Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-25 / 95. szám
) tolna megyei nepüjsaö 1962. április 21: KORMÁNY KITÜNTETETT: A díjtalan díjnok Díjtalan díjnok. Ugye, milyen ismeretlen fogalom? Idestova már csak a nyelvtörténészek ismerik. Azelőtt, ha valaki közigazgatási pályára kívánkozott, felvették ugyan valamelyik hivatalba, de fizetést hosszú időn keresztül nem kapott. Rengeteget kellett dolgoznia, mert az előléptetésnél csak a szorgalmas, igyekvő emberek jöhettek számításba. El kellett tűrnie a főnök urak minden szeszélyét, bogarát, mert hiszen ez volt az engedelmesség fokmérője. Munka, üres erszény, megaláztatás, s mindez abban a reményben, hogy majd egyszer a főnök úr kegyeibe fogadja és besorolja egy fizetési osztályba, ha mindjárt a legalacsonyabba is. Megszűnt ez a gyakorlat és vele együtt kihalóba van a fogalom is, de sok emberrel találkozhatunk, akiknek a pályafutása itt kezdődött. Schmidt Gyula is ilyen díjtalan dánokként kezdte hivatali életútját a két világháború közti Magyarországon. Ma a Megyei Tanács községfejlesztési csoportvezetője. Vezetéknevét sok helyen nem is ismerik, de a „Gyula bácsit” — igen. Többnyire csak így emlegetik a községi tanácsoknál: „A Gyula bácsi mondta, de mi nem hallgattunk rá, és most itt van...”. „Jó lenne, ha jönne Gyula bácsi, mert félig felépült ez a kultúrotthon és most azt sem tudjuk, hogy mitévők legyünk”, „Valóban elkéne ez a "Vízmű, de majd először megbeszéljük Gyula bácsival, ő a községfejlesztés megmondhatója”. És Gyula bácsi hol az egyik községben bukkan fel, hol a másikban. Azt nem írom, hogy „aszerint, hogy hol sok a probléma”, mert nincs olyan köz-, ség, ahol ne akadna bőven. A községfejlesztési munka áldásos dolog, de ezernyi gonddal, bajjal jár. Mire elkészül 200 méter járda — az ember nem is hinné —, halmaz gyűlik össze az ügyiratokból, a rengeteg tárgyalásról, vitatkozásról nem is beszélve. Mondjuk, például egy kultúrotthon ehhez arányítva sokkal több munkát igényel. A munkából így aztán bőven kijut Gyula bácsinak. Az egyik helyen lelkesíteni kell a községieket, hogy csináljanak valamit, éljenek a lehetőségekkel, a másik helyen a kezdetig eljutottak, de aztán tehetetlenség lett úrrá, s ha Gyula bácsi nem ér oda időben, esetleg kútba esik az egész elgondolás. Persze, olyan is akad, hogy az égvilágon mindenhez hozzákezdenének, noha az anyagiak nincsenek biztosítva, s abba reménykednek, hogy a felsőbb szervek majd megkönyörülnek rajtuk. Aztán pedig kellene 20 mázsa cement, 10 000 tégla és... „Majd megkeressük 3. Gyula bácsit”. Tízmilliók forognak kockán évente a megyében. Ez a szám közelebbről azt jelenti, hogy az egyik helyen sikerül-e bővíteni az iskolát, lesz-e új híd, korszerűsödik-e a könyvtár, bővül-e a villanyhálózat? önteltség nélkül mondhatjuk, hogy évről évre sokat gyarapodott megyénk a községfejlesztési munka eredményeként. E gyarapodásban nagy része van Schmidt Gyulának is — az egykori díjtalan díjnoknak. Áldozatos munkáját dokumentálja a „Szocialista munkáért érdemérem” kormánykitüntetés, amelyet a felszabadulás évfordulójakor kapottá MÚZEUMBA KERÜL A KAPA? Nagy érdeklődés kísérte a Szekszárdi Állami Gazdaság kukoricatermesztési bemutatóját Boda Ferenc Sajtgyártásra rendezkednek be DombóváronA Tolna megyei Tejipari Vállalat dombóvári üzemében, ahol eddig vajat gyártottak, most sajtgyártásra rendezkednek be. Jelenleg az átalakítási munkákat végzik az üzemben és egy hónap múlva kerül sor a sajtgyártás megindítására. Két bolygókeverős sajtkádat már felszereltek, a harmadikra I ezután kerül sor. Megérkezett már az üzembe a hidraulikus sorozatprés is, amit majd a volt vajazó helyiségben állítanak fel. Ez lesz az első hidraulikus sajtprés a