Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-15 / 88. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG . *3RODALMI MELLÉKLETE M * ii—nrrinrnrirr>rrrwruj~wiir»nl~ij mrjn~_ -imuuin.-tnjiunniu~iríl jmr.nnr.m-mi Könyvkiadásunk és könyterjesztésiink 1961-ben A könyvkiadás és a könyvterjesztés eredményei is fokmérői annak a fejlődésnek, amely népünk művelődésében végbement. Ha az 1961. évi statisztikai adatokat vizsgáljuk, szembetűnik könyvkiadásunk mennyiségi növekedése. 1960-ban ösz- szesen 19 231 különféle kiadvány jelent meg 56 099 311 példányban, 1961-ben viszont 21 038 kiadvány 62 072 285 példányban. Ezek a számok tartalmazzák a könyveket, füzeteket, különlenyomatokat, zeneműveket, képeket és térképeket, és az úgynevezett vegyes kiadványokat is. A magyar könyvstatisztika a 64 oldalon felüli kiadványokat tekinti, s a mennyiségi fejlődést is elsősorban ebben a vonatkozásban méri. 1960-ban 2972 könyv látott napvilágot, 34 692 723 példányban, 1961-ben 3444 a köny vek száma s példányszámuk 40 149 979. Mind a művek száma, mind a példányszám szempontjából mintegy 16 százalékkal több könyvet jelentettünk tehát meg, mint 1960-ban. (Meg kell jegyeznem, hogy e számokban benne foglaltatnak azok a könyvek is, amelyeket külföldi nyomdák készítettek számunkra.) A kiadott könyvek átlagpéldányszáma 11 654 volt, s Magyarország minden lakosára most már több mint 4 könyvpéldány jutott. 1961-ben feladatul tűztük ki a tudományos, ismeretterjesztő és szakmai irodalom fejlesztését, az ifjúság jobb könyvellátását. Ennek a törekvésnek az eredménye, hogy 1961-ben 1735 tudományos, ismeretterjesztő és szakmai könyvet adtunk ki az 1960. évi 1413-mal szemben és hogy .ebben a kiadási ágban több mint 10,5 millió példány jelent meg (az I960, évi 6 millióval szemben). A példányszámnövekedés a legnagyobb, csaknem 50 százalékos, az ismeretterjesztő irodalomban. Az ifjúsági és gyermek-szépirodalom kiadásában több mint 1 millióval emeltük a példányszámot (4,3 millióról 5,3 millióra). A tankönyvellátást zavartalanabbá tettük azzal, hogy növeltük a tankönyvek példányszámát is. A szép- irodalmi könyvkiadásban meny nyiségi fejlődést nem irányozhattunk elő, éspedig nem azért, mert nagyobb igények nem jelentkeztek, hanem, mert adott papírkereten belül kellett a megfelelő átcsoportosítást végrehajtanunk. A szépirodalom átlagpéldányszáma így is emelkedett valamelyest, s meghaladta a 15 000-et. Az elmúlttal szemben tehát a tudományos, ismeretterjesztő és szakmai irodalom tört előre, ami megfelel művelődéspolitikai célkitűzéseinknek, s annak a szándéknak, hogy a könyvekkel is jobban támogassuk a népgazdaság különböző ágainak fejlesztését és a természet- és társadalomtudományi ismeret- terjesztést. Ami most már az egyes kiadási ágak tartalmi kérdéseit illeti, általában azt figyelhetjük meg, hogy nőtt a tömegsorozatok és az utánnyomások száma. Megindítottunk két nagypéldányszámú sorozatot, a Milliók Könyvét és Az Én Könyvtáramat. Az Olcsó Könyv tár már a 400. kötete felé jár. Falun továbbra is népszerűségnek örvendenek a Kincses Könyvek szépirodalmi, mező- gazdasági és ismeretterjesztő sorozatai. A szépirodalmi könyvkiadásban a klasszikusok, és most már a XX. századi klasszikusok tömegkiadásai mellett arra törekedtünk, hogy a mai magyar és külföldi