Tolna Megyei Népújság, 1962. május (12. évfolyam, 1000-125. szám)
1962-05-20 / 116. szám
«4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 1962. május 29. Köznapi Emberek A második ötéves terv megvalósítása a szocialista építés útján újabb magaslatokra vezeti népünket (az 196JL évi II. törvényből) Gyuri bácsi az anyagdaraboló Deresedéi hajú, de most is frissen mozgó, élénk tekintetű munkásember Zemán Gyuri bácsi, a Szekszárdi Cipész Ktsz alja-üzemrészének anyag- darabolója. Beszélgetésünkre is csak öt percet »engedélyez«. Ez érthető is, hiszen a közel száz főt foglalkoztató szövetkezetben — amelynek csinos cipői világszerte híresek — a dolgozókat ő látja el a cipőkhöz szükséges alja talprészekkel. Ezért szükséges, hogy munkaidejének minden percét kihasználja, máskülönben munkatársai sem tudnának dolgozni, a munka megállna. Gyuri bácsi azonban mindig jelesre vizsgázik becsületből is, s társait, szövetkezetét soha nem hagyja cserben. Harminchat éve dolgozik szakmájában. 1945 előtt számos fővárosi tőkés gyárában dolgozott, közben családjával együtt állandó létbizonytalanságban élt. — Ma boldog és megelégedett vagyok — mondja. A ktsz-ben alapító tag vagyok, 1948 óta dolgozom itt. Évi jövedelmem közel harmincezer forint. Terve, hogy legalább 10—15 évig még dolgozik a szövetkezetben. Uj házát vejével közösen már felépítette. Már csak a méhészkedésben kell fejlődnie s aztán jöhet a békés nyugdíjas élet. Természetesen kedvenc sportjáról, a horgászásról sem fog lemondani. Gyuri bácsi egy a sok munkásember közül. Különleges szorgalma, becsületes élete, a dolgos hétköznapok hősévé emelte őt. A kombájnos Pontosan tíz esztendővel ezelőtt látott először kombájnt Jobi György. Akkor még tizennyolc éves fiatalember volt, nem is tudta elképzelni, hogyan lehet ezzel a furcsa masinával aratni és csépelni egycsapásra. Hej, azóta már de sok búzát, árpát learatott kombájnnal, s de sok órát töltött el kombájnok javításával! Jobi György szerelőmunkás, a Dalmandi Állami Gazdaság gépjavító műhelyében, ö a kombájnok legjobb javítója, a kombájn legjobb ismerője. Azt mondják róla, hogy a kombájnok szerelmese. Meséli, hogy nagyon gyorsan megy a műhelyben az idő. Alig, hogy elkezdik a munkát reggel, már jön is az ebéd, majd ebéd után szinte mindjárt abba kell hagyni. Azért megy gyorsan az idő, mert szereti a szakmáját, azt mondja, talán napokig is tudna dolgozni egyfolytában. Az aratásban is nagyon gyorsan telik az idő, mert aratni is nagyon szeret — Kombájnnal aratni — ez a legszebb munka! Egyébként üzenem Szabó Gyurka barátomnak, a híres gerjeni kombájnosnak. hogy idén is áll a verseny, majd meglátjuk, ki arat többet! Sokoldalú ember Jobi György. Traktoros, kombájnos, gépkocsi- vezető, autószerelő, géplakatos. De azért ő elsősorban kombáj- nosnak tartja magát. És mások is azt mondják róla, hogy elsősorban kombájnos Jobi György, de persze nem akármilyen: kitűnő kombájnos; — is — os — Ötszáz holdon termel hibridkukorica-veUimagot a döbröközi Zöld Mező Tsz Jól előkészített talajba, 900 holdon vetett kukoricát az idén a döbröközi Zöld Mező Tsz. A kukorica nagy részét szemenként vetették el átalakított négyzetbe- vetó-géppel, hogy így is biztosítsák a holdanként! 