megye tejiparában. A tervek szerint Trappista és Pannónia sajtot gyártanak a dóm bóvári üzemben. (Folytatás a 3. oldalról.) —• Köszönöm, őrnagy elvtárs — s hálásan megszorította parancsnoka kezét — megfogadom a tanácsát. Elkísérem hazáig. — Nem, nem! — tiltakozott Üveges őrnagy —■, menjen csak haza maga is! Összébbhúzta magán a kabátját és balra fordult. Elindult hazafelé a csillagporos éjszakában. AZ ITAL MÁMORÁBAN Csapzott hajú fiatal fiú ült a Jázmin-bár egyik homályos sarkában. Már meglehetősen részeg volt’. Előtte üres konyakos poharak sorakoztak. Fejét lógatva, sokáig szemlélte ezt a kiállítást, aztán intett a pincérnek, hogy szedje le valamennyit. — Még egy felet, főúr! A pincér szánakozva végignézett rajta. A fiú feje ismét le- kókadt', majdnem feldöntötte orrával az asztalon hagyott egyetlen poharat, amelyben még volt némi szódavíz. A pincér arrébbtolta a poharat és halkan megkérdezte: — Nem lesz sok? A fiú dacosan felemelte fejét. — Hozza csak, ne törődjön vele. Fizetem! Százast dobott az asztalra és gőgösen hátradőlt a széken. — Mit gondol? Gyerek vagyok én? A pincér rándított egyet a vállán. Ismerte már az ilyen kötekedő vendégeket, akik úgysem nyugszanak addig, amíg tökéletesen az asztal alá nem isszák magukat. Kivonta a százasból az italok árát és aprót számolt le az asztalra. — A többi a magáé! — mondta a részeg és jelezte, hogy távozzék. — Hozom uram! — a pincér meghajolt, zsebregyűrte a pénzt és a tálcát a tenyerén egyensúlyozva, elviharzott a bárpulthoz. Éjfélhez közeledett az idő. Nem sokan voltak a Jázmin-bárban, amely nappal is meglehetősen homályos helyiség volt. A díszes kovácsolt-vas állólámpák csak hangulatíényt terjesztettek, melybe a füstös mennyezeten körbefutó neon elegyített egy kevés derengés íélét. Az asztaloknál többnyire a szokásos vendégek ültek: szerelmes fiatalok és a szálló lakói közül néhányan. A zongorista eléggé hamis hangon, álmosan játszott valami operettmuzsikát, s egy asztalnál, mindig egy fél hanggal elmaradva, utána dúdolta a társaság. Az ajtó mellett magános ember ült. Szintén konyakot ivott. Most szórakozottan kavargatta feketéjét, amelybe még elfelejtett cukrot rakni, mert a részeg fiú és a pincér közötti szóváltás elterelte róla a figyelmét. (Folytatjuk) A sárközi termelőszövetkezetek vezetői, elnökök, mezőgazdászok, brigádvezetók utaztak a Szekszárdi Állami Gazdaság újbereki területére, hogy ott részt vegyenek azon a bemutatón, amely a kukorica modem, nagyüzemi termesztését ismertette. A bemutatót Galgóczi András agrármérnök, növénytermesztő specialista vezette. Előadásában ismertette, majd gyakorlatban is bemutatta a kukorica vegyszeres gyomirtásával és a szemenkénti kukoricavetéssel kapcsolatos tudnivalókat. A bemutató időszerű két szempontból is. Egyrészt azért, mert itt a kukoricavetés ideje, másrészt pedig azért, mert megyénk termelőszövetkezeteiben egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a kukorica korszerű termesztése iránt. A vegyszeres gyomirtásé a jövő A Szekszárdi Állami Gazdaság tapasztalatai is arról győzték meg a jelenlévőket, hogy a kapa előbb-utóbb a múzeumba kerül, s a vegyszeres gyomirtásé a jövő. Milyen feladatokat kell megoldanunk szocialista nagyüzemeinkben a kukoricatermesztéssel kapcsolatban? Először is azt, hogy a kukorica termesztésének valamennyi munkafolyamatát, a vetéstől a betakarításig gépesítsük. Másodszor, hogy emeljük a termelési hozamokat, harmadszor pedig, hogy a kukoricát a búza jó előveteményének szintjére emeljük. Ami az első kérdést illeti, arra egyértelmű választ adnak az eddigi tapasztalatok. A vegyszeres gyomirtás helyettesíti a kapálást, a kukoricatermesztés legmunkaigényesebb műveletét. A kapálás helyett