irodalom bő választékát nyújtsuk az olvasóközönségnek. Az ismeretterjesztésben főleg a ma- gasabbfokú munkák megjelentetése mutat fejlődést, de előrehaladt az összefoglaló művek, lexikonok kiadása is, s nőtt egyes népszerű sorozatok példónyszáma. Politikai könyvkiadásunk folytatta a marxista klasszikusok sorozatainak kiadását s megjelentetett több aktuális politikai munkát és fontos kézikönyvet. A közgazdasági irodalomban megnőtt az elméleti munkák száma. A műszaki és mezőgazdasági könyvkiadás a jobb témaválasztásban és az alsófokú szakmunkák kiadásában haladt előre. Sok eredményt mutat fel a tudományos könyvkiadás is, főleg a természet- és orvostudományok terén. Idegennyelvű tudományos könyveink száma tovább gyarapodott s az eddiginél több politikai, ismeretterjesztő és szépirodalmi könyv jelent meg idegen nyelveken. A következő évek feladata, hogy tovább fejlesszük elsősorban a HATVANI DÄNIEL: DOBOL a tfiz mélyében dobol a csönd az egyenlítőtől északra délre egyformán dobol a csönd feketén feketén s riadt-boidogan dobol a csönd előbb csak halkan mérföldes szünetekkel aztán hangosabban és egyre sűrűbben és egyre hangosabban és egyre sűrűbben végül mint az orkán tüzérségi össztűz dühödt robajával dobol a csönd a dzsungel nagy torkában az oroszlán foga korhad a tigris sem üvölt már a liánok sem folynak A CSÖND fekete-bőrű emberek sokan vannak már sokan kezükben égő fáklya lábuk alatt a Kilimandzsáró és szétnéznek a földön meggyötört szavannákon fehér lángokban úszó szétriadt éjszakákban és már nemcsak néznek' de egymást megtalálják s egyetlen kiáltással magukat megtalálják és a csönd már nem csönd a hallgatás nem korbács nem félelem az éhség a tam-tam nem sikoltás az őserdőkből kinyúló óriás sötét kezek rázzák a földrészt rázzák s borzongattak a tengerek a tűz mélyében feketén feketén dobol a szabadság népszerű ismeretterjesztő, az alsófokú szakmai irodalom és a társadalomtudományi irodalom kiadását. Az elmúlt évben tovább nőtt könyvforgalmunk. Míg 1960- ban 554 millió forintért adtunk el könyvet, 1961-ben a könyvterjesztés eredménye 610 millió forint volt. A forgalom- növekedés a könyvterjesztésben tehát kereken 10 százalékos, míg az országos kiskereskedelemben csak 2 százalékos volt. A növekedés üteme az előző évhez képest csökkent, aminek okát a könyvkiadáson és a könyvterjesztésen kívüli tényezőkben is kell keresnünk. Tekintetbe kell venni azonban azt a tényt is, hogy a piac bizonyos könyvekben telítődött. Ez a telítettség, persze, viszonylagos, hiszen még széles rétegek vannak, amelyek nem olvasnak, vagy nem vásárolnak könyveket. Az eredmény így is figyelemre méltó, hiszen 1961- ben az ország minden lakosára 61 Ft értékű könyvvásárlás jutott, ami nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő. A kerületi-könyvtári beszerzés az összforgalomnak 23,2 százaléka volt, s ez azt bizonyítja, hogy az előbbi évekhez képest javult a könyvtárak állománya. Az üzemekben 15 százalékkal, falun 12 százalékkal nőtt a könyvforgalom, falun adtuk el a teljes értékesített mennyiség csaknem 25 százalékát. A falusi könyvterjesztés fejlődéséről külön is szeretnék néhány szót Szólni. 