20 000-es tőszámot. A tőszám növelésén kívül évi háromszori kapálással, az első kapálás utáni fejtrágyázással is biztosítani akarják a hozamok emelkedését, a holdanként 18 mázsás májusi morzsolt kukorica termelését. A dalmandi hibridüzemmel a tsz 500 hold hibridkukorica-vetőmag termelésére kötött szerződést. (Folytatás a 3. oldalról.) tam az ablakot, s arcomat kitartottam a hajnali hűvös, nedves szélbe. Az asztal fiókjából kivettem Kámov képét. „A Hold Kolumbusza”. így nevezték egyes külföldi lapok. Bozontos, lecsüngő szemöldök, nagy orr, markáns vonások a szája és álla körül. Kissé emlékeztetett Roald Amundsenre, a híres sarkkutatóra. „Ez az ember nem fél — gondoltam. — Harmadszor készül elhagyni a Földet, bátran és magabiztosan halad kitűzött célja felé. „Hirtelen nagyon elszégyelltem magam. Hogyan is keríthetett hatalmába, ha csak pillanatra is, a szégyenteljes félelem?! Mi történt velem? A haza kötelességteljesítésre szólít. összeszedtem minden képzelőerőmet, amim volt, s újból elképzeltem az űrhajót, amint a sötét, hideg űrben lebeg, de... már nem éreztem semmiféle félelmet. Érthetetlen kishitűségem eltűnt. Másnap reggel közöltem fő- szerkesztőmmel, hogy elfogadom ajánlatát. — Egy percig sem kételkedtem ebben — felelte. Aznap este izgatottan nyomtam meg Kámov lakásának csengőjét. Szerafima Petrovna Kámova nyitott ajtót. Beléptem a neves űrhajós dolgozószobájába. Soha nem találkoztam még Kta»vvai. de njrone ban ráismertem, amikor felállt íróasztala mellől és elém jött Olyan volt, amilyennek elképzeltem magamban a számtalan fénykép alapján. A középtermetűnél magasabb, széles vállú, kissé testes. Mozdulatai lassúk, magabiztosak. Egész külseje parancsoló, azt a gondolatot sugalmazza, hogy ez az ember szilárd jellemű és töretlen akaratú. Koromfekete szeme végtelen mélynek tűnt, s rendkívüli nyugalom áradt belőle, Arca férfias volt Keményen kezetszorított velem. — Örülök, hogy megismertem, Melnyikov elvtárs — mondta. S egy mély fotelbe ültetett, ő pedig velem szemben foglalt helyet. — Ismerkedjünk meg egymással... Mindenek előtt tudni szeretném, hány éves? — Huszonhét. — Erősen elhatározta, hogy velünk utazik? — kérdezte. — Jól meggondolta a dolgot? Hiszen nem is tudja, hová indulunk. — Ez igaz — mondtam, de már az ön puszta neve is elárulja nekem, hogy a célt a Föld határain túl kell keresnem. Ha elfogad társának, nem változtatom meg elhatározásomat. — Igen szigorú orvosi vizsgálaton kell átesnie. — Nyugodtan állok elébe, Kámov elvtárs. Makkegészséges vagyok! (Folytatjuk) Veszélyben a másfél millió ? Adalékok a gr önki vízműtársuláa történetéhez Lapunk hasábjain is hírül adtuk már annak idején, hogy Gyönkön vízműtársulás alakult, hogy megjavítsák a község ivóvíz-ellátását. A közegészségügyi vizsgálatok itt a kutak többségét fertőzöttnek minősítették. Érthető módon jelentkezett az igény, hogy mélyfuratú kútból, a házakhoz bevezetve, tiszta, egészséges vízhez jussanak az emberek Gyönkön is. A szándék tehát helyes, és a megoldás is ezen az úton érhető el, legfeljebb azon kell elgondolkozni, hogy ezen az úton — hogyan? • — Mindegy már, hogy hogyan, csak legyen — hangzott az egyik névtelen gyönki megkérdezett válasza, amikor a vízműtársulásról érdeklődtem az autóbuszra várakozók között. A másik meg körülbelül így szólt: — Nekem jó volt a régi kút