gépi erővel tudjuk kipermetezni a talajra a gyomirtószereket, így rengeteg időt, munkát takarítunk meg. Ugyanakkor a vegyszeres gyomirtás szakszerű elvégzése eredményeképpen emelkednek a termelési hozamok. A harmadik feladatnak is eleget tudunk tenni, ugyanis a vegyszeres gyomirtás kiváló talajművelést és talajállapotot kíván, így a későbbiekben a vegyszeresen termelt kukorica talaja alkalmas búza termesztésére. A Szekszárdi Állami Gazdaság tapasztalatai is a kialakult országos véleményt erősítik. A gyomirtószerek alkalmazása nyomán lehetőség nyílik a kukorica termőterületének növelésére, aminek eddig gátat szabott a munkaerő-helyzet', továbbá adódik a nagyobb növényszám elérésére, a munkaerő termelékenyebb foglalkoztatottságára, a termelési hozamok növelésére és az önköltség csökkentésére. Az öntözés es a vegyszeres gyomirtás összekapcsolása Eddig a kísérletek azt bizonyítják, hogy az öntözés társítása a vegyszeres gyomirtással feltétlenül figyelmet érdeméi, mert fokozza a kukoricatermelés gazdaságosságát. Ezért az öntözést elsősorban a vegyszerrel kezelt kukoricaföldek felé érdemes irányítani, mert az öntözés értéke ott nagyobb, mint a kapált területeken. A Szekszárdi Állami Gazdaságban a múlt évben 300 hold vegyszerrel kezelt kukoricát öntöztek csőkutakból. Ezen a területen a holdankénti átlagtermés 27 mázsa 31 kiló májusi morzsolt volt, a nem öntözött terület 9 mázsa 50 kilós hozamával szemben. Míg az öntözött 300 holdon egy mázsa kukorica önköltsége 117,37 forint volt, addig a nem öntözött 340 holdon egy mázsa kukoricát 196,62 forintért termeltek. Az adatok világosan bizonyítanak. 24—26 ezer az ideális tőszám Az átlagtermés fokozásának egyik útja a tőszám sűrűségének növelése. A Szekszárdi Állami Gazdaságban a vegyszeresen gyomirtott kukoricában 24—26 ezres tőszámot hagynak meg holdanként. A kukoricát szemenként vetik, erre a célra TVD 6-os vetőgépet I használnak. Leszedték ezekről i gépekről a négyzetbevető elemeket és tízlyukas vetókorongo- kat alkalmaznak. A kukoricát 70 centiméteres sortávolságra vetik, folyóméterenként 3—4 szemet. Holdanként 9—10 kiló vetőmagot használnak fel. A szemet olyan mélyre vetik, hogy a csírázáshoz a mag elég nedvességet, meleget és levegői kapjon. Sárközi viszonyok között ez 6—8 centiméter. A kellő mélységben vetett kukorica a dőlésnek is jobban ellenáll. Sok tsz érdeklődik a szemenkénti kukoricavetés iránt, mert jelenleg ez a legelőnyösebb kukoricavetési mód. Sajnos vannak a szemenkénti vetésnek nehézségei is. Például az, hogy a kukoricavetőmag osztályozása idején, különböző nagyságú szemek kerülnek egy-egy csoportba. Nem végez elég precíz munkát a Dal- mandi Hibridüzem kalibráló gépe. így aztán a vetőgép folyóméterenként’ többet, vagy kevesebbet vet. Rendszertelen munkát tud csak végezni az egyenlőtlen nagyságú kukoricaszemekkel. Aztán az is nehézség, hogy nincs elegendő vetőgép a szemenkénti vetéshez. Mindenesetre a vetési módok közül jelenleg a szemenkénti vetés a legcélszerűbb. A nehézségek a fejlődéssel járnak együtt, de azért azon kell lenni, hogy minél előbb megoldjuk ezeket. * A Szekszárdi Állami Gazdaság bemutatója érdekes, sokoldalú és tanulságos volt. Újabb bizonyítéka annak, hogy bemutató gazdaságaink új irányú munkája hatékony segítséget nyújt a termelő- szövetkezeteknek. Gy. J. Erről is beszélni hellt Az idénynapközikről Tavaszi, de még inkább nyári gondjaink közé tartozik a mezőgazdaságban dolgozó szülők napközben felügyelet nélkül maradó gyermekeinek gondozása. Az idén több községben először próbálkoznak a „társadalmi gyermekmegőrző” bevezetésével, éppen ezért hasznos lesz, ha egykét korábbi tapasztalatot megemlítünk. A múlt nyáron az Al- sópéli Állami