1958-ban falun 80 millió Ft-ért adtunk el könyvet, 1961-ben pedig 152 millióért, tehát a falusi könyvforgalom 4 év alatt megkétsze- réződött. Ez szép eredmény, de világosan kell látnunk, hogy ezek az adatok nemcsak a paraszti könyvvásárlás értékét tartalmazzák, hanem magukban foglalják a falusi értelmiséget is. A reprezentatív háztartási statisztika szerint 19C0- ban az egy főre eső paraszti könyvvásárlás éves viszonylatban csak 15 Ft volt, míg a munkásoké 94 Fi. Ez azt bizonyítja, hogy könyvkiadásunknak és könyvterjesztésünknek még nagyon sokat kell lennie a paraszti lakosság jobb könyvellátása és az igények felkeltése érdekében. Úgy gondoljuk. hogy ebben a munkában az egész népművelési intézményi hálózat is kiveszi részét, hiszen igen nagy lehetőség van a könyvterjesztés, a könyvtárak és a művelődési otthonok tevékenységének összekapcsolására. És itt most nemcsak a szépirodalom jobb propagandájára gondolunk, hanem arra is. hogy ismeretterjesztő és mezőgazdasági szakkönyvekkel is jobban ellássuk a falut és segítsük a művelődési forradalom további kibontakoztatását, amelyre a falu szocialista át-: alakulása megadta a lehetőséget. Könyvkiadásunk és könyvterjesztésünk 19Gl-ben — mint a fentiekből láttuk — jó eredményeket ért el, de amikor ezeket értékeljük, nem feledkezhetünk meg gondjainkról sem. A szocialista építés még nagyobb követelményeket állít a könyvkiadás és a könyvterjesztés elé. s most keresnünk kell azokat az uj módszereket, új eszközöket, amelyekkel ezek nek a követelményeknek eleget tudunk tenni. Köpcczi Béla JEGYZET Szinte hallom: Könnyű utólag okosnak lenni, és minek most már hánytorgatni, hiszen elmúlt. Ne melegítsük fel, mert a leves se jó felmelegítve, hát még ez. Szóval, szinte már hallom, el fogják mondani néhány an. Annak ellenére megírom, okulásul, tanulságképpen, és mert nem tudom nem megírni, óhatatlanul kikívánkozik belőlem. S különben sem hánytor- gatás, ellenben jogos szemrehányásnak veheti, aki ludasnak érzi magát benne. Sőt, merem vindikálni azt, hogy a közvélemény szemrehányása, mert nem egyéni ötletként született ez az írás, hanem sokan biztattak rá, s olyanok biztattak, akik nem csak kritizálni szeretnek, hanem tenni, közreműködni is készek, ha arra alkalom van, s tehetik. Amit írok, azzal tudom, nem fogom megváltani a világot, • s aazal se váltottuk volna meg, ha most nem rosszallást, hanem dicséretet, elismerést kellene papírra vetnem. De nemcsak nagy dolgok vannak a világon. hanem kicsik is, s a ténylegesen világraszóló, világ- megváltó dolgok úgy születnek, hogy sok apróság előkészíti számukra a talajt. Mert a hazaszeretetbe. a szocialista haza- szeretet nagy részébe is beletartozik a lakóhely, a város, vagy a falu szeretete, s azzal a hazát is méltóan szolgáljuk, ha a szűkebb haza fejlődésén, felvirágzásán munkálkodunk. A kilencszázadik . évfordulóról van szó. Amit tavaly ünnepelt volna Szekszárd, mivelhogy 1061. esztendőben alapítta- tott I. Béla királyunk kegyéből és kedvére. A kilencszázadik évforduló alkalmas lett volna arra, hogy a múlt megbecsülendő emlékeit a megérdemelt megbecsülésben részesítsük; belőlük hasznosítsuk, ami a mában is hasznosítható', felmérjük a szabadság esztendeiben megtett utunkat; bemutassuk és megmutassuk mai magunkat; erőt merítsünk az elkövetkező idők szárnyalásához. A szándék, már ami a tervek kigondolását és kimunkálását illeti, nem is hiányzott, és a különböző szervek és egyének