Tolna Megyei Népújság, 1962. április (12. évfolyam, 77-99. szám)
1962-04-15 / 88. szám
* Agafha ChrisHe Szakcson A közös ebéden, amikor a valóban fordulatos történet, nem lenne épp elég pihekönnyű legalább ötvenen üljük jóllehet az irodalmi kritika el- író, akit érdemének megfelelően körül az asztalt, az fordítja a fejét és lebiggyeszti az kutyába se vesznek, egyik öreg szövetkezeti gazda azt ajkát. A tényeken napirendre is Valakit ki lehet nevezni nagy mondja, megnézte A véd tanúja lehetne térni, de hazafelé jövet írónak — volt már rá példa nem című filmet, s végigsimítva ba- a kérdés ott motoszkál bennem: is egy —, a kérdést mégis a ha- juszán hozzáteszi, hogy régen szó- hol ér véget a ponyva-dilettan- tás, az olvasóra és az irodalom- rakozott ilyen jól. Az öreg nem tizmus, s hol kezdődik a mester- ra gyakorolt hatás dönti el. A kritikus, következésképp nem mű? nagy számok törvénye pedig magyarázkodik, nem firtatja az Úgy tanultuk, hogy Klopstock azért mond valamit. May Károly, írói szemléletet, az erkölcsi ta- Messiása klasszikus alkotás, no- vagy Verne Gyula se volt nagy nulság sem érdekli, sőt a szer- ha vagy kétszáz éve nem akadt író, a jelzőnek semmiféle értel- 2ő nevét sem tudja. Egy irodai- tanú, aki elolvasván bizonyítaná mében sem. s bár az indián- márnák össze kellene szednie is. S ha modern példa kell: Gals- romantika kihalt már, s rövide- minden bátorságát, hogy leküzd- worthy Forsyt Sagája is inkább Sen leereszkedünk a Holdra, je a céhbeli babonát, amely sze- súlyával, mint olvasóinak számá- mégis beláthatatlan ideig lesz- rint ez az amerikai öregasszony val kérkedhet. Szakcson például nek olvasóik. A titok talán az selejtes ponyvaíró, míg a szakcsi nem olvassák Galsworthyt, s őszinteségben van. Akkor is le- magyar a feltétlen elismerés hány írót nem olvasnak még! — hetek őszinte, ha nincs igazam, hangján szól róla. mert a törté- de Agatha Christie, akinél Gals- mert az őszinteség is, a tévedés net izgalma magával ragadta, worthy mégis csak jobb író, iz- is emberi tulajdonság. Csak a Pedig egy olyan gyilkossági ügyet galomba tudja hozni a falut, s hazugság embertelen, s az írók boncoltok előtte, amihez ugyan detektívtör ténete emlékezetes él- egy része szerepjátszása hazug- közvetlenül nincs köze, még csak ményt jelent. ságát szeretné hitelesíttetni. Ereleven gyilkost se látott soha, Az író célja végtére a hatás, a re azonban soha nem akad ön- mégis felborzolta idegeit, s aggó- megfogalmazás, a közlés örömét zetlen vállalkozó, dott is. hogy napfényre kerüljön akarja megosztani, s ha ez nem itt van ez az Agatha Christie, az Igazság, teljes tisztaságában, sikerül, bizony nem az olvasó gondolom hazafelé jövet, lám, A technika gondoskodik arról, szégyene. Magyarázkodni persze milyen őszinte. Nem mond örök- hogy a szakcsiak is megismerjék lehet, de bizonyít-e valamit, ha érvényű szentenciákat, nem is Agatha Christie!, s ez nem is azt mondjuk, hogy ez könnyű, tudna mondani ilyesmit, nem lép baj. Az se baj, hogy tetszett ez amaz meg nehéz Író? Mintha kothurnusban a színre, s éppen ezért mindenki elhiszi, hogy úgy UWE BERGER: 6 r Hídépítés Arra húz el a határ, és ringva dombhoz domb simul. Itt puha fényű rét, amott sötét fal áll, a fenyveserdő, és alul a falu, örök, mint a vén hársfák, és hallik néha még, a gép ha nem zörög, harangszó, újgazdaporfák imázzák: az álom im való... S mezők, mint az ég, szélesek, még tegnap váltott a mesgyén ló és eke. Fehérporos mezek, szekereken napégetel t, meztelen lábú asszonyok hányják le a meszel... A folyónál két napszámosfiú, vállukon karabély, nézi csigán a horgot, ahogy le-fel szalad, s a lármában fülükbe messzi gyermekdal zenél, és fő a gondolat: hogy is lesz majd