Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)

1962-04-25 / 95. szám

1962. április 25.

TOLNA MEGYÉT NÉPÚJSÁG

Még fél év, és ötéves tervünk legnagyobb ipari létesítménye, a Dunai Szalmacellulóze Gyár megkezdi a próbaüzemelést. Az új gyárban hazai alapanyagból — szalmából — évente 22 ezer tonna papíripari alapanyagot, szalmacellulózét termelnek. Megkezdték a gépek és villamossági berendezések szerelését is. A képen: A kazánház, mosó és fehérítő üzem, az előtérben a szecskázóból vezető, 100 méter hosszúságú szalaghíd. (MTI Foto — Mező felv.)

A Sárköz húsvéti exportja: Ezerkétszáz hímes tojás

Korábban csak házi használatra készítették a hímes tojásokat, amelyre a fiatal lányok, az idős asszonyok tanítása nyomán ráálmodták a sárközi népi motívumokat. A himes tojások aztán a legényeké lettek, akik húsvéthétfő reggelén szagosvízzel öntözték meg a lányokat, hogy viruljanak egész esztendőben. A legényajándékozásra készített hímes tojásból az idén exportcikk lett, a Sárköz, sőt az ország határán túl is eljutott. Ezerkétszáz darabot exportált belőlük a de- csi háziipari szövetkezet.

Az exportra szánt hímes tojásokat özvegy Dér Józsefné bátai asszony irányításával készítették a sárközi népművészek.

így az idén a sárközi szőttes és hímzés mellett most már a művészi díszítésű hímes tojások is hirdetik külföldön öcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Báta népi művészetének gazdagságát.

Jelentés a földekről:

Az ünnepekben 5009 hold kukoricát vetettek a tsz-ek

Szemenként vetik a kukoricát Tolnán — Mikor akarják befejezni az árpa vetést a paksi járásban? — Az időjárásról nyilatkozik a megyei főagronómus

Megyénk szövetkezeti gazdái és gépállomási dolgozói a húsvéti ünnepek alatt csak egy munkaszüneti napot tartottak, s hétfőn már teljes erővel folytatták a vetést és a talajelőkészítést. A meleg, napos időben minden perc drága, mert május közepéig 70 000 hold kukoricát kell elvetni, amelyből az elmúlt hét végére mindössze 6000 holdon került földbe a mag. Ezért hétfőn a földeken több mint 3000 szövetkezeti gazda és 550 gép dolgozott, s a késő délutáni órákig 4500 holdat készítettek elő a vetésre, míg a gépállomási traktorok 4000, a szövetkezeti gépek pedig 1000 holdon vetették el a kukoricát. Az ünnepi műszak alatt elvetett 5000 holddal összesen 11 000 holdra növekedett a kukoricával bevetett terület nagysága.

*

A tolnai Aranykalász Tsz-ben végeztek a mák, a borsó, a gyógynövények, a zabosbükköny, a napraforgó, a burgonya, a zöldségfélék, a cukor- és takarmány- répa vetésével és most teljes erővel vetik a kukoricát, a lucernát és a gombosherét. A kukorica vetéséhez négyzetes vetőgépet alakítottak át, így fejlett módszerrel, szemenként vetik a kukoricát.

Hétfőn megszakították a piheMI A DOLOG

A DOMBÓVÁRI VASUTASOK

és a termelőszövetkezeti tagok között kialakult baráti kapcsolat nem mai keletű. Évekre, a mező- gazdaság átszervezésének idejére nyúlik vissza, amikor a vasutasok baráti szóval egyengették az újtól, ismeretlentől félő parasztság útját, hogy megtalálhassák helyüket a közösben. A barátság egy életre szóló szövetséggé alakult. Olyan szövetséggé, hogy a tsz-be tömörült parasztok az évek múlásával is bizton számíthattak az üzemi munkások támogatására. A vasutasok a szó igazi értelmében vállalták a patronálási, segítették a tsz politikai, gazdasági megerősítését.