Szép szándékából olyan impozáns terv született, hogy azt hittük a tavalyi esztendő első napjaiban, ünnepi év küszöbén állunk. S aztán? De inkább szabadjon felsorolnom néhány tényt. Liszt-hangversenyt terveztek, ott, és ahhoz hasonló keretben, ahogy, és ahol egykoron a nagy művész, a város kedveltje és a város kedvelője közkívánatra hangversenyezett. Nem lett belőle semmi. Nagy szabadtéri zenekari hangverseny is szerepelt a programban. Elmaradt. A kilencszázadik év ünnepi jegyében és azzal különösen ünnepélyességet kölcsönözve az előadásnak, hogy a dalmű alapjául szolgáló Obsitos szerzőjét éppen Szekszárd adta a magyar irodalomnak, tervbevették a Háry János előadását. Megtörtént, de a plakátok csak arról szóltak, hogy most 10 éves a Déryné Színház, arról, hogy ünnepi évet ül Szekszárd, szó sem esett. Pedig a két évforduló egybeesése tovább növelhette volna az ünnepélyességei Könyv íratott és íródott a városról. A kézirat megvan, d* a könyv mind a mai napig nem jelent meg. Három tudományos gyűlést terveztek Szek- szárdon, az egyik az irodalomtudósok és irodalomtörténészek gyűlése lett volna, éppen a Ba- bits-kérdés további tisztázására, feldolgozására. Elmaradt. A kiállítások közül sem rendezték meg a várostörténeti kiállítást, és ha a másikról a legnagyobb elismerés hangján is kell szólni kulturált rendezése, bő anyaga miatt, az előbbiért nem tud kárpótolni. A tervezett dunántúli dalostalálkozóból sem lett semmi. Ugyanígy;nem lett semmi a szülőházban berendezendő Babits-emlékszobából (Garay- emlékek is helyet kaphattak volna itt); nem történt meg az apátsági templom romjainak feltárása; elmaradt az impozánsra tervezett és úgyszólván az egész Sárközt megmozgató szüreti bál. S hogy a gyufacím- ke-gyűjtők se maradjanak ki a dologból, nem lett a szekszárdi gyufacímke sorból se semmi. Mint ahogy az alkalmi postabélyegzőből sem. Hát ez a mérleg. Bizony, passzív mérleg. Mondom, nem hánytorgatís akar lenni, hiszen néhány dolog azért nem valósult meg, mert nem álltak rendelkezésre megfelelő anyagi eszközök, vagy tényleg fontosabb célok megvalósítására kellett a pénz. Meg aztán az is igaz, hogy az élet nem csupa ünnepnapból áll, hanem sokkal több a hétköznap, amikor egy sereg dolgot el kell végeznünk, akár ki- leneszáz éves a város, akár nem. De, — itt jön az a bizonyos „de”. — De a terv jelentős részét nagyobb anyagi befektetés nélkül is valósággá lehetett volna tenni, csak több lelkesedéssel, több a szülő-, vagy lakóváros iránt érzett szeretettel kellett volna a kivitelezéshez hozzákezdeni. És akkor az ünnepi év ünnepei nemhogy akadályozták volna a hétköznapok feladatainak megoldását, sőt, a jobb kedvvel, a jobb életérzéssel elősegítették volna azt. A többi között ennyi tanulsággal is szolgált az elmúlt esztendő. És a tanulságokat levonni sohasem árt. LETENYEI GYÖRGY BÜZAS HUBA: Vízöntő Zsuzsanna Korsójából ki bor ilik ‘érett fürtje már a víznek szivárványcsepp ti számban olvadó ti édes ízek bennem fakad a fény forrása és e térre árad korsójából megöntözi a halk petóniákat alázatos mintha elém a mosolya zuhanna ó fény ó víz lepergő fürtjeink ezek Zsuzsanna! EPIGRAMMA Mért húzzák fel szoknyájukat ledér ligetek fái van-e a szélnek mosolya s ha van miért oly játszi mért kéred tőlem számon azt mit nincs szó magyarázni?