akkor, ha áll a hid, tágas, merész, szilárd, szekerek hordanak gabonát a városba, s falun nyílnak a napvörös dáliák... Fordította: Csapó Jenő találja ki ezeket az ügyesen szőtt történeteket, melyek csak átmeneti izgalmakra alkalmasak, mert senki nem keresi másukat a valóságban. Nem erőlteti magára, sem olvasóira azt az ál-klasszicizmust, amely annyi író tehetetlensége körül teremt mesterséges félhomályt. Szinte jelentéktelenségével válik jelentőssé, s bár a szakcsi öreg nem mondja ki, de nyilván ezt érzi és becsüli benne, a furmányos mesélőt, aki hihetetlen fordulatokkal képesz- ti el hallgatóit, a néha szegényes valóságból a mindig ifjonti képzeletbe menekülve. Nem nagy író, de úgy látszik jó író, ezt bizonyítja az öreg szakcsi, s ha a kritikus le is biggyeszti ajkát és el is fordítja fejét, nem baj, ha az ő véleményét is figyelembe vesszük. Mert szavaiból az derül ki, hogy valamit lehet tanulni is ettől az öregasszonytól. Például azt. hogy az irodalomban csak annak van létjogosultsága, ami érdekes, leköti a figyelmet. Vi szont az is igaz, hogy ezt már Voltaire megmondta ... Csányi László QlzaetLat á j jémjei Nevetlen város Névtelen megyében fekszik. Határait lankák és to- roköblítőt termő vesszők borítják. Flórájával tehát nincs semmi baj, éppúgy flóra, mint máshol. Híre körül sem lehet kifogást találni, mert nincs neki. Az öregek szerint volt valamikor néhány neves fia, de azok vagy kihálták, vagy pedig elfelejtették őket. Akit pedig még egyik sem ért el a kettő közül, az most ott él Nevetlen- ben, tisztességben megőszülve ápolja hírnevét és várja, hogy az utókor majd hálásabo lesz, mint nemzedéke. A város egyébként igen élénk életű. Színházaiban, múzeumaiban és persze reprezentatív vendéglőiben pezsgő élet zajlik. A látogatók, honiak és külföldiek egymásnak adják a kilincset, sőt néha veszik is. Ez azonban mind lényegtelen. A lényeg: Nevetlen új fényben kezd ragyogni. Egy ismerősöm, akit mióta emlékszem, rosszmájúnak tudok, így fogalmazta meg: e város, mármint Nevetlen a legháládatosabb ■ hely széles e világon, mert úgy őrzi hagyományait, mint az öregek, akik már nem tudnak szabadulni szokásaiktól. Kanyarodjunk vissza a hagyományokhoz. Nevet- lenben hagyományos fénnyel ragyog a vendégszeretet. Úgy szeretik a vendéget, hogy annál jobban már sehol. Ha például beül a reprezentatív vendéglátó üzemegységek egyikébe, ott minden bizonnyal kellemes órákat tölt. Jól szórakozik. Zenét a gyomra szolgáltat, s néha, ha kivételes adottságokkal áldotta meg a sorsa, akkor ebédet, s ha egészen különleges a szerencséje, még kávét is kaphat. Ha mindezt megérte, a fizetés miatt nem kell aggódnia. Pénzét csak nehezen fogadják el, mert Nevetlen- ben törvény: a vendéget fizetéssel háborgatni szigorúan tilos. Az új fényhez feltétlenül hozzátartozik az is, ahogy Nevetlenben a következetességet értelmezik. Évről évre elhatározzák, hogy most aztán ha törik, ha szakad, de csak megcsinálnak valamit, mondjuk múzeumot rendeznek be a város egy nagy fiának emlékére, s aztán végre is hajtják. Mert a következetesség az egy fontos valami. Annak nem szabad csorbát szenvedni. Mondhatná a rosszmájú ismerősöm: nem vagyok hű az igazsághoz, hiszen bárhogy keresi az utazó az emlékmúzeumot, sehogy sem tudja megtalálni. Ennek egyedül a tájékozatlan idegen az oka, mert nem kérdezősködik, illetve nem türelmesen kérdezősködik, hiszen előbb- utóbb megtudná, amit meg kell tudnia. A kultúra Nevetlenben már közkincs. Az emberek úgy tódulnak a különböző alkalmakkor a különböző előadásokra, hogy az már szinte tömegdemonstráció. Izgatott viták szokták hangossá tenni a' város délutáni csendjét. A kultúrára szomjazok azon vitatkoznak: hogyan osszák be az idejüket, hogy eljussanak a hangversenyre, láthassák a színház aznapi műsorát, de ne maradjanak le a legkényesebb igényt kielégítő négy mozi műsoráról sem. Mindennél azonban sokkal többet ér a város, Nevetlen estéje. Ilyet aztán sehol sem lehet találni, széles e világon. Nem kell fáradni sokat az embernek, csak kilép a kapun, ha van neki kapuja, s mindjárt gyöBÁKDOSI NÉMETH JÁNOS. H O VÄ ir@P>UU íbisz-madaram, lénnyel-ékes. hová röpül az ifjúság, ha meg szeszélyünk szenvedélyes egyre ránk törnek: kín, tiisák. piros pipacsos kalapomban a legényes dac oly fogyó, kereshetem, hogy merre, hol van. ki váltogatva volt fogó? Most már. ba pattan ijjam éle. az ölni-falni-futni-vágy, elhull a sűrű erdő-szélre, nincs bennem komisz kapzsiság, ülni bús, árva árokháton és szólni, szép az egy-szem-egy. a bölcsesség is fordul, látom: rózsa kell, nem dús ligetek. Virágban, versben, bármi szépben, borban is csak az igazi, ez már a józan számvetésem: vágyam a való szabja ki. így kell a dolgos, kedves élet, az elzuhanó szép napok, egy-egy hullt szirom messze széled. . ahogy az ostorhoz kapok. BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS: nyörködhet. Választhat: azt néz, amit akar, a Napot azonban békében hagyja, mivel az akkorra már lenyugszik. Szólni kelt még Nevetlen közállapotáról is, mert ez is hagyományos, pontosabban fogalmazva szervesen illeszkedik bele az új fénybe. Ami hagyományos: a már említett toroköblítőt termő vesszőtáblák és a szélrózsa minden irányából jókedélyű emberek szokták ellepni a város fontosabb közlekedési vonalait. Hagyományosan énekelnek, egy spontán szerveződött nagy kórusban, még kevés hagyománynak örvendő, de mihamarabb híressé váló új slágereket. Ilyeneket, hogy aszondja: Mások vittek rossz utakra engem... Mára csak ennyit Ne- vetlenröl. Bízom abban, e néhány sor megfelelően felkelti az érdeklődést a város iránt. S az érdeklődők tömegének figyelmébe ajánlom: Névtelen megye Nevetlen városa nem létezik. Én találtam ki egy álmatlan éjszakán, de ha netalán valaki mégis ráismerne valamire, az sztán véletlen találkozás... ' SZOLNOKI ISTVÁN AZ VAGY Az vagy, ami a munkád, kezedre ismernek benne a földek, a házak és a hangos műhelyek, ceruzád hegyén a szépség: ez a becsületed és béred, ezért süvegeinek az emberek, mcg.iuhászodnak a nyomor falkái, a háború iszonya taí és a betegség gyilkos erői eltű nnek. Az vagy, ami a munkád, nem több és nem kevesebb. Az eltűnő időből ez őriz meg, emberségednek ez ad alapot, arcod redőibe vési föl nevedet, amelyet hordasz, amely te vagy magad, egyedül, a munkád által örökre. KÓPIÁS SÁNDOR: HEGYI BESZÉD Boldogok, akik magasra rakják az élet falait, boldogok, akiknek lábai elé letérdelnek a hegyek, boldogok, akik ráta Iáinak a csend ösvényére. Boldogok a Föld újjáteremiői, a mezsgyétlen lelkű emberek, a rajongással megái dott emberek. Boldogok, akik hálójukba fogják a csillagokat, akik kioltják a halál máglyáit, akik tengerbe dobják a gyűlölet fegyvereit, akik az öröm poharából isznak. Boldogok, akik kiköt nek a józan értelem partjain, boldogok, akik kohójukból folyékony acélként csurgatják ki e századot. Boldogok, akik úgy parázslanak. hogy hamu soha nem lepi be őket, boldogok, akik előtt kinyílnak a bölcsesség könyvei, s boldogok, akik haláluk után tovább élnek alkotásaikban. FAZEKAS LAJOS: HIDAK, CSILLAGOK Éj; a levegő tisíta és hideg, a fényeknek most nincs udvara. Hidak, csillagok nézik a vizet, sötét házak. — Ballagok haza. A túlsó parton neon-lámpasor, reklám villog; fények özöne. Egy dalt ismétlek, szerelemről szól; pár sor maradt csupán, s a zene. A vizen a part száz hídja remeg — fény-pillérek hegyén fény-hidak, lelkem jár rajtuk át; s a reggelek súlya alatt össze omlanak...
