. Befejezik a „Jó éjszakát, gyerekek!” előtt. Mert a rádióból leginkább azt szokták fáradtság. Pedig de meghallgatni N és a rÄST - kincses kalendáriumot. ^yeTesÄ“"Te szú- Meg a szívküldit. rás hasít a gerincébe. _ Hallod-e? — néz a A rádiózás alatt Kom acskára, ahogy meg- csis kötözőt sodort, kukéi? Csak terhet jelentenek a többieknek. Dehát... ha élnek. Azelőtt, a hosszú évtizedek hajszájában sose gondolt arra, hogy felesleges is lehet valamikor. A fia hívta az ősszel, költözzenek oda, őhozzájuk. Nem ment. Pedig amúgy jól megvannak. De azt tartja, jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölni egymást, ö se fért össze az apjával. Elköszönt a mesemondó, lefeküdni készültek. Az öreg — kalappal a fején — a lábát mosta, amikor valaki megverte az ablakot. — Anyja, te! — nézett körül, de az asszony már a konyhában járt. Balogh Nagy — az egyesüléskor választott új elnök — lépett be Kocsisnéval. Zömök, mo- kány képű, fiatal férfi jóval a negyven alatt — Engedelmet, János bátyám — nyújtja csontos kezét — de csak az imént végeztünk... — Az üveget, hal- lod-e? — fordul Kocsis az asszonyhoz, miután a lábát megtörölte, és széket tol a vendég alá. Koccintanak. És szidják az időjárást. Hogy sose olyan, mint kölle- ne. — Mért nem szabályozzátok, öccse? — néz komolyan az öreg, de a szeme körül összefutnak a ráncok. — Eljön annak is az ideje — tér ki Balogh, aztán a vetésekről kezd beszélni. Néha-néha szói valamit Kocsisné is, s közben teszi a dolgát. A foltoznivalóból sohasem lehet kifogyni. — Azért jöttem ám, János bácsi — áll föl Balogh a harmadik pohár után — mert szükségünk volna magukra. Elhallgatnak. Kocsis föl nem emelné a fejét. Az asszony is csak a szemüveg mögött pislog. A férfi száját lesi. S ő folytatja: — Arról van szó — mosolyodik el —, hogy nagyon megfiatalodtunk. Tudja — fűzi hozzá — vagy heten nyugdíjba mentek a télen. De a közgyűléseken szívesen meghallgatnánk magukat. Tapasztaltak. Na, és tennivaló is lesz most már, ha nekiválik az idő. — Hát, éppenséggel... éppenséggel... — mond ennyit Kocsis, és ülve marad, ki sem kíséri a vendéget. Az üres munkakönyvét nézegette még akkor is, amikor az asszony fölriadt az első álmából. — Persze — hümmögi halkan — valamit tudok mondani is. Jó ötven év a földeken — gombolja ki a kabátját — és abból tíz esztendő a szövetkezetben. Nem lehet azt csak úgy... tudják ők nagyon! — Ásít egyet és leteszi a kalapját is. Pesti János BÚZÁS HUBA: Vasúti étterem Étel szagú konyhában tűnődik a hajnali pincér dörzsöli hájderekát, zsába kínozza talán a ködbe kinéz pillogva, hol hunyorítnak a váltók s hallja a borravalót csengni az abroszokon Ásítva susognak és lustán mosogatnak a lányok tollpihe ül hajukon, lámpa sugara matat a mozdulatukban alva zsibbad a lágy ölelés még érik az ajkaikon hamvas alagsori csók még haitik a szalmazsákok álmosító zizegése és puha simogatás rezzen a csípejükön de már szemeikre kúsznak lassan a reggeli párák józanítón melegen földuruzsolgat a tűz s a nagyhasú kádakban csörömpöl a tegnapi tányér Várnak a peronokon. Késik a hajnali gyors és félrecsapott sapkában szunnyad a széken a hordár sült libahús szaga száll nyári emlékeiben elálmodozik vendégről, lomha kövér csomagokról és ma fölötte arany álmait fonja a pók de kinn szemafor