is. Megállapították róla ugyan, hogy fertőzött, de semmi bajom nem volt tőle eddig, pedig több mint tíz éve aimak a vizét iszom. Nem valami szívesen fizetem hát a hozzájárulást. Különben is, hagyjanak békén a dologgal. Nem érdekel. — Jó lenne, ha lenne, de nem sok bizodalmám van már az egészhez. dik. legyintett a harma| A községi tanácsnál Fehérvári Antal a vízügyek mindent tudója. Amikor a társulásról érdeklődtem, fáradtan simította végig homlokát. Pedig ő tudja, hogy jót, és jól akarták és bízik is a vállalkozás sikerében, pontosabban: újra bízik. Szavaiból kikerekedik a vízműtársulás története, meg az is, hol vétették el a lépést menet közben. Mindjárt az elején megnyugtat: — A befektetett másfél millió már nincs veszélyben. A hiányzó százezer forintot már megszerezzük, min den hogyan. Végső esetben a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság segít ki bennünket. Ezelőtt egy héttel még nem mertem volna ezt mondani. — A fáról, amibe belevágtuk a fejszénket, csak később derült ki, hogy nagyobb, mint gondoltuk. Egy kis hozzájárulás, meg községfejlesztési alap, plusz társadalmi munka, és kész az egész, no meg egy kis segítség a különböző szervektől — így gondoltuk. Eddig nagyjából rendjén is volna a dolog. Az első meglepetés a gyönkieket a kút fúrásakor érte. A geológusok megállapították, hogy százötven méterre a földben víznek kell lennie. A hozzáértő gyönkiek még mondogatták maA Paksi Konzervgyár karbantartó részlegénél dolgozik a tizenöt tagú Béke brigád, amely az üzem területén belül elvégzi a gépek, berendezések, járművek, stb. javítását. A brigád a kongresszus tiszteletére többek között vállalta az anyaggal való takarékos gazdálkodást, a fiatal szakmunkásokkal való foglalkozást. Felvételünkön: a brigád három dolgozója munka közben. gukban: Szerencsénk van. Megkezdődött hát a kútfúrás. 150 méteren aztán víz is volt, csakhogy nagyon vékony sugárban buggyant az a felszínre. Kevés a víz. Gyerünk mélyebbre. 200 méter, 250, 300, 350. T'' ' mindig nincs víz. Négyszáz méter körül aztán rátaláltak. Drága kincs volt ez, a szó legszorosabb értelmében. Minden újabb méter haladás a föld gyomra felé, újabb ezer forintba került a gyönkieknek. Hogy jelentős a differencia, az egyszerű szorzással megállapítható. A megcsappant pénzből aztán felépült két víztároló, lefektettek 1400 méteren csöveket és kiépítették a kút környékét. Itt már jelentős társadalmi munkával segítettek a község lakói. Megkezdődött a szaladgálás a pénz után. Vízügyi Igazgatóság, megyei szervek, mind sorra kerültek. A munkát folytatni kell, több mint egymillió befektetve, nem szabad zsákutcába jutni. A Megyei Tanács községfejlesztési csoportvezetője, Schmidt Gyula is elmondta a véleményét Summázva így hangzott: — A gyönkiek megkapják minden valószínűség szerint a hiányzó százezer forintot, amit kértek A május végi vb-ülés hozza majd a végső döntést. Megkapják ezt a segítséget, már csak azért, mert ha nem tudják most befejezni a munkálatokat, a műút kiépítése után ötször ennyibe kerülne. Erre rossz is gondolni, hiszen a 3 millió 200 ezer forint is szép summa, és ez is nagyon nehezen gyűlik össze. I Igaz, a gyönkiek ,0® ezer----------°------------forint t ársadalmi munkát is betervezhettek az építkezésbe, meg azt is vállalták, hogy 1968-ig a község- fejlesztési alap háromnegyed részét erre áldozzák, mégis tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takaró ért. Arra törvény van, ha a község lakosságának fele a vízműtársulásban részt vesz, a másik fele köteles fizetni a hozzájárulást. De ha már valakit kötelezni kell, akkor csak döcögve halad a szekér. Valahol itt van a megoldás. Nem csak a felét, hanem az egész községet érdekeltté kellett volna tenni, szép szóval, magyarázattal. Nem pedig megelégedni a felével, mondván: „a többi már jön ma' gával”. Persze, csikorogva megy a hozzájárulás, ha sokan nem meggyőződésből teszik. Többet kellett volna kibontani a saját erőből, nem pedig csak abban bízni, hogy belevágunk, aztán majd segítenek a felsőbb szervek. MONOSTORI MIKLÓS // ■H’a vM<zavennéne Izmos, jókötésű fiatalember. Régóta ismerem, kocsikísérő az egyik vállalatnál. Az utóbbi időben feltűnt, hogy gyakran találkozom vele, hiszen azelőtt szinte éjjelnappal dolgozott. — Nem tudnál valami munkahelyet ajánlani? — kérdezi tőlem ma délelőtt. — Érdeklődtem már több helyen, de sehol semmj. Egyik helyen nincs létszámkeret, a másik helyen már betelt.Már egy hónap óta munka nélkül vagyok. Tudod, annyira elkeseredtem már... Nincs ennél rosszabb, mint hogy az ember heteken keresztül tétlenül lézengjen... — És a régi munkahelyed? Nem volt megfelelő? — De igen... Jó volt. A keresetre sem panaszkodtam. De el kellett jönnöm... — Miért? — Nézd, nem loptam. Volt, akit rajtértek, hogy eladta az árut. E tekintetben bátran oda merek állni bárki elé. Egy súlyos hibám volt — az ital. Többször előfordult, hogy berúgtam. Legutóbb három napig nem mentem dolgozni. Nem küldtek el fegyelmivel, ajánlották, hogy én mondjak fel. És most már egy hónap óta nincs munkám. Hogy mit csinálok, nem tudom... — Hogy miért ittam? Családi bajok miatt... Nem nagyon szívlelnek otthon, pedig a kereset nagy részét mindig haza adtam. Amikor este, vagy hajnalban haza mentem, elzárták előlem az ennivalót. Most meg azt mondják, rajtuk akarok élni. — Nagyon sokszor megtörtént, hogy a gépkocsivezető adott a magáéból. Olyankor mit tegyen az ember? Megiszik néhány fröccsöt, hogy azt érezze, jóllakott. — De miért nem mondtad el ezeket a dolgokat az üzemvezetőnek? — Szégyelltem volna elmondani, inkább a könnyebbet választottam; ittam. Nagyon nagy hibát követtem el. — És ha már előbb elmondtál volna mindent őszintén...? — Azt kellett volna tennem. De talán még most sem késő. Gondoltam arra, elmegyek a főnökhöz, elmondok neki mindent. Nem rossz ember, talán segítene. Ha visszavennének, megváltoznék. Mert mindennél rosszabb, ha az ember nem dolgozhat. A nővérem ad kosztot, de oda is szégyellek már menni, ő sem tarthat el... Ha visszamehetnék a vállalathoz... Ismerősömet nem akarom menteni, hiszen ő is beismeri, hogy nagy hibát követett■ el. Nem is akarom befolyásolni volt vezetőjét, amikor azt ajánlom, vegye fontolóra visszavételét, ha ezzel a kéréssel jelentkezik. Természetesen azzal a feltétellel, hogy nem lesz ismét a régi... Ha visszaveszik a régi munkahelyére, vagy akár más beosztásba, segítsék jobban, mint eddig. Fiatal ember még, nem késő a jószándékú segítség. Ha megbotlott is, vigyázzunk, ne essen el. Főleg, ha ő is meg akar kapaszkodni... B. U