A barátság, a segítés az idő múlásával természetessé vált és ez igen jó. De volt a patronálás- nak egy szépséghibája is, mégpedig az, hogy mindkét részről, a vasúti dolgozók és a tsz-parasz- tok részéről is mechanikussá vált. A vasutasok számára csaknem rendtartásszerűen iktatódott be a kapálás. A tsz-tagok pedig ezt már természetesnek is vették. Amikor a kapálások idején munkaerő-hiányuk volt, nem kutatták. nem mozgósították a tsz-ben fellelhető belső munkaerő-tartalékokat. A kényelmes és egyszerű módszerhez folyamodtak: a vasutasoktól kértek segítséget.

ÍGY történt az idén is.

Az Alkotmány Termelőszövetkezetnek — az állatállomány növekedését figyelembe véve — több kukoricára van szüksége, s ezt elsősorban a termésátlagok növelésével akarják biztosítani, amit csak helyeselni lehet. A termésátlag növeléséhez viszont hozzátartozik az időben és jó minőségben végzett növényápolás is. A tsz vezetői már most, a tavaszi munkák kezdetén nem látják biztosítottnak 130 hold kukoricavetésterület kapálását. Természetesen, mint már annyiszor, a patronáló fútőház dolgozóihoz folyamodtak segítségért.

A 130 hold kukorica kapálására kellő térítés mellett a vasutasok talán vállalkoztak is volna, ha a tsz részéről nem merült volna fel egy olyan kívánság is, hogy bizonyos területű cukorrépa, kender és burgonya kapálását is váll- k. Azt mondani sem kell, h y a vasutasokat mennyire mellbsvágta a tsz vezetőségének kérése, annál is inkább, mert a dombóvári Alkotmány Tsz-t a gazdaságilag megerősödött tsz-ek közé lehet sorolni nemcsak járási, de megyei viszonylatban is. Heves vita alakult ki, s egyik-másik üzemi dolgozó türelmetlen hangot ütött meg az olyan tsz-tagokkal szemben, akiknek családtagjai nem vesznek részt a közös munkában. A többség azonban úgy foglalt állást, hogy nem lehet cserbenhagyni a termelőszövetkezeti parasztságot, továbbra is segítséget kell adni.

A SEGÍTSÉGADÁS JEGYÉBEN kötötték meg a Dombóvári MÁV Fűtőház dolgozói és a dombóvári Alkotmány Tsz között az 1962-es évre szóló patronálási szerződést, amely igen helyesen elsősorban a politikai nevelőmunkára és másodsorban a gazdasági megsegítésre irányul. A Fűtőház dolgozói és az Alkotmány Tsz között létrejött megállapodásnak igen sok pozitívuma van. Aprólékosan és nagy körültekintéssel dolgozták ki. Szó van benne a szaketnberek által nyújtandó segítségről, esetenként a gazdasági felszerelések kijavításáról, a szállítási problémák megoldásáról és még sok mindenről. A szerződés 9. pontja tartalmazza a patronálás lényegét, s egyben megszívlelendő tanulságul szolgál mind a vasutas dolgozók, mind a tsz-tagok számára, és nem utolsó sorban választ ad a vitára.

Mert miről is van szó? Semmi szín alatt sem a 7—8 évvel ezelőtti patronálási mozgalom elavult és rossz hagyományainak felújításáról. Nincs szó arról, hogy az üzemi dolgozó, aki becsülettel ledolgozta munkaidejét, utána társadalmi munkában kapálni menjen a tsz-be. De arról már igen, amit a patronálási megállapodás is rögzít. „A Fűtőház dolgozói vállalják, hogy azokat a tsz-tagokat, akik nem járnak a termelőszövetkezetbe dolgozni, felkeresik és elbeszélgetnek velük. Tudatformáló, felvilágosító munkával győzik meg őket a közösségben végzett munka hasznosságáról, amely népgazdasági és egyéni érdek.