Gazdaság szabato- ni üzemegységében az első problémánk az volt: Ki legyen a gazdája az idénynapközinek? A Halehetőség I zafias Népfront és a Nőtanács Három tűzeset hűsvétkor Egy kisfiú belehalt sérüléseibe Elszomorító, de a húsvét ugyancsak bővelkedett tűzesetekben. A megyei tűzoltóparancsnokság három tűzesetről adott hírt. Szombaton este, tíz óra tájban Felsőnánán meggyulladt Miklós Vilmosné portáján a kukoricaszár és a fészer. Szerencsére éppen akkor jöttek ki a moziból, s így elég sokan tudtak bekapcsolódni a tűz oltásába. Sikerült is a tűz tovaterjedését megakadályozni. A tűz keletkezésének okát kutatják. Borzalmas eset játszódott le Nagyvejke községben. Délelőtt Nagyfalusi Rudolf — egy nagy- családos édesapa — a templomba indult. Antal nevű 4 éves kisfia az udvaron játszadozott. Azt mondta neki, hogy menjen be az édesanyjához. Ezzel az apa eltávozott, s a gyermek az udvaron maradt. Nem sokkal ezután Nagyfalusi Rudolfné gyermeksikoltást hallott, mire kirohant. A hang a pajtából jött, az anya odasietett. A pajtában látta, hogy tűz van, s ég a gyermek is. Nagyfalusi Rudolfné ijedtében összeesett. Kiszaladt a másik gyermek is a lakásból, és amikor látta, hogy mi történt a pajtában, igyekezett kimenteni édesanyját és a kis Antalt. Mezítláb rohant az égő pajtába, s először anyját vonszolta ki. majd a kisgyermeket, miközben maga is súlyos égési sebeket szenvedett. Azonnal értesítették a mentőket és mindhármukat kórházba szállították. A kis Antal kórházba-szállítás közben belehalt sérüléseibe. Megfeszített munkát- végeztek a tűz tovaterjedésének megakadályozása érdekében, amelyből kivette részét az önkéntes női tűzoltócsapat is. Kajdacson húsvét másnapján, hétfőn délután volt nagy tűz. A károsultak száma négy: Megyeri János, Meggyesi János, özvegy Benkő Lajosné és Kapás György. Ennél a tűzesetnél leégett egy lakóépület tetőszerkezetének háromnegyed része és öt gazdasági épület, a benne lévő felszereléssel. A tüzet feltehetően egy eldobott égő cigaretta okozta. Az ügyben most folyik a vizsgálat. A lakosság és a helyi önkéntes tűzoltók segítségére siettek Szekszárdiul, Uzdról és Középhid- l végről is. vállalta a patronálást. de alkalmazott beállításához nem volt kerete. Az állami gazdaságnak és a községi tanácsnak ugyancsak nem állt jogában alkalmazottat biztosítani a napközi vezetésére. Végre illetékes helyen azt mondották; a legközelebbi iskola szülői munkaközössége legyen a „gazda”. így a gyönki általános iskola szülői munkaközössége lett a munkáltató. A munkavállaló fizetését az érdekelt szülők vállalták oly módon, hogy minden gyermek után napi két forintot fizettek, többgyermekes családoknál az első gyermek után ugyancsak két forintot, minden további gyermekért napi egy forint volt a hozzájárulás. Fontos megemlékezni a szükséges, előzetes egészségügyi vizsgálatokról is. Alapos orvosi vizsgálatnak kell alávetni a munka- vállalót éppúgy, mint az idénynapközibe járó gyermekeket. Ajánlatos — ha a munkavállaló nem hivatásos óvónő —, hogy a munka megkezdése előtt néhány hétig egy közeli óvodába járjon tapasztalatokat szerezni. Nagy segítséget jelenthet, ha a szülők társadalmi munkában elvállalják, hogy kitakarítják és állandóan rendben tartják azt a helyiséget, ahol gyermekeikre vigyáznak. Játékokat a községi tanács és a nőtanács adományaiból lehet szerezni, a berendezéshez pedig nyújtson segítséget az az állami gazdaság vagy termelőszövetkezet. amely dolgozóinak gyermekeire az idénynapköziben gondot viselnek. A tapasztalat az, hogy a gyermekek és a szülők egyaránt megszeretik az idénynapközit és. jelentős az a segítség, amit ezeknek bevezetésével a mezőgazdaságban dolgozók részére biztosítani tudunk. Dobó László Gyönk