pislákol s vállaira emelintve messzire hordja a szél sárga avar kötegét. Nyári tervek — a szórakoztató központban Ha valaki a budapesti Sem- —Tamássy Zdenkó: Álomkastély melweis utca 3. szám alatti ház kapuján belép, ha felbaktat a széles márványlépcsőkön, az első emeleten már tétován áll meg. Bekukkantana szívesen a kis kamaraterem ajtaján, hiszen zongoraszó hallik, ilyenkor délelőttön is. Fiatal zongoraművész próbálja Liszt h-moll szonátáját. Arrébb pedig egy teremből egy Beethoven szimfónia akkordjai csendülnek, valaki egy külföldi vendég- karmester legújabb lemezfelvételeit hallgatja — össze kell állítani magyarországi műsorát, s ilyenkor egy korábbi teljesítmény is jó szempont lehet. A folyosókon meghúzódó szobákban zenét nem hallani ugyan, a sürgés-forgás annál nagyobb. Egymás mellett található a komoly zene ügyét intéző Országos Filharmónia szervezete, és az Országos Rendező Iroda, amely a könnyedebb, szórakoztatás gazdája. Az Országos Rendező Iroda dramaturgjának, Bállá Katalinnak az ajtaján kopogtatok. Évek óta egyik legjobb szakértője hivatásának, kezében című zenés vígjátéka. A tárgya egy Amerikából hazatért, odakint 30 évet töltött magyar pincér itthoni kedves-különös kalandjai, amelynek végén egy balatoni szálloda szervezője, igazgatója lesz. A zenés vígjátékban sok lesz a szatirikus elem, szervezési hibáinkat. jó néhány bürokratikus ostobaságot pellengérez ki a színdarabé Jerzy Jurandot lengyel író „Sportol az asszony” című zenés vígjátékát fordította le és dolgozta át Tabi László a kitűnő humorista és színműíró. Talán egy mondatban a tárgyát is elmondom: egy kitűnő zeneszerző évek óta hiába próbál külföldi útra, bemutatóra menni, míg felesége, aki kiváló sportoló, állandóan külföldre jár. Végülis a zeneszerző sportcsapat kísérőiéként mégiscsak kijut a premierre. Mint látható, szatirikus elem ennek a darabnak is erőssége. Harmadik produkciónk egy keretjátékos, nagyon színvonalasnak futnak össze a budapesti és vi- ígérkező esztrád-műsor, amelyben déki műsorok szálai. Itt már ki is javít: — Nem szeretem ezt a megkülönböztetést, hogy vidéki és fővárosi szórakoztatás. A legutóbbi években már teljesen tudatosan törekszünk arra, hogy mindenfajta értékkülönbséget megszüntessünk a vidéki előadások kárára. Az idei nyári terveket is úgy készítettük el, hogy egy kivételével — ennek kizárólag színpad- technikai okai vannak — teljesen azonos műsort vigyünk a na- gyobb-kisebb vidéki városokba. Nem ismerek „vidéki”, vagy „pesti” műsort, csak jó, vagy rossz műsort. — Milyen előadásokra számíthatunk? — Négy fő produkciónk lesz, sorolom őket: Az első Baráti Géza—Garay Tamás—Dalos László a könnyű műfaj legkitűnőbb, már ismert színészei lépnek fel, ám a jól bevált hagyománynak megfelelően több drámai műfajban ismert más kitűnő művészünk is szerepel. Csak néhány nevet említek mind a két műfajból: Körmendi Vilmos kitűnő zenekara, Alfon- zó, a népszerű komikus, Záray Márta, Vámosi János, Zsolnay Hédi, s a nehezebb műfaj művészei közül Pécsi Sándor, Gobbi Hilda, Garas Dezső színészek, vagy Házy Erzsébet operaénekesnő. Vannak még színész-egyeztetési nehézségeink, hiszen sok színészünk külföldre utazik szabadságra, mások filmeznek, ám ennek ellenére a legjobb erőkkel valósítjuk meg produkcióinkat. SIPOS TAMÁS