A VITA TANULSÁGÁT tehát úgy lehetne összegezni: A termelőszövetkezetek megszilárdítása társadalmi ügy. A patronálok akkor végeznek jó munkát, ha segítenek a tsz vezetőségének a növényápolás előfeltételeinek megteremtésében. Akkor nyújtanak a legtöbbet, ha a politikai nevelőmunka olyan eredményeket hoz, hogy mozgósítani tudják a tsz-tagságot, az egymást követő mezőgazdasági munkák idejében és jó minőségben való elvégzésére. Ez a dolog lényege!

Pozsonyi Ignácné

nést Tolnán is, s hat saját, három gépállomási gép és ötven fogat dolgozott a határban. A kertészek vasárnap is dolgoztak.

A tolnai szövetkezeti gazdák munkakedvét fokozza, hogy havonta 30 forint előleget kapnak minden teljesített munkaegységük után.

Megdöbbentő adat adja hírül a megyei tanács mezőgazdasági osztályának múlt heti jelentéséből, hogy a paksi járásban még nem fejezték be a tavaszi árpa vetését. Akkor, amikor a megye minden járásának termelőszövetkezetei túlteljesítették tavaszi árpából a vetéstervüket, s így megyei viszonylatban több árpát vetettek a tsz-ek a tervezettnél, a paksi járás tsz-ei még csak 72,9 százaléknál tartanak. Mikor akarják elvetni a fennmaradó 27,1 százalékot? Azt javasoljuk, ezt már a legjobb lenne a jövő tavasszal elvetni.

Rosszul áll a paksi járás a burgonyaültetéssel és a napraforgó vetésével is. Míg a tsz-ek megyei átlagban a burgonyának 42,5 százalékát elültették — a dombóvári járásban 67 százalékát — addig a paksi járásban a burgonyának csak 32,8 százalékát ültették el. A napraforgó vetésében is majdnem 10 százalékkal a megyei átlag alatt vannak.

A kukorica vetésében Szekszárd városa kullog a sor végén. A kukorica vetésének megyei átlaga

Megfentek az első sfranőolúk a Csörgőn

A kétnapos ünnepen szinte nyárias meleggel örvendeztette meg az embereket a tavasz. A jó idő nagyon sok kirándulót csalt ki a város környékére.

Bár a Csörge hivatalosan még nem nyitotta ki kapuit, de néhány strandoló azért felkereste. Ezek az „első fecskék” a vízben is megmártották magukat, megkezdték az idei strandszezont.

Reméljük, hogy az időjárás nem tagadja meg magát és az első strandolókat hamarosan követheti majd a többi. A Csörge kör nyékének parkosítása, csinosítása a napokban befejeződik, kedvelői új köntösben látják majd.

7,3 százalék, Szekszárd városában pedig 1,7 százalék. A tolnai Aranykalász Tsz május 1-re be akarja fejezni a kukorica vetését. A szekszárdiak mikor akarják befejezni?

Szekszárd egyébként még arról is híres, hogy összesen 1, azaz egy szénaszárító állványt készítettek a négy termelőszövetkezetben. Senki nem tudja azonban azt, hogy melyik tsz-ben készült, el ez az állvány. Talán csak nem szövetkezetközi társulás alakult ennek az egy állványnak az elkészítésére?

— Az időjárás? Jó is, rossz is nyilatkozik Szakái László megyei főagronómus. — Négy héttel eltolódtak a tavaszi munkák, a lemaradás pótlásának kedvez az idő. Nem kedvez azonban a gabonák fejlődésének. A száraz meleg gátolja a gabonák bokro- sodását és a szárrészek gyors növekedése nincs összhangban a gyökérzet lassúbb fejlődésével, így idén ritkábbak lesznek a gabonák.

Az időjárás' nemcsak a munkák végzésének, hanem a növényi kártevőknek is kedvez. Fokozott figyelmet kell fordítani a növényvédelemre és fel kell készülni a kártevők, főleg a répa kártevői elleni védekezésre.

Külön szeretném hangsúlyozni "■'b hogy fokozott gonddal kell végezni, a talajelőkészítést. Azonnal le kell zárni a talajt, hogy megőrizzük a talajnedvességet, ezután az amúgy is csaRadák- szegeny tél után.

Az április eleji gyors záporok következtében megtömődött a» talajfelszín, ezért sok helyen megcserepesedett a talaj, ezt a cserepesedést helyes lenne rotációs kapával megszüntetni — fejezte be nyilatkozatát Szakái László, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának megbízott főagronómusa.

(gyenis)

— Ünnepélyes esküvő zajlott le szombaton délután Szekszár- don, a városi tanács nagytermében. A fiatal pár, Szakály István és Vass Mária, úttörők sorfala közt vonult a terembe. Az anya- könyvvezető tisztét Kalmár József, a városi tanács elnöke látta el.

ÓNODVÁRI MIKLÓS

XXXV.

Kerékgyártó hadnagy izgatottan vágott az őrnagy szavába.

— őrnagy elvtárs! Erre a fel- tételezésre gondolni sem merek.

— Várj, fiam! — intette le az őrnagy —, mondtam, hogy csak hangosan gondolkodom. A tanácsomat kérted, hallgass végig.

— Hallgatom önt.

— Mondom — folytatta egy kis szünet után az őrnagy —, olyan poszton dolgozol, ahol disz- szidens magvarokból átképzett kémek után is nyomozol, miközben neked is volt disszidenssel van kapcsolatod. Ez a látszat és ez a valóság is, nemde?

— Igen, őrnagy elvtárs, ez a gondolat nekem is számtalanszor megfordult már a fejemben. Talán lehet, hogy ő is erre gondol? Sejti, hogy a mi kapcsolatunknak nem lehet jövője.

Az őrnagy valósággal tűzbejött:

— Nem. fiam! Ne zárjátok ki szívetekből erőszakkal az érzéseket. Mert a látszat gyakran

csal, s ennek nem eshet áldozatul két fiatal őszinte szerelme és boldogsága. A mi országunkban, fiam, mindent elkövetünk az emberek nagyobb boldogságáért. A ti boldogságotokért is, ha egymásé lesztek, ötvenhatban sok becsületes, de éretlen fiatal esett áldozatul a hazug propagandának. Külföldre csábította őket a kalandvágy, a romantika, a Szabad Európa rádió zagyva ígéretei, álnok hazugságai. Igen, volt köztük sok csirkefogó is, akik a felelősségrevo- nás elől menekültek, tolvajok, zsebmetszők, gyilkos ellenforradalmárok. Köztük van az én fiam gyilkosa is, de azért nem rázhatjuk egy kalapba valamennyit. A sok megtévesztett fiatal közül egyre főbben felismerik a nyugati valóságot, s kiábrándultán térnek haza. Fogadom, hogy ezek, mert a saját kálváriájukon tanulták meg, most már sokkal jobban szeretik ezt az országot, ahol itt vannak igazán otthon! Hátha ez a lány is az utóbbiak közé tartozik...

— Bizonyosan! — állította határozott meggyőződéssel a fiatal hadnagy.

— Jól tetted, hogy elmondtad, s most tanácsot adok neked! Lesznek talán majd,, akik ellenségeskedve nézik ezt a viszonyt, de ti azért ne csaljátok meg a szíveteket. Találkozzatok és beszélgessetek. Ismerjétek, meg egymást, s ne vakuljatok el mindjárt az első érzelmi fellobbanás- ra.' Igyekezz megismerni a lány gondolatait, egyéniségét, életének főbb állomásait, ismertesd meg vele a magad célkitűzéseit. Tekintsetek magatokba, próbáljátok meg felkutatni szerelmetek mélységeit: ne csak a felszín, a csillogó máz ragyogtassa meg a szemeteket, hanem gondoljatok a hétköznapokra is. Tegyétek mérlegre ezt a szerelmet, hogy elbírja-e a küzdést, a szenvedést, a kisebb-nagyobb csalódásokat is? Ezt mondhatom, fiam, és most már ideje lesz hazamenni, mert elmúlt éjfél is!

(Folytatás a 4